A magyar keresztény állam ünnepén „koppányosok” nem ünnepeltek. Ha mást nem is, de ezt sikerült elérni azoknak, akik a nyolcvanas évek elején engedélyezték az István a király c. rockoperát.
Magam is szeretem a zenéjét, tehát nem egy elfogult magyargyűlölő véleménye ez, hanem a tapasztalás szülte saját vélemény. Nagyon sok jó magyar ember vált a rockopera hatására megosztottá és szidalmazza a magyarság egyik jelentős vezetőjét: Vajkot, azaz Szent Istvánt.
Igaz nem éltem abban a korban, sőt történész sem vagyok, de a józanész és az ítélőképesség megvan bennem. Talán ezért gondolom, hogy a megosztottság nélküli magyarságot a Kádár korszak szerette volna megosztani, így a „rendszerváltáshoz” érve, ne egységes legyen a társadalom, hanem többszörösen megosztott. (Különben miért is engedte volna az ateista hatalom egy vallásos darab megírását és a bemutatását?) A korszak elítélői már a Quedlingburgi szerződés kapcsán nyilatkoznak a hazaárulásról, s a legsötétebb ábrázolásban mutatják be a kereszténység felvételét. Csakhogy az akkor hazatérő magyarság jelentős része keresztény lehetett az ásatások alapján talált keresztek száma szerint. Igaz, a kereszt akkor még egyenlőszárú volt, ahogy a Szent Koronán is, egészen az 1700-as évek végéig. Ha pedig őseink nem pogányok voltak – ami egyébként vidékit jelent – akkor bizony érdekes a szitu. Miért is kellett erőszakkal megtéríteni és miért kellett annyi történelemhamisítást beleírni a krónikáinkba? 2015. augusztus 20. – Nem az idegen népek befogadására int Szent István! → Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!
