Beszélgetések Kópé kutyával (3): Az elmaradt várostrom

Kópé kutyaTéved, aki azt gondolja, hogy ezen a nyáron az egyesült török-tatár hadak nem kísérelték meg elfoglalni a vászolyi Öreghegy fölött őrködő Kraszna-várát. A vár stratégiai jelentősége: Nyugat-Magyország, s ezen keresztül a ma már keresztényietlen Nyugat-Európa kulcsa.

Az elmúlt években Krasznai Atilla vezényletével, székely és magyar lobogók alatt, bátor kis hun-magyar sereg verte vissza az ismétlődő török rohamokat. A győzelmekből Kópé kutya is alaposan kivette részét, hol felderítőként, kiszimatolva az ellenség haditervét, hol pedig elő- és utóvédként, vitézül beleharapva a szpáhik és janicsárok ülepébe. (Tudvalévő, hogy Kópé igazi hun kutya; a harcok során hun itt bukkant föl, hun meg másutt. A törökök mindig csak bottal üthették a nyomát, sűrűn kiáltozva: – Az elébb még ehun volt, ni!)

 Ezúttal maga a hatalmas Szulejmán szultán állott a sereg élére. Meg is érkeztek a szokott időben. Éppen augusztus 18-án, Apó születésnapján jelentek meg a szpáhi-előőrsök a Pincénél, de nem találták meg a várat, mert azt úgy körbenőtte az erdő, hogy ki sem látszott belőle. Egyedül csak Kópé kutya árválkodott a Pince ajtaja előtt. Fülön is csípték, s vitték íziben a szultán elébe.

  • Ki vagy te, és hogy hívnak, te gyaur eb? – rivallt rá a padisah.
  • Vitéz Selymesfülű Krasznavári Krasznai Kópé kutya vagyok, e háznak őrzője. Azonkívül VILÁGSZÉPE KUTYALÁNY is vagyok – tette hozzá Kópé önérzetesen.
  • Mi az, hogy VILÁGSZÉPE? – kérdé a szultán.
  • Állandó eposzi jelző – világosította fel Kópé –, mint ahogy a te címed előtt is a Fényesorcájú.
  • Jaa?! – álmélkodott a szultán, mert irodalmi műveltsége kissé hiányos volt. – Na, és hová tűnt az a híres Kraszna-vára? Azért jöttem, hogy ádáz harcok után végre elfoglaljam!
  • Akkor hiába jöttél, Ó, Fényesorcájú – felelte Kópé kutya, megadva a kellő tiszteletet –, mert a vár védői elvonultak, a várat pedig benőtte az erdő.
  • Az nem lehet, hogy hiába jöttem ekkora haddal! Akkor elfoglalok egy másik várat! – jelentette ki a szultán. – Hol van itt a legközelebbi vár?
  • Tudomásom szerint Nagyvázsonyban – bökte ki Kópé némi illetlen, bár hosszas fenékvakargatás után.
  • S hány napi járóföld az ide?
  • Kábé egy napi kutyagolásra van – válaszolta Kópé –, persze csak nekem, ekkora seregnek nyilván legalább két nap.
  • Vezess minket oda Kópé, te gyaur kutya! – parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon a szultán, aki, ha nem őróla volt szó, szívesen hanyagolta az eposzi jelzők használatát. – Megfizetem a szolgálatodat. Mit kérsz, aranyat, ezüstöt?
  • Egyiket sem lehet megenni – válaszolta Kópé tárgyilagosan. – Teljes ellátást kérek, napi háromszori étkezést. Reggelire májassal töltött csirkét jól átsütve, puliszkával körítve, ebédre szalonnával spékelt vaddisznó combot nyárson sütve, rizi-bizivel és párolt sárgarépával, vacsorára könnyű kis vadkacsasültet, áfonya-szósszal Turbigo módra[1]. És tiszta forrásvizet valahányszor megszomjazom. Továbbá naponta egy új sárga teniszlabdát, hogy legyen mivel játszanom a pihenők alatt, meg reggelente, amíg összeszedelődzködtök.
  • Rendben – jelentette ki némi fejszámolás után a szultán. – Máris indulunk! – adta ki a parancsot.

A Vázsony környéki szorgos földmívelő nép (ha még van ilyen) erősen csudálkozott, amikor meglátta a százezernyi harcost, s a sereget kísérő legalább húszezres siserahadat. – Biztosan filmforgatás lesz! – mondták a mindig jólértesültek –, nem hiába, nagy macher ez az Andy Vajna, ekkora statisztéria! Talán többrészes TV-film készül, mint volt a Tenkes kapitánya! – reménykedtek az öregebbek.

A sereg eközben körbevette a várat, s a szultán egy szpáhi csapatot előre küldött, hogy a védőket feltétel nélküli megadásra szólítsa fel. Ám az előőrs a várban csupán egy álmos jegypénztárost talált, aki kitekintve a pénztár ablakán, közölte, hogy tíz főnél nagyobb turistacsoport esetében 50 %-os kedvezményt tud adni a belépőjegy árából. Amiért az egész vár megtekinthető, de csak délután ötig, mert akkor bezár a múzeum. Némi tanakodás után a szpáhi aga úgy döntött, hogy inkább megéri megvenni a belépőjegyeket, mint tízezreknek elvérezni egy ki tudja, meddig elhúzódó véres ostromban. Hosszas alkudozás után megállapodtak abban, hogy a kéteurós belépti díjat kedvezményesen 1 euró = 100 rézpiaszter árfolyamon fizetik meg. A pénztáros néni 389 évre előre eladta a belépőjegyeket, a vár kazamatái pedig megteltek rézpiasztereket tartalmazó százakós hordókkal.

Ezt követően a szultán janicsárezrede élén bevonult a várba, s hangos szóval követelte, hogy tüstént hozzák elébe hős Kinizsi Pált, akit nehéz vasba verve visz majd el az isztambuli Jedikula dohos várbörtönébe, örökös rabságba. A pénztáros néni – aki jegyeladás közben elég jól megtanult törökül –, tájékoztatta a Fényesorcájút, hogy hős Kinizsi Pál már évszázadokkal korábban elhunyt, ám a képmását ábrázoló terrakotta plakett a pénztárnál megvásárolható, van még belőle 181 darab. A vételárat darabonkénti 4599 piaszterben határozta meg. („Azért keressen néha az ember egy kis pluszpénzt, ha lehet! Ezek a törökök amúgy elég hibbantnak tűnnek.”– gondolta.) A szultán szó nélkül fizetett, de ezúttal aranyban. (100 piasztert 1 négyunciás, a Fényesorcájú képmását ábrázoló aranytallérra átváltva. A bevétel 8325 török aranytallért tett ki; a pénztáros néni pedig – miután a törökök elvonultak –, beadta előnyugdíjaztatás iránti kérelmét.)

Miután Nagyvázsony híres vára ily módon vérveszteség nélkül kezébe került, a szultán úgy döntött, hogy pihent és harcra éhes seregével Bécs várát fogja bevenni. Kópé kutya oda már nem volt hajlandó elvezetni a sereget, mert elcsapta a gyomrát a sok vadkacsa sülttel (á la Turbigo) és különben is már erősen hazakívánkozott. Búcsúzás előtt megkérdezte tőle a szultán, hogyan jut el Bécs várába.

  • Ó, ennél mi sem egyszerűbb, toronyiránt kell menni, mindig csak egyenesen. Il faut aller toujours tout droit! – tette hozzá Kópé, megcsillogtatva francia tudományát.

A szultán kissé hülyén bámult, mert egy kukkot sem értett a francúz gyaurok nyelvén, majd sorakozót fúvatott, búcsúzáskor pedig nagy kegyesen megajándékozta Kópé kutyát egy félig lerágott csirkecombbal. Szó, ami szó, elég smucig volt a Fényesorcájú padisah.

Történetünknek itt végére értünk. Kópé háromnapi sereg félre-vezetés után röpke fél nap alatt hazakutyagolt a Pincéhez. A Pince őrizetére hátrahagyott egy szál janicsárnak jól a fenekébe harapott, aki ordítva elmenekült. (A janicsár sok kárt nem tett a házban, csak kiette a mélyhűtőből az unokáknak vett fagylaltot, felzabálta az esti tábortűzhöz bespájzolt valamennyi kolbászt és szalonnát, s megitta az összes ott talált vörös bort, egészen pontosan három és fél palack kitűnő Zab Laci-féle vereset.)

***

Epilógus: A nagy világlapok közül elsőként a Vászolyi Hírmondó adott hírt a szultán seregének bécsi viszontagságairól. A Hírmondó kiküldött tudósítója, Szőnyeg Jóska imígyen számolt be a fejleményekről:

„Bécs alá megérkezve, a törökök sehol nem találták a várat. A szultán kevés maradék haját tépve átkozódott: – Allah szakállára! Ez már a második vár hadjáratunk során, amelyik felszívódott! A Fényespofázmányú [Helyesen: Fényesorcájú – a szerk.] padisah beküldte Bécs városába a tatár kánt és félelmetes lovasait, hogy tárgyaljanak a város átadásáról. A derék bécsiek a „népviseletbe” öltözött deputációt a főpolgármesteri hivatalba, mint legilletékesebb helyre irányították. Ott közölték velük, hogy Herr Burgermeister a Bahamákon tölti évi rendes szabadságát, ám ha halaszthatatlan az ügy, tessék utána fáradni. Címe: Hotel Paradiso a Ledér Húrikhoz. A dolguk végezetlen távozó, elkeseredett tatárok a világvárosi forgatagban utat tévesztve végül a Mariahilfer Strasse-ra keveredtek, ahol is maradék piasztereikért Mozart-kuglert vásároltak zsákszámra. Ezt vitték el a szultánnak mint hadizsákmányt. A szultán dühében lefejeztette a kánt, mire a tatár sereg felszedte jurtafáját és dúlva-fúlva eltávozott Bécs alól.

Egy katasztrófaturizmusra szakosodott élelmes osztrák idegenforgalmi iroda megbízásából a tatárok az osztrákok által 99 évre bérbevett Muhi-pusztára települtek, ahol is Tatárjárás Tours néven közös tatár-osztrák kaland-parkot hoztak létre, amely a következő csábító reklámszöveggel csalogatja a kalandvágyó külföldi turistákat: „Elege van anyósából? Hozza el hozzánk! Jutányos áron lenyilazzuk! Többnejűeknek anyósonként 20-20 %-os árkedvezmény!! Kaland! Szórakozás! Minden este kumisz-ivó verseny! Svédasztal, orosz hússaláták, magyar és francia borok!” Több forrásból meg nem erősített hírek szerint a cég óriási forgalmat bonyolít le, elsősorban multimilliomos arab olajsejk klientúrával, ami kedvező hatással van a magyar fizetési mérlegre is. Arról nem is beszélve, hogy a kaland-park igazi European style multi-kulti.

A Bécs alatti síkságon táborozó török sereg közelébe a bécsiek hatalmas Türkische Wurstli-t építettek, ahol török és szerecsen díjbirkózók léptek fel, teve-, öszvér- és oroszlán-mutatványosok fitogtatták ügyességüket, zsonglőrök dobálóztak éles jatagánokkal és hegyes kopjákkal. Szakácsművészetben jártas akindzsik piláf-sütödét, mások pedig szuvenír boltot nyitottak, ahol jó pénzért eredeti török szablyákat, bugyogókat, lófarkas zászlókat és pompás arab méneket lehetett vásárolni. A derék bécsiek tízezrével tódultak a Török Vurstliba, az ott dolgozó törökök degeszre keresték magukat. A kocsmákban folyt a jó grinzingi bor és százféle osztrák sör, sült a Wienerschnitzel, amit ecetes krumplisalátával tálaltak dirndl[2]-ben feszítő csinos pincérlányok, és kikapós bécsi dámák táncoltak tiroli nadrágban páváskodó fess janicsárokkal a Wiener Blut című Strauss Walzer-re.

Két hét elteltével azonban kitört a Nagy Janicsár Lázadás. Ahmed, a janicsárok beglerbégje, megelégelve a fölöttébb léha időpocsékolást, elfogatta és vasketrecbe záratta a szultánt, majd a sereg nagy részével a Balkánon keresztül – végigdúlva és pusztítva Rác- és Oláhországot – visszatért Isztambulba, ahol is Mehemed pasát, a szultán egyetlen, még életben lévő unokaöccsét emelték trónra. Az agg Szulejmán pedig eltöprenghetett azon, hogy kapitális hiba volt a Mehemed gyereket életben hagyni, mert megkapta tőle a selyemzsinórt.

Így ért véget a 2014-ik évi Nagy Hadjárat a Vászoly Öreghegyi Kraszna-vára Bevételéért. Az események ilyen alakulásában Kópé kutyának múlhatatlan érdemei vannak.” – fejezi be korrekt és minden részletre kiterjedő tájékoztatóját a Vászolyi Hírmondó kiküldött bécsi tudósítója.

Történetünkhöz még annyi tartozik, hogy Kópé a nemzetközi kutyahírláncon keresztül megtudta: Mehemed, az új szultán erősen fogadkozik, hogy jövőre hatalmas sereget gyűjt, s beveszi végre Kraszna-várát, ha addig él is. Mami és Apó Kópétól kapták meg a híreket. Ügyességéért Kópét Mami hatalmas velős csonttal és három vadonatúj sárga teniszlabdával ajándékozta meg. Apó pedig tüstént elhatározta, hogy sürgősen rendbe hozatja és megerősítteti a várat, egyúttal Nannának, Atillának, Ábelnek és Fanninak sürgős üzenetet küldött, hogy toborozzanak erős sereget. Kópé hírei szerint a támadás jövő év augusztusában várható.

– No, majd meglátjuk, hogy ez a Mehemed látott-e már tehenet! – kommentálta Kópé kutya lakonikusan a beérkező híreket. – Mert, ha nem, akkor lízingelünk egyet Vászolyból. – Különben is: „Eb ura a fakó!” – tette hozzá némileg váratlanul őkutyasága, megcsillantva Apó mellett naponta gyarapodó történelmi ismereteit.

– Persze, hát nem is a tehén! – jegyezte meg Apó.

Vászoly, Öreghegyi Novák-Krasznai Pince, 2014. augusztus 20-22.

[1] Tudni kell, hogy Mami mellett Kópé komoly konyhaművészeti ismeretekre tett szert.

[2] Dirndl = hagyományos délnémet női viselet.

Krasznai Zoltán

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kapcsolódó:

Beszélgetések Kópé kutyával (1. rész)

Beszélgetések Kópé kutyával (2.): Kópé Korzikára menne

Egy gondolat a(z) “Beszélgetések Kópé kutyával (3): Az elmaradt várostrom” című bejegyzésnél

Hozzászólások lezárva.