geo-economics2

GEOPOLITIKA ÉS/VAGY GEOÖKONÓMIA, 2. rész

A 21. század világgazdasági és világpolitikai folyamatainak összefüggései

2. rész

DR. BERNEK ÁGNES, a földrajztudomány kandidátusa

főiskolai tanár, a ZSKF Geopolitikai Kutatóközpontjának vezetője

bernek.agnes@zskf.hu


A geoökonómia fogalma és lényegi elemei

„Mi demokráciát akartunk, de amit megkaptunk az a részvénypiac”

lengyel graffiti az 1990-es évek közepén

Az 1980-as évtized vége, az 1990-es évtized eleje mind a világpolitikában, mind a világgazdaságban alapvető változásokat hozott. A világpolitikában megszűnt a bipoláris világ, s a Varsói Szerződés katonai tömbjének szétesésével a világon a fegyveres versengés háttérbe szorult. Ezt a hidegháború utáni időszakot Francis Fukuyama a „történelem végének” nevezte el, olyan korszaknak, amelynek végső kormányzati formájaként sor kerül a nyugati liberális demokrácia általános bevezetésére. Bár Fukuyama művében nem zárta ki a helyi konfliktusok lehetőségét, de alapvetően egy nyugodt, harmonikus világot jelzett előre, ahol a korábbi hidegháborús ellenfelek partnerként fognak együttműködni az emberiség tudományos és műszaki problémáinak megoldása terén. (Fukuyama, 1989.)

Ezen időszak eufórikus hangulatára utal az is, hogy George Bush elnök szavait idézve (Bush, 1990.) egyre többen kezdtek „új világrendről” beszélni, vagyis egy olyan világpolitikai berendezkedésről, ahol az ENSZ-nek sokkal nagyobb szerepe lesz, s alapvetően egy békés, ideológiai és fegyveres versengéstől mentes, kiszámítható, stabil világ veszi kezdetét.

Az 1990-es évtized a világgazdaságban is alapvető változást hozott, megkezdődött a mai napig tartó globális világgazdasági korszak. Bár a szakirodalomban mindmáig vita van arról, hogy mennyiben tekinthető globálisnak a világgazdaság. Továbbá nagyon sokan azt állítják, hogy a világgazdaság mindig is globális volt, elsődlegesen abban az értelemben, hogy az egész Földet, az egész glóbuszt fogta át. De az 1990-es évtizedtől megkezdődő világgazdasági korszak új globális jellege vitathatatlan abban az értelemben, hogy kialakult a közel mindent átfogó és mindent meghatározó globális világpiac. Vagyis a világgazdaság legfontosabb folyamatai már nem kizárólag az egyes nemzetállamok szintjén valósulnak meg, s az egyes államok közötti gazdasági tranzakciók egyre inkább háttérbe szorulnak a globális szintű gazdasági folyamatokhoz képest. A világ fokozódó globalitása egyben azt is jelenti, hogy az önálló nemzetgazdaságok felől a hangsúly a globális világpiac meghatározó szerepe felé tolódik el.

Mindez új területi szemléletet von maga után, ugyanis a legfontosabb térségi szintté  maga a globális gazdaság, a globális világpiac válik. E térségi szinten szerveződnek és érvényesülnek a világgazdasági globalizáció legfontosabb elemei és tendenciái: a rendkívüli gyors technológiai, kiemelten kommunikációs technológiai fejlődés; a transznacionális vállalatok és az általuk szervezett nemzetközi termelés; valamint a pénz szerepének és fontosságának korábban sohasem tapasztalt felfutása. A világgazdasági globalizáció területi szerveződésének lényegi eleme, hogy a nemzetgazdasági szint feletti – nemzetközi integrációk – és különösen a nemzetgazdasági szint alatti térségi szintek – regionális gazdaság, lokális gazdaság – szerepe egyre fontosabbá válik.

A nemzetközi szakirodalom a globális világpiac fontosságát úgy is szokta jellemezni, hogy „a territoriális nemzetállamok harca a de-territoriális globális világgazdasági szereplőkkel”, így a transznacionális vállalatokkal és a globális pénzpiac alakítóival. De a globális világpiac meghatározó szerepe további alapvető kérdéseket is felvet, nevezetesen:

  • Hogyan értékelődik át az a kifejezés, hogy nemzetgazdaság?
  • Mit jelent a nemzetgazdasági szuverenitás, sőt létezik-e még egyáltalán?
  • Az országhatár képezi-e még a nemzetgazdaság tényleges határát?
  • A belföld és külföld, a nemzeti és nemzetközi fogalmak gazdasági értelemben elválaszthatóak-e még egymástól?

Az általános szakmai közvélemény szerint a globális világban a tér „nem számít”, a távolságok szerepe csökken, a Föld szinte „összeszűkül”, a valós tér szerepét átveszi a virtuális tér. Ezzel szemben több mint húsz éves, a világgazdaság térszerveződésé- re vonatkozó kutatásaim alapján fontosnak tartom kiemelni, hogy a fenti általános megállapítások egyáltalán nem igazolhatóak, a globális világpiaci folyamatoknak határozott térbelisége van, csak alapvető földrajzi szemléletváltásra van szükség, a kizárólagos „országos szintű” gondolkozásmódunkat ki kell egészítenünk azzal, hogy a régiók és a települések térbeli szintjén is képesek legyük gondolkozni. Így az általános megfogalmazás a „de-territoriális” globális világgazdasági szereplőkről szintén nem igaz, mind a transznacionális vállalatok, mind a nemzetközi pénzügyi folyamatok határozott térbeliséggel rendelkeznek.

De az már geopolitikai kérdés, hogy a nagyhatalmi érdekeket hogyan lehet gazdasági eszközökkel érvényesíteni a globális világgazdasági korszakban. Szerintem napjaink geopolitikájának ez az egyik lényegi eleme, s erre vezethető vissza az, hogy a hidegháborús időszak fegyveres versengésének végeztével a globális világpiac korszakában a geoökonómiai gondolkozásmód vált meghatározó.

A geoökonómia fogalmának első megjelenését a nemzetközi szakirodalom rendszerint Edward Luttwak 1990-es évek elején írt műveihez kapcsolja. Értelmezésében a geoökonómia nem más, mint a nemzetek közötti ősi fegyveres ri- valizálás folytatása új gazdasági eszközökkel, s így a háborút helyettesíti a gaz- dasági hódítás, gazdasági versengés. Vagyis a klasszikus geopolitikai szemléletet felváltja az új geoökonómiai megközelítés. Legtöbbet idézett cikkének a címe is ez:

„A geopolitikától a geoökonómiáig: A konfliktusok logikája és a kereskedelem nyelvezete (gyakorlata).” (Luttwak, 1990.)3

Luttwak szerint a nemzetek harca nem más, mint világpiaci harc, rivalizálás a minél nagyobb világpiaci részesedésért. A nemzetek közötti háborúk, fegyveres

Edward Luttwak 1942-ben született Aradon, zsidó családban. Felesége Dalya, izraeli szobrásznő. Angol és amerikai egyetemeken folytatta tanulmánya- it. Az USA szárazföldi hadseregének, légierejének, haditengerészetének több posztján szolgált, mint katonai és stratégiai tanácsadó. Több nagysikerű könyve van, amelyek közül a háború és a béke stratégiai kérdéseivel foglalkozó könyvei (kiemelten a Coup d’État: A Practical Handbook – Államcsíny: Gyakorlati kézikönyv” és a „Strategy: The Logic of War and Peace – Stratégia: A háború és a béke logikája”) a mai napig az amerikai katonai egyetemeken kötelező irodalomnak számítanak. Több vele készült interjúban is az olvasható, hogy a mai napig rendszeresen részt vesz hír- szerző tevékenységekben. 2009-ben többször is nyilvánosan bírálta Barack Obama elnököt. (The New York Times, Times Topics, 2010.)

Luttwak elismeri: Zionist Occupied Government létezik, (cionisták altal  megszállt amerikai kormány) és ez a mai  kemény valóság!!! A megszállók között ö az egyik fontos tag!!! (lásd román nyelvű interjú itt: http://www.cotidianul.ro/edward-luttwak-despre-securitatea-israelului-henry-kissinger-primavara-araba-si-moartea-lui-osama-bin-laden-222453/

Edward Luttwak

konfliktusok végeztével, a gazdasági eszközökkel történő hatalomgyakorlás, a gazdasági eszközökkel történő nagyhatalmi érdekérvényesítés kerül előtér- be. „Mindenki egyetért abban, hogy a kereskedelmi rendszer kiszorítja a ka- tonait: a tőke a »tűzerőt« szorítja ki, a polgári újítások a katonai-technikai ha- ladást, a piac elterjedése pedig a helyőrséget.” (Luttwak, 1990. és Mező, 2007.) Katonai stratégához illően a világpiacot olyan hadszíntérként elemzi, ahol az államok küzdenek egymással azért, hogy nemzetgazdasági érdekeiket mi- nél jobban tudják érvényesíteni. Ebben az új helyzetben a katonák szerepét az állami bürokraták veszik át, akiknek a szakértelme, elhivatottsága döntheti el e világpiaci harc kimenetelét.

Luttwak kiemeli, hogy egy nemzetállam gazdasági erejének meghatározó eleme a magas szinten tevékenykedő állami hivatalnoki apparátus. (Luttwak, 1999.)

Az USA geoökonómiai kutatásainak leghíresebb „fellegvára” a Külkapcsolatok Tanácsának Maurice R. Greenberg nevét viselő Geoökonómiai Központja (Maurice R. Greenberg Center for Geoeconomic Studies

www.cfr.org/thinkthank/cgs) A Geoökonómiai Kutatóközpont névadója 1925-ben született New York- ban. Jelenleg tiszteletbeli elnöke és igazgatója a Külkapcsolatok Tanácsának és tagja a Trilaterális Bizott- ságnak. Az üzletember 1968-tól 2005-ig volt elnök-vezérigazgatója az American International Group- nak (AIG), amely cég vezetése alatt egy kis biztosítási vállalkozásból a világ legnagyobb pénzügyi és biztosítási vállalatává vált. Henry Kissinger barátja és üzlettársa a diplomáciai és az üzleti tanácsadás terén. Az üzletember az USA jelenlegi gazdasági diplomáciájának egyik meghatározó alakja, az USA több ázsiai országgal meglévő üzleti tanácsának vezetője. Kína WTO-tagsága érdekében komoly diplomáciai tevékenységet folytatott. (The New York Times, Times Topics, 2010.)

A Külkapcsolatok Tanácsát (Council on Foreign Relations – http://www.cfr.org) 1921-ben jegyezték be, Wilson amerikai elnöknek az 1919-es Párizsi Békekonferencián elhangzott azon javaslata nyomán, hogy hozzák létre a Nemzetközi Ügyek Intézetét. Ennek az amerikai „ága” lényegében egy már korábban lét- rehozott New York-i asztaltársaságra épült, amelyet befolyásos bankárok és ügyvédek alapítottak azzal a céllal, hogy megbeszéljék a kereskedelem és a nemzetközi pénzvilág ügyeit. A Tanács főhadiszállása 1945 óta a New York-i Harold Pratt House-ban található. Az épületet a Rockefeller érdekeltséghez tarozó, Standard Oil olajtársaságot tulajdonló Pratt család adományozta a Tanácsnak. A Tanács hivatalos lapja a „Foreign Affairs” (Külügyek) című, kéthavonta megjelenő szakmai újság. A Külkapcsolatok Taná- csának fontossága igazolható egyrészt azzal is, hogy Henry Kissinger tudományos és tanácsadói pályája is lényegében akkor kezdődött meg, amikor 1955-ben megismerkedett Nelson Rockefellerrel, aki be- mutatta őt a Tanács tagjainak. A Külkapcsolatok Tanácsának kiemelkedő szerepére igen szemléletesen utal a Rockefeller család egyik életrajzírójától, Alvin Moscow-tól vett idézet is: „Viszont ha külügyekről van szó, a Tanács maga a keleti parti elit. Valójában nehéz lenne az Egyesült Államok fontos külpolitikai irányelvei közül egy olyat is említeni Wilson elnöksége után, amely homlokegyenest ellentmondott vol- na a Tanácsa akkori gondolatmenetének (Moscow, 1977. 225. o. – Marrs, 2003.)

Luttwakhoz hasonlóan a geoökonómia stratégiai jellegét emeli ki a geoökonómia tudományterületének másik kimagasló alakja, a francia Pascal Lorot is.

„A geoökonómiai elemzések olyan gazdasági stratégiák – elsősorban kereskedelmi

 Pascal Lorot Pascal Lorot 1960-ban született Franciaország- ban. Felsőfokú tanulmányait Párizsban végezte. Kutatói pályája során közel tizenöt geopoliti- kai könyvet írt. Több cégnél volt igazgatósági tag, ő vezette a BNP (francia olajipari társaság) valamikori szovjet képviseletét. Jelenleg is több francia minisztérium tanácsadója. Alapítója és főszerkesztője a francia nyelven megjelenő Géo- économie (Geoökonómia) folyóiratnak. Ezen kívül még öt tudományos, külügyi témájú folyóirat alapítója és főszerkesztője. 2003-tól a Choiseul Nemzetközi Politikai és Geoökonómiai Kutató- intézet. (Institut Choiseul pour la politique in- ternationale et la géoéconomie) elnöke.

stratégiák – kidolgozására irányulnak, amelyek révén a nemzetek (nemzetállamok) képesek megvédeni saját nemzetgazdaságukat, illetve nemzetgazdaságuk bizonyos ágazatait. Továbbá képesek segíteni saját nemzeti vállalataikat az új technológiák megszerzésében, e vállalatok világpiacra irányuló termelésének fokozásában, e vállalatok világpiaci részesedésének növelésében. Így a nemzetgazdaság és a nemzeti vállalat a hatalom és a nemzetközi be- folyás meghatározó elemeivé válnak, s elősegítik a nemzet saját gazdasági és szociális fejlődését. (Lorot, 1999.)

Edward Luttwak és Pascal Lorot geoökonómia terén kifejtett nagyhatású munkássága ellenére a geoökonómiának egységes meghatározása a mai napig sincs, illetve kérdéses az is, hogy a geoökonómia önálló tudományterületnek tekinthető-e egyáltalán a geopolitika mellett. Az önálló tudományterület jellegét első- sorban az kérdőjelezi meg, hogy a politikai gazdaságtan az a tudományág, amely

A Trilaterális Bizottság (Trilateral Commission – http://www.trilateral.org) létrehozásának gondolatát Zbigniew Brzezinski először 1970-ben vetette fel David Rockefellernek. A trilaterális fogalom az európai, az észak-amerikai és az ázsiai nemzetek összefogására utal. Brzezinski a Trilaterális Bizottság felállítására irányuló tervét 1972-ben vázolta fel először egy Bilderberg-találkozón. A Bizottság hivatalos megalakulására 1973-ban került sor, elnöke David Rockefeller lett, észak-amerikai alapító igazgatónak Brzezinskit nevezték ki. A szervezet hivatalos éves kiadványa a „Trialogue” című hírlevél. A Bizottság 1975-ben kiadott „A demokrácia válsága” című kiadványát Samuel P. Huntington, a Harvard Egyetem politológusa írta, aki már ekkor megállapította, hogy „Amerikának sokkal visszafogottabb szemléletre lenne szüksége a demokráciát illetően”. (Marrs, 2003.)

AKülkapcsolatok Tanácsa és a Trilaterális Bizottság mellett a nemzetközi politikai és üzleti életben kiemelkedő jelentősége van még a Bildenberg-csoportnak. (Bildenberg Group – http://www.bildenbergmeetings. org) A csoport első ülését 1954-ben, Hollandiában tartotta a Bildenberg hotelben, s így innen kapta a nevét. A Bildenberg-csoport minden évben egy nagyszabású. kb. 130-150 fő részvételével zajló konferenciát rendez, a nyilvánosság teljes kizárásával, mindig más és más helyszínen. 2010-ben az éves találkozó fő témái többek között a pénzügyi reform, a biztonság és az informatika technológia voltak. (Marrs, 2003.)4

a politika és a gazdaság összefüggését vizsgálja. Sőt a politikai gazdaságtan „szel- lemiségének”, alapgondolatainak megjelenését a közgazdaságtudomány magának Adam Smithnek az 1776-ban magyarul „A nemzetek gazdagsága” címmel megjelent művétől számítja. Bár érdemes utalni rá, hogy az eredeti angol cím „Enquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations”, vagyis „A nemzetek gaz- dagságának természetére és okaira irányuló kutatás” sokkal jobban utal a politikai gazdaságtanra, illetve a meglepő módon (vagy tán nem is annyira meglepő módon) a jelenlegi geoökonómiai szemléletre.

A fogalmi meghatározási problémák ellenére a geoökonómia az 1990-es évtizedtől napjainkra – s különösen a 21. századra – igen széles körben használt fogalom lett, s általában a nemzetgazdasági stratégiákat és a gazdasági eszközökkel történő nagyhatalmi érdekérvényesítést értik alatta. Sőt sokszor szembe is állítják a geopolitikával, így nagyon szemléletes az a nemzetközi sajtóban több helyen is megjelent megállapítás, miszerint „Kínának a 21. századra nem geopolitikai, hanem geoökonómiai stratégiája van”.

Kutatásaim alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a geoökonómia nem önálló tudományterület, hanem a geopolitika része, a politika és a tér kapcsolatának gazdasági elemzése.5 Bár a geoökonómia vitathatatlanul szintetizálja a társtudományterületek (kiemelten a közgazdaságtan és a politológia eredményeit, s ezeken belül is elsődlegesen a nemzetközi folyamatokra irányuló kutatások eredményeit), de ami sajátosságának lényegi elemét megszabja az a területi szemlélet. S ezen túlmenően a geoökonómia kiemelt eleme – utalva Mackinder munkásságára – a geostratégiai gondolkozásmód, a geostratégiai szemlélet. A fentiek alapján a geoökonómia általam történő megfogalmazása következő:

a geostratégiák gazdasági eszközökkel történő megvalósítása és e megvalósítás lehetőségeinek kutatása, prognosztizálása.

Milyen jellegű geoökonómiai stratégiák lehetnek ? Alapul véve a hadtudományt – hiszen a stratégia szó maga is eredetileg hadtudományi kifejezés volt és a legfelső szintű hadvezetés tudományát jelentette – és a Luttwak-i szemléletet (a jelenlegi hadszíntér nem mást jelent, mint az államok gazdasági rivalizálását), meg- ítélésem szerint két alapvető stratégia létezik, a defenzív, védekező jellegű és az offenzív, támadó (előrenyomuló) jellegű geoökonómiai stratégia.

Tanulmányom további részében ezeket a stratégiákat elemzem globális világpiaci nézőpontból, az USA, Oroszország és Kína geopolitikai/geoökonómiai törekvéseinek vizsgálata, valamint Magyarország geoökonómiai értékelése alapján. Szemléletmódomat jellemzi, hogy kissé módosítom Luttwak „a konfliktusok logikája és a kereskedelem gyakorlata” híres kifejezését arra, hogy a „konfliktusok logikája és a globális világpiac eszközrendszere”.

Vége a II. résznek

Szerkesztette: Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István, Zürich – Erdőszentgyörgy

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)