Kevéssé ismert tény, hogy a nyugati modern szellem kialakulására a francia felvilágosodás gondolkodóinál is sokkal nagyobb hatással volt a német romantika, amelynek fő képviselői; Novalis (Friedrich von Hardenberg), a Schlegel testvérek, Schleiermacher, Schelling és mások. Különösen a fiatalon elhunyt Novalis (1772-1801) művei határozták meg a német romantika szellemiségét, amely valójában csak Nietzschével és az első világháború utáni modern művészetekkel vált uralkodóvá.
A német romantika első képviselőire a francia forradalom volt óriási hatással, mint ahogy a klasszikus német irodalom (Goethe) és filozófia (Hegel) képviselőire is, de furcsa módon a romantikusok voltak azok, akik hosszú távon nagyobb befolyással bírtak. Különösen Novalis életműve ad betekintést abba a gondolatvilágba, amely jóval később annyira uralkodóvá vált az európai szellemiségben. Novalisra csak a filozófus Fichte volt nagyobb hatással, aki szerint a világ a gondolkodás terméke, tehát az individuum, az „én” az, ami az abszolút realitás, amiben a világ rendje, szerkezete le van képezve. Ahhoz, hogy a világot gondolni tudjuk, szükség van egy „Urhandlung”-ra (őscselekedetre), amit az én úgy hajt végre, hogy megkülönbözteti magát a nem-éntől. Az én így önmaga tárgyává válik. Ez az „őscselekedet” pedig maga a gondolkodás. Novalis ezt úgy értelmezte tovább, hogy ahogy az én a világ összefüggéseit és törvényeit felismeri, úgy válik a világ urává. Ez a gondolat, hogy az ember váljon a teremtett világ urává, vezetett a nyugati, főként a német művészetekben egy rendkívül hosszú és széles spekulációhoz, a természettudományokban ahhoz a törekvéshez, hogy az ember a technikán keresztül győzze le a természetet, amely folyamat visszás, sőt katasztrofális jellege korunkban vált nyilvánvalóvá és amit szellemileg először a frankfurti iskola művei, különösen Horkheimer és Adorno 1947-ben megjelent Dialektik der Aufklärung című műve tárta fel. Nyugati modernitás és a magyar szellemiség Tovább olvasása