Dákopátia és dákománia: A titokzatos dák energiákat őrző Szfinx

NIF: Lassan a román történészek új generációja feltöri a vastag oláh koponyákat és kezdik kipucolni belőle a dákokat! Már az is előrelepés, hogy ezek a történészek nem kell elmeneküljenek otthonról, mint a 90-es évek elején Gelu Pateanu, akit a miatt üldöztek életveszélyesen az oláhok, mert elemezni merte, hogy a moldovai, az oláhországi és az erdélyi román között sokkal nagyobb a különbség, mint az osztrák, a német és a svájci között. Pateanu akkoriban először Énlakára menekült, de az életveszélyes fenyegetéseket a székelyek sem tudták megakadályozni, így aztán kénytelen volt Budapesten menedékjogot kérni, amit meg is kapott! Azon élcelődött, hogy nyereg alatt puhított húst eszik most ő is!

---

 

A dákok beköltöztek a románok agyába

De köze van a dákomániának a cseausiszta frusztrációkhoz és a neolegionárius mozgalomhoz is. Hajmeresztő!

Egy számos támogatóval rendelkező, az internet forradalma által felerősített áramlat, a „dákopátia” vagy „dákománia” a lehetetlenség határáig idealizálja a dákok eredményeit, akiket az írás és a latin nyelv feltalálóiként vagy nagy mérnökökként mutatnak be, akik földalatti utakat építettek ki a Kárpátokban a Bucsecs-hegység és Sarmisegetuza között.

„Egy dicsőséges múlt legitimálására irányuló vágyról van szó, mely szorosan kötődik a román nacionalizmus más civilizációkkal szembeni alsóbbrendűségi komplexusához és az a hajlam, hogy az információs hiányosságokat mítoszokkal pótolják, eltekintve a tudományos kutatás szabályaitól és kétséges adatokhoz, valamint forrásokhoz folyamodva.”

A tudományos kutatók és akadémiai körök ezzel az általános meghatározással írják le a protokronizmust vagy pejoratívabb kifejezéssel a „dákomániát”, „trákomániát” vagy „dákopátiát”. De a protokronizmus nem feltétlenül román „találmány”, hanem egyetemes, modern tendencia, mely többé-kevésbé kidolgozott érveken alapuló pszeudo-történelmi tézisekkel építi fel egy nemzet vagy egy közösség dicsőséges múltját.

A protokronista áramlat támogatói „dákológusoknak” nevezik magukat, egy „alternatív”, a „hivatalos tudomány” által cenzúrázott történelmet és összeesküvés-elméleteket hirdetve. A két „tábor”, a dákológusok és a tudományos kutatók összeütközései egész könyveket, folyóiratokat, szakcikkeket töltöttek meg, de elsősorban a virtuális teret.

„A dákopátia a ceauşizmus utolsó éveiben született frusztrációk áramlata”

A protokronista áramlat, mely a Vasgárda soraiban is szimpátiának örvendett (a dák mítosznak fontos helye volt a legionárius doktrínában), a kommunizmus idején kapott erősen nacionalista hangsúlyt, melyet politikailag felhasznált az ország idealizált múltját és olyan kulturális és történelmi diskurzust alkalmazó Ceauşescu-rezsim, mely a hazai kultúra felsőbbrendűségét hirdette bármely külföldi befolyással szemben.

De a tézis alapjait sokkal korábban lerakták. Olyan személyiségekről van szó, mint Bogdan Petriceicu-Haşdeu, aki azt állította, hogy a havasalföldi és a moldvai középkori fejedelmi dinasztiák egy Boirebisztasz (Burebista) korából eredeztethető dák kasztból származtak. A másik nagy protokronista Nicolae Densuşianu, aki a Dacia preistorică (Történelem előtti Dácia) című művében spekulatív-vizionárius módon egy pelaszg civilizációról (ős-dák lakosság) ír, mely a román területről származik, több mint egy évezrede uralkodik az Atlanti-óceántól Indiáig húzódó területen és állítólag az egész európai kultúra alapját képezi.

Sarmisegetusa, a dák állam legfontosabb katonai, vallási és politikai központja a dákopaták szerint a Bucsecs-hegységgel áll kapcsolatban, egy bonyolult alagúthálózaton keresztül

„A dákopátiának jelenleg számos megjelenési formája van. Ez a frusztrációknak a ceauşizmus utolsó éveiben született áramlata, amikor nemzetközi elszigeteltségünk egy képzeletbeli, több ezer éves dicsőséges királyságot vagy birodalmat szült. Ennek alapján ünnepelték 1982-ben az egységes dák állam Boirebisztasz általi megalapításának 2050. évfordulóját, a «Kondukátor» pedig egy sor arany- és ezüstpénzt is veretett ebből az alkalomból a Nagy Dák képmásával. Ugyanakkor lebetonozták a sarmisegetusai régészeti lelőhelyet, hogy leszállóhelyet alakítsanak ki az elnöki helikopter számára. Aztán a 90-es évek a szabadság jegyében teltek, amikor a dákok még több jellemvonással gazdagodtak az emberek képzeletében, amit az internet forradalma is felerősített. A dákológusok szemináriumokat és vitákat szerveztek, nem gyanított «kontinuitásokat» fedeztek fel a dákok és a románok között. A dácizmus (dákopátia) ezen felerősödését összekötném a (neo)legionarizmus térnyerésével, ez a doktrína pedig árja szellemben lokalizálja a teljhatalmú dák mítoszát. Ezáltal a dácizmus a ceauşizmus utolsó évtizedében kifejlesztett és legionárius megnyilvánulásokkal beoltott nacionalista tendenciák (kulturálisnak vélt) dimenzióját képviseli. Az, ahogy ezek a tendenciák intézményi szinten terjednek, sokat elárul a mai román világról”, véli Dan Gulea ploieşti-i professzor és író.

A „dákopaták” által terjesztett lehetetlen tézisek

A protokronista áramlat hívei által terjesztett elméletek között van az, hogy a dákok találták fel az írást. Eszerint a világ első írásai Románia területén jelentek meg. De a dákok találták fel a latin nyelvet is. Továbbá a romanizálás nem létezett vagy nulla hatása volt a dákokra, a románok pedig kizárólag a dákok leszármazottai, ezért aztán az országot Dáciának kellene nevezni, nem Romániának.

Más „dákopata” elméletek szerint az egész világ civilizálása ős-dák népeken keresztül zajlott, melyek román földről indultak és eljutottak egészen Ázsiáig, Trójáig vagy Jeruzsálemig, így aztán a görögök, etruszkok, latinok, kelták a pelaszgok, az ős-dákok leszármazottai, nyelveik pedig dák nyelvjárások.

Ugyanígy a dákok már Krisztus előtt keresztények voltak, a Szamolxiszba (Zalmolxis) vetett hit pedig a világ első monoteista vallása volt. „Az ilyen égbekiáltó dolgok állítása a realizmus teljes hiányáról, valamint a történelem és a régészeti források nem ismeretéről árulkodik”, véli Alin Frînculeasa, a Prahova Megyei Történelmi Múzeum régésze.

Alagutak a Kárpátokban és energiaáramlatok a Bucsecsben

A dákoknak (vagy egyes változatokban istenüknek, Szamolxisznak) nagy mérnöki teljesítményeket is tulajdonítanak, mint a Kárpátokban húzódó alagutakat, melyek – például – a Bucsecset kötik össze Sarmisegetusával. Ezek az utak és alagutak állítólag ma is léteznek, de csak néhány „beavatott” ismeri azokat.

Ennek alátámasztására szokták felhozni a Decebal és Traianus közötti, a Sarmisegetusa környéki hegyekben zajló harcok egyik epizódját is, amikor a dákok hadserege eltűnt, mint akiket a föld nyelt el és aztán kevesebb, mint két nap múlva a Duna túlpartján bukkant fel, ahol megtámadta a Bulgária mai területén lévő római erődítményeket. Traianus császár, miután felfedezte a hegyekben lévő alagutakat, parancsot adott a megsemmisítésükre, de sok alagút fennmaradt és később a román uralkodók is használták őket. Ebből az következne, hogy Románia hegyeit alagutak hálóznák be.

„Ez az elmélet több okból is képtelenség. Először is, rendkívül fejlett technológiára lett volna szükség, melynek – ha létezett volna – látnunk kellene a nyomait. Nehezen hihető, hogy a dákok kiskalapáccsal vagy primitív eszközökkel képesek lettek volna alagutakat ásni, miközben a saját szemünkkel láthatjuk, milyen nehezen halad napjainkban a metró építése. Egy elfogadható, 3-5 m átmérőjű hegyi alagút esetében, az akkori technológiával, egy métert lehetett volna haladni évente, maximum. Másodsorban elképzelhetetlen számú emberre, munkaerőre lett volna szükség. Az ilyenfajta alagutak létezését eddig könnyű lett volna bebizonyítani, ha tényleg lennének, a jelek, vagy a légi megfigyelések alapján”, magyarázza Iulian Vasiliu építészmérnök.

A dákológusok abban is hisznek, hogy a hegyen szentélyek és energiaáramlások léteznek, holott rendkívül szegényes történelmi források állnak rendelkezésünkre a dákok vallásáról és szellemi életéről. Minden év november 28-án több százan gyűlnek össze a bucsecsi fennsíkon, hogyfeltöltődjenek az „Energiapiramis” nyújtotta energiával, mely állítólag napnyugtakor alakul ki a Szfinx(természetes kőképződmény – a szerk.) körül. A dakopaták számára a Szfinx az a hely, ahol Decebal feláldozta az isteneknek (vö. azzal, hogy a dákok már a Decebal előtt élt Boirebisztasz idejében monoteisták voltak – a szerk.), és ez a dákok egyik legrégebbi szent jelképe. Azok, akik azért jönnek, hogy feltöltődjenek energiával, azt mondják, hogy a Szfinx körül egy férfifejet látnak, dák kucsmával a fején és bizarr fények kíséretében.

A titokzatos dák energiákat őrző Szfinx

Gheorghe Haiduc, az egyik legrégebbi bucsecsi hegyimentő gyakran találkozott a hegyekben olyanokkal, akik élő vizet, energetikai áramlásokat és kapukat, sőt alagutakat is keresnek a Bucsecs-hegységben.

„Szerintem az árnyék, amelyik a Szfinx körül látható, nemcsak november 28-án, egy természetes jelenség, mely napnyugtakor minden egyes tárgy, fa, vagy szikla esetében kialakul. Ugyanígy, a hegyen mindenfelé úgy érezheted, hogy energiával töltődsz fel, az erős levegőtől és a látványos tájtól, ez egy normális fiziológiai folyamat. Személy szerint én nem hiszek az ilyenfajta elméletekben és ahányszor megpróbáltunk ezekkel az emberekkel a természetes hegyi jelenségekről beszélni, úgy néztek ránk, mint holmi begyepesedettekre, akik nem értik a dolgot. Őszintén, szeretnénk, ha lennének a hegyen kapuk, gyorsabban átjutnánk egyik völgyből a másikba, mert néha kellene egy rövidebb út, hogy megmentsük a hegyen elkóborolt embereket”, mondja Gheorghe Haiduc.

A hegyimentő, aki úgy ismeri a Bucsecset, mint a tenyerét, úgy gondolja, ha lennének alagutak, akkor eddig legalább egy valaki felfedezett volna egy bejáratot. Ezen kívül azt is mondja, hogy nem kellene paranormálisnak tartani azokat az ingadozásokat, melyeket a turisták elektronikus berendezésein lehet tapasztalni. „Nagyon igaz, hogy rosszul állunk a telefonjellel, hisz a hegyen vagyunk. Az ingadozásokat nem energiával feltöltött kövek és sziklák okozzák”, mondja Gheorghe Haiduc.

A dákok találták fel az írást

A „dakopaták” egyik kedvenc elmélete az, hogy az írás a világon először Románia területén jelent meg, vagyis a dákok találták fel az írást és a latin nyelvet. A dákok zseniális nyelvészek voltak, akik összhangban éltek a természet vibrálásaival és a zenéjéből ihletet nyerve alkották meg az első szavakat.

Ezen elmélet mellett a híres alsótatárlakai táblácskákat, a sinaiai táblácskákat és különféle ókori szerzők kontextusból kiemelt idézeteit vagy többé-kevésbé tudományos munkát végző kortársak elképzeléseit hozzák fel érvül.

Az alsótatárlakai táblácskákat 1961-ben fedezték fel az azonos nevű Fehér megyei település mellett. Három agyagtáblácskáról van szó, melyek esélyesek lehetnének a világ legrégebbi írása címre, ugyanis Kr. e. 5.500 körül datálják őket, vagyis jóval régebbiek, mint a világ legrégebbinek tartott, Kr. e. 3.500 környéki egyiptomi vagy sumér írások. De az alsótatárlakai táblácskák kora nem határozható meg, mert agyagból vannak, ezért a karbonos kormeghatározás nem lehetséges. Ezen kívül a táblácskán látható jelek nem tekinthetők kimondottan írásnak, hanem proto-írásról, vagyis piktogramokról van szó.

Az alsótatárlakai táblácskák előtt tisztelgő, gránitból készült emlékmű, melyet lelőhelyük közelében állítottak fel

A kutatók egyediségüket hozzák fel tudományos érvként, abban az értelemben, hogy óriási űr van Kr. e. 5500 és a római hódítás között, ami az írott emlékeket illeti, de azt is, hogy ezeket ilyen kevés elem birtokában nem lehet megfejteni. Az is felmerült, hogy hamisítványokról van szó.

Annak bizonyítására, hogy a dákok találták fel az írást, a sinaiai táblácskákat is fel szokták hozni, melyek elég vitatott régészeti leletek. Néhány ólomtáblácskáról van szó, melyeken ismeretlen nyelvű írás szerepel, a szövegekhez pedig néha képek társulnak. Feltételezések szerint a dákok egyik krónikájáról van szó, melyben dák királyok nevei és dák földrajzi nevek találhatók, de a szakemberek, a történészék és a nyelvészek általában véve modern hamisítványoknak tartják azokat.

A „dákopatáknak” azt szokták a szemükre vetni, hogy bár állításuk szerint létezik egy dák nyelv, mely az első volt a világon, és amelynek a szótárát is kidolgozták, mégsem tudták elfogadható módon lefordítani a táblácskák szövegét.

„A XIX. század igazi termékeként jelentek meg holmi sinaiai táblácskák is, melyeken állítólag egy titokzatos ókori írás szerepel, melyeket sok dolgozat magyaráz és népszerűsít rendkívüli részletességgel. Innen már csak egy lépésre vannak az alsótatárlakai táblácskák, melyet sok pszeudo-tudós a vizsgált «tárgyhoz» méltó keresetlenséggel meg is említ”, mondja Dan Gulea professzor.

A dákok találták fel a latin nyelvet, a rómaiak pedig az őseiknek tartották a dákokat

Nem utolsó sorban a dákok találták fel a latin nyelvet is, melyet már beszéltek, amikor megérkeztek a rómaiak, ez utóbbiak pedig az őseiknek tartották a dákokat. Ezen elmélet alapja, hogy a trákok elfoglalták Európa jelentős részét és az uralmuk alatt álló területnek a Fekete-tenger volt a központja. Állítólag innen indultak ki azok is, akik megalapították Rómát, tehát ebből az következne, hogy nem mi vagyunk a rómaiak leszármazottai, hanem a rómaiak egy része leszármazottja a trákoknak. Ezáltal az általunk beszélt nyelvet nem Dácia meghódítói kényszerítették ránk.

„Igazán szörnyűségesek az ilyenfajta kijelentések. Minden régészeti lelet azt mutatja, hogy a dákok nem tudtak írni és nem igazán látványos falusias településeken éltek. Városaik sem voltak, a váraknak csak erődszerepük volt. Ezzel szemben a latin nyelvről és eredetéről számos és biztos írásos forrásunk, egész könyveink vannak”, mondja Alin Frînculeasa régész.

A dákokról szóló igazság a vatikáni levéltárakban van

Mint minden összeesküvés-elmélet esetében, a „dákopátiában” is megjelenik a Vatikán, melynek levéltáraiban található meg a dákokról szóló nagy Igazság: hogy szó sincs a dákok romanizálásáról, hogy a románok a dákok közvetlen leszármazottai vagy, hogy ők voltak a világ legfejlettebb civilizációja. Ezt támasztanák alá a dákokat ábrázoló vatikáni és olaszországi szobrok, melyek „megsemmisítő bizonyítékai” a dákok által az ókori világban betöltött fontos szerepnek. Szintén a Vatikánban vannak bizonyítékok arra, hogy a dákok a kereszténység alapjait lerakó „kiválasztott nép”.

„Nagyon könnyű kijelentéseket tenni egy potenciális titok mögé bújva, mely állítólag körbeveszi a vatikáni könyvtárat. Az igazság az, hogy teljesen más okok miatt lehet nagyon korlátozott módon bejutni oda. Csak szakértőknek, középkori nyelvek ismerőinek szól, márpedig ezek elég kevesen vannak. Következésképpen nincs semmilyen összeesküvés, abban az értelemben, hogy «valaki» gondoskodik arról, hogy ezeket az igazságokat ne tegyék közzé, hanem arról van szó, hogy nagyon kevesen kutattak ott”, mondja Dorin Stănescu professzor és történész.

Szerinte azt, hogy hazánk területén egy régi és fejlett civilizáció létezett, nemcsak a „dákopaták” állítják, hanem az Egyház is, annak hangoztatásával, hogy Románia „Isten Anyjának kertje”. II. János Pál pápa 1999-ben, romániai látogatása során kijelentette, hogy hazánk Isten Anyjának Kertje, amit az ortodox keresztények addig az Athosz-hegységi kolostor- és templom-együttessel azonosítottak.

Bár a pápa üzenetét udvariassági fordulatnak tekintették, egyes elméletek szerint az Egyház tényleg „elismerte”, hogy a románok a kiválasztott nép és a kereszténység kezdeményezői.

„A dákok civilizációjával kapcsolatos számos hézagot és ismerethiányt mítoszokkal pótolnak, olyan gondolatokkal, melyek egy veszélyes áramlattal terjednek, ami nagyon eltúlozza e tájak korábbi lakóinak tulajdonságait, akiket rendkívül különleges civilizációként akarnak a világnak bemutatni. Bár nagyon nehezen hihető, mégis lehetséges, hogy egy adott pillanatban olyasmiket fedezhetnek majd fel a dákokról, melyek teljesen felborítják mindazt, amit erről a civilizációról tudunk. De ez nagyon valószínűtlen”, mondja még Dorin Stănescu.

foter.ro, A címet a szerkesztőség adta.

Szerző: Dana Mihai

2016. június 4. szombat, 16:54

• adevarul.ro Dana Mihai: Top 10 aberaţii ale dacopaţilor. De ce n-au inventat dacii nici scrisul, nici limba latină şi nici tehnica săpării tunelurilor

Nemzeti Internetfigyelő (NIF)