A magyarságtudat meghatározása

Kivonat a “Magyarságtudat és nemzeti stratégia” c. tanulmányból

Dr. Marácz László Amsterdami Egyetem előadó tanára

Dr. Ing. Sebestyén-Teleki István a Zürichi Műszaki Egyetem előadó tanára

A magyarság globális közösségben él a világon. Ezért a vezetése szintén globális, ill. világot átfogó koncepció szerint történhet. Történelmileg nincs területhez kötve, létezett már a mai Magyarország megalapítása előtt is. Továbbá -egészében- nem határozható meg faji jegyek alapján. Közismert, hogy a magyarság történelme folyamán nagyon sokféle népet, kultúrát befogadott, asszimilált. Ezért az egyik leginkább elfogadott erkölcsi normája a tolerancia és befogadó készség a „Minden magyar felelős minden magyarért!“ erkölcsi normával egyidőben. A magyarságtudat meghatározásában nem lehet tehát döntő a terület vagy valamilyen általánosított faji jegyek. Magyarellenesnek tekinthetőek azok a törekvések, melyek a magyarságot egy banális jogi státuszra egy magyarországi állampolgárságra akarják korlátozni, ugyanis ezzel lehetővé teszik nem-magyarok tömeges bevándorlását és ezeknek egy egyszerű jogi aktussal magyarrá való nyilvánítását. A magyarságtudatnak ennél mind térben, mind időben tágabb dimenziója van.


Magyarnak lenni az a szellemi-kulturális állapot, globális közösségi életforma, amit a közös történelmi múlt és emlékezet (az ősi mondák és legendák, a nyelvi kötelékek, a szimbólumok, a Szent Korona, kettős kereszt,…), a közös kulturális normák (szabadságszeretet, erkölcs, tolerancia,…) határoznak meg, valamint az egyén azon felelősségteljes vállalása, mely szerint az összmagyarság érdekében alkotóan gondolkodik és cselekszik.


A magyarságot meghatározó fenti jegyek egyike sem döntő külön-külön. Gróf Széchenyi István ifjú korában gyengén beszélt magyarul. Vannak német, román, szlovák, szerb, stb. nevű vagy fajilag a délszlávokhoz, cigányokhoz, stb. tartozó rendes magyar emberek. Sajnos léteznek olyanok is, akiknek megadatott, a leszakított területek magyarságához vagy második generációs emigránsokhoz képest, az a szerencse, hogy mindvégig magyar iskolákba járhassanak, egyetemi tanszékvezető professzorok, rektorok, vezető politikusok lehessenek, mégis a magyarság megátalkodott -birtokon belül lévő-, esküdt ellenségei.

A magyarság marginalizálódásában fontos szerepe van a magyarság tudattartalma torzításának; illetve egy hamis magyarságtudat kiművelésének. A magyarságtudat meghatározása kizárólagosan területi, illetve faji koncepciókkal magyarellenes provokáció! Résen kell lenni, mikor a magyarság túléléséhez fontos magyarságtudati jegyek semlegesítése folyik, mert ennek célja nem egyéb, mint a harci és az önvédelmi szellem kiirtása. Az önvédelmi szellem semlegesítése a Bach-korszak óta tart. Akik ezen fáradoznak, maguknak ugyanakkor az erőszak legkegyetlenebb és legmagyarellenesebb monopóliumát követelik (lásd AVO).[i] Egészséges magyarságtudat nélkül azonban a magyar-kérdésben nem lesz előrehaladás. Ezt jól tükrözi a magyar-szlovák viszony makedón-görög viszonnyal való összehasonlítása.

A makedón-görög konfliktus a független Makedónia létrejöttekor robbant ki. A görögök szerint erre azért került sor, mert ők három okból kifolyólag a független Makedóniától fenyegetve érzik magukat. Először: a makedón alkotmány egy passzust tartalmaz, mely szerint Makedónia mindent megtesz annak érdekében, hogy a körülvevő államok területein élő makedónokat felszabadítsa. Másodszor: a makedón állam címere és zászlója  azt a csillag mintát ábrázolja, amely a mai Görögország területén fekvő Verghina helységben található Nagy Sándor apjának a sírjából került elő. Harmadszor: a görögök szerint Thesszaloniki makedón városként való említése azt mutatja, hogy Makedónia be akarja kebelezni ezt a várost, hogy szabad kiutat nyerjen az Égei-Tengerhez. Görögország, holott elismeri, hogy a makedón állam jelenleg katonailag túl gyenge, mégis fenyegetve érzi magát és fenntartja azt a jogot, hogy saját érdekeit előbbre helyezze, preventív politikát folytasson. Konkrétan Görögország nem hajlandó elismerni Makedónia függetlenséget, esetleg csak akkor, ha ez megváltoztatná nevét. A „fiatal“ országot továbbra, a nemzetközi államközösség akarata ellenére is gazdasági embargó alá helyezi.

Magyarország sem kevésbé fenyegetett Szlovákia által, mint Görögország Makedónia által.

-Először: a szlovák alkotmány preambuluma azt állítja, hogy a független Szlovákia Nagy-Morávia történelmi jogutódja[ii]. Szlovák irredenta aberráció szerint Nagy-Morávia határai keresztülvágják Magyarországot.[iii] A szlovák preambulum kitételét nem lehet másképpen értelmezni, mint indirekt területi követelés Magyarországgal szemben.

-Másodszor: a szlovák címer és a zászló a kettős keresztet ábrázolja. A kettős kereszt az Árpádházi királyok címere, s ily módon a magyar államcímer része. Itt eltulajdonítás miatt jogi probléma merül fel.

-Harmadszor: Szlovákia elterelte egyoldalúan minden nemzetközi egyezménnyel ellentétesen a Dunát, módosítva ezáltal a magyar-szlovák államhatárt, veszélyeztetve  Magyarország vízellátását. Magyarország nem alkalmazott gazdasági embargót Szlovákia ellen, mert fenyegetve érzi magát; sőt magyar részről még tiltakozás sem hallatszott. Ennek a magyarellenes politikának az okait fel kell tárni!

Magyarország állítólag egyfajta indirekt stratégiát folytat, ami viszont sehogy sem mutatkozik hatékonynak, sőt: például Magyarország alkotmánya nem deklarálja a magyar nyelv hivatalos státuszát, úgy, ahogy ezt minden európai ország teszi. Az alkotmány megfogalmazói szerint ez jó példát ad majd a románoknak, szerbeknek, szlovákoknak, de még az osztrákoknak is. A baj csak az, hogy ez egyúttal a magyar identitást gyengíti, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a szomszédországok nyomáseszközök alkalmazása nélkül nem fognak nyelvi engedményeket tenni. Igy az indirekt stratégia kontra-produktívvá válik. Hasonló a helyzet a szomszédországoknak példaadó magyarországi kisebbségi törvénnyel is. Nyomáseszközök bevetése nélkül kizárt, hogy a szomszédországok engedményeket fognak tenni a saját “kisebbségeiknek”. A magyarországi kisebbségek helyzete ilyen módon túlságosan felértékelődik. Max van der Stoel, az EBEÉ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó komisszárja, a magyar külügyminiszternek címzett 1993.XI.8 kelt levelében azt javasolja, hogy a magyar kormány széleskörű lehetőségeket teremtsen a magyarországi szlovákok kibontakozásához, hiszen az előző magyar rezsimek asszimilációs politikája negatívan hatott a szlovák nyelv oktatására.[iv]


[i] Kubinyi Ferenc: Fekete Lexikon I, USA, 1994.

[ii] The Constitution of the Slovak Republic, Press Agency of the Slovak Republic, Bratislava, 1992

[iii] Szarka László: Szlovák történészek Nagymorávia kiterjedéséről, História, 1986, 1, 17-18. oldal

[iv] Max van der Stoel, CSCE High Commissioner on National Minorities: levele Jeszenszky Géza magyar külügyminiszternek, Reference: No 1331/93/L, The Hague, 8 November 1993.

 Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements

9 gondolat “A magyarságtudat meghatározása” bejegyzéshez

  1. igen fontos létünk számára az, hogy legyen egy aránylag jól értheto, helyes fogalom arra, hogy ki és mi is a magyar ? Ez persze mára, mint a multra is vonatkozik …

    ezen fenti tanulmány kiválóan bemutatja azt, hogy nincs egy egyértelmu tényezo arra, hogy a magyart azonosítsa. Sem a fizikai származás, sem a nyelv (na ide térek majd vissza), sem közös szájhagyományok …, hanem mindezek együttesen …

    viszont amikor sok pillér, tényezo van, akkor nincs EGY, amely jobban egyesítene bennünket. Na szerintem ez csak és kizárólagosan a nyelvünk lehet. Nem a mát értem itt, hanem az egész multunkat. A
    multban nem lehet kikérdezzük elodeinket, hogy magyarnak tartják-e
    magukat ? Vagy hogy magyarnak érzik-e …

    az álltalánosan elfogadott nézet (szakértoi) szerint a nyelvünk, minden
    alapveto változás nélkül már 3000 éve létezik (tudjuk, sejtjük, hogy
    ennél sokkal osíbb is). Tehát ezen idoszakban azok a magyarok, akik nyelvünket fenntartják (nekünk, maguknak) ….

    szerintem mindenek elott ebbol kellene kiindulnunk. A nyelvet, mint valami tárgyat vegyük és ennek alapján vizsgáljuk a multunkat. Itt
    odaérek az én vesszoparipámhoz, az ún honfoglaláshoz. Kik is voltak a
    magyarok ez elott ? A bejövok, vagy az ezeket befogadók ? Tudjuk azt, hogy krónikáink mind csak a jövevényekrol beszélnek, írnak, mint
    a magyarokról. A kérdést mégis felteszem ; Arpádék voltak a magyarok,
    az elodeink ? Ha mi oket válasszuk, azt mire alapozzuk ? Na itt kell
    a nyelvet is felhasználnunk, ill. csak azt ! Kitol jön azon nyelv, amelyet
    mi használunk, amely bennünket éppúgy tanít, mint azonosít … és
    amit ma mindenki “magyar”-nak nevez ? Na ez a szintén tárgyi adatok
    szerint (az ásatási, régészeti …) csak a befogadóktól jöhet.Ugyanis a bejöttek számaránya maximum 15 %-a volt az összlakosságnak (László Gyula ezt 10 %-nak tartotta). Na egy ilyen esetben csak a befogadók nyelve maradhatott fenn. Ilyen esetek pl-ul a bolgár, a lombárd és a frank is …

    tehát a magyarok (mi) az Arpádékat befogadók voltunk. Na ez után azonosítanunk kell magunkat az adott népnevek alapján …

    van egy másik tényezo is ahhoz, hogy a magyarokat az autochtonoknak azonosítsuk. Ez az, hogy a nyelvünknek a VII. sz. -tól már tárgyi bizonyítékokkal megerosített írása is van (a hangzóinknak írásjelei voltak, mert összefüggo és ma is kiolvasható szövegecskék
    vannak errol). Na ezt a Kárpát medencében találjuk meg. A késobb
    betelepedett Arpád népénél ilyenre még nem találtunk rá. Tehát a
    IX. sz. végén bejött népnek nem volt, valószínu nem volt írásossága

    az, hogy a krónikáink róluk írva, ezeket magyaroknak nevezik, annak egy természetes magyarázata van. Az o kezükben volt a hatalom, az o történetüket írták le azok, akik tányérjukból ettek. A XI., XII. sz. -ban,
    sot már az ópusztaszeri ‘egyezmény’ óta az osszes népet (a befogadók és befogadottakat együttesen) magyarnak nevezik …
    így történt pl-ul Galliában is. Az elso évszázadok minden dokumentuma
    csak a frankokról beszélt (innen is jött a francia szó). Hogy ezek ezt,
    meg azt tették … pedig akkor már ezeknek csak a nevük volt fenn …

    tehát ez, az ilyenek azok, amik hiányoznak ezen tanulmányban.
    Ha valaki feltenné nekünk azt a kérdést, hogy voltak-e nekünk háborúink a frankok ellen, az ún Nagy Károly ellen … ott vagy
    egy igennel, vagy egy nemmel kell megválaszoljunk. Ha mi a nyelvünk alapján azonosítsuk magunkat, akkor ott a válaszunk igen lesz …
    de itt még tovább is el kell menjünk ! Odáig, hogyha mi tudjuk azt,
    hogy nyelvünk bennünket a befogadókkal azonosít, akkor ezek
    történelmének ‘tagadása’ (mint a mienknek !) egy olyan történelmi
    hazugság, mintha azt mondanánk, hogy a történelmünk, az
    államiságunk a XVII. sz. végén kezdodne. Attól a pillanattól, hogy
    Jeno herceg kiveri a törököket …

    a nyelvünk azt állítja, hogy az avaroknak (elotte a hunoknak) nevezett nép vagyunk és államiságunk volt …
    lehet, sot valószínu az is, hogy ezen államiságunk jelképe ma is az.
    Ez a koronánk, amely már a miénk volt akkoriban és csak a pápa (Szilveszter) segítségével, álltal szereztük vissza a kifosztóinktól …

    szeretettel ; Lajos

    Kedvelés

  2. A magyar fogalom, akár tetszik akár nem, akár akarjuk akár nem: TÖRTÉNELMI KATEGÓRIA!!!

    Hiába ír a cikk, és különösen a hozzászóló súlyos történelmi tévedéseket, attól a magyar ember még Indoeurópa ősnépének egyenesági leszármazottja. És egyedül, mert a többiek azok mind bevándorlók e kontinense.
    Épp úgy, mint a mai migránsok.

    Kedvelés

    1. igaza van István. Ez a kérdés elsosorban történelmi téma. Csak akkor lenne ez kimondottan aktuális, ha mi csak most keletkeznénk néhány évszázada (mint pl-ul a tótok, mint szlovákok) …

      viszont nem látom azon tévedést, sot még “súlyos”-t is, amelyet Ön megemlít. A nyelvünk nem a légbol, a szél álltal jött ide a Kárpátok közé. Az vagy itt keletkezett, született meg, vagy elodeink hozták ezt valahonnan, valamikor ….

      amirol Ön ír, az az egy genetikai oldala a dolognak, amely egyben túlmegy a kérdésen és közben elégtelen is. Ugyanis ha a nyelvünket mi kintrol hoztuk be (valamikor a történelem elotti idokben), akkor
      lehet, hogy ezt az akkor már ittélo valamely nép is átvehette tolünk. De viszont ezek egy olyan pici hányadát jelenthették akkor …, hogy ezek génjei már nem jelentkeznek meg manapság …

      de itt az a fontos, hogy itt lehet egymással ellenkezo dolog. PL-ul az ún, EU 18 -as gén (ha jól emlékszem) az egyik legosibb Európában és ez nagy hányadban megtalálható nálunk … és töobb szomszédos népnél is (lengyelek, ukránok, horvátok. De szerintem lehet még többnél is, akiknél ezen vizsgálat még nem történt meg). Na ezek szerint mi oseuró^pai leszármazottak vagyunk. Akkor csak; 1) a nyelvünk itt született és a szomszédaink ezzel feladva másokká,
      kimondottan idegenekklé váltak, vagy 2) a nyelvünk kivülrol jött be
      hozzánk. Mi nem vagyunk, lennénk eredetileg magyar nyelvuek …
      én az elso pontra saccolnék …

      van azután itt egy nagyon fontos ellentmondás is. Ha hozzánk
      (tehát az osmagyarokhoz !) bejött ezen nyelv, akkor az kitol, kiktol
      jött ?! Van egy másik is ; ha több szomszédunk génállománya szerint
      nagyrészben magyar származású, ha ezen származás a dönto az azonosságban, akkor ezek ma is magyarok. A nélkül, hogy oseik
      nyelvét beszélnék. Akkor pl-ul;olyan ukránok (vagy mások), akik
      kimondottan utálnak, gyulölnek bennünket, el kellene nekik ismernünk a magyarságukat ma ….

      na ezért mondtam, írtam, hogy amikor a multban keressük elodeinket, ott elsosorban ezek nyelve után kellene. Azok voltak pl-ul 1500 éve,
      vagy 3200 éve (ezen számot azért, hogy ezek közé még az etruszkok is beleférjenek) , akik MAGYARUL beszéltek. A gén, vagy más tényezoket is felhasználhatjuk abban, hogy elodeink után kutassunk,
      de ezek csak másodlagosak …

      azért szeretném, ha Ön valami ellenvetést (kimondottat !) tenne és
      nem csak úgy vakon szólna ebben. Ha nem itt, kérem közvetlen a
      címemre ; lajos_ecru@yahoo.fr -ra. Köszönöm elore is …
      szeretettel ; L

      Kedvelés

      1. A magyar nemzet, mi őslakói vagyunk Indoeurópának, így a nyelvünk az emberi ősnyelv. Minden többi újkultúra az a mi élőhelyeink elfoglalásával és az itt elfogott ősnépi törzsek népeinek erőszakos identitás és nyelvi váltással jöttek részre. Egyedüli kivételként Magyarország.
        Mindenhol máshol, az idegen hódítók uralkodó osztálya van a hatalmon. A köznép ott is a mi rokonnépeink (pl: lengyelek, ukránok, horvátok és a többiek).

        Ennél részletesebb leírás a könyveimben olvasható!
        Dehát, itt sem érdekel senkit.

        Kedvelés

      2. T.Nagy Lajos!
        Érdekes szempontok alapján közelít a kérdéskörhöz.
        H.B.
        Szerencsére azért vannak jó úton járó nyelvészek is például: Jwala Prasad Singhal indiai régész, megállapítása szerint: “…. kétségtelen, hogy az Ősvilág Történelme egyben a magyar nép történelme is…”

        Kedvelés

  3. A magyarságtudat meghatározásához életük során végzett tetteik által bizonyíthatóan megbízható szakemberek által összeállított írásbeli teszt kérdések és gyakorlati feladatok elvégeztetésével bizonyítást nyerhetne, hogy valójában ki hova húz magyar állampolgársága, vagy nagy magyarnak vallása ellenére.
    Valóban jó példa Széchenyi vagy Liszt és a többi, mint ahogy a mai itt élők között is akadna mindezeknek sok ellenpéldája.
    A tesztet különösen azon alakuló, már meglévő magyar(!) pártokba jelentkezőkkel kellene önkéntesen elvégeztetni, akik tisztában vannak azzal, milyen kényes helyzetben van Magyarország magyaroktól körülölelve, miközben az említett szlovák, román, szerb stb. törekvés megmaradt, sőt a gyűlölet oly mértékű, mint a macedón-makedón ellentétnél, ahol még a két betű másként való ejtése is minimum veréssel jár.
    No, de visszatérve: Magyarország stabilitása érdekében valóban nagy szükség lenne arra, hogy kikre lehet számítani és melyik határig.
    Mint egyszerű magyar állampolgár gratulálok a Szerzőknek kitűnő munkájukért.

    Kedvelés

  4. Tiszteletem!
    Szerintem, minőség, emberi minőség! A mondásban is megfogalmazva: “nehéz magyarnak lenni de nem lehetetlen…”
    És persze az alap – a valóság! Kik tartóznak közéjük? Magatartásuk mutatja meg őket!
    A lenti oldalt a magyar nyelv eredete keresése közben leltem meg! Ma a latin ABC és az arab számok eszembe jutásával rádöbbenek – nem magyar számolással és nem magyar rovás ÁBC-vel dolgozok – most én sem – a lenti szövegben meg leled te is, ha elolvasod a magyar eredetet!

    http://www.sinergo.de/magyarnyelv/Grespik.htm

    tisztelettel: id. Kiss László

    Kedvelés

  5. “Ennek a magyarellenes politikának az okait fel kell tárni!”
    Ehhez nem kell diploma.
    A magyarellenes politika oka egyszerű:hazánkban zsidók a vezetők,tehát a politika zsidó érdekek mentén zajlik.
    H.B.
    “A törzsbeliek pöffeszkednek, fölényeskednek, gyűlölködnek, ócsárolnak, gúnyolódnak a házigazdákon. És ami ennél sokkal lényegesebb, saját érdekükben, külhoni fajtestvéreik érdekében, vagy egyszerűen csak a talmudi gyűlölködés által késztetve, rendszeresen a befogadó nemzet érdekei, létérdekei ellen cselekszenek.”

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.