Micsoda szólásszabadság?

freespeechVasárnap, a párizsi körúton az Egyesült Államok elnöke kivételével kart-karba öltve menetelő negyven kormányfőről készült fényképek ellenérzéseket keltettek és vitát gerjesztettek. A menet természetesen a Kouachi testvérpárnak a francia hecclap, a Charlie Hebdo munkatársai elleni, valamint egy bajtársuknak a párizsi kóser áruház vásárlói elleni gyilkos támadására adott válasz volt.

(A képmutatásra jellemző, hogy a képet a politikusokról egy behatolásmentesen lezárt útszakaszon készítették, majd mögéjük másolták a tömeget. Ilyen az, amikor EU-ban a nép és a vezetői „testvéri egységbe forrva” állnak ki az „európai értékek” mellett, ahogy hajdan a Béketábor vezetői a szocializmus vívmányai mellett. Az öregség átka, hogy az embernek mindig eszébe jut egészen véletlenül valami. Miss Marple szindróma? Most ezt a hajdan nagyon divatos, kommunista indulót idézte fel bennem az európai politikusok látványa: „Elvtársak álljunk a sorba, Új színű hajnal hasad, Testvéri egységbe forrva, Nagy lesz a nép és szabad”. Esetünkben „szólásszabad”. Tehát: vesszenek a terroristák és az élenjáró amerópai értékeknek, a demokráciának, a globalizációnak, a tőke korlátozhatatlan szabadságának és a tőkejogok akadálytalan érvényesülésének minden ádáz és elvetemült ellensége!)

A vita arról folyt, hogy Obama elnöknek ott kellett volna-e lennie a felvonuláson. A menetet úgy hirdették meg, mint a nyugati szólásszabadság védelmét, de aligha tudták volna a nyugati világban ennél kevésbé szólásszabadság párti országban tartani. Az Obama távolmaradása feletti vitában erről a szempontról megfeledkeztek.

A második világháború utáni időszakban a francia kormány magáévá tette azt a politikát, amelyet Woodrow Wilson terjesztett eléjük mintegy száz éve. Ő úttörője volt annak az új keletű felfogásnak, hogy az országok alkotmánya nem korlátozza a kormányt, hanem szabadjára engedi. Ezért, noha a Francia Alkotmány biztosítja a szólásszabadságot, a francia kormány azt a kormány ajándékaként fogja föl, nem pedig minden személy természetes jogaként, ahogy a mi (mármint az USA – a ford.) Alkotmányunk teszi.

A francia kormány megtiltott minden olyan beszédet, amelyet gyűlölködőnek tekint, sőt bűntettnek nyilvánította. Mikor a Charlie Hebdo elődje de Gaulle halálán élcelődött, a francia kormány betiltotta – örökre.

A gyűlöletbeszéd elleni törvények indoklása az, hogy a gyűlöletbeszéd erőszakhoz vezethet, az erőszak rendőri beavatkozást igényel és így növeli a közkiadásokat, ezért a kormány a gyűlölködő beszédet törvényen kívül helyezheti, hogy takarékoskodjék a közvagyonnal. Ez a hozzáállás feltételezi, ahogy Wilson is tette, amikor vád alá helyeztette azokat, akik németül énekeltek az I. Világháború alatt, hogy a szólásszabadság forrása a kormány, ezért törvényesen korlátozhatja azt a beszédet, amelyet nem kedvel, vagy amelytől fél. Továbbá azt is feltételezi, hogy minden eszme egyenlő, ezért egyik sem érdemel gyűlöletet.

(Tessék mondani, a horthyfasiszta Horthy Miklós idején hoztak-e Magyarországon olyan törvényt, hogy nem szabad oroszul, franciául vagy angolul énekelni? Ilyesmi csak a „bátrak és szabadok” „demokratikus” hazájában történhet meg. Igaz, ott a németeket és japánokat ugyanúgy internálták, mint a németek a zsidókat. A horthyfasiszta Horthy nemhogy ilyet nem tett, hanem még az „ellenséges” Lengyelországból a német, szlovák és szovjet agresszorok elől menekülő lengyeleknek, zsidóknak, franciáknak és angoloknak is biztos menedéket nyújtott. Ez a magatartás az „amerópai értékek” világában elfogadhatatlan. A „magyar antifasiszták” szerint ez a magatartás „vitatott”. Ezért Horthy személye és szerepe is „vitatott”. Horn Gyula Horthy elítélésében odáig ment, hogy a magyar nép nevében bocsánatot kért a szlovákoktól. Meg is jutalmazták egy róla elnevezett teremmel Brüsszelben. Magyarország pedig egyedülálló kiállásáért megkapta a megérdemelt büntetését. Arról sem hallottam, hogy a szlovákok bocsánatot kértek volna a lengyelektől, mert megtámadták őket. Miért is, mikor mindketten győztesek lettek? A szlovákok a németek lelkes önkénteseként harcolva mind a lengyelek, mind a szovjetek ellen, győzelmet arattak bajtársaik, Magyarország és Németország felett. Ilyen tébolyult világban élünk. Európai értékek! Demokrácia!

Az amerópai értékeket Dzsordzs Dabljú Bush fogalmazta meg: „aki nincs velem, az ellenem, van”. És ki van ellene? Aki nem teszi, amit mond. Aki pedig nem teszi, amit mond, az enyhe esetben csak a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok ellensége, egyébként terrorista, tehát bírói ítélet nélkül megölhető, mint a fundamentalista muszlimoknál a hitehagyottak.)

Amikor a múlt heti párizsi gyilkosságok történtek, a gyilkosok tudták, hogy a rendőrök fegyvertelenek, és így az áldozatukká válnak. Mintha halakat lődöztek volna egy hordóban. Hogy történhetett ez? A válasz ugyanabban a szemléletben rejlik, amely feltételezi, hogy a gyűlölet a közbeszéd szabályozásával felszámolható. A felfogás megkívánja, hogy kormánynak még a gonoszság ellen is erőszak a monopóliuma legyen.

(Lehet, hogy Orbán is Wilson híve? Én tőle hallottam először a „kormány erőszakmonopóliumáról”. Ki a franc ruházta fel őket ezzel a „proletárdiktatórikus” monopóliummal? Hogy még az önvédelemhez való elemi jogot is képesek „elvi alapon” megtagadni az alattvalónak tekintett állampolgároktól. A védekezés ui. nem „erőszakmentes”, tehát a védekezéssel megsérti az ember az állam erőszakmonopóliumát, ami főbenjáró bűn. Később, néhány hátborzongató gyilkosság után kegyeskedtek lemondani az erőszakmonopóliumuknak „egy kis darabkájáról” és megengedni, hogy ha az otthonomban az állami erőszakmonopóliumot tiszteletben nem tartó valamelyik „honfitársam” a hátrányomra meg kívánja sérteni az állam erőszakmonopóliumát, azaz erőszakot kíván elkövetni ellenem, akkor – indokolt esetben, amikor, gondolom, nem a saját önző védelmemben „alkalmazok erőszakot”, hanem az állami erőszakmonopólium megsértésének a megakadályozása érdekében – „arányosan” védekezhetek, azaz felhasználhatom az életem megmentése érdekében azt a kis „erőszakdarabkát”, ami az állam kegyelméből ilyen alkalmakra fönntartva a rendelkezésemre áll.)

Azok számára, akik elfogadják ezt a szörnyű felfogást, a múlt héten Párizsban nem az emberi életek, azaz Isten ajándékának a kioltása volt az igazi veszteség, hanem a a szólásszabadság, ami az állam ajándéka. Ezért a francia kormány, amely nem sokat látszik törődni az ártatlan életekkel, ahelyett, hogy a vérengzésre mutatott volna rá, mint ártatlan emberek ellen elkövetett bűntettre, a vérengzésről kijelentette, hogy az a szólásszabadság ellen elkövetett bűn volt. Vajon hasonló lett volna-e francia kormány válasza, ha a gyilkosok egy lőszergyár dolgozóit ölték volna meg egy hecclapéi helyett?

És micsoda álszent dolog volt a francia kormánytól azt állítani, hogy a szólásszabadságot félti! Franciaországban az ember börtönbe kerülhet, ha nyilvánosan kifejezi nemtetszését egy olyan csoporttal szemben, amelyet olyan születési jellemzők határoznak meg, mint nem, kor, faj, származási hely vagy vallás.

Az ember akkor is börtönbe kerülhet, ha leszólja a kormányt. A múlt hétvégen Franciaországban az emberek milliói viseltek olyan jelvényeket és fejpántokat, amelyeken az állt franciául, hogy „Charlie Hebdo vagyok”.  Azokat, akiknek a jelvényén az állt, hogy „Nem vagyok Charlie Hebdo”, a rendőrök felszólították, hogy vegyék le. Azokat, akiknek a jelvényén, akár gúnyból, akár gyűlöletből az állt, hogy „Kouachi vagyok”, letartóztatták.  Szólásszabadságért rendezett tüntetésen a szólásszabadság gyakorlásáért letartóztatnak? Igen.

(Európai értékek:

„… itt a törvény – véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.” – Vörösmarty)

De mi a csuda folyik itt? Mi történik Franciaországban és mit hoz a jövő Amerikában? A kormány védelmébe veszi azt a véleményt, amellyel egyetért és bünteti, amellyel nem? Ami ott történt, az nem néhány szélsőséges iszlamista szólásszabadság elleni támadása volt, hanem a mindennapi életüket élő, sebezhető ártatlanok elleni támadás, hogy megfélemlítsék a kormányukat. És mi történik? 90 000 francia katonát mozgósítanak, hogy elkapjanak és megöljenek három gyilkost, mert a kormány nem bízza a helyi rendőrségre, hogy fegyvert használjon az utcák biztonságának a megőrzésére, sem a magánszemélyekre, hogy fegyverhasználattal védjék meg az életüket.

Miért öl néhány szélsőséges iszlamista nyugaton ártatlanokat annak érdekében, hogy befolyásolja a nyugati kormányok politikáját? Lehet, hogy azért, mert Irak értelmetlen megszállása 650 000 ember, többségükben ártatlan civilek, meggyilkolásával járt? Lehet, hogy azért, mert a megszállás utat nyitott az al-Kaidának és az a világra hozta az ISIS-t? Talán azért, mert Obama a drónjaiva több ártatlan civilt ölt meg már a Közel-keleten, mint ahányat ők a repülőikkel öltek meg az USA-ban szept. 11-én? Talán azért, mert a kémeink jobban figyelnek minket, mint azokat, akik a valódi veszélyt képezik?

(„…Ment-e … a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.”

Írta Vörösmarty 1844-ben. Ő már akkor tudta, amit ezen cikk szerzője is, hogy mi a terrorizmus és mi annak az oka. A „dicső népek”, a G19-ek „salakja”, az a vak, vagy hazug embercsoport, amely – legalábbis a fényképen –  a szegény, megvezetett párizsiak tüntetésének az élén állt és azt próbálta elhitetni a világgal, hogy ezzel megelőzhető, hogy azok a lázadt és bőszült emberek, akiket ők tettek tönkre, akiket ők aláznak meg rendszeresen, akiket ők rabolnak ki intézményesen, akiket ők gyilkolnak halomra, és akiket ők terroristáknak neveznek, elhozzák rájuk a „dögvészt”. Mert el fogják hozni és akkor – jaj nekünk!)

Mi köze mindennek a szólásszabadsághoz? Semmi – hacsak hitelt nem adunk a francia kormánynak.

(Ha megengedik, időszerűsége miatt végszóként hadd idézzek még egy sort Vörösmarty Mihálynak a „Gondolatok a könyvtárban” c. költeményéből:

 

„Irtózatos hazudság mindenütt!”)

Andrew F. Napolitano New Jersey állam legfelsőbb bíróságának volt a tagja, jelenleg a Fox News televízió csatorna vezető jogi elemzője. Napolitano bíró hét könyvet írt az USA alkotmányáról. A legutolsó „Theodor és Woodrow: Miképp tette tönkre két elnök az alkotmányos szabadságjogokat”. Akiket mélyebben érdekelnek Napoletano bíró és a Creators Syndicate más íróinak és rajzolóinak a művei, keressék a www.creators.com honlapot.

 

 

Írta: Andrew P. Napolitano

Fordította és észrevételekkel ellátta: Fehér Farkas

http://www.creators.com/opinion/judge-napolitano/what-freedom-of-speech.html

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

2 című bejegyzés “Micsoda szólásszabadság?” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. “Mi a csuda történik itt?” Az, hogy az említettek a saját mocskukba fulladnak meg. Csak minél gyorsabban!

    Kedvelés

  2. Tisztelt Bíró Úr
    Elnézést kérek elöljáróban, hogy kéretlenül reagálok az írása után. Semmi esetre sem venném a bátorságot,hogy kritikával vagy kiegészítéssel éljek irányában. Az Ön írása teljes egészében véve hibátlan. Töprengtem,hogy egy egy gondolatomat leírjam,bár nem hiszem,hogy a többség fogékony ilyen irányban. Tanult ember lévén jártas a filozófiában,így nem lepheti meg ezen idézet,mely a következő. “Az ember vagy tisztességes,vagy politikus.A tisztességes ember távol tartja magát a politikától,mert épen becsületességéből kifolyólag a pártharcok előbb utóbb a vesztét okozzák. A politikus alapból beteg jellem,hiszen uralkodni akar a másik felett.Egy egészséges ember erre nem vágyik. Valami hiányzik belőle,a szeretet,képtelen magát és mást szeretni,és ezt akarja pótolni pénzel,hatalommal. Amikor megkapta az előbbieket, akkor tud kiteljesedni igazi önvalója. Mindig is egy szánalmas,komplexusokkal szorongással teli személy volt,de nincstelenként nemvolt módja ” kiteljesedni”. Hatalomra vágyik,de ezt csak úgy tudja fent tartani ha eladja magát, és be áll a pénzvilág mögé. Csak addig élvezheti a számára éltető rivalda fényt, míg hűséges kiszolgálója a pénz lobbinak,mely ugyan olyan beteg mint saját maga. Hiszen a hasonló, a hasonlót vonzza.” Annyi esze már nincs,hogy ugyan úgy eltűnik az idő szemetes ládájába mint előtte sors társai.” De szerencsére minden tetteknek következménye lesz, és minden következményekből új tettek lesznek a világ végezetéig,amely visszhangzik az egész univerzumon keresztül. Hiába hiszi azt,hogy megússza a felelősségre vonást a törvény előtt,vagy azzal,hogy ruhát cserél egyik életből a másikba.Érdemei szerint részesül mindenki.Előbb utóbb a Teremtés elvégzi a tisztítást. Ez mindenkire érvényes, hiszen e világi törvénynek a sors felett nincs hatalma.A fentiek miatt felesleges a napi politikával foglalkozni,mert ahogy jött,úgy megy. ” Ha az ember úgy érzi,hogy ellehetetleníti az a társadalom,az a közösség amiben él, akkor vonuljon vissza a négy fal közé. A keleti írások kitérnek rá,hogy az embert az anyagi világ három kötőereje tartja fogságban. A jóság, a szenvedély, és a tudatlanság. A legutóbbiról azt mondják, az emberiség legalja. Ha így tekintek a politikai bűnözőkre,még szánalmat sem érzek,csak undort. TF.

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólások lezárva.