GEOPOLITIKA ÉS/VAGY GEOÖKONÓMIA, III. rész

A 21. század világgazdasági és világpolitikai folyamatainak összefüggései

III. rész

DR. BERNEK ÁGNES, a földrajztudomány kandidátusa

főiskolai tanár, a ZSKF Geopolitikai Kutatóközpontjának vezetője

bernek.agnes@zskf.hu

 

Pax Americana – Az Amerikai Birodalom

Az USA geopolitikai/geoökonómiai törekvései 1993-tól napjainkig

A jelenlegi globális világgazdaságban mindössze csak két dolog biztos. Először is, hogy bizonytalan. Másrészt az, hogy az USA napjaink vezető gazdasági és politikai hatalma.”

Részlet egy 1998-ban készített interjúból. Interjúalany: André Kostolany (1906–1999), a világ egykori tőzsdeguruja.

A jelenlegi amerikai vezető világgazdasági és világpolitikai szerepkör megerősítését és lényegében megalapozását William J. Clinton (1993–2001) elnökségi éveihez kapcsolhatjuk. Ebben az időszakban „szárnyalt” az amerikai gazdaság, a GDP évente átlagosan 4-6%-kal nőtt, a munkanélküliségi ráta rendszerint 5% alatt maradt, s ekkor még a világ összes GNI értékének több mint 1/3-át kizárólag az amerikai nemzetgazdaság állította elő. Minek köszönhető e nagymértékű amerikai növekedés? Az általános nemzetközi megítélés szerint az amerikai piacgazdasági modell sikerének. Az amerikai piacgazdasági modell három lényegi eleme a következő: a hitelből történő fogyasztásra alapozott gazdasági növekedés (a sokat idézett mondás szerint:”Az amerikai gazdaság növekedését az amerikai fogyasztó csillapíthatatlan vásárlási láza tartja fent”), a fejlett és versenyképes pénzpiac, továbbá a minimális állami beavatkozás (az amerikai állam ún. „éjjeliőr-állam”, nem avatkozik be a piac- gazdaság működésébe, csak annak kereteit tartja fent).

Az amerikai világgazdasági és világpolitikai vezető szerepkör elméleti megalapozását, az új amerikai geopolitika megszületését, s ezen belül a geoökonómiai irányzat előtérbe kerülését is Clinton elnökhöz kapcsoljuk. Ez az ún. Clinton-doktrína hivatalosan az 1995-ös „Elkötelezettség és bővítés” címet viselő Nemzetbiztonsági Stratégiában (National Security Strategy of Engagement and Enlargement) jelent meg.

A Clinton-doktrína alaptételei a következők:

  • Az új nemzetközi rend alapja a gazdaság elsődlegessége;
  • Bármilyen politikai célt legegyszerűbb gazdasági úton elérni;
  • Az USA célja a piacgazdaság és a demokrácia világméretű terjesztése;
  • Az USA célja, hogy nemzetgazdaságát megerősítse és külföldi piaci részesedését növelje;
  • Az amerikai külpolitika célja az amerikai transznacionális vállalatok világ- méretű elterjedésének elősegítése;
  • Az amerikai külföldi működőtőke-befektetések legfontosabb célterületei az ún. feltörekvő piacok („emerging markets”);
  • Az USA-nak küldetéstudata van, feladata a világ békéjének és biztonságának fenntartása;
  • Legfőbb cél az unipoláris (egy-központú), az atlanti-erőtérből irányított világpolitikai rendszer megteremtése és fenntartása. Így a világpolitika lényegi irányzata az új atlantizmus.

A Clinton-doktrína alapelemei a mai napig meghatározóak, s lényegében a globális világpiac működésének keretét, „működési szabályait” is megadják. Egyik legtöbbet bírált eleme e doktrínának a „piacgazdaság és a demokrácia világméretű elterjesztésének” amerikai célja, ugyanis az elemzők szerint az „USA nem tesz mást, mint a demokrácia zászlaja alatt piacgazdaságot terjeszt”. A nemzetközi szakértők széles köre utalt már az 1990-es évek végén arra, hogy a neoliberális piacgazdasági modellt és ennek „laissez faire”, vagyis „a piac láthatatlan keze mindent megold” amerikai ideológiáját az USA csak terjeszti, illetve terjeszteni kívánja világszinten, ugyanakkor önmagára nézve nem tartja követendőnek. Hiszen az amerikai állam sohasem „vonult ki” az amerikai gazdaságból, sőt a kormány mindig is segítette az amerikai vállalatokat. Ugyanakkor az USA a világ többi országában azt a gazdaság- politikát támogatja, hogy az állam „vonuljon ki” a piacgazdaságból, s világszinten egyre több állam a gazdasági szerepvállalás terén a „hivatalosan hirdetett” amerikai modellt követve „éjjeliőr” állam legyen.

A geoökonómiai megközelítésre utal az is, hogy e doktrínában jelenik meg először a feltörekvő piacok, az „emerging markets” fogalma, sőt az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, a NAFTA kiemelt gazdasági fontossága is. Clinton elnök terve egyébként az volt, hogy a NAFTA további bővítésre kerüljön, s „minden amerikai szabadkereskedelmi övezetét” kívánta létrehozni. De ez már sokkal inkább visszautalás az ortodox amerikai geopolitika Monroe-elvére, miszerint „Amerika az amerikaiaké”. S lényegében a Clinton-doktrínában megjelelő „amerikai küldetéstudat” is értelmezhető a 19. századi „Manifest-destiny” eszméjeként, vagyis az „elhivatottság végzeteként”.

Amikor 2001 januárjában beiktatták George W. Busht, az USA következő elnökét, mindenki egyértelműn és biztosan úgy gondolta, hogy Bush olyan amerikai gazdaságot vesz át, amelynek abszolút domináns hatalma megkérdőjelezhetetlen. Melyek ezek a vezető hatalmi tényezők, más szavakkal az amerikai globális birodalmi lét alapjai?

 

  • Ha összeadjuk a világ összes állami és vállalati K+F ráfordításait, akkor ennek 2/3-a kizárólag az USA-ra jut.
  • A világ legnagyobb külföldi működőtőke-exportáló és –importáló országa az USA.
  • 2001-ben a világ 500 legnagyobb vállalatából kb. 180 volt amerikai vállalat.
  • A New York-i Értéktőzsde messze a világ legfontosabb értéktőzsdéje, a világ összes többi értéktőzsdéjének működése egyértelműen ettől függ.
  • A világ kulcsvalutája és tartalékvalutája az amerikai dollár, a világméretű spekuláció 80%-a kizárólag az USD árfolyamváltozására spekulál.

Azonban 2001. szeptember 11-e mindent megváltoztatott. A világ legnagyobb döbbenete a mai napig az, hogy a terrortámadás egyáltalán bekövetkezhetett. Az amerikai geopolitika ekkor új irányt vett, s megkezdődött a terrorizmus elleni világméretű harc. Ennek elvi alapja az ún. Bush-doktrína (vagy más szóval a megelőző csapás elve), amely kimondta, hogy ha USA-nak nincs is bizonyítéka arra, hogy valamely állam területén terroristák vagy terroristákat támogató egyének, csoportok vannak, akkor is fenntartja magának a jogot a beavatkozásra, az egész világ békéjének, rendjének és biztonságának megőrzése érdekében. Egyébként ez a Bush-doktrínának nevezett amerikai geopolitikai állásfoglalás hivatalosan nem más, mint az USA 2002-es Nemzetbiztonsági Stratégiája. (The National Security Strategy of the United States of America, September 2002) Ez a nemzetbiztonsági stratégia a megelőző csapás elve mellett szintén tartalmaz geoökonómiai elemeket is, így például a demokrácia terjesztésének és a szabad piacnak, a szabadkereskedelemnek az amerikai támogatását.

A megelőző csapás elve alapján kezdődött meg a Végtelen Szabadság Hadművelettel 2001. október 7-én az afganisztáni katonai „jelenlét”, majd 2003 márciusában az iraki katonai „jelenlét”. A hivatalos amerikai szóhasználat mindig a „jelenlét” kifejezését használta/használja, sohasem a „háború” szavát. A Clinton-doktrína két központi eleme, a piacgazdaság és a demokrácia világszintű terjesztése Bush elnök szavaiban is mindig visszaköszönt, hiszen ha az elnök meglátogatta az Afganisztánban vagy Irakban szolgáló amerikai katonákat, mindig elmondta, hogy az USA fő feladata, hogy piacgazdaságot és demokráciát vigyen ezekbe az országokba.

De milyen gazdasági következménye lett e terrorizmus elleni harcnak az USA-ra nézve? Az, hogy 2001-től az USA már messze a világ legnagyobb katonai hatalma is. A Stockholm International Peace Research Institute (www.sipri.org) adatai alapján 2008-ban a világ összes katonai kiadásának közel fele – ekkor már több mint 700

   A külföldi működőtőke-export értéke a GDP százalékában

  1. térkép: A külföldi működőtőke-export értéke a GDP százalékában (FDI outward stock/GDP %), 2008

Az adatok forrása: UNCTAD World Investment Report – www.unctad.org/wir

milliárd USD (!) – az USA-ra jutott. 2008-ban ennek a 711 milliárd USD-nek 27%-a volt az afganisztáni és az iraki „jelenlét” közvetlen költsége. Sőt 2001-től 2008-ig az afganisztáni és az iraki katonai „jelenlét” összesen több mint 800 milliárd USD-be került az USA-nak. De igen elgondolkoztató az az adat is, hogy 2008-ban az USA a központi kormányzati költségvetésnek 18,4%-át (!) költötte katonai kiadásokra.

Ilyen „horribilis” katonai kiadásokat még a világ legnagyobb gazdasága sem tudott/tud finanszírozni. Így nagyon sokan a 2007. évben megkezdődött amerikai gazdasági válság egyik közvetlen kiváltó tényezőjének e hatalmas értékű katonai kiadást jelölik meg.

Az USA-ból 2007 nyarán érkező riasztó pénzügyi hírek szerint egyre több, az ingatlanára jelzáloghitelt felvevő amerikai lakos nem tudta fizetni a felvett hitel törlesztő-részleteit. Majd az amerikai jelzáloghitel-piaci válság egyre súlyosbodott. Mivel az ingatlanoknak az ára ekkor folyamatosan emelkedett, a kereskedelmi bankok olyan ügyfeleknek is adtak hitelt, akik nem voltak megbízható adósok már korábban sem, vagy egyszerűen az ingatlanon kívül – amelyre a bank jelzálogot jegyeztetett be – egyéb tulajdonnal és rendszeres jövedelemforrással nem rendelkeztek. Ezeket az adósokat nevezik másodrendű adósoknak, s az így kialakult válságot másodrendű jelzáloghitel-piaci válságnak. A bankok e másodrendű hitelek nyújtását gazdaságilag az egyre növekvő ingatlanárakkal indokolták. A helyzet súlyosságára utal, hogy becslések szerint már 2006-ra az USA-ban az új hitelek 40%-a ilyen másodrendű hitel volt.

Azonban 2008 szeptemberére bekövetkezett az, amelyet 2007-ben még senki nem várt, globális pénzügyi, s majd globális világgazdasági válság kezdődött. 2008. szeptember 15-én csődöt jelentett a Wall Street egyik legnagyobb múltú pénzügyi intézménye, a több mint 150 éves múltra visszatekintő Lehman Brothers befektetési bank. E csőd dominószerűen vonta maga után a pénzügyi intézmények válságát, s 2008 októbere-novembere az értéktőzsdék és a befektetési alapok, befektetési bankok „fekete hónapjai” voltak. Amíg 2007 szeptemberében a New York-i Értéktőzsde vezető indexe, a Dow Jones ipari átlagindex 14 ezer pont körül járt, addig 2008 no- vemberére lecsökkent 9 ezer pont alá, s 2009 februárjában az index már csak 7 ezer ponton állt. Az index ilyen mértékű zuhanását a „legsötétebb” pénzügyi válságok előjelének tartják, s nem véletlenül már ekkor az 1929-es nagy gazdasági válság megismétlődésétől tartottak.

Az 1929-es nagy gazdasági válsághoz hasonló totális pénzügyi-gazdasági katasztrófa azonban nem következett be, ugyanis az amerikai kormány még 2008 októberében hatalmas összegű „mentőövet” adott az amerikai bankoknak. Először 700 milliárd USD, majd további 200 milliárd USD „mentőcsomagot” szavazott meg az amerikai kongresszus. Ez a 900 milliárd USD értékű „mentőcsomag” Magyarország 7,5 évi összesített nemzetgazdasági teljesítményének felel meg! Kivezeti-e Barack Obama, az USA 44. elnöke az amerikai gazdaságot a válságból? Gazdaságélénkítő programokban, s főleg az erre szánt pénzben nincs hiány. Hatalmas összeggel segítette meg az amerikai kormány a legnagyobb amerikai vállalatokat

   A külföldi működőtőke-export értéke

  1. térkép: A külföldi működőtőke-export értéke a külföldi működőtőke-import értékének százalékában, 2008 (FDI outward stock/FDI inward stock %), 2008; Az adatok forrása: UNCTAD World Investment Report –www.unctad.org/wir

és bankokat! De a fellendülés még úgy tűnik, hogy messze van, vagy legalábbis várat magára. Az Amerikai Statisztikai Hivatal (www.bea.gov) adatai szerint 2008 utolsó negyedévében 5%-kal, 2009 első negyedévében 1%-kal esett vissza az amerikai GDP, és 9,4%-os volt a munkanélküliségi ráta. De a leginkább „riasztóak” a 2009-ben nyilvánosságra hozott költségvetési adatok, ezek szerint a szövetségi költségvetés hiánya 1,8 billió USD (!), s a GDP arányos államháztartási hiány 40% körüli. Mindenesetre 2010 júliusában Barack Obama elnök történelmi jelentőségű pénzügyi reformcsomagot fogadtatott el, amely jelentősen korlátozza a bankok profittermelési lehetőségeit és a kockázatos pénzügyi műveleteket.

Napjaink geopolitikai elemzéseinek egyik legfontosabb megállapítása, hogy az USA-nak nagyon nagy árat kell fizetni az afganisztáni és az iraki katonai „jelenlétért” és a 2008. évi gazdasági és pénzügyi válságért. Nevezetesen azt, hogy le kell mondania a kizárólagos vezető világgazdasági és világpolitikai vezető szerepköré- ről. Prognózisok sokasága szól már arról, hogy 2020-ra (vagy 2030-ra, 2050-re) Kína lesz a világ legnagyobb nemzetgazdasága, s az egész világgazdaság többpólusú lesz, az előrejelzések szerint az USA, az EU és Kína dominanciájával. Bár több előrejelzés a kínai pólus helyett Kínát és Oroszországot, vagy az eurázsiai erőteret említi.

Geoökonómiai értelemben viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy bár lehet, hogy egy-két évtized múlva a kínai nemzetgazdaság összes teljesítménye alapján meg fogja előzni az USA-át, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy vége lesz az USA vezető világgazdasági szerepkörének. A tanulmányhoz mellékelt térképek több szempontból mutatják be az USA világgazdasági dominanciáját, geoökonómiai nyelven szólva, a „Pax Americana” gazdasági alapjait:

  • A világ legnagyobb külföldi működőtőke-exportáló állama az USA. 2009-ben a világ összes külföldön lévő működőtőke-érdekeltségének 23%-a volt amerikai. 2008-ban az USA külföldön lévő működőtőke-érdekeltsége 22%-a volt az USA GDP értékének (1. sz. térkép). Fontos kiemelni azt is, hogy az USA sokkal inkább működőtőke-exportáló, mint működőtőke-importáló ország, 2008-ban az USA összes külföldi működőtőke-export értéke közel 140%-a volt az USA-ban lévő összes külföldi működőtőke-import értékének (2. sz. térkép).
  • Ahogy a világ 500 legnagyobb vállalatának, az ún. Global 500-nak (Fortune – Global 500) a jövedelemértékeit ábrázoló térképen is látható (5. térkép), 2008- ban a 140 amerikai vállalat 7,5 billió USD jövedelemértéket ért el. Ez 30%-a a Global 500 összes jövedelemértékének. A amerikai dominancia a világ legnagyobb vállalatainak a terén azért is elgondolkoztató, mert a világ második legnagyobb nemzetgazdasága, Japán csak 68 vállalattal rendelkezik a Global 500-as listán, s e japán vállalatok összes jövedelemértéke (csak) közel 3 billió USD.
  • A Forbes magazin évi listája alapján a világ 100 leggazdagabb emberéből (állampolgárság szerint) 33 – vagyis a világ 100 leggazdagabb emberének 1/3 (!) – amerikai állampolgár. E 33 leggazdagabb amerikai állampolgár összes vagyona közel 530 milliárd USD. (6. sz. térkép) Mennyi ez az 530 mil-

A világ TOP 25 üzleti központja 2008-ban

  1. térkép: A világ TOP 25 üzleti központja, 2008

Az adatok forrása: Fortune Global 500 – money.cnn.com/magazines/fortune/global500/2009/

A világ TOP 25 pénzügyi központja

  1. térkép: A világ TOP 25 pénzügyi központja, 2009

Az adatok forrása: Z/Yen Group Ltd. – Global Financial Centres – www.zyen.com/PDF/GFC%207.pdf

liárd USD? Ez négyszerese a magyar nemzetgazdaság 2008. évi összes GNI értékének. De ami még inkább elgondolkoztató, hogy az alacsony jövedelmű országok összes GNI értéke csak 510 milliárd USD. Geoökonómiai értelemben a kérdés egyértelműen az, hogy e hatalmas amerikai magánvagyonnak milyen világgazdasági és legfőképpen milyen világpolitikai jelentősége van? A köznyelv egyszerűsítő kérdését alapul véve: kik irányítják a világot?

  • A nemzetközi pénzügyi és üzleti központok rangsorában (3. és sz. térképek) New York vezető szerepe vitathatatlan. Arra a kérdésre, hogy honnan irányítják a világot, a válasz egyértelmű, gazdaságilag New York-ból és politikailag Washingtonból. Egyébként a világ TOP 25 pénzügyi központjából 5, TOP 25 üzleti központjából 3 található az USA-ban.

A 21. század geopolitikáját úgy is szokták jellemezni, mint az energiahordozókért és a nyersanyagokért folytatott nagyhatalmi harcot. De ennek hátterében nem csak az USA növekvő nyersanyag- és energiaigénye áll, hanem különösen a kínai növekedés drasztikus „nyersanyag- és energia-éhsége”, valamint az a tény, hogy Oroszország új nagyhatalmi törekvéseinek az alapja a hatalmas kőolaj- és földgázvagyona. De megítélésem szerint a 21. század fő kérdése mégis csak az, hogy mikor lép át a világ a „kőolaj-utáni korszakba”, vagyis mikor kezdődik meg az „energia-korszakváltás”? Mikor lépünk be a világgazdaság azon új korszakába, amikor már nem a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásáról szól a mindennapi életünk, hanem a megújuló (most még alternatívnak nevezett) energiaforrások hasznosításáról? Ehhez hatalmas mértékű kutatási és fejlesztési ráfordítások kellenek, amelyekkel a világon csak egyetlen egy ország rendelkezik, maga az USA. Ahogy már korábban is szerepelt, becslések szerint a világ összes állami és vállalati K+F ráfordításának 2/3-a az USA „tulajdona”. Vagyis kizárólag az USA képes arra, hogy „átvezesse” a világot egy új technológiai korszakba. Több vélemény szerint a világ technológiailag már készen áll arra, hogy átlépjen a „kőolaj-utáni” korba. De hogy ezt mikor teszi meg? Ez a fő geoökonómiai kérdés! Mikor alakul meg az a gazdasági érdekcsoport (feltehetően az USA vezetésével), amely ezt a lépést meg is teszi?

Vége a III. résznek

Szerkesztette: Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István, Zürich – Erdőszentgyörgy

 Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok