Miért keresnek olyan keveset a magyarok? – brüsszeli tudatlanság és lelketlenség

Morvai.KrisztinaMa reggel 4-kor keltem, hogy elérjem a hajnali repülőt, és idejöjjek Brüsszelbe egy ígéretesnek tűnő tanácskozásra az európai munkabérek alakulásáról. Nem tudom, miért vártam csodát. Szokás szerint többségében lelketlen, szívtelen robotemberek voltak jelen előadóként és hozzászólóként egyaránt.

Az egyik fő mondanivalójuk az volt, hogy a posztszocialista országokban, főként Magyarországon azért nagyon alacsonyak a bérek, mert kisebb a produktivitás, azaz a munka hatékonysága, mint Nyugaton. A másik fő mondanivaló az volt, hogy lehet ugyan, hogy Magyarországon és néhány más tagállamban 60-80 ezer forintot keresnek emberek, de a szegénység nem érinti az alacsony keresetű embereket, csak a munkanélkülieket. Felszólalásomban először is mosolyogva az előadó szemébe néztem, és őszinte érdeklődéssel rákérdeztem:

“Lenne kedves elmagyarázni, hogy pontosan mi a különbség egy Magyarországon dolgozó magyar ápolónő és egy Ausztriában dolgozó osztrák ápolónő hatékonysága között?” Majd pedig felhívást intéztem az európai parlamenti képviselőkhöz. Ebben egy kísérletre kértem őket. A kísérletben részt vevők feladata, hogy képviselői fizetésükből megtartanak havi 250 eurót, azaz 75000 forintot, a többit jótékony célra ajánlják fel. Így élnek egy évig, majd beszámolnak a parlament teljes ülésének arról, hogy amit megtapasztaltak, az szerintük szegénység-e, vagy valami más? Hozzátettem, hogy a kutatás hitelességéhez 100 EP képviselőre lenne szükség. Én máris jelentkezem elsőnek, és várom a következő 99 önkéntes jelentkezését.

Mindkét felvetésemre némi zavarodottságot éreztem – nem is értem, miért. Arra szeretném kérni a Kedves Olvasókat, hogy személyes történetek megírásával segítsenek meggyőzni európai parlamenti képviselőtársaimat arról, hogy Magyarországon munkahellyel és jövedelemmel rendelkezők is élnek szegénységben, továbbá arról, hogy a magyar és a nyugati munkavállalók “hatékonysága” között semmiféle érdemi különbség nincs, legalábbis a nyugatiak javára aligha van.

Köszönöm szépen a munkámhoz nyújtott segítségüket, minden Kedves Olvasónak szebb jövőt és szebb jövedelmet kívánok Brüsszelből!

Krisztina

NIF

Advertisements

22 gondolat “Miért keresnek olyan keveset a magyarok? – brüsszeli tudatlanság és lelketlenség” bejegyzéshez

  1. Teljesen egyetértünk a cikk iróójával. Ezen kellett volna vagy kellene a kormánynak segiteni. Hogy van az, hogy például egy orvos jóval kevesebbet keres mint egy nyugati átlagnyugdijas. A probléma az ország lakosságának 80-90 % -át érinti. Ez Rákosi uralma óta van igy. Van kivétel, a kormány tisztviselők , vagy a multiknál dolgozó vezető állásuak, bár ezek is kevesebbet kapnak mint az anyaországi központban dolgozók.
    Rásonyi László solymári nyugdijas geológus.

    Kedvelés

    1. Azt nem tudtam, hogy a hatékonyságot is kettős mércével mérik.Mindig tanul az ember. Ha itthon vagyunk ilyen, ha kint vállalunk munkát akkor meg olyan. Szép! Ugyanakkor ott megfelel a hatékonyságunk. De lehet, hogy valamit rosszul értelmeztem.

      Kedvelés

    2. Ha a magyarok ennyire rosszul dolgoznak, akkor miért keresik külföldön a magyar munkaerőt,miért adnak a kivándorolt magyaroknak munkát,és miért jönnek a külföldi cégek Magyarországra????
      Számos olyan esetet tudok felsorolni mint például a Németországba kivitt hentesek akik 12 órát dolgoznak a szalag mellett ,mert a német nem dolgozik napi 8 óránál többet!!
      Ezek a brüsszeli politikusok is ugyanolyan szarevők mint a Magyar u.m. “politikai elit” !!!
      Undorító !!!
      Bajay József

      Kedvelés

    3. Természetesen mi is egyetértünk önnel Krisztina,de sajnos egyetértésünk kevés hogy ez a dolog megváltozón pedig már ideje lenne! Nem igaz hogy a nyugati ember munkás jobban szebben dolgozik mint mi MAGYAROK!! Magam is külföldön vagyok egy átlagos festőként! több országba dolgoztam már és igen igen jók a Magyar szakemberek ismétlem a szakemberek!! Mert sajnos vannak ojanok is akik rossz hirünket keltik a nagyvilágba. Pedig a Magyar szakember bárhol megállja a helyét, nagyon jól! Több osztrák német festővel dolgoztam hát lenne mit mondani ki a jobb. Sajnos az ön által kezdeményezet kisérlethez nem fog partnereket találni mert nekik nem érdekük hogy mi jobban éljünk! Mint számos dologban ez bebizonyosodott már. Ha nem fogunk össze még rosszabb lesz nekünk! Remélem segíttetem munkáját! Tisztelettel Hidasi Attila szoba festő

      Kedvelés

    4. Szerintetek van valami valós alapja annak, hogy Morvai Krisztiának írni javaslatokat?
      Én az elmúlt 10 évben kivonultam ebből a világból, így nem tudom, hogy van e itt egyébként élő-valós személy, vagy csak ő is egy színházi-báb kirakat baba a műsorban, aki viszi a figyelmet és életenergiát, és fizetést kap a bábműsor fellépéseiért.
      Na mindegy, írjuk egyet a brüsszeli-mozihősnőnknek, hátha kinéz a vászonról, és kilép a szerepből és magához tér..

      “Szokás szerint többségében lelketlen, szívtelen robotemberek voltak jelen előadóként és hozzászólóként egyaránt.”
      Kedves Krisztina !
      (ha tényleg eljut önhöz az írás és valós a felhívás…)
      Ha azt látjuk, hogy programozott, lelketlen robotokból áll a brüsszeli munkabérekről megbeszélést tartó csoport, akkor nem sok értelme van bármiről is beszélni velük. Otthon sem szoktunk a számítógépes programjainkhoz felszólalásokat és javaslatokat intézni, hanem ha látjuk hogy elavult a program akkor töröljük és installálunk helyette újat.
      Lefordítva, semmi értelme előre programozott elme-csoportosulásokkal bármiféle párbeszéd bármiről is.
      Ha mi nem érezzük magunkat ennek a programozott-báb csoportosulás résznek a továbbiakban, nem férünk be oda, nem érezzük jól magunkat velük, nem tudunk velük közös nevezőre jutni, akkor talán itt az ideje, hogy ne erőltessük tovább ezt a csodás gazdasági közös úniósdit. Értelmetlen együttműködésre, megértésre győzködni programozott bábokat, mivel csak a figyelem és élő energiánkat viszi. Viszi a maga életenergiáját, mint egyénét, és a mienket, akik magát odaküldtük.
      Talán át kéne fordítanunk végre a figyelmünket arra, hogyan válhatnánk le erről a halott-programozott-báb csoportosulásról és nem elveszni a részletekben, munkabér, meg miegymás terén.
      Esetleg eljöhetne már az ideje, hogy akkor kimondjuk, hogy bocs, ennyi volt, még kis hülyék voltunk, mikor azt hittük, hogy nekünk egy nagy európai tökjó unióhoz kell tartoznunk, aztán haladjunk tovább, váljunk ki szépen.. és egy percnyi emberi és életerő-forrásnyi figyelmet se fordítsunk rájuk többet.
      Azt a sok életenergiát, erőt, tudást, képességet, kreativitást itthon, befelé fordulva saját forrásaink rendbetételére kéne most már inkább fordítani és nem azzal tölteni az időt, hogy miért keresnek itthon kevesebbet a magyarok mint odakint a többiek.

      Shana Pásztor Judit

      Kedvelés

    5. Nem hiszem, hogy nehéz lenne belátni, hogy az euro-atlanti túlerő fogságában vagyunk. A magyar gazdaság 1989 utáni lenullázása és a piacokat vesztett kapacitások elkótyavetyélése után bevertek bennünket a betonba, majd jóidulatúan megengedték, hogy kijöjjünk egy centire, de nem többre. Nyugati partnereink egyszerűen nem érdekeltek abban, hogy megerősödjünk. A forint mesterséges gyengén tartásával, üzleti lehetőségeink korlátozásával, “csere arányaink” rontásával elérték, hogy beálltunk egy olyan színvonalra, ahol nem mondhatjuk, hogy egy kicsit nem növekedtünk, de a felzárkózáunk a távoli jövöbe veszett. A magyar kormány ezen alig tud segíteni, sőt minden erejét leköti, hogy megakadályozza nehogy még inkább lecsússzunk. Tudomásul kell venni, hogy nyugati partnereink nem barátaink, hanem konkurenseink. Mi csak úgy juthatunk feljebb ha túljárunk a konkurenseik eszén, ha hamarabb vesszük észre a kitörési réseket mint ők.

      Kedvelés

    6. Igy lehet mesterségesen szegénységben tartani egész népeket. Több évszázados gyakorlatuk van erre a volt gyarmattartóknak. Panaszkodással nem megyünk semmire, ki kell kényszeríteni a fejlődésünket.

      Kedvelés

  2. Tisztelt Krisztina!
    A múltból egy beszédes példa:Építésztechnikus vagyok,kőműves brigádban kezdtem a pályámat.Határ menti lakos révén 1987-ben lehetőségem nyílt Ausztriában dolgozni hétvégenként,,minden szombaton és vasárnap útra keltem hajnalban tavasztól őszig és különféle falvakban,valamint Bécsben Egy alkalommal két testvér szerkezet-kész házából az egyiknek a befejező munkáira kaptunk megbízást.
    A másik testvér osztrák kőművesekkel fejeztette be a házát mondván,Auslanderrel nem dolgoztat.A szomszéd házat azonos létszámmal,de fő munkaidőben építették,mi viszont csak szombaton és vasárnap dolgoztunk.
    Az általunk épített ház előbb készült el két héttel őszre,mint a szomszédé.Adalékul a két munka minőségét összehasonlítva a szomszéd nem fizette ki a saját iparosát, látva Testvére házának elkészült minőségét.Ennyit a hatékonysághoz Nyugat-Európában.
    Kívánok Önnek sok energiát és jó munkát Hazánk érdekében!
    Üdvözlettel
    Borsody István

    Kedvelés

  3. Páromnak és nekem összesen kb.netto 160 ezer a fizu(azzal most nem untatnám a nagyérdeműt,hogy mennyit fizetűnk ki rezsire és egyebekre)ez eddig nagyon szép,de ha valamelyikünk munkanélküli lesz és lejár a másfél hónap m.n-i segély akkor még a 23ezer forint szoc. segély sem jár,mert a másik fél jövedelme(statisztikailag) igen sok ahhoz,hogy mélyszegénységbe sűllyedjünk.Egy kemény évig éltük át ezt a helyzetet(közben egy tél)nem kivánom senkinek.Még mostsem tudtuk igazán összeszedni magunkat,szóval ez a nagy büdös helyzet.Üdvözletem a az únijós kockafejűeknek.

    Inter Milán

    Kedvelés

  4. Az aki él/élt nyugaton és dolgozott együtt ottaniakkal, az tudja hogy többnyire lusta majmok. A mediterrán népekről ne is beszéljünk. A magyar az egyik legjobb rabszolga, képes 24-ből 25-öt dolgozni. Össze kell hasonlítani ugyanazon nyugati cég nyugati és magyarországi összeszerelő üzemeinek produktivitását, teszkó árú feltöltő produktivitását ott és itt. Az mondjuk érdekes hogy az “alacsony” produktivitás ellenére is telepítenek ide nyugati gyárakat. Alacsony produktivitású magyar melósok százezreivel van tele a világ, bárhol megállják a helyüket. Alacsony produktivitású magyar értelmiséggel, szakemberekkel, tudósokkal is tele van a világ. Európa nagy büszkesége a CERN kutatóközpont számítógépes rendszerét tudtommal magyarok üzemelték be, mert a magas produktivitású Európának nem sikerült.
    Személyes példám. Tűzoltó voltam. Mellette másodállásban egy kollégával nyílászárók beépítésével foglalkoztunk. 24 óra szolgálat, gyakorlatozások, karbantartások, tűzesetek, balesetek. Egész éjjel összeégett meg széttrancsírozott embereket szedtem össze, saját életemet kockáztattam másokért, a hazáért. Reggel a szolgálat végével átöltöztünk melós ruhába és irány ajtót-ablakot cipelni a nyolcadikra. Sokszor késő estig. Ezzel telt egy alacsony produktivitású magyar tűzoltó 48 órás “pihenője”. Se hétvége, se ünnep. Se éjjel, se nappal. 400-450 óra gürcölés havonta. Belenyomorodtam az alacsony produktivitásba, leszázalékoltak, nem tudok dolgozni. 35 vagyok. A két munkahelyen összesen sikerült összegürcölni ~230 ezret havonta.
    Csinálja ezt utánam egy magas produktivitású nyugati EP képviselő. De nyugodtan mehet a teszkóba is árufeltöltőnek, vagy autógyárba is mehet. Ki kell próbálni, meg kell nézni, össze kell hasonlítani az ottanival majd utána okoskodni.
    Tisztelettel: Faust Péter

    Kedvelés

  5. Az egesz “Keleti-blokkal” igy bannak. Mindegyik orszagban hasonlok a berek. ez mar majdnem modern rabszolgasag, nemi szabadsagjogokkal finomitva.mindezt tetozi az az arcatlansag, hogy ezen nemzetek vendegmunkasait is joval alacsonyabban fizeti mind sajatjait.hab a tortan, hogy mar az egesz keleti blokban is nyugati arakat fizetunk az uzemanyagtol kezdve a mobilszamlaig.
    Egysegebn az ero, ha a regi komcsi orszagok osszefognak ezen a teren, az komoly alap lenne. ennek ez az egyetlen modja.hanem csak rohogni fognak majd este a vacsorajuk kozben , az egesszen.

    Kedvelés

  6. Feleségem ápolónő pszichiátrián. Két éve élünk együtt, illetve külön, mert én külföldön dolgozom. A két év alatt elértük, hogy élelmiszerben ehessünk egészségeset, ruhát pedig hordhassunk kényelmeset. Majd a munkaviszonyom megszűnte után egy hónap alatt estünk vissza a béka segge alá.A magyar árak tíz éve európai szinten vannak, míg a fizetéseink soha nem jutottak el annak az egyharmadáig sem, mióta pedig a bármilyen kormányunk is csak magára és a külsőségekre gondol és ezt már rendesen bele is vágja a pofánkba, nem olyan szépen cizellálltan hazudva jólétet, mint az átkosban, azóta még rosszabb.
    Feleségem nettó keresete éjszakai, ágymelletti pótlékokkal négyszáz euró, aminek a felét a válása utáni hitelekre költi, majd a többit a gyerekek ennivalójára, napközijére, tömegközlekedésre, munkábajárásra. Megismerkedésünk után a két legszorongatóbb hitelt kifizettük, de a kétlaki életmód nem olyan nagy előny, mégha én az ötszörösét kerestem is az ő fizetésének.
    A hatékonyságról annyit, hogy míg külföldön szinte mindenhol munkaruha, védőfelszerelés alapból jár, itt a saját ruháiban jár a kórházba, egy túlterhelt osztályon szenvednek a sokszor brutális és számomra rémisztően fertőző betegekkel (pszihiátriai osztály!!!), ehhez megfelelő, avagy előírt munkaruha nélkül!!, és ha ne adj isten megbetegszik a saját hibáján kívül megbélyegzett egészségügyi dolgozóként még ki is semmizik, kártérítésre nem jogosult, és nagyon kevés eséllyel indul bármilyen más állás betöltésére.
    Nem kérdezte a politikai véleményem, így nem is fogok a jelenlegi tarthatatlanul elborzaztó renszer hibáiról fröcsögni, bár arról is tudnék írni pár oldalt…

    Kedvelés

  7. T. Címzettek!

    Ha gondolják, továbbítsák Morvai Krisztina felkérésére az alábbiakat:

    Morvai Krisztina felkérésére egy 66. életévét betöltő magyar ember válasza (enyém) alább olvasható. Feltéve, ha Morvai Krisztinát valóban érdekli a tapasztalati adataimon nyugvó válasz! Eddigi közvetlen személyes tapasztalataim ugyanis azt mutatták, hogy egyetlen neki címzett levelemre sem volt képes válaszolni. Annak ellenére sem, hogy minden esetben nagyon figyelemre méltó üzeneteket küldtem neki (is)! Igazából nem neki akarok most segíteni, hanem annak az Ügynek, amelynek alázatos szolgálatát (legalább is látszólag) vállalta. A magyar és bármelyik más nemzet, (leginkább népség) polgárai között az a nagy különbség, hogy míg a magyar ember a szarból is tud várat építeni, addig az idegenek csak dúskálni tudnak javainkban, mely javakat szinte kizárólagosan nekünk magyaroknak köszönhetik, mert évszázadokon keresztül saját vérünk hullatásával védtük őket tatártól, töröktől, orosztól. Vannak közvetlen idegen országban szerzett és itthoni elbeszélésekből származó tapasztalataim is. Pl. a németek, ha ebédidőre kongatnak, a kőműves kiejti a kezéből a kalapácsot, mielőtt még a téglára sújtás mozdulatát befejezné. Amerikaiak (tisztelet a kivételnek) mindent kidobnak, ami elromlott; eszük ágában sincs semmit megjavítani. Ennek oka, hogy anyagi erejükből még mindig pótolni tudják elromlott portékáikat! Ezzel szemben a magyar mindent megjavít. Akkor is, ha nincs is ehhez szerszámja. A trükk abban rejlik, hogy a magyar ember csinál magának szerszámot, amellyel aztán már könnyűszerrel meg tudja javítani elromlott dolgait. Na, itt rejlik a magunkfajtákban a nagyon nagy titok. Arra a kérdésre pedig, hogy miért ne érne annyit egy magyar munkaerő, mint pl. egy amerikai, vagy német? Nem túlzok most sem, ha azt állítom, hogy a példának vett két idegen munkaerő teljesítményét (észbeli képességét, kreativitásának eredményét) összeadva és ennek négyzetét véve közelítem csak meg a való igazságot. Általános tapasztalat, leginkább természeti törvény az, hogyha egy faágat minél jobban visszametszünk, annál erőteljesebb hajtásokat hoz. Egy több nyelvre lefordítható bölcselet szerint a találmányok, újítások szülőanyja a szükség. (Necessity is the mother of invention.) És mi magyarok, évszázadok óta állandóan szükségben élünk. Erről ennyit! Ezt Morvai Krisztina hiába mondja el az eu parlament többnyire elhájasodott agyú, zsíros-seggű képviselőinek, nem lesz foganatja mindaddig, amíg ezeket a tényeket maguk meg nem tapasztalják. De hogyan is tapasztalhatnák meg a semmirevaló lényei, amikor életükben nem volt kezükben kalapács. Honnan látnák meg a különbséget, amikor semmilyen valóságos munkához nincs halványlila gőzük sem. Ez olyan, minta nekem Einstein relativitás elméletének tudományos munkáját kellene összehasonlítanom egy mai középiskolai matematikai feladvány megoldásával. Az én időmben ugyanis, bármilyen átkos is volt az!!!! – elemi iskolákban nem tanítottak felsőfokú matematikát. Igaz, akkor megtanították az egyszer-egyet, a nagyságrendekben való gondolkodást, a mértékegységeket, és mindent, amire a hétköznapi ember életében szükség lehet. Ennek is megvan az egyszerű magyarázata. Mégpedig az, hogy az én tanáraim még a Horthy-rendszerben nőttek fel, többé-kevésbé azt a nemzettudatot és gondolkodásmódot hozták magukkal. Az óta minden generációváltással egy hatalmas roskadás következett be mind a nemzettudatban, mind pedig az összetartozás szükségességének érzetében, s minden egyébben, ami az embert értékessé: nagybetűs EMBERRÉ teszi! És akkor végezetül a magyar ember értékére még egy példa: USA, Chicago, 1980. Elhanyagolható angol nyelvtudással érkezik egy fiatal magyar orvos, aki őshazában hobbiszinten fémeket esztergályozott. Nyelvtudás hiányában praxisát nem folytathatván (persze jó ajánlással) esztergályosi munkát vállal. Mit ád Isten? – miután bizonyította szaktudását, 25 dolláros órabérben azonnal alkalmazzák. Mindez 1980-ban történt, amikor Magyarországon ez a 25 dolláros órabér 5-600 forintot ért, kb. havi 100.000 forintos fizetést jelentett. Akkor, amikor egy mérnöki fizetés 5-6000 forint volt. Nos, az 1980-as évek USA-jában egy nyelvtudás nélküli magyar fizikai szakmunkás ennél semmivel sem kevesebbet ért!

    Tisztelettel és üdvözlettel: Vattay Szabolcs

    Kedvelés

  8. Egyébként én sem értem a különbséget. A cégek panaszkodnak, hogy nem tudnak magasabb bért fizetni. A munka nagy részét gépesítették, így a munkaképesek kb. fele nem kap munkát. A ténylegesen dolgozók jelentős része aktatologató, vagy szó szerint bonyolító (nem lebonyolító!). Ha versenyképes fizetést adnának, a hitelesek sem buktak volna el. Mint ahogyan a jól keresők nem is buktak bele. Akár honnan nézem, mindig ugyanazt a bűnöst látom: kormányzat

    Joe

    Kedvelés

  9. Egyhónapja voltam Angliában látogatóban. Otteni beszélgetésemet írom le: Magyar srác magyar barátnőjével 4 éve él kint. a srác 99Pennis boltban dolgozik (mint nálunk a 100 forintos bolt), abarátnője McDonaldsban. Az ottani MINIMÁLBÉRÉRT! Na most kérdezem a srácot: hogy lehet ebből kijönni! Azt mondja, jól. Az egyikük fizetése elég arra, hogy kifizessék a lakhatást, normális helyne laknak, normálisan egyenek, vegyenek ruhákat, és évente párszor haza repüljenek a szülőkhöz, és a másik fizetést teljesen félre tudják tenni. Most tervezik, hogy lakást vesznek. ??? Nálunk a minimálbér 77.000 Ft. Ebből hogyan tudna egy magyar pár megélni egy hónapig úgy, hogy albérletben lakik, normális kaját vesz, telik ruhára, és néhány repülőjegyre?? És a másik 77.000 Ft-ból mikr lenne itt nekik lakásuk?
    Na msot ezek Magyarok. És ott elégedettek a munájukkal. Gondolom itthon senm ez volt a baj velük. Jet

    Kedvelés

  10. TESTVÉREMET KÖZEL 40 ÉV MUNKAVISZONY UTÁN LESZÁZALÉKOLTÁK 40%-RA!, ILLETVE REHABILITÁCIÓS ELLÁTÁST KAP 2016 ELEJÉIG. AZ ELLÁTÁS ÖSSZEGE 37.000 FORINT, EZ MÉG 120 EURÓ SINCS. MI LESZ UTÁNA VELE? BETEGSÉGEI: 2 REPEDT CSIGOLYA, 3 HASFALMŰTÉT (SÉRV),EGYKORI MUNKAHELYI BALESETBEN RONCSOLÓDOTT BALLÁB, KEZDŐDŐ DIABÉTESZ, MAGAS- VÉRNYOMÁS, DEPRESSZIÓ ÉS A MINDENNAPOS FÁJDALOM. HOL KAP MAJD MUNKÁT 60 ÉVESEN ILYEN EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTBAN? ESETE NEM PÉLDA NÉLKÜLI, MAGYAROK 10 ÉS 100 EZREI MARADNAK CSEKÉLY ELLÁTÁSSAL MAGUKRA, VAGY TELJES ELLÁTÁS NÉLKÜL. HAB A TORTÁN HOGY MAGYARORSZÁGON 500.000 GYERMEK ÉHEZIK, ÉS 5 MILLIÓ EMBER A LÉTMINIMUM ALATT ÉL. ENNYIRE LUSTÁK, KÉNYELMESEK LENNÉNK? EZT VALAKI KOMOLYAN GONDOLJA, GONDOLJÁK? JÓL PÉLDÁZZA ESETÜK HOGY A FIDESZ-KDNP UGYAN-OLYAN LELKETLEN MINT AZ UNIÓ ILLETÉKES BIZOTTSÁGA(I). A FELELŐSÖK AZ EMMI, NÉV SZERINT BALOG ZOLTÁN, SOLTÉSZ MIKLÓS (2010-2014), 2014-TŐL CZIBERE KÁROLY VALAMINT A SZERENCSÉTLEN ROKKANTAKAT “FELÜLVIZSGÁLÓ ORVOSOK”, “SZOCIÁLIS MUNKÁSOK”, ÉS MÁS KOLLABORÁNSOK. ERRŐL TUD AZ UNIÓ EGYÁLTALÁN VALAMIT?

    Kedvelés

  11. ” A helyzet fokozódik” mert nehéz kivárni, amíg a nemlétező szakszervezetek kivívják azokat a béreket, amiket nyugaton az elmúlt 70 évben elértek a jól működő, erős képviseleti szervek! Komoly kollektív szerződésekkel, bírósággal a hátuk mögött, a nyugati munkavállalók úgy elhúzzák a tőkések nótáját mint a huzat, ha sérelem éri őket! Itt meg mindenki kussol a minimálbérét féltve, nyüszít, vagy veszi a sátorfáját és elmegy! Nehogy már a tőkés vállalkozó és a multi önként és dalolva odaadja az extraprofitját a mi internetes pattogásunk és irkálásunk hatására!

    Kedvelés

  12. Nem szoktam hozzászólni, de most kvételt teszek.

    Abban a percben, amikor magyarokra és mindegy kire, de másokra bontjuk a világot, vesztettünk. Mindenütt emberek élnek, akik vagy meg tudják szervezni saját világukat, vagy nem. Annak a csoportnak kisebb az esélye erre, amelyik nem a tudást támogatókat hagyja vezetni, hanem a tudatlanságot részesíti előnyben. Annak a csoportnak is kisebb az esélye, ahol olyanok lehetnek vezetők, akik az alapfokú tankönyveket sem látták Annak is kisebb az esélye, ahol egy orvosi asszisztens egy orvost segít a munkájában, nem pedig öt-hatot (hatákonyság!) Annak is kisebb az esélye, amelyik nemhogy nem tud az esélyeivel élni, hanem büszkén nem is akar!

    Szóval csak azt tanácsolom, mindenki magába nézzen: ember is, csoport is, ország is! Minden más ország, csoport és ember arra való, hogy tanuljunk tőlük!

    Kedvelik 1 személy

    1. Ezzel egyetértek…de ez a hozzászólás egy olyan nyitott tudatot takar, aki már tudja, a “rendszer működési elvét” vagy legalábbis egy részét már megéli…. ettől a szinttől a “köz” nagyon messze van ám! Teljesen más lenne a világ, ha egy aprót mindenki nyitna a “látásán”
      De vannak körök, ahol ennek a nyitásnak az idejét minden eszközzel tolják….mert nem érdeke a rendszernek az emberek ébredése…

      Addig meg maradnak a “körben”.

      Kedvelés

  13. Magyarország az UNIO szeméttelepe…semmi más célt nem szolgál. Ha meghallja egy képviselő a magyar szót, már beindul benne a “védekező mechanizmus”, és lefut a program, mire is vagyunk mi jók…

    Az UNIO soha nem fogja a Magyarokat támogatni… sokkal jobb lett volna az a fajta szegénység, amit nélküle élnénk a szabadságunkkal, mint az a sok korlát, ami esélyt sem ad arra, hogy az alagút végén meglássuk a fényt.

    Kedvelés

  14. Nem dolgozom jelenleg, mert van egy 16honapos babam. Csaladi potlekot kapok es gyest, amo kozel 38000ft. Mivel nem az Euban dolgoztam semmi mas nem jar nekem, azaz a gyermekemnek.Mire is elég ez az oösszeg? ! Havi pelenka 10-12ezer ft, popsikrem 1700ft/hó, popsitorlo 2000ft/hó,tisztalkodasi szerek 2-3ezer/hó, vitaminok, gyogyszerek (mert egy gyereknek mindig kell valami a fogara, sebere, torkara, lazara… stb) 5-6ezer ft, mert a gyogyszerek iszony drágák. A TB 6800ft/hó. Majdnem elertem a 38000ft-ot es még nem fizettuk ki a szamlakat, nem vettem neki ruhát, cipőt,jatekot és enni sem adtam még neki…..
    De az a szerencsenk, hogy a ferjem nem Magyarorszagon dolgozik és a legnagyobb szerencsem, hogy nem is magyar. Tehát mi meg tudjuk adni a babának, ami kell, de mi van azokkal, akik nem olyan “szerencsesek”, mint mi?! Mi azzal fizetjük meg az árát, hogy nem fozhetunk minden nap Apának, nem jatszhat vele a lanyunk minden este ha hazajon munkabol, nem lathatja a ferjem, hogyan is cseperedik a lanya
    Ha a ferjemnel vagyunk, akkor az en szüleim nem latjak a kis unokat, a testvereim a kis unokahugit, keresztlanyt….

    Kedvelés

  15. Remélem kedves Krisztina bekukantott ide,igaz ezek a kommentek igazán kis szeletei a problémának.Kérnénk egy visszajelzést!Gondoljunk bele mi van ott ahol nincs net.

    Inter Milán

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.