Az Árpád vezette magyar törzsszövetség – amely hazatért, hogy katonailag megerősítse a földművelést űző kárpát-medencei rokonait – létalapjaként a nagyállattartást működtette, mint a szkíta-hun népek általában. Hazatérve egy darabig, csak az un. „tinó” volt az értékmérés mértékegysége. Szent István királyunk adta ki az első nem hun-szkíta, hanem magyar pénzérmét, mégpedig Stefanus Rex felirattal. Ennek a hátoldalán szerepelt egy Boldogasszony kép a Pannonia szó betűivel.
Ma hozzávetőlegesen 2 milliárd érme forog közkézen, személyenként így, kb. 180 db jut belőle. De nem is a pénzérmék, vagy a papírpénz értékmérő funkcióját, illetve a forgalmat, s a cserét biztosító szerepét kérdőjelezem meg a pénznek, hanem azokat az újabb időkben felvett funkcióit, melyek épp az említett szerepeit használja ki: álcaképpen. Az álcaképpen működő hamis pénz, hamis világa ellen! Tovább olvasása