deutch

Német

A német nép, a német tett, és gondolkodás határozottan jelen van az emberiség vonásaiban, azt is mondhatjuk mindezekre: meghatározó vonások. Nekünk, magyaroknak mit jelent a szomszédság, a nem egyszer elnyelni kívánt magyarságunkkal, a történelem visszatekintett útjain, és a mának oly gyötrelmes valóságában? A német hatás erős, még akkor is, ha megőriztük magyarságunkat, sajátos függetlenségünket, diszciplínánkat. A múlt olyan, amilyen.

A jelen, a ma státusa boncolható így is, úgy is. A szaktudományoké az idevonatkozó szike, ha a mát nézzük, boncolgatják is, néha mellé is vág az él.

A II. Világháború utáni állapotok a német nép életében a megalázottság utáni feltámadás ijesztő mértékű szárba szökkenése, és Európa “békés egymás mellett élés” szerinti bekebelezése, a német technikai és kultúrfölény egyértelművé válása, a gőzhenger németként való demonstrálása szemünk előtt zajlott le. Mintha az első világégés utáni helyzet ismétlődött volna meg.

Párhuzamként a magyar történelem csak részben hozható fel: a brutális kommunista hatalom nem hagyta, hogy a magyar példa is folytatódjon. A háborús vereség a lelkekben is letiport mindent a szocializmus építése során, a német nép egy része megmenekült a megalázó bolsevik rablógyilkosságtól, szabadon éledt újjá.

Az első vereség után a magyar is talpra állt, de a németekkel való szövetség balul sikerült, a világ-hegemóniáért vívott harc nekünk csak a vereséget hozta, a német nép azonban úrrá lett a bajokon, és ki tudott mászni a saját maga által ásott veremből, és új horizontot talált. Nekünk csak a baljós vesztes csatlós szerepe jutott, magára hagyva a világban. És megfogyatkozva létszámban, a rablók tobzódásának kitéve, árva lélekkel, tejes árvasággal. A bajtárs odébb állt, talpra állt, és most diktál.

A német új fogódzókat talált, és a mai szereposztás megint csak az előtte való bokázás. A mai német vezetés hazug és képmutató. Haszonleséssel becsalták, földönfutókká tették az embermilliókat, és, hogy a bajt hozták Európára ezzel, nem hajlandók elismerni. A jelenlegi vezetés a pénz vezetése, esztelen és embertelen, csak szajkózza a humanizmust. A vak is látja: Merkel az anithumanizmus, a földre szállt őrdög. Ha a németek nem zavarjál el azonnal, az egész kontinensnek vége lesz, mindenestől.

Persze a hivatalos német politika mindent elismer, amit csak akarnak a múlt győztesei. Elfogadja az új irányzatokat, a liberális Európát hagyja az öngyilkos magamutogatásban fetrengeni, úgy tesz, mintha ő is tenné. Napjaink fő kérdéseiben nem a germán vonulat van felül, a kommunista – szocialista -zsidó attitűdöket hagyja, hogy élvezzék ki magukat. A győztes jenki mentalitást is elfogadja, a felszínen hadd tobzódjon.

Közben a gazdaság fejlődik, a profit visszaáramlik a gazdasági gyarmatokról, már-már a bőség szétcsordul. Az aktuális politika ha melléfogásokkal is, de a német érdeket érvényesíti, leckézteti a “másként” gondolkodókat. A “kis világ”, Európa német befolyás alatt van már, és közben minden úgy alakul, hogy a német zenekar játszik.
A hamis dallamokat is hagyja érvényesülni, minden dallam hangozzék, minden virág virágozzék. A német fensőbbség tudat mosolyog mindenen, tényleg cuki pofa. Nem szól bele semmibe, békében hagyja Európát, hadd menjen tönkre erkölcsileg.

Az anyagi természetű tönkretétel még várat magára, előbb a végtelenségig kizsákmányolható, kiszipolyozható. Aztán kicsavart rongyként ott lesz a német lábak alatt, Európa német lábtörlővé válik. De tanult a két vereségből, most biztosra fog menni: magát fogja elemészteni, fölzabálni a győztes. Csakhogy, a saját sírját is megássa ezzel Németország. Nekünk, magyaroknak a szolga szerepét szánja, még ha egy csillaggal több is jut, mint másnak.

Tudja jól, hogy a marakodó – úrhatnám – elfajzott társaság elharapott gerinccel nem fog talpra állni, csak a púpja maradt a régi egyenes tartású népnek. Lehet, hogy igaza lesz, de a végső ítéletet nem a Rajna partján fogják gránitba vésni.

Talán nem is lesz végső ítélet. Esetleg olyan fordulat áll be, hogy a germánok értékei a semmivel lesznek egyenlők az új világban.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)