„Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.” (Mózes 1.K. 11.)
Mélységes mély a múltnak kútja – írta Thomas Mann, de nem lehet olyan mély, hogy a napfény néha ne gyújtson némi világosságot, s ne látnánk meg olykor olyan dolgokat, amelyekre különben azt mondhatnánk: elnyelte a feneketlenség. Így vagyunk ama ősnyelvvel is, amelyet nem találnak a nyelvésztudósok, pedig nagyobb részét még ma is beszéli kb. 15 millió ember. Nyelvészeink szerint bő szavú nyelvünk kifejezéseinek jelentős részét idegen népektől vettük át, de annyitól, hogy az már gyanús. A magyar nyelvnek – bármennyire is hihetetlen – alulról építkező szerkezete van, amelynek alapja hét hang és öt szimbólum. A földrajzi nevek megfejtésénél is nagyon jól működik ez a felépítmény.

A dolgok közepébe vágva a „mecsek” név két magyar szóból áll. A gordiuszi csomó a „cs” hangban rejlik, ez ugyanis T és S hangokból tevődik össze. Nem új dolog, hiszen a név 1536. évi első lejegyzésénél is ezt az alakot használták. A két szó pedig MET és SEK. Azt gondolom, hogy a második értelmezéséhez nem kell segítség, szék-et jelent, mint annyi más magyar földrajzi névben, pl. Istenszéke, Szekszárd vagy Siklós. Maga a sek – még eredendőbben SK gyök – egyébként legelőszőr a mocsárból, vizekből kiemelkedő szárazat jelentette (innen pl. szikkad, szikár, sziget szavaink); a kiemelkedés képéből alakult a szék, mint bútor, a zökkenő, majd a szökkenő stb.. A szigetek látványától a szakadás, szakasz, szak, vagy a szék, mint település társadalmi egységei: a székek (iskola, tanszék, törvényszék, mészárszék, fészek, de még a köz szavunk is. Ezen felsorolás csak töredéke a szék szavunk módosulásainak). A Mecsek nevének megfejtéséhez → Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...