Kopogtató cédulák begyüjtése nem egyszerű feladat: mindenki mast akar!

KÖVETELJÜK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁT! V. RÉSZ; Frissítések alul!

Nincs szándékomban megkísérelni egy teljesen új választási törvényt írni, csak kis adalékokkal szeretném az eddig leírt javaslatokat kiegészíteni.

Jelölés feltételeihez

Ruzsa Sándor (Madarász úr, a IV. rész szerzőjének hsz-a) is összegyűjthet 1000 kopogtató cédulát. Sőt egy-egy falu cigány sora nyugodtan össze gyűjtheti a kis számú (1’000 darab) kopogtató cédulát. Ha a kiszemelt képviselő  jelöltnek van érettségije miért ne gyűjtsék össze neki a cédulákat?! Ekkor már megválasztható, mert a 3 kitételnek megfelel:
-baráti köre jelöltette
-baráti köre összeszedte neki a kopogtató cédulákat
-van neki érettségije!

A kiszemelt jelöltnek nem kell semmit sem tennie!

Az egyik hsz-ban említett svájci üres rubrikát, azt otthon töltöd ki, mivel nem kell urnába dobnod a szavazó lapjaidat. A vastag borítékot megkapod a szavazás lejárta előtt több héttel. Van idő bőven, nyugodtan, nyomtatott betűkkel kitölteni a nevet és a címet. Miként számolják össze az üres rubrikába beírt neveket nem tudom, de eddig sose hallottam, hogy ez gondot okozott volna. Viszont azt se hallottam sose, hogy valaki ilyen módon bejutott volna a parlamentbe. Ugyanis hetekkel a szavazás utolsó napja előtt már lehet visszaküldeni a szavazási borítékot. Tehát van idő összeszámolni a szavazatokat képviselő jelöltenként, mivel erre nemcsak egy nap van a számláló bizottságoknak.

Lenne egy javaslatom a kopogtató cédulák összegyűjtéséhez.

A kopogtató cédulák összegyűjtésénél jónak tartom az alacsonyabb számot, (ebben az esetben a Madarász úr által javasolt 1’000-et), de akkor legyen feltételhez kötve. A képviselőjelölt személyesen gyűjtse össze a kopogtató cédulákat. Hogy beépített  kripto-párttagok és/vagy rosszindulatú polgárok ne jelenthessék fel a jelöltet, hogy már pedig nála nem a képviselő volt, hanem csak a helyettese, így kénytelen a képviselőjelölt a kampány stábja 2 tagjával menni minden címre. Igy vannak tanuk!
Sajnos ilyen részletekre is ki kell terjedjen a figyelmünk, ha törvényt akarunk módosítani.

Amennyiben a kiszemelt jelöltnek muszáj jelen lennie a kopogtató cédulák összegyűjtésénél, úgy elkerülhető lesz az a meglepetés szerű helyzet, amit egy hsz-ban írtak példaként Kassai Lajossal, hogy akarata ellenére -ad absurdum- országgyűlési képviselő lesz és ott -mivel az új rendszer szerint minden bekerült képviselő nemzeti érzelmű magyar- így megválasztják miniszterelnöknek. Tehát, ha valaki nem akar képviselőjelölt lenni, úgy azt nem lehet jelölni, mivel az nem lesz hajlandó végigkopogtatni az 1000 aláírásért esetleg több ezer háztartást.

Egy választópolgár több jelöltet is támogathasson

Ahhoz a javaslathoz, hogy egy választópolgár több jelöltet is támogathat, nem tudok egyelőre hozzászólni, de úgy sejlik, hogy nem követhető út. Ugyanis a kopogtató cédulák meg kell legyenek sorszámozva, vonalkóddal ellátva, hogy gyorsan menjen az összesítésük. Meg lehetne oldani ezt a dilemmát úgy, hogy választópolgáronként mindenki kap 3 vagy 5 kopogtató cédulát. De mit teszünk akkor, ha 10 jelölt indul a körzetben? Ebből a kis morfondírozásból is látszik, hogy a legjobb megoldás a hamisítani nehéz, feltűnő biztonsági jelekkel ellátott kopogtató cédulákból mindenki csak 1 darabot kap, és azt leadja az aláírásával együtt az általa támogatandó jelöltnek! Habár az ötlet, hogy egy szavazópolgár több jelöltnek is adhasson kopogtató cédulán keresztül támogatást jobban tetszik, mert demokratikusabb. Ebben az esetben technikai megoldást kell keresni. Pl. miután a jelölt állítások eldőltek a választópolgároknak legyen lehetősége a körzeti választási irodában egy a szándékának megfelelő számú kopogtató cédulát kérni, amit aztán postán meg is kap. Erre kell tartalékolni legalább 2 hetet. Csak ezután kezdődhet a kopogtató cédulák begyűjtése, miután a nyomda mindenki számára, személyre szólóan, kinyomtatta a megfelelő számú kopogtató cédulát és azt mindenki kézhez is kapta!

Népszavazás

A magyar jog is ismeri a népszavazás intézményét, hisz van rá törvény. Ez a törvény jelenleg úgy van megalkotva, hogy a népnek ne nagyon lehessen ezt a jogát gyakorolnia: túl nehéz teljesíteni a feltételeket. Eddig minden javaslattevő foglalkozott a nem megfelelően dolgozó képviselők visszahívásával, de senki sem adott a visszahíváshoz konkrét törvényjavaslatot. Ugyanis a visszahívás az megfelel egy regionális (szavazókörzet) népszavazási kezdeményezésnek. A népszavazásnál Magyarországon mindenki országos népszavazásra gondol. Pedig ez lehet nemcsak országos, hanem regionális is, illetve helyi (városi, községi). Véleményem szerint a képviselő visszahívása egy speciális regionális népszavazás, amely csak a választó körzetre vonatkozik. Nem találom elégségesnek az 50%+1 aláírások összegyűjtését a visszahíváshoz. Ahhoz, hogy országos népszavazást írhassanak ki Svájcban 100’000 hitelesített aláírást kell összegyűjtenie a kezdeményező csoportnak. Amennyiben Svájcnak kb. 8 millió lakost veszünk ez 1,25%-ot jelent. Ezt a kulcsot lehet alkalmazni a választási körzetre is. Tegyük fel 100’000 lakosból áll egy körzet, akkor a kezdeményezők 1250 aláírást kell összegyűjtsenek, a népszavazás kiírásához. A népszavazás dönti el végül is véglegesen, hogy a képviselőt visszahívják vagy sem! Ezzel a módszerrel alkalmat adunk neki a védekezésre is. Ugyanis minden népszavazás előtt a választópolgárok megkapják a kezdeményező csoport érveit is, de a legkülönbözőbb ellen-csoportok érveit is. Természetesen az 1,25%-os kulcsot csak példaként adtam meg. A törvényben számok vannak megadva, melyek nem változnak a lakosok ki és beköltözésével egy régióból vagy egy községből. A felsoroltakból látszik, hogy a magyar népszavazási törvényt az új választási törvényhez kell igazítani, mégpedig úgy, ahogy a svájci tapasztalat is bebizonyította, hogy ne legyen követelmény a minimális részvételi arány a népszavazáson. A svájciak ezzel kapcsolatos alapfilozófiája:

Az aktívak irányítják az országot, a régiót, a községet és nem a passzívak!

Ellenzéki politizálás, obstrukció

Ez a fajta politizálás a jelenlegi “demokratikus” rendszer rákfenéje. Csak azért ellenezni és obstruálni a kormánypártok törvényhozási tevékenységét, hogy gyengítsük a pozícióikat, nehogy bebetonozzák magukat a hatalomba, egy rendkívül felelőtlen és átkos tevékenység, ami ráadásul jellemferdüléssel is jár a hosszú éveken a politikából élő politikusokra nézve. Ezt az átkot egyedül a svájciaknak sikerült kiküszöbölni, mégpedig drasztikusan: nincs ellenzék!

Tulajdonképpen Madarász úr azzal a büntetési elképzeléssel, hogyha a képviselők nem képesek a törvényben megadott határidőn belül kormányt alakítani, akkor új választásokat kell kiírni, de a döntésre képtelen, marakodásra ferdült jellemű képviselők nem indulhatnak, az ellenzéki politizálás elferdüléseit szeretné kordában tartani.

Sokkal egyszerűbb ezt az elferdülést nem kordában tartani, hanem drasztikusan lenyesni, hogyha a svájci modellt vesszük alapul: minden párt, amely a választásokon elérte a parlamenti küszöböt az kormányra is került. Sosincs vita arról, hogy miként osszák el egymás között a kormányzati pozíciókat. Ugyanis már rég kiszámolták, a varázsképlettel (Zauberformel), hogy melyik pozíciónak milyen értéke és mekkora súlya van. De nemcsak a kormányzati pozícióknak, hanem az állami intézmények vezetőségi pozícióit is kiszámolják és a választások után szétosztják. A varázsképlet nem egyéb, mint amit tanultunk fizikából az összetett felületek súlypontjának kiszámításánál. Tehát nem komplikált számítások ezek: 4 alapművelet és % számítás vagyis 6. osztályos matematika!

Szervezetek, pártok fejlesztése és demokratikus diktátorok

Habár lassan, úgy néz ki, lemaradok a publikálással, mert egy tanulmányomat “Szervezetek, pártok fejlesztése” címmel már 2011 tavaszán megírtam, de azóta se publikáltam. Most mikor a pártokból kezdenek kiábrándulni az emberek talán az utolsó lehetőség, hogy megjelenjen ez a tanulmány. A tanulmány megírásához az vezetett, hogy habár az országgyűlési választások úgy-ahogy demokratikusak, de a pártokon belül nem létezik még csirájában sem a demokratikus elnök és elnökségi tagok választás. Így a NIF közölni fogja sorozatban ezt a tanulmányt is, hisz habár a jelenlegi javaslatok a pártok hatás körét jelentősen meggyengítik, mégis a pártok nélküli rendszer még nem kerekedett-formálódott ki, így meg kell oldani a pártokon belüli demokratikus választásokat is, elvágva a hatalom mániákus elnökök bebetonozási kísérleteinek útját, és ezen keresztül a “demokratikus diktátorok” képződését (jelenleg Vona Gábor is éppen erre az útra lépett!).

Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István,

Zürich, Svájc – Erdőszentgyörgy, Erdély

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)


ROMEK KÁROLY KIEGÉSZÍTÉSEI:

,,A magyar jog is ismeri a népszavazás intézményét, hisz van rá törvény. Ez a törvény jelenleg úgy van megalkotva, hogy a népnek ne nagyon lehessen ezt a jogát gyakorolnia: túl nehéz teljesíteni a feltételeket”

Enyhe kifejezés. A nép nem kezdeményezhet népszavazást, mert nincsen olyan személy, hogy nép. Kezdeményező csak valaki lehet.
Nézzük az alaptörvény 8. cikkét: Az (1) pont arról szól, hogy kétszázezer választó polgár kezdeményezésére az Országgyűlés népszavazást rendel el. És az Országgyűlésnek minden lényeges kérdésben kifogása lesz, a (3) pont valamelyikére hivatkozva. Tehát a népnek a népszavazásra sem elvileg, sem gyakorlatilag nincsen joga. Mert ne essünk bele abba csapdába, hogy a jog deklarálása egyenlő magával joggal! Jog egyenlő a jog gyakorlásának lehetőségével. Lehet, hogy jogom van a munkához, de ez nem jelenti azt, hogy van is munkalehetőség, amely a jog gyakorlására lehetőséget adna. A valóság az tehát, hogy a népnek az őt valóban érintő kérdésekről nincsen lehetősége népszavazást kezdeményezni, népszavazást senki sem kezdeményezhet a (3) pontban foglaltak szerint. Akkor milyen jogról beszélünk? Ki az, aki a népnek megtiltotta, hogy miről nem szavazhat? Bárki is volt, vagy voltak, nyilván a népszavazást tiltó törvényeket nem a választók felhatalmazásával tették bele az alaptörvénybe. Ezért kell a választási törvényt módosítani, amely minden törvényt – utólag is – a választók felhatalmazásához. Az új választási törvény automatikusan megszünteti a népszavazást tiltó pontokat akkor is, ha azok benne maradnak az alaptörvényben. Ez az egyik tétje a választási törvény módosításának.

Itt pedig a teljes 8. cikk:

8. cikk
(1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el. A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
(3) Nem lehet országos népszavazást tartani
a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről;
b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról;
c) az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról;
d) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről;
e) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről;
f) az Országgyűlés feloszlásáról;
g) képviselő-testület feloszlatásáról;
h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, valamint megelőző védelmi helyzet kihirdetéséről és meghosszabbításáról;
i) katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről;
j) közkegyelem gyakorlásáról.


Dr. Ing. Sebestyén-Teleki István válasza:

Nemcsak magánszemély indíthat népszavazási kezdeményezést. Itt a nép alatt értettem, hogy leginkább érdekcsoportok indítanak, illetve ezek mögött lévő pártok, népszavazási kezdeményezéseket. Svájcban az utóbbi 30 évben, amióta itt lakom, tudtommal csak 1 népszavazást kezdeményezett magánszemély, aki a svájci parlamentnek egyik sokat szereplő tagja volt. Hogy a további szőrszálhasogatásnak elejét vegyem, kezdeményezés alatt értettem, azt az összetett tevékenységet, amivel elindítanak egy népszavazást. Az “1:12 kezdeményezés”, melyben egy cégen belül a menedzserek fizetését a legkisebb fizetés 12-szeresében maximálták, adatait a következő táblázatban foglalja össze az egyik állami adminisztrációs  intézmény:

https://www.admin.ch/ch/d/pore/vi/vis375.html

A táblázatot lefordítottam, de javasolom először eredetiben megnézni.

A kezdeményezés szó szerint
Dátum Hol található
Szavazás dátuma 24.11.2013 BBl 2014 1773
A törvényjavaslatot elutasította (lásd szavazás Nr. 575)
Parlamenti határozat 22.03.2013 BBl 2013 2473
(Ajánlás: A kezdeményezés elutasítása) 12.017
Parlamenti eljárás
A kormány üzenete 18.01.2012 BBl 2012 637
Szövetségi (kormany) tervezete 18.01.2012 BBl 2012 663
Létrejött 14.04.2011 BBl 2011 3725
Beterjesztve 21.03.2011
Elővizsgálat 22.09.2009 BBl 2009 6681
Aláírások begyűjtésének lejárta 06.04.2011
Begyűjtés kezdete 06.10.2009
Forma: Szövetségi népi kezdeményezés (kidolgozott javaslat)
Kezdeményező Bizottság: Fiatal Szocialisták
Megjegyzés: Rétoromán fordítás BBI 2009 7818

A táblázatból, a dátumok alapján latszik, hogy Svájcban sem egyszerű a népszavazás elindítása. Éveket tart! Mégis népszavazási özön van. Kb. 2 havonta van népszavazás. A borítékban van országos, regionális és helyi népszavazási cédula, szinte mindig kb. féltucat  összesen, vagy több.

Nagyon leegyszerűsítve: a kezdeményezés első szakasza akkor ér véget, amikor a népszavazásra a kérdés feltevést elfogadják és megadják a határidőt, meg a minimális aláírási számot. Ezután jön a kezdeményezés 2. szakasza az aláírások összegyűjtése. Svájcban, Magyarországhoz képest, óriási rend van, így a nem hitelesíthető aláírások (címek és az ahhoz tartozó nevek) sokkal kisebb számban (%-ban) fordulnak elő, mint Magyarországon.  A MVSz-e, az elhíresült népszavazása (a kettős állampolgárságról)  keretében 500’000 aláírást gyűjtött össze, amiből kevesebb, mint a fele volt hitelesítve. Ekkora terhet nem lehet a magyarságra (értsd: az őt képviselő szervezetekre) ráruházni. Ez a lakosság-nyilvántartási rendszer, a rendőrséget is ide értve, súlyos mulasztása, hogy ennyire nincs rend az országban a nyilvántartást illetően. Kérdés, hogy ez a rendetlenség kit terheljen? -A népszavazást kezdeményezőket, vagy a rendőrséget, akik nem tudják, hogy ki hol lakik. Akik nem kényszerítik az embereket, hogyha lakcímet cseréltél, akkor azt köteles vagy 2 héten belül bejelenteni. Példa: mikor a rövid zsákutcánkban sorban ki kellett mindenkinek a társasházakból költöznie és néhány házzal arrébb az alapjaitól renovált házba költöznie, akkor az új lakcímmel elmentünk a város negyed lakónyilvántartási osztályára, hogy bejelentsük az új lakcímet. Kiderült, hogy be vagyunk már jelentve, mert a lakásszövetkezet rögtön bejelentett, ahogy a költözés egy hét alatt lejárt. A népszavazási törvény módosítása kapcsolatba kerül ezek szerint a lakossági nyilvántartással, amit a törvény szigorításával lehet csak elérni. Kötelezni kell a bérbeadó ingatlan tulajdonosokat a bejelentésre. Ha ezt nem teszi meg azonnal, akkor komoly összegű büntetést kell kiszabni rájuk. Másképp ez a rendetlenség, mint láttuk majdnem megháromszorozza a minimális aláírások számát.

Minden egyéb felvilágosítást/kiegészítést  köszönök Romek Károlynak!


Romek Károly válasza:

A válasz már a részletekről szól. Én ezeket próbáltam elkerülni. Azért idéztem az alaptörvény 8. cikkének (3) pontját, hogy látható legyen a bejegyzésem üzenetének lényege, hogy pontosan  miről nem lehet népszavazást tartani. Mert amiről lehet, arról nem érdemes.

De azért van egy dolog, amit kihagytam, és most Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István hozzászólásának köszönhetően szólhatok róla. Ha valaha is lesz joga minden magán személynek népszavazást kezdeményezni, az a jog csak is valós személyeket illessen meg, jogi személyek/intézmények ne rendelkezzenek ilyen joggal. Miért?
Azért, mert kezdeményezési képessége csak biológiai személynek van. Egy intézmény íróasztalai  vagy vagy jármű parkja ne legyenek már kezdeményező tényezők. Annak is fent álla  veszélye, hogy egy intézmény vagy cég pusztán a népszavazás kedvéért alakul meg, aztán a szavazást követően köddé válik. Ugyancsak fontos, hogy a törvények megsértéséért nem intézményeket, cégeket vagy más esetben az államot perelje bárki is, mert élettelen dolgok nem tudnak törvényt sérteni, hanem cégek vagy az állam nevében elkövetett törvénysértésért a néven nevezhető személynek kell viselnie a felelősséget. Ilyen esetre a jövőben jó példa lehet a 2011/ CXCI. törvény, amelynek végrehajtása ütközött és ütközik a Btk. 195. paragrafusával. Ezekkel azt akarom mondani, hogy bármilyen törvény
csak magánszemélyek vonatkozásában legyen vizsgálható és érvényesíthető.

Sok felesleges energiát lehetne megspórolni azzal Magyarországon, ha a népszavazást kezdeményezők előbb tisztáznák, hogy a kezdeményezésük az alaptörvény 8. cikke (3) pontjának melyik bekezdését érinti. Mert pl. bármilyen állami kifizetés – akár a parlament takarítóinak fizetése is – a költségvetés kategóriájába tartozik és ilyenről népszavazást tartani nem lehet. Ezért írtam, hogy amiről érdemes népszavazást tartani, arról nem lehet, amiről lehet, arról ne  érdemes.
Márpedig, ha egy kérdésről sorsfontosságú népszavazást tartani, akkor Antall József e korhoz igazított szólását javaslom fontolóra venni: “Tetszettek volna forradalmat csinálni. ”

Romek Károly

Egy gondolat “KÖVETELJÜK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁT! V. RÉSZ; Frissítések alul!” bejegyzéshez

  1. Tistelt: Tranyadmin.

    ,,A magyar jog is ismeri a népszavazás intézményét, hisz van rá törvény. Ez a törvény jelenleg úgy van megalkotva, hogy a népnek ne nagyon lehessen ezt a jogát gyakorolnia: túl nehéz teljesíteni a feltételeket”

    Enyhe kifejezés. A nép nem kezdeményezhet népszavazást, mert nincsen olyan személy, hogy nép. Kezdeményező csak valaki lehet.
    Nézzük az alaptörvény 8. cikkét: Az (1) pont arról szól, hogy kétszázezer választó polgár kezdeményezésére az Országgyűlés népszavazást rendel el. Ha nincsen kifogása ellene =D. Mert ez is számít! És az Országgyűlésnek minden lényeges kérdésben kifogása lesz, a (3) pont valamelyikére hivatkozva. Tehát a népnek a népszavazásra sem elvileg, sem gyakorlatilag nincsen joga. Mert ne essünk bele abba csapdába, hogy a jog deklarálása egyenlő magával joggal! Jog egyenlő a jog gyakorlásának lehetőségével. Lehet, hogy jogom van a munkához, de ez nem jelenti azt, hogy van is munkalehetőség, amely a jog gyakorlására lehetőséget adna. A valóság az tehát, hogy a népnek az őt valóban érintő kérdésekről nincsen lehetősége népszavazást kezdeményezni, népszavazást senki sem kezdeményezhet a (3) pontban foglaltak szerint. Akkor milyen jogról beszélünk? Ki az, aki a népnek megtiltotta, hogy miről nem szavazhat? Bárki is volt, vagy voltak, nyilván a népszavazást tiltó törvényeket nem a választók felhatalmazásával tették bele az alaptörvénybe. Ezért kell a választási törvényt módosítani, amely minden törvényt – utólag is – a választók felhatalmazásához. Az új választási törvény automatikusan megszünteti a népszavazást tiltó pontokat akkor is, ha azok benne maradnak az alaptörvényben. Ez az egyik tétje a választási törvény módosításának.

    Itt pedig a teljes 8. cikk:

    8. cikk
    (1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el. A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
    (2) Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
    (3) Nem lehet országos népszavazást tartani
    a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről;
    b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról;
    c) az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról;
    d) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről;
    e) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről;
    f) az Országgyűlés feloszlásáról;
    g) képviselő-testület feloszlatásáról;
    h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, valamint megelőző védelmi helyzet kihirdetéséről és meghosszabbításáról;
    i) katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről;
    j) közkegyelem gyakorlásáról.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.