KŐVÁRY LÁSZLÓ A ZSIDÓKRÓL

Ha a sorozat múltkori részére azt mondtam, hogy pikáns, akkor erre a részre nehéz lesz megfelelő jelzőt találnom. Igazából nem is akarok. Ahogy véleményt nyilvánítani sem. Ezek a mondatok nem az én mondataim. Aki leírta őket biztos megvolt rá minden oka, hogy így vélekedjen erről a csoportról. Mindenesetre furcsa, amiket ez a nagyszerű ember 170 évvel ezelőtt papírra vetett. Hiszen továbbra is 1847-et írunk. Mindenki döntse el maga, hogyan értelmezi ezeket a mondatokat, illetve mi változott akár 80, vagy 160 évvel később.

A zsidók

   Bár annyi századon át rongálá őket a nyomor, vallásukat szokásaikat ma is csaknem azon alakban tartják, mint Salamon király idejében. Ma is hónapokkal mátkásodnak a nász előtt, mint ezredek előtt, ma is sátrokban ülik nagy innepeiket, mint kezdetben. Életmódjuk kereskedés, főleg a pálinkafőzés, mi által bátran elmondhatni, hogy jobban segítik a nép demorálizálását, mint a szolgaság. Minden népek köztt a zsidó az, kihez a magyar legkevesebb rokonszenvvel viseltetik, honnan a nép még azt is hiszi, hogy ők keresztény gyermekek vérével keresztelkednek. Hogy vallások azt tartja, miszerint a keresztényeket megcsalni nem vétek, azt mint közmondást, ugy veszik. Eleinte az aranypor mosás ugy látszik szabadságukban volt, de ma a bányák vidéke tán 7 mértföldre tilalmas nekik. Eleinte csak Fejérvár látszik lakások helyéül adatva lenni; ma majd minden faluban csempészkedik legalább egy két család; főleg hol fa van, hogy a pálinkát főzhessék, s hol a többitől igen messze nem esnek. Innen a mezőség az, mely a zsidóktól legszüzebb. Fejérváron kűl, Náznánfalván és Bethlenben laknak többecskén. Igen józan éltüek, részeges zsidót alig láthatni, valamint koldus zsidót sem. A tisztaságot nem szeretik. Vallások a mosesi. Nyelvök csaknem merőben a német korcs magzata, írásmódjuk a régi zsidó.

Forrás: 72varmegye

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)