Migránsok tömege várakozik Macedóniában – megdöbbentő képek a Daily Mail. com oldalán

Miközben mára már mind hazánkban, mind általában Európában teljesen világos, hogy az erre tartó migrációs áradat gyakorlatilag kezelhetetlen, az AFP fotóriporterei láthatóvá tették a macedóniai valóságot.

A megdöbbentő fotók nem csupán arról árulkodnak, hogy milyen embertelen körülmények között várakoznak az emberek a továbbhaladás reményében a vonatokra, hanem arról is, hogy egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy ennek a folyamatnak belátható időn belül nem lesz vége.

Hirosima akkor… (NIF kommentárral)

1945. augusztus 15-én Japán császára, Hirohito rádiószózatában bejelentette, hogy az ország elfogadja a feltétel nélküli kapitulációt. A bejelentés az országszerte rádiók előtt várakozó népnek hatalmas traumát okozott. Mindaddig szentül hittek a japán győzelemben. Ugyanakkor megnyugvással is fogadták a háború hirtelen befejezését, mert nem jönnek többé az amerikai B-29-es nehézbombázók. Az ország minden jelentősebb városa romokban hevert, s még elkeseredni sem maradt idejük, ha túl akarták élni a jelent; a gazdaság újjáépítésére kellett összpontosítaniuk. Megkezdődött a hadiállam demokratikusba való átmenete.

1945. augusztus 6-án dobták le az atombombát Hirosimára, de a hirosimaiak még ma is pontosan emlékeznek arra, ami azon a napon történt. Riportom egy hirosimai hölggyel készült, aki 7 éves kislányként élte át az atomtámadást.

Tudják, merik, teszik… – Egy tömeg és egy politikai gyilkosság margójára

Akik még emlékeznek arra, hogy melyik pártnak volt ez a választási reklámszlogenje, azoknak nem is kellene az alábbi íráshoz kommentár. Akik viszont nem emlékeznek erre, most végig gondolhatják az utóbbi évek történéseit. Sajnos ez nem az egyetlen eset, hogy egy tisztességes magyar ember ellen indul koncepciós per, akár gazdasági, akár hatalmi vonalon. (Lásd. pl. Budaházy ügyét) Azt mindannyian tudhatjuk, hogy senkit nem vontak felelősségre a véreskezű bolsevikok közül, sőt Schuchlagot is csupán a holokauszt kapcsán való viccelődése miatt csukták le, bár a csalási perében ez meg sem lett említve. Ám a „pártkatonák” közül nem ő az egyetlen, aki a közpénz milliók lenyúlása és magánzsebbe való juttatása miatt lehetne elítélni, így könnyen kikövetkeztethető, hogy valójában nem az volt a valódi vád, amit a perében érvényesítettek, hanem az, amiről egy hangot sem hallottunk a tárgyalóteremben.

Higgyék el, ugyanez a helyzet a professzor úr ügyében is, csak annyi a különbség, hogy Horváth István nem pártkatona és nem viccelődött a holokauszttal, viszont meg akart menteni évente több százezer magyart a haláltól. Ám ez, legalább annyira nagy bűn, mint az említett témában való viccelődés.

Dr. Bene Gábor S.