Az ókori magyar nemzetségi társadalom alaptételei, I. rész

NIF: Tácsi István 2 részre osztott tanulmányát tulajdonképpen a választási törvény módosítási sorozatunkhoz kapcsolva jelentetjük meg, mivel a tanulmányból megtudjuk miképp volt megszervezve a honfoglaló magyar társadalom, beleértve a választásokat is. A szerző szerint az akkori idők legjobb társadalmi szervezése a világon a magyaroké volt. Ezzel a 2 részes sorozattal reméljük megtermékenyítjük a jelenlegi választási törvénymódosításon gondolkodókat és újabb elképzelésekkel, újabb kiegészítésekkel, fognak mindnyájunkat megörvendeztetni és gondolkodásra, reménykedésre késztetni.

Többször felmerült már a szakirodalomban, hogy a jelenlegi választási rendszer nem a nemzetek és a világ jövőképét hordozza. Vele párhuzamosan sok elmélet és javítási programrészlet látott napvilágot. De érdekességként, a magyar nép ókori, jól bevált nemzetségi társadalmi rendszerét senki sem akarja tárgykörébe venni. Tegyük fel kérdésünket: vajon az államalkotó elődeink mégis milyen társadalmi formával voltak képesek, így a hun Attila király, az avarok Baján kagánja, és utoljára Álmos, és fia Árpád-vezér miszlikbe verni nem kevés ellenségeiket, az Európa akkori hódító államait? Bizony-bizony csak egy haladó, a koruk legjobb és legprogresszívebb társadalmi alakulatával, a magyari népek ókori NEMZETSÉGI társadalmi alakulatával. Ugye az nem vita tárgya, hogy győzelmeket csak egy magasabb rendű gazdasági rendszer képes biztosítani a hadsereg részére. Épp ezért kellett Kr.u. ezerben a magyarokat is kényszerrel beléptetni a félrabszolgatartó feudális világrendbe.


Nézzük röviden, mégis mit jelent számunkra, az utókor részére a magyarok nemzetségi társadalmi alakulata. A jelen írásom forrása a saját magánkutatási módszerem alapján megírt: TERMÉSZETBIBLIA című 3 kötetes könyvem kivonata. A könyv további ajánlása a http://www.fiberweb.hu/taara című honlapomban található.

Magyarország mellett, az egész rendezett világunkban válságjelek tapasztalhatóak. Hazánk nem egyedülállóan küzd a világválsággal. Még a leggazdagabb atlanti országok sem mentesek tőle. A világon kiterjedt érték és bizalmi válság burjánzik egyre dinamikusabban. Ha nem ismerjük fel pontosan a technikai civilizációnkat veszélyeztető okokat, nem tudunk ellene védekezni sem. Meg, ha nem lesznek olyan médiák, hogy orvosi szakszóval élve a világválság pontos diagnózisát megállapítva azt közzétegye, és a nyomán az emberek helyes terápiát legyen képesek felállítani, közte a Hazánk megmentése érdekében, akkor nincs jövőnk. De mivel pontosan láthatjuk, hogy nemzetünk gondjai egyben a világ válságjeleinek letükröződése országunkra, ezért csak akkor tudunk hatásos nemzeti programot készíteni, ha az egyben a világmegmentő programja is lehet az emberiségnek. A fentiekből adódik, csak akkor lehet sikeres egy nemzetmegmentő program, ha az egyben a világ megújulását is magában hordozza. A kettő csak együtt, a FENNTARTHATÓ ÉLET világmegmentő programjával megvalósítható célkitűzés.

Első teendőnk tehát a társadalmi bajok helyes diagnózisának felállítása. Ha megértjük, hogy a kis Hazánk válságjeleit nemzetközi tényezők okozzák, akkor elsőként a globális okok között kell keresgélhetünk. Felteendő kérdés: milyen társadalmi rendszert valósít meg a mai globalizmust képviselő gazdaságpolitika? Nem mást, mint a klasszikus ókori Római Birodalom rabszolgatartó társadalmi formájának a totális rekonstrukcióját. A különbség csak annyi, hogy ez a rendszer ma totálisan a pénzhatalom működésére épül, vagyis nem az ingyen dolgozó rabszolgaságra. Bár a logikai felépülése azonos, mert ami pénzt kapunk, azt azonnal el is költi az ember a rabszolgatartóink által kínált fogyasztási javakra. Tehát a pénz az ablakban, illetve a bankokban, vagyis mi mégis ingyen dolgozunk a rabszolgatartóinknak.

osmagyarok_viselete

A megjelölt ismeretterjesztő könyvem alapján kijelenthetem, mely az emberi társadalmak fejlődéstörvénye szerint érthető meg, hogy a mai társadalmak a 3. évezredfordulóra vetítve már elértek a fejlődésük csúcsára. Vagyis nincs további előrehaladási lehetőségük. A történelmi körfolyamat elmélete szerint, a mai demokratikus társadalmak álarca mögött, a fogyasztói társadalmak ideológusai már – 1945-óta – visszafordultak ahhoz az ókori rabszolgatartó eszmeiségükhöz, amelyből valóságosan is származnak (kifejlődtek). Tehát, mi magyarok ma sem demokráciát építünk, hanem a nyugati hatalmak politikai nyomására, a legkiteljesedettebb formájában liberális, vagyis globális neorabszolgatartó társadalmat. És ez egyben a magyarországi, és a nemzetközi válságjelek alaptétele.

Kiemelten az írás alaptétele: a mai globalizmus pénzhatalmi világeszméje nem más, mint a demokrácia álarca alatt a klasszikus Római Birodalom rabszolgatartó társadalmi rendszerének és totális pénzdiktatúrájának rekonstrukciója a fogyasztói társadalmak képében, mely a legfőbb okozója Magyarország és a világ társadalmi válságainak.

Magyarázatként, mi is a legfőbb jellemzője egy rabszolgatartó társadalmi rendszernek? A termelőeszközeiktől tömegesen megfosztott emberek, akiket nincstelenül hatalmas nagyüzemekben (latifundiumokban) dolgoztatnak, és ahol a társadalom a totális pénzhatalomra épül. Igaz, hogy ma a dolgozókat nem rabszolgavásárokban adják-veszik (legfeljebb menedzser és munkaerő vadászattal, ami ugyanaz!), de a bérfizetéssel legalább oly mértékben rabláncra fűzöttek, mint klasszikus elődeik. És mi jellemzi a nincstelen rabszolga ellentétét? A társadalomtudományok igazsága szerint, igen, a termelőeszközök arányos tulajdonával rendelkező önfenntartásra képes ember, maga a polgár. Továbbgondolva, minden település, melyek egyben a nemzetségi társadalom alapegységei, az ott élők munkájából teremtődött meg, és nekünk ezt a teremtő társadalmi erőt kell újraalkotni, mely program maga a világmegmentés alapelve. Egész egyszerűen az önfenntartásra képes polgárság újrateremtése.

Feltehetjük kérdésnek: a mai közgazdászok vajon mért kapták a Nobel díjaikat? Hiszen ők nem találtak fel semmi új dolgot, hanem elővették a régi-jó klasszikus római rabszolgatartó rendszert, és összegyúrtak belőle egy a diktatúrára alapuló, de retorikájában a demokráciát megvalósító öszvér rendszert. Ehhez párosították a neoliberalizmust, és máris kész lett a világ legpusztítóbb eszméje, a fenntartható fejlődés gazdaságpolitikája. De mivel tudjuk, hogy az öszvér szaporodásképtelen mesterséges élőlény, így a mai globalizmus is egy ilyen életképtelen rendszer. Ezért okoz oly nagy károkat a társadalmak és a természet életében, és amely egy az egyben veszélyezteti nemzetünk és a fajunk fennmaradását.

Ha elfogadjuk az előző bekezdések társadalmi igazságait a diagnózisunk felállításában, csak akkor léphetünk tovább a helyes terápia megalkotásához. Felteendő kérdés: ha mi ma rabszolgatartó társadalmi formát építünk a demokrácia álarca alatt, akkor ebből az eszmei zűrzavarból van-e kibontakozás? Hiszen, ha előre már nincs további haladás a társadalmi fejlődés útján, és a visszafelé sem láttatnak más lehetőséget számunkra, akkor a tudati körforgás alapján már csak a rabszolgatartás előtti ősközösségi társadalmi forma maradhat számunkra jövőképnek?

Az előző kérdések megválaszolása adja meg egy nemzet és világmegmentő programnak az alapjait. Ugyanis a könyv teljesen új társadalomtudományi elméletéből következik, hogy a mai pénzhatalmat kiszolgáló tudósok egy elképesztően téves felfogásra, a fenntartható fejlődés hamis gazdaságfilozófiájának egyetlen alternatívaként való feltüntetésére alapozzák elméleteiket. Ellenében csak az emberi társadalmak helyes fejlődéstörvényéből adódó folyamatából érthetjük meg, hogy a totális magántulajdonra alapozódó rabszolgatartó társadalmi formák felújítása már 180 fokos visszafordulás a fejlődési körfolyamattal szemben. Hiszen a globális kapitalizmus már a tőkés rend harmadik, az imperializmus utáni legfejlettebb fokozatát jelenti. Előtte meg a feudalizmus, és csak az előtt, vagyis mintegy 2000 éve uralkodtak a klasszikus rabszolgatartó társadalmak. Megállapítható, hogy a mai közgazdászok e kétezer éves rabszolgatartó társadalmat koppintották le, saját hasznukra.

De a történet csak most válik igen izgalmassá, és érünk vissza az ókor legfejlettebb társadalmi rendszeréhez, a nemzetségi társadalmi forma kérdésköreihez. Tudjuk, hogy a rabszolgaság előtt is létezett őstársadalom. De vajon az a történelemkönyvek szerinti ősközösség lehetett, vagy valami más? Ugyanis a körfejlődés mentén, egy abszolút csoporttulajdont megjelenítő ősközösségi társadalom nem tud egyszeriben totális magántulajdonú rabszolgatartó társadalommá átalakulni. Közben kell lennie valaminek, egy hosszú átmeneti korszaknak, ahol az őseink közös hordatulajdona, fokozatosan vegyes tulajdonviszonyokra vált át. És majd csak ez tud a végén haszonelvű magántulajdonú rabszolgasággá változni. Igen kérem, létezett egy ez idáig eltagadott, elhazudott ősi társadalmi forma, mely az elsődleges és egynemzetiségű, vagyis az úrnépek Indomediterránia világkultúrájaként, nemzetségi társadalmi formában, mintegy 6000 évig uralta az időszámításunk előtti társadalmak korszakát. Megjegyezve, hogy éppen ezt, a magyari őskultúrát pusztították el a másodlagos szemita népelemek, ezért tagadják a tudósaik még a létét is.

A történelemben az ősközösséget, tehát ez a másodikként kifejlődő vegyes tulajdonviszonyú társadalmi forma a közös territóriumra alapozódó nemzetségek munka-lakóközösségei váltotta. A legfontosabb ismérveként a közösségi és a magántulajdon arányos egységére alapozódott. Ahol a termőföld és a rajta található természeti erőforrások még a lakóközösség közös tulajdonát alkották, de a munkaeszközök és a lakóingatlanok már egyéni tulajdonba mentek át. Ha ezt az ókori társadalmi formát a legjellegzetesebb lakóközösségi elnevezésével illetjük, akkor a városállamok = polisz társadalmi alakulat kifejezést kapjuk, és annak sok-sokezer éves életfenntartó gyakorlatához jutunk el. Ha a görögöknek meghagyjuk a polisz megnevezést, mi magyarok inkább a nemzetségi fogalmát használjuk. Mely egyben annak a hatezer évnek az ideológiai alapja is. Amely társadalom a mi őseink által kidolgozott és magas műveltségi szintet elérő, az őskor munkatársadalmait jeleníti meg nekünk, az utódoknak követési példaként. Ezért nekünk nem kell mást tennünk, mint a nemzetségi rendszerű, vegyes tulajdonviszonyú polisz társadalmak elméletét beépíteni társadalmi programunkba, és azt egy modern jövőképpé, a természeti világgazdaság és világtársadalom fogalmában újraalkotva, s a belőle merített eszmével megalkossuk a NEMZET ÉS VILÁGMEGMENTŐ PROGRAMUNKAT, a könyv tételei szerint. Ennek az írásnak a keretében a nemzetségi társadalmi alakulatról és a politikai berendezkedéseként, a választási demokráciáról ejtünk szót a továbbiakban.

Tácsi István

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok