„A történelem koholmány, melyet fegyverként használnak, kik elfednék az igazságot.”

Történelem kérdésekkel

A magyarság hivatalos történelmét mindenkori elnyomóik írják, hogy ősiségünket elhallgatva-, büszkeségünket megtörve-, vagy éppen bűntudatot gerjesztve elvegyék múltunkat, megmérgezzék jelenünket, lehetetlenné tegyék jövőnket!

Mindig is érdekelt a történelem. Középiskolai tanulmányaim alatt viszont már feltűnt, hogy bizonyos történelmi események hivatalos magyarázata, és az azokban foglalt állítások egy része, nemhogy megvilágítaná az adott témát, hanem csak újabb és újabb kérdéseket vet fel, melyekre elfogadható válasz nem születik! Ugyanakkor a történelmünk oktatása során az látható, hogy csatavesztéseinket kiemelik, de győzelmeinket kicsinyíteni igyekeznek és elhanyagolhatónak kívánják feltüntetni.

Első példaként említeném meg az ókori római birodalommal kapcsolatos véleményemet:

Az alábbi térkép az ókori római birodalom kiterjedését mutatja Pannónia megszállása előtt:

róma ie.

Mint láthatjuk, a rómaiak nem csak Európára, hanem Afrikára, Ázsiára is igyekeztek kiterjeszteni hatalmukat. Mégis kérdésként felmerül: a Kárpát-medence területét miért hagyták szinte érintetlenül, mindazok ellenére, hogy közeli fekvése, különleges éghajlati adottságai miatt, de nem utolsósorban stratégiai okokból is, annak megszállása indokolt lehetett volna? A hivatalos történelmi felfogás szerint ezen a területen barbárok, civilizálatlan népek éltek, így a borostyánút kivételével a Kárpát-medence érdektelen, értéktelen volt római szemmel nézve. Azonban, ha a térképre nézünk, ugyanaz elmondható lenne jó néhány általuk már elfoglalt, vagy hatalmuk alá vont afrikai vagy ázsiai területről is! Tételezzük fel, hogy a Kárpát-medencét akkor a rómaiak értéktelennek tekintették kitudja milyen okokból, de érdektelennek semmiként! A birodalom ellen irányuló estleges támadást a Kárpát-medence irányából lehetett volna leginkább végrehajtani, melynek velejárója: akár a birodalom esetleges kettészakítása, de szerencsés esetben akár magának Rómának a bevétele.

Erre logikus magyarázatként, csak azt lehet feltételezni, hogy őseink (nevezzék is őket szkítáknak, pannonoknak, hunoknak, avaroknak, stb.) a testvéri népekkel együtt itt a Kárpát-medencében, egy katonailag erős, de nem terjeszkedő államot hoztak létre, mellyel még a római birodalom sem mert ujjat húzni sokáig! Az, hogy a korabeli időszakról fennmaradt írások azt állítják, hogy itt barbárok laknak, inkább arról tanúskodik, hogy kedvét igyekeztek szegni az esetleg idelátogatóknak, mert olyan dolgokat tapasztalhattak volna, ami nem Róma érdekét szolgálná! Pl. a rabszolgatartás hiánya, az írás olvasás általános tudása, magas szintű növénytermesztés, valódi demokrácia, stb. Tudomásom szerint az etruszkokról (valószínűleg közvetlen rokonaink!) is hasonlóakat állítottak, annak ellenére, hogy tőlük tanultak meg építkezni, amit persze tovább is fejlesztettek!

Igen, jól gondolod kedves olvasó: mindez feltételezés! Ha nem értesz egyet vele, akkor viszont Te magyarázd el, hogy később miért foglalja el Róma, Kárpát-medencénk egyes területeit, másokat miért nem? A hódításuk jól látható az alábbi térképen, mely Traianus császársága alatt érte el legnagyobb kiterjedését!

 Róma iu.

Történelmünkből kiragadva, most idézzük fel a Tatárjárás időszakát:

1241 -1242 között a mongol csapatok (tatár megnevezés szerintem helytelen) két irányból betörnek a Magyar Királyság területére. A Muhi csatavesztés után, majd a befagyott Dunán átkelve, végig pusztítják az országot, melynek „eredményeként” a lakosság legnagyobb része megsemmisül. Állítják ezt a történelemkönyvek. De igaz lehet-e mindez?

A „tatárok” váratlan és hirtelen kivonulása után IV. Béla király újraszervezi az országot és kővárak építésébe kezd. 1246. –ban a Lajtán átkelve – nyugati források szerint – 80000 főt számláló hadsereggel megtámadja Harcias Frigyes osztrák herceget, aki korábban a „tatárjárást”, azaz az ország védtelenségét kihasználva, betör a Magyar Királyság területére és Győrig pusztít! A Lajta menti csatát elvesztettük, de Harcias Frigyes a csatában meghal.1252 –ben a „majdnem teljesen kiirtott” lakosságból szerveződő hadak betörnek Styriába. 1253 és 1254 között már három magyar hadsereg harcol nyugaton, miközben vélhetően az ország déli végeit és keleti határait is védeni kellett! Délről a Velencei Köztársaság, és a Szerb Királyság fenyegethette volna az országot, keletről az esetleg megismétlődő mongol támadás! IV. Béla, ha jól emlékszem, 1254 –ben visszavívja Zárát (ma Zadar) a Velenceiektől!

Igazán szép teljesítmény ez, a hivatalos történelmi felfogás szerint „majdnem teljesen kiirtott” Magyar Királyság lakosságától, a „tatárjárás” után alig több mint 10 évvel! Igaz ez még akkor is, ha a magyar seregek között számításba vesszük az újra letelepített kunokat! Hihetetlenül nagy teljesítmény ez a „kiirtott” lakosságtól, ha végig gondoljuk: a különböző harcoló- és védő hadainkat élelemmel kellett ellátni, azt meg kellett termelni, fel kellett dolgozni, el kellett juttatni a seregekhez, mindeközben épültek a kővárak a király parancsára! Mivel nem feltételezem, hogy klónokból, vagy szellemharcosokból álló katonáink lettek volna, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a mongol támadás nem a Magyar Királyság népei ellen irányult! Vélelmezhető, hogy a „tatárjárás”, az idegen, pápai érdekeket szolgáló papság és az országot tulajdonképpen fosztogató külföldi eredetű urak ellen folyt, amit politikai okokból később a magyarság elleni támadásnak állítottak be! Nem vitatom, biztosan sok ártatlan áldozat is volta nép köréből is, de közel sem lehetett annyi, mint amit a „történelem tudorok” állítanak!

Ezt az álláspontomat erősítheti a „tatár” hordák váratlan kivonulása a Magyar Királyság területéről! A hivatalos felfogás szerint Batu – a mongolok vezetője – a kánválasztás miatt hagyta el a Magyar Királyság területét, nem egészen egy évi pusztítás után. Azonban a kánválasztásra csak 1246 –ban került sor, viszont a mongolok kivonulása 1242 tavaszán már megtörtént! A hirtelen történő „tatár” kivonulásnak okaként én két lehetőséget jelölnék meg. Az egyik az, hogy a királyság testén élősködő idegenek többségét megsemmisítették, azaz céljukat elérték, másik lehetőség az, hogy IV. Béla királyunk a megmaradt lakosságból kisebb harcoló egységeket szervezhetett országszerte, a „tatár” által el nem foglalt kővárakra támaszkodva, melyek fel- felvették a harcot a ránk törő ellenséggel, ami megosztotta a mongol hadakat. Az a tény, hogy a „tatárok” a néhány tíz éves Szerb Királyság területén áthaladva hagyták el az országot, és nem ott ahol bejöttek (pl. Vereckei hágó), az első feltételezésemet erősítheti, hiszen szerb területen végzett pusztításukkal hosszú időre megakadályozták, hogy a szerb király és a bolgár cár összefogásával a Magyar Királyság területét déli irányból rabló- vagy területszerző támadás érje!

Mohácsi vész:

1526 –ban Mohács közelében elvesztettünk egy csatát a törökökkel szemben, s vele kb. 15000 embert! (Történelmünk során sok hasonló csatavesztésünk volt, pl. a fentebb említett Muhi csata, de azt érdekes módon nem tituláljuk „vésznek”! ) Igaz a szultáni had ezt követően elfoglalta Budát, majd Pestet is, de még ez évben kivonult az országból, hogy három évig felénk se nézzen! A Mohácsi vész kifejezés egyértelműen a később bekövetkező török uralomra utal, holott a „vész” már jóval előbb elkezdődött! Mátyás királyunk 1490 évi halála után, egy gyengekezű lengyel, II. Ulászló került a királytrónra, akit csak Dobzse Lászlóként emlegettek, mivel mindenre csak bólintani tudott. (Dobzse magyarul: jól van.) Valójában az országot a királyi tanács irányította, mely inkább arra szolgált, hogy az idegenszívűek és a Fugger bankárcsalád lerabolják Mátyás népét! (Ha itt párhuzam lelhető fel a magyarországi rendszerváltást követő időszakkal, vagy a banki devizahitelezés kapcsán, az bizonyára nem a véletlen műve lehet!) A szabad rablásnak meglett az eredménye: 1514 Dózsa féle parasztfelkelés. Ulászló után fia, II. Lajos gyermekként kerül a trónra, így esélye sem volt az ország és népe gazdasági helyzetének javítására. Az idegenszívűek a szabad rablást tovább folytatták, az államkincstár teljesen kiürült! Lajos a török fenyegetettség miatt megpróbált kölcsönt felvenni a Fuggerektől, Magyarország védelmének megszervezésére, akik azt megtagadták. (Egyébként a Fugger névből ered a fukar szavunk!) A mohácsi csatavesztés, egyértelműen a Magyar Királyság idegenszívűek és bankárok általi kifosztásának egyenes következménye! Álláspontom szerint Mohácsot összekapcsolni a „vész” szóval: történelemhamisítás! Talán közelebb állna a valósághoz, ha Mátyás halála és a mohácsi csatavesztés közötti időszakot neveznénk át „vészkorszaknak”!

Középiskolában, ha álmomból felkeltettek is, tudni kellett a Muhi csata, vagy pl. a „Mohácsi vész” időpontját! De nem tanítottak egy szót sem pl. a Pozsonyi csatáról! Valószínűleg azért, mert ott nem vesztettünk, sőt olyan száz évre kiható győzelemre vezette Árpád apánk a jóval kisebb erőt képviselő magyar hadakat, mely időszak alatt a Kárpát-medence népeit külső támadás nem érte!

A ’70 –es évek közepéről származó – általam ellenőrizetlen – információ szerint, a Pozsonyi csata lefolyása akkoriban a tananyag része volt az amerikai West Point katonai akadémián!  (Véletlen forrásom: Henry Kissinger külügyminiszter Közép- Európai ügyek tanácsadója, területi illetékesség: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, székhely: Bécs. Sajnos névjegykártyája elveszett. Magáról a pozsonyi csatáról, tőle hallottam először!)

A történelemhamisítás nem új keletű, de még ma is zajlik! Főleg a Kárpát-medence országaiban, beleértve Hazánkat is!

„A történelem koholmány, melyet fegyverként használnak, kik elfednék az igazságot.”

 Madarász László

Forrás: magaspart.hu

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

17 című bejegyzés “„A történelem koholmány, melyet fegyverként használnak, kik elfednék az igazságot.”” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. ” ha a Magyaroknak, Magyar kormánya lesz, akkor majd lesz “Igazi Magyar történelem is! Amíg a mindenkor hatalom kijelöli a követendő irányt a tudomány területén is,addig csak történetről beszélhetünk,aminek vajmi kevés köze van az igazsághoz. Anno a Kínai császárok egyike megírta a Magyarok történelmét,a Vatikánban is felelhetők ezen írások,de senkinek nem érdeke,hogy kiderüljön, hogy valójában “kik is vagyunk. Sőt, a hatalom célja,hogy “bűnös vagy, mint ahogy egy budaörsi tanárnak nem nevezhető biomassza mondta a minap. “lopott csalt,végigrabolta europát és hont foglalt magának”, ezt az ostobaságot fent is tartsa. Amilyen a történelmed,olyan a büszkeséged,hiszen csak a gyökereidre támaszkodhatsz. Ha azt kivágják,elpusztulsz Te is,akár a fa. Kevés helyen lehet hallani róla,hogy a német római birodalom, adót fizetett ATTILÁNAK, ahogy Később a Vandáloknak is,hogy ne dúlja fel.
    Sokáig volt sötétség,de talán lassan pirkad. Ezek az Írások is segítik!TF

    Kedvelik 1 személy

  2. nagyon elgondolkodtató írás.
    A történelmet nem csupán magyar vonatkozásban hamisítják, de az egész európai középkort is meghamísították, nrem jut eszembe a könyv pontos címe; az Elhazudott középkor, vagy az Ellopott középkor, Nagy Károly korszakának a hitelességét is vizsgálja többek között.
    Sajnos ezek a könyvek újabban nem találhatóak meg a boltokban.

    Az ídézet tökéletes!
    „A történelem koholmány, melyet fegyverként használnak, kik elfednék az igazságot.”

    Elég ha a mai aarb világbéli eseményeket követjük, a sok ferdítés és hazugság, amivel a nagyhatalmak más népek életét nyomorítják, vagy a Trianon, ami egy szörnyű nagy hazugságra alapoz, vagy talán azt kellene mondjam, hogy egy nagyon is jól megtervezett cél érdekében történt, hogy ne legyen itt béke ezen a területen, s a nagyhatalmak beavatkozhassanak, mint az igazság bajnokai.

    Kedvelés

  3. Volt olyan csatánk a mongolokkal,amit a megszállóink súlyos vereségként taníttatnak a történelem könyvekben és a mongolok is részükről vesztes csataként tanítják diákjaiknak – tehát mindkét fél elvesztette ugyanazt a csatát.
    H.B.
    “Az egész történelem palimpszeszt volt, amelyet annyiszor vakartak tisztára és írtak újra tele, ahányszor csak szükségessé vált.”

    Kedvelés

  4. A történelem meghamisítása egy bizonyos érdekcsoportnak a gyengéje aki nemtudja elviselni,hogy vannak ősibb nepek mint az övék!!!

    Kedvelés

    1. “… egy bizonyos érdekcsoportnak a gyengéje …
      Kedves Percze István!
      Kik tartoznak abba a “bizonyos érdekcsoport”- ba?
      H.B.

      Kedvelés

  5. Ezt jól csinálta merész Madarász László! Csak gratulálni lehet, hogy meg merte írni végre azt, amit így meg úgy meg amúgy csavarintottak a “történészek”, de a lényeget elhallgatták.
    Érthető miért akarják bebeszélni, már gyerekkortól a fejekbe beleverni, hogy a magyarok merjenek kicsik lenni. Nem sikerült, nem is tudnának, mert a magyarok különlegesek és nagyra képesek.

    Kedvelés

  6. Egy élmény, a Budavári Palotában, Múzeumban dolgoztam, s a történészek gyakran említették, ki szomorúan, ki gúnyosabban, hogy “van valami, amit sosem tudhatunk biztosan elöre; – azt, hogy milyen lesz a múlt?”

    Kedvelés

  7. Egy kis szívmelengető magyaroknak és magyar érzelműeknek.

    A világ dicsősége mi vagyunk
    „Vedd el egy nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.” (Francois Talleyrandt, Napóleon külügyminisztere mondotta a magyarokról a francia császárnak.)
    Ezt a mondatot aztán a Habsburgok teljesítették ki igazán, akik, mikor idegenekkel foglaltatták el a legnagyobb magyar, Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémiát, külön jutalomban részesítették még azokat a papokat is, akiket rá tudtak arra venni, hogyha a magyarok dicsőségét megörökítő emlékekre bukkannak, semmisítsék azokat meg.

    S a Habsburgok ösztönzésére, egy „magyar” miniszternek „köszönhetően lettünk” finn-ugor eredetűek.
    Részlet Treffort Ágoston egykori vallás és közoktatásügyi miniszter beszédéből. Mert róla van szó. Ő mondta 1877-ben a Tudományos Akadémia Egyetemes magyar származási elmélet konferenciáján, a jegyzőkönyv kivonata szerint a következőket: „…tisztelem az urak álláspontját, én azonban, mint miniszter, az ország érdekeit nézem, és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el. Mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát.” S ez így van napjainkban is.
    A hazugságáradat azóta is pusztítja népünket, legközelebbi múltunkat is tisztátalanná teszi. Két évtized alatt, a Hazát tönkre tevő „rendszerváltókból”, Hazát megmentő „rendszerváltók” lettek. Az általuk írt történelem szerint. A semmit nem érő, az emberiség legalját képező politikai „elit”- ből.
    De, hogy az ünnepi hangulatnak is megfeleljek, az internetes levelezéseimből válogattam a most következő, a magyar dicsőség lapjaira való történeteket. A figyelmes olvasó évezredes hazugságok cáfolatával találkozik az összeállításban
    Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás (hazatérés) idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (15 millió a világban), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk, a magyarság lélekszámát tekintve? A mai Franciaország területén például, a IX. században 7 millióan éltek és ma mindössze 58 millió embert lehet találni Frank honban. Ez alig nyolc és félszeres növekedést jelent. Tudjuk-e, hogy a Hazatérés idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi visszaérkezünk a Kárpát- Haza területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal? Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba! Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 16 ezer népdalt tudtak összegyűjteni.
    Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon?
    Európában nem ismerik a hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
    Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat? Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán)? Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt, addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére.
    Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből? Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.

    Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

    Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?
    Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: – Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején kezdték megvalósítani Talleyrand elméletét.

    És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás? Széchenyi Istvánnal együtt valljuk tehát:„Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!” Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet teljesítményei közül is. Elég, ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk. Itt olvasható néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedő szellemiségei.

    THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró: „A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége”.

    BÖLCS LEO bizánci császár (866-912): „A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők.”
    LOTHARINGIAI REGINO prümi apát ( – 915) Világkrónikájában (908) írta a magyarokról: „A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen… karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni… Természetük dölyfös, lázadozó… természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.”
    LUITPRANT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt: „gens hungarorum videlicet christiana…, azaz „a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény”.
    AHMED IBN RUSZTA perzsa lexikografus és földrajzíró 930 táján írja: „A magyarok türk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba… A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van… Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”
    EKKEHARD írja a Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060): „Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak…”
    Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.): „Eberhard gróf, kiválogatván magának illetőségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott.”
    GARDEZI perzsa író, 1050. körül: „A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.”
    HARTVIK német bencés szerzetes, győri püspök 1088-tól él Magyarországon. 1100 körül megírja két előzőleg írt szöveg alapján Szent István király életrajzát. A Hartvik legenda szerint II. Szilvester pápa „…keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus ennyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.” (Innen származik Árpád-házi királyaink „apostoli” elnevezése.)
    MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196): A magyarok „becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak…, nem szeretik a sok beszédet.”
    TYRUSI VILMOS püspök (kb. 1130-1186), aki feljegyezte az első keresztes hadak átvonulását, írja krónikájában: „A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.”
    FREISINGI OTTÓ /Otto Frisingensis/ cisztercita szerzetes (1112-1158) osztrák születésű német püspök és krónikás 1147-ben, mint a második keresztes hadjárat egyik vezetője járt Magyarországon. Nem túlságosan kedvelte a magyarokat. 1147-ben II. Géza király mindössze 16-17 éves volt! Az előkelő származású német püspök így írt a királyról és országáról: „Ez a tartomány, amelyet a régiek Pannóniának neveztek, mivelhogy köröskörül erdőségek, hegyek.. környékezik… Erdőkben fölötte gazdag, telve mindenféle vadakkal. Felületének szépsége éppoly bájos, mint amilyen dús földjének termékenysége, úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának, avagy pompás Egyiptomnak, – boldog Arábiának lehetne nevezni azt. Mindenkinek magatartását egyedül a király határozza meg. Mindnyájan úgy
    engedelmeskednek a fejedelemnek, hogy nemcsak nyílt ellentmondásokkal fölizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanák… ebben a nagykiterjedésű országban senki sem mer, a királyon kívül, pénzt verni, vagy vámot szedni… Amikor pedig a király akarja vezetni a sereget, akkor mindnyájan, ellentmondás nélkül, egy testben egyesülnek.”
    ABU HAMID AL-GARNATI andalúziai mór/arab (1080-1169) író, utazó, földrajztudós 1150-1153-ig élt Magyarországon II. Géza király udvarában. Feljegyzései elsősorban a Magyarországon élő, vallásukat szabadon gyakorló, kétféle muzulmánokról szólnak, akiknek tanácsadója, lelki vezetője volt. A magyar királyságról a következőket írja: „Bátor emberek, megszámolhatatlanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijának hívnak, 78 városból áll, s mindegyikben számtalan erőd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel….
    Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a legkönnyebb az élet… A básgird király gyakran pusztítja a bizánci területeket… megverték a bizánci király tizenkét seregét… királysága sokszorta jelentékenyebb, mint Bizánc urának királysága – megszámlálhatatlanul sok katonája van, s országának területe húsznapi járófölddel vagy többel is nagyobb, mint Bizánc területe. Valamennyi nép fél a támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége… Amikor visszatértem a szlávok országába, a királyuk nagy tisztelettel fogadott minket, mivel nagy becsben tartotta a Básgird király levelét, félve tőle.” II. Géza király, aki alig 20 éves ekkor, bölcsességére vall Abu Hamid al-Garnati következő feljegyzése: „Amikor (a király) meghallotta, hogy megtiltottam a muszlimoknak a borivást és megengedtem nekik, hogy ágyasokat vegyenek maguk mellé és négy szabad nőt (feleségnek), akkor azt mondta nekem: Nem ésszerű ez, mert a bor erősíti a testet, a sok nő viszont gyengíti a testet és a szemet. Az iszlám vallás előírásai nincsenek összhangban a józan ésszel.”
    PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról: „Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat.”
    DANTE ALIGHIERI (1265-1321) a legnagyobb olasz költő, az irodalmi olasz nyelv megalkotója, az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete: „Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!” (O Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!)
    Dante mondta hazánkról: „Magyarország a Szentek Paradicsoma”.

    II. MURAD szultán (1404-1451) kijelentette: „Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.”
    A Német-Római császár kancellárja írja 1444-ben: „Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.”
    V. MIKLÓS pápa 1449-ben, III. CALLIXTUS pápa 1455-ben „A Kereszténység védő pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot.
    II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadala után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében: „Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”

    ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanista: „Az írók, a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.”

    MARZIO GALEOTTO (1427-1497) olasz humanista és történetíró Mátyás király udvarának étkezési szokásairól írja: „A királyi asztalra kerülő étkek sora bő és változatos. Bel- és külföldi tudósítások egyaránt gazdagnak mondják Magyarországot, égaljuk minden állat- és növényfajtájában, és valóságos Kánaánnak festik, melyből minden bőségesen tellett az udvari konyhára. A kenyérre nagy gondot fordítottak: magyarosan kovásszal készítették és még Beatrix királyné jöttével sem cserélték fel a jó magyar kenyeret az olasz zsemlekenyérre.” Galeotto szerint, más országokban teljesen ismeretlen halfajtákban is dúslakodott Mátyás birodalma. Szerinte a hálót az ország egyetlen folyójába vagy halastavába sem vetették ki hiába. (A menyhal és a csuka voltak a legkedveltebbek.) Külföldről idekerült írók a magyar borokat általában, Mátyás borait pedig különösen kitűnőnek találják, s mint külföldön szokatlan dolgot említik meg, hogy a király és a főurak egyaránt sokféle bort fogyasztanak evés közben. (Kútvölgyi Mihály: Megőrzött ízek, vadételek, Timp kiadó 2007.)
    MARZIO GALEOTTO (1427-1497) és ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanisták, mindketten azt írják Magyarországról, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.
    JEAN LEMAIRE DE BELGES (1473-1525) francia /vallon/ író 1511-ben írja: „Magyarország a kereszténység védőbástyája.”
    ROBERT JOHNSON (angol) 1616-ban: „Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”

    SAVOYAI JENŐ (Eugene de Savoie-Carignan) herceg (1663-1736) francia születésű osztrák hadvezér és államférfi, a magyarokról: „Ha győznek, az a mi győzelmünk – Európáé -, ha vesztenek, az az ő szerencsétlenségük.”

    MILTON JOHN (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője: „Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.”

    MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben: „A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki”.

    CHARLES-LOUIS MONTESQIEU (1689-1755), francia filozófus: „A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.”

    CHARLES MAURICE TALLEYRAND-PÉRIGORD gróf (1754-1838) francia államférfi, diplomata mondta Napóleonnak: „Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.”
    JULES MICHELET (1798-1874) francia történész: „A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”
    VICTOR HUGO (1802-1885) francia költő, író: „Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése.”
    G. HERRING angol utazó 1838-ban kiadott útirajzában írja: „Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.”
    EDUARD SAYOUS (1842-1898) francia történész: „A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.”

    SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879) francia író, kritikus: „A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni.”
    R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben: „Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.”
    OTTO VON BISMARCK német kancellár (1815-1898): „Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.”
    THEODORE ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette: „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért.”
    ELISÉE RECLUS (1830-1905) francia földrajztudós: „Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában.”
    PAUL TOPINARD (1830-1911) francia antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja: „Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termetű, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,… antropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak…”
    HANS NORMAN 1883: „Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok… jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak… szemeik tüzesek”.
    RENÉ GROUSSET (1885-1952) francia történész, szakterülete Ázsia és a Kelet: „Magyarország Európa előőrse volt Ázsia felé. Árpád országának a kereszténység felvétele óta az volt a szerepe, hogy megállítsa a Kárpátoknál, vagy a Dunánál a mongol hódítókat. S az ő hősies ellenállása kényszerítette megállásra a törököt.
    Szent PIO, született FRANCESCO FORGIONE (1887-1968) olasz kapucinus szerzetes jövendölése: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
    LEON TAPIER: „Európa nem ismerte fel idejében a szolidaritás fontosságát Magyarországgal szemben, melyre a török ellen folytatott háborúk teljes súlya nehezedett. A magyar nemesség, a kereszténység lovagja szerepét töltötte be. A 12-15. századokban Magyarország bebizonyította, hogy azonos szinten áll Európa nagy államaival.
    VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: „Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.”

    VENANCE PAYOT (1826-1902) francia természettudós: „Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül.”
    GABRIELE D’ANNUNZIO (1863-1938) olasz költő 1926-ban: „Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.”
    ARCHIBALD CARY COOLIDGE professzor (1866-1928), aki politikailag és történelmileg jól ismerte Közép-Európát. 1919, január 19-én Woodrow Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta – a trianoni békediktátummal kapcsolatban – Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását: „Egy ezer éves egységes országra erőszakolni, elfogadtatni ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra kárhoztatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét belátható időn belül.” (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.)
    GUGLIELMO FERRERO (1871-1942) olasz történetíró: „Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll, máról holnapra föl nem bonthat.”
    JAMES LOUIS GARVIN (1868-1947) angol újságíró, a trianoni békediktátummal kapcsolatban írta, 1925-ben: „Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”
    LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja, 1927-ben kiadott könyvében írja: „A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva.”

    LORD ROTHERMERE (1868-1940), 1927. június 27-én a Daily Mailben írja: „Az új európai határok igazságtalansága, állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el.”
    JEAN COCTEAU (1882-1963) francia költő, festő, akrobata, zenekritikus, színész írta „Hommage dés počtes français aux počtes hongrois” című könyvében (1957?): „Drága Magyarok, ti csillagok az égitestek között – s mindannyian költők a tett tragikus lírája által.”
    ALBERT CAMUS (1913-1960) francia Nobel-díjas író, 1957. október 23-án tartott beszédéből részlet: „A magyarok vére
    Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, – a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal, sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futballszurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. … A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön, és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját, az elnyomókkal szemben.
    És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.
    Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérlenünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában… A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, – miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!”
    (A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe, ezer esztendőn át, egyedül s magára hagyottan nemcsak hazáját védte testével és életével, hanem Európát is. 1956 után, a világ lelkiismeretének hangján, a fegyvertelen költők hajtottak fejet az elnyomottak, a bebörtönözöttek, a halottak előtt s mondták: Gloria Victis! Dicsőség a legyőzötteknek, kik legyőzhetetlenek!)
    ISMAIL GALAAL (1914-1980) szomáliai (Afrika) költő, 1962-ben arról számol be, hogy Kelet-Afrika pusztáin, tevekaravánok tábortüzeinél, a magyar szabadságharcról énekelnek olyan törzsek is, melyek Európáról sem igen hallottak.
    HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a „De Telegraaf”- ban: „A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és – néhány palesztin számára – Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.
    A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars, s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik Nobel-díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval, ha igaz a mese – az emberiség krémje.

    ISAAC ASIMOV, egy óvatlan pillanatban ezt mondta rólunk: „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.” Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat… Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis, Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek?
    Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az Internetet, a computer nyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat. Én, személy szerint, nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban – még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk.”
    ENRICO FERMI, olasz atomfizikus (1901-1954): Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: „Már itt vannak… magyaroknak nevezik őket!”
    HELMUT KOHL (1930-) német konzervatív politikus, kancellár 1982-1998-ig: „A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték és a berlini falból az első követ a magyar hősiesség ütötte ki.”
    ZBIGNIEW KAZIMIERZ BRZEZINSKI (1928- ), amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, a 70-es években leírta: „Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.” (A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk élőlény, melynek a szívcsakrája a Kárpát-medencében található. A Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.)
    XIV. DALAI LÁMA TENZIN GYATSO született LHAMO DÖNDRUB (1935- ) az 1980-as évek második felében kinyilatkozta, hogy „a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.” 2006. október 11-én Prágában a Dalai Láma üzente a magyaroknak: „Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor – és ez a politikusokra különösen igaz – elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm.” Nepáli papok, 2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért: Most „vajúdik a Föld, és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.”
    TANPAI RINPOCE, a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája, magyarországi tartózkodása idején (2007) így szólt a magyarokhoz: „Önök, magyarok, elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!”
    És végül két nagy magyar véleménye: ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664): „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.”
    PETŐFI SÁNDOR (1823-1849): „Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep.”
    S végül egyik legnagyobb ősünkre, Atilla királyra emlékezve, idézzük fel a Krisztus után 410 és 460 között keletkezett Hun miatyánkot, amely hun ezüstveretes szíjvégen található, rovásírással írva. Ősi emlékünk a Kijevi Nemzeti Múzeumban látható.

    HUN IMÁDSÁG

    MIATYÁNK ISTENÜNK
    BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
    ELŐTTÜNK SZENT NEVED,
    S TÖRVÉNY AKARATOD.
    MINDENNAPUNK GONDJÁT,
    MAGADON VISELED.
    BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,
    NEKÜNK ELENGEDED.
    TE KEZED VEZET
    KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
    S LEFEJTED RÓLUNK
    A GONOSZ JÁRMÁT.
    TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES
    HATALMA, ÜDVE,
    MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
    LEGYEN MINDÖRÖKRE.

    Tudják-e önök, hogy az Attila hadvezéri nagyságához képest a történelem többi nagy katonai héroszai: egy Kyros, egy Nagy Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napoleon elenyészően kicsi nagyságok? Ki volt a világ-történelem folyamán Attilán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó roppant területet tudott az uralma alá hajtani? De volt-e Attilán kívül a világtörténelemnek még egyetlen zsenije, aki a hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított roppant birodalmat nemcsak meghódítani, hanem megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel szabályozni, renddel ellátni tudta volna? És ezt a szinte emberfeletti, emberen túli nagyságot, ezt a minden idők legnagyobb tehetségű katonáját és államférfiát Önök magyarok adták a világnak. És én, az egyszerű öreg hindu ember büszke vagyok arra, hogy ezt most Önöknek elmondhattam és meghajthattam személyesen is az önök nagyszerű fajtája előtt az elismerés zászlaját. Mert ez a faj, amely egy Attilát tudott produkálni, magából kitermelni, olyan érték és olyan erő, amelyet ideig-óráig érhetnek ugyan leromlások, kisiklások, letörések, de mégis a maga őserejéből táplálkozva megújulhat számsor és ezerszer, s amelyet végleg elpusztítani nem lehet soha. Magyarok mindig az első faja voltak a világnak s azok is maradnak minden történelmi idők, jó és balsorsán keresztül” (Dr. J. J. Modi professzor előadásából).

    A magyar nép múltja pedig ott fényesedik a világ legdicsőbb nemzetei között, s így mai – mesterségesen sorvasztott, feldarabolt állapotában is – méltó a világ nemzeteinek megkülönböztetett tiszteletére. Szégyen rá, aki megtagadja a hősöknek azt a nemzetét, amely több mint egy ezer éven át Európa véradó népe volt, saját fiai testéből emelvén védfalat az Európát megsemmisítéssel fenyegető tatárnak, oszmán, germán és pánszláv világhatalomnak, s amelyet világárulás juttatott mai végsőkig lecsonkított, kiszolgáltatott helyzetébe.

    Kedvelés

    1. Ez az összeállítás – kissé rövidítve – megérdemelné, hogy ÖRÖKRE szem előtt legyen a főoldalon, a szerző megjelölésével, akinek nagy tisztelettel minden jót kívánok!!!

      Kedvelés

  8. Na igen! Nem mellékes, tekintve, hogy a napokban került megvitatásra, de az is megérdemelne egy írást, hogy az osztrákoknak annyi közük van a magyar szürke marhához, hogy anno a bécsi vásárba hajtották fel őket eladás céljából, illetve a már megvásárolt állatokat.

    Kedvelés

  9. Tisztelt Horváth Bertalan!
    Köszönöm,hogy Ön által,részese lehettem ennek a gyönyörű összeállításának.!
    Egy ismeret terjesztő füzet formájában minden Magyar politikus asztalán ott kellene,hogy legyen,hogy emlékezzen rá, miért is ül ott,ahol van és kiket képvisel.

    Kedvelés

  10. Tisztelt Anna!
    Tisztelt Tóth Ferenc!
    Örömmel tölt el,hogy vannak hozzám hasonlóan gondolkodó emberek akiknek fontos az igazság.
    Az feltett kijelentéseket szerkesztés híján nem nevezném összeállításnak,viszont igazságtartalmuk megkérdőjelezhetetlen,mert valóban elhangzottak.
    Üdvözlettel
    H.B.
    „A magyar nép nem csak egy nemzet a földi nemzetek sorában, hanem ő az emberiség „magva” és a fő teherviselője annak hitének és moráljának, ezáltal már érthető, hogy a megtestesült Gonosz céltáblája és örökös ellenfele is itt a Kárpát-medencében, a Földanya Kebelében!”

    Kedvelés

    1. Azért kedves Béla Dobos,mert hazánk megszállt ország és a megszállók érdekeit nem szolgálná.
      Üdv.
      H.B.
      Klatzkin:
      „Alapjában véve és a lényeget tekintve mi idegenek, egy idegen nép vagyunk köztetek és az is akarunk maradni. Áthidalhatatlan szakadék tátong köztünk és köztetek. Nekünk idegenek a ti Istenetek, a ti mítosztok és a ti mondáitok. Idegenek nekünk nemzeti örökségtek, hagyományaitok, szokásaitok és erkölcsötök vallási és nemzeti szentségeitek, vasár- és ünnepnapjaitok.”
      (Fritsch, Handb. d. Judenfrage.)

      Kedvelés

Hozzászólások lezárva.