Ami a történelemkönyvekből kimaradt – Döntés Amerikában, majd a Kremlben 1956-ban

1956_original

1956 szabadságharcának nemcsak eszmeisége, de emlékezete is tovatűnni látszik. A magukat „baloldalinak” nevező kormányok alatt, ezt a kormányzó párt hovatartozásából eredendően értelmezhettük. Az 50. évforduló megemlékezőinek brutális, véres szétverése, koncepciós perek futószalagon történő ítélethirdetése az igazságszolgáltatás meggyalázása, a felelősök büntetlenül hagyása mindannyiunk szégyene. De mi a magyarázata annak, hogy a magát nemzetinek tartó kormány alatt köztéri hiteles emlékőrző emlékművek eltűnnek, miközben méltatlan, szégyellni valóak fennmaradnak. Megvetendő pufajkásból kormány- majd helyesbítve miniszteri tanácsadó lehet, nem törődve a polgárok véleményével, erkölccsel, tisztességgel.

58 esztendő alatt a világ is nagyot változott, csak a nagyhatalmak érdekérvényesítése maradt változatlan. A kis országoké pedig szinte lehetetlen a függőség miatt. Hazánk, a magyar emberek sorsa nem számított 1956-ban, de napjainkban sem számít a nagyhatalmi játszmák árnyékában.

Irányított híradások, eltitkolt igazságok jellemzik ma is a tájékoztatást. Gondoljunk csak Amerika – Ukrajna, Amerika – EU-tagállamok, és Oroszország napjaink problémakörére, miközben mind e mögött Amerika érdekei állnak. A vesztesek pedig, mint mindig, ma is, mi vagyunk. Így volt ez az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésekor is.

1956. október 28-án Nagy Imre miniszterelnök elismerte a felkelés jogosságát, és pozitív változások kezdődtek. A szovjet csapatok kivonásáról is. Erről Moszkvában, a Pravdában jelent meg október 30-án a szovjet vezetők szándéknyilatkozata. Csak, hát a Sors vagy inkább Eisenhower, az amerikai elnök közbeszólt. November 4-én hajnalban egész Magyarországot és a fővárost körbe zárták a szovjet csapatok.

A szabadságharcunkat leverték. Nem árt tudni, mi segítette megfordítani ily hirtelen a történelmi szándékot, ami a magyarok számára további közel három és fél évtizedes megszállást, és kegyetlen megtorlást eredményezett.

Íme a tények:

A Pravdában közzé tett 1956. október 30-i megtévesztő szovjet szándéknyilatkozattal ellentétben – miszerint a szovjet fél kész csapatainak kivonásáról tárgyalni – október 31-én az SZKP vezetősége már vita nélkül a magyar felkelés leverése mellett döntött. Ennek a döntésnek a kiváltó okai a szuezi válság mellett, – melynek értelmében a Szovjetunió Szueztől visszavonul, és magára hagyja Egyiptomot – az USA elnökének döntése állt, ami megpecsételte a magyar forradalom sorsát.

Charles Bohlen moszkvai nagykövet 1956. október 30-án – az izraeli támadás másnapján – hivatalos jegyzéket adott át a szovjet vezetőknek. Ebben az USA külügyminisztere, Foster Dulles leszögezte, hogy az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe, ami azt jelentette, hogy a szovjet vezetés szabad kezet kap.

Ennek a hivatalos “üzenet”-nek előzménye Dulles külügyminiszter 1956. október 27-i beszédének csatlós államokra vonatkozó passzusa volt, ami másnap, 28-án az ENSZ BT ülésen is elhangzott. Október 29-én Bohlent, Amerika moszkvai nagykövetét utasították, hogy erre hívja fel Zsukov és a szovjet vezetők figyelmét. Október 31-én Eisenhower elnök televíziós beszédében megismételte a mondatot.

Konyev marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka, október 31-én kapta meg az “ellenforradalom” leverésére, a rend helyreállítására a parancsot. A beavatkozást utólag hagyták jóvá a szocialista országok vezetői (november 1. Breszt és november 2.Bukarest). A román vezetés felajánlotta, hogy részt vesz az intervencióban.

A szovjet vezetés Moszvában szinte naponta ülésezett, és tárgyalta a magyar helyzetet. A november 1-i ülésén Szuszlov kifejtette: ” Nincs biztosíték arra, hogy ez a kormány tartani tudja magát. Csakis a megszállással biztosíthatunk magunknak olyan kormányt, amely támogat bennünket”- “Meg kell szállni az országot… -követeli Szerov. És 1-én éjjel Kádár Jánost és Münnich Ferencet már Moszkvába röpítették.

Kádár, aki a kormánytagok között az egyetlen, aki a főváros megvédése ellen volt, Moszkvában a november 2-i ülésen részletesen beszámolt az itthoni helyzetről.

Ezek a tények azt igazolják, hogy Amerika cserben hagyta a magyar szabadságért küzdőket, nem kockáztatta a békességet Magyarországért, de ugyanakkor maximálisan kihasználta propaganda célokra a “magyar ügyet”. A szovjet propagandának viszont nagyon jól jött, hogy a világ közvéleménye megoszlott a két konfliktus között.

Konyev marsallt kinevezték a magyarországi hadművelet vezetőjének, aki Szolnokra jött, hogy egyértelműen felkészüljenek a második katonai beavatkozásra.

Lascsenkó november 2-án Szolnokon Konyev marsallt arról tájékoztatta, hogy a jelenleg Magyarországon lévő szovjet haderő nem lesz elegendő a magyar felkelés gyors leverésére, és még egy hadosztály erősítést kért.

November 4-én hajnalban Románián keresztül megérkezett a következő gépesített gárdahadosztály is(35.), de ez már az Odesszai Katonai Körzetből. Előbbiek a Szovjetunió Kárpáti Katonai Körzetébe tartoztak. A szovjet védelmi miniszter veszteséglistájának bevallott adatai szerint a ” Forgószél” hadműveletben 58.821 szovjet katona vett részt.*

Az RTF bécsi különtudósítója szerint 200.000 szovjet gyalogos és 4600 tank tartózkodott hazánkban.** Ehhez kell még számítani a többezer harci járművet is.

A támadás legalizálásokhoz megszerezték a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb politikai vezetőinek egyetértését. Így Magyarország katonai “megsegítéséről” határoztak.

Speciális osztagokat hoztak létre KGB-s vezetők (Szerov, Grebenyik, Zirjanov, Korotkov) irányításával. A Tökölre tárgyalni menő magyar katonai küldöttséget még éjfél körül letartóztatták

A második beavatkozás a “Forgószél” (Vihr) hadműveleti nevet kapta, és a “Mennydörgés” (Grom) jelszóval indult november 4-én hajnali 4 órakor.

A feladat: a magyar szabadságharc eltiprása, a kormány elfogása volt, az esetlegesen ellenálló magyar honvédség lefegyverzése, valamint letartóztatások, deportálások.

A cél:Magyarországot megtartani a szovjet hatalmi övezetben, és a Moszkva által kinevezett törvénytelen Kádár-kormányon keresztül, irányítani.

Azt is jó tudni, hogy az Amerikai Egyesült Államokba kezdetben nem is engedték be a megtorlás elől menekülő magyar szabadságharcosokat, mivel „kommunista eszmeiségtől” tartottak. Csak azt követően változott a hozzáállás, hogy McCormick amerikai diplomata, akit Bécsben menekültek kerestek fel, felszólalt az amerikai Kongresszusban, s állt ki a magyar menekültek ügye mellett.

Nem árt tudni, az emlékezetünkben megőrizni, hogy történelmünk során kik segítségére nem számíthattunk, és nem számíthatunk ma sem, bár barátainknak vallották, ill. vallják magukat, miközben egyáltalán nem barátságos hangot ütnek meg velünk kapcsolatban.

Voltaire híres szállóigévé vált mondását érdemes megszívlelni. Aktualizálva így hangoznék: A magukat „barátainknak vallóktól” ments meg Uram minket, az ellenségeinkkel majd csak elbánunk magunk is.***

Megfontolandó lenne végre a Németh László-i „harmadik” út választása.

Orbán Éva

* Hiányzó lapok 56 történetéből Móra K. 1993. 142.p.

**Egy francia diplomata a forradalomban Francia Intézet-1956-os Intézet Bp.1996. 105.p.

*** Voltaire: A barátaimtól ments meg uram engem, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is.

Megjelent a KAPU októberi számában

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok

10 című bejegyzés “Ami a történelemkönyvekből kimaradt – Döntés Amerikában, majd a Kremlben 1956-ban” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Miért kellett erre a cikkre majd hatvan évet várni? A népirtó usa ugyanolyan rabló, gyarmattartó mint a ruszkik! Tökéletesen össze illenek amint ahogy a diktátoraik is! Az égvilágon semmi különbség közöttük hacsak a tényleges dolgaikat nézzük és nem a reklámot amit hazudnak magukról!

    Kedvelés

  2. Bizony elszomorító, hogy 56-ban nem állt mellénk az un. “szabad világ” és elviselték, hogy a ruszkik ismét lerohanják ezt a szegény kis országot. Az oláhokra sajnos jellemző, hogy szívesen részt vettek volna ebben a lerohanásban (némi koncért, ahogy ők szokták…)
    Én 56-ban hét éves voltam, de soha nem felejtem el az utcán végigdübörgő tankokat, ahogy forgatták az ágyúcsöveket, figyelve, hogy hol moccan valami vagy valaki, akit szét lehet lőni. A függönyt nem mertem elhúzni, csak mögüle figyeltem riadtan. (Nem mehettem le a pincébe, ahol több gyerek is volt, mert éppen bárányhimlős voltam, nem lehetett megfertőzni másokat… Igen, akkor még az ilyesmire figyeltünk…)
    November 4-e olyan gyásznap, amit nem szabad elfelejtenünk, és amikor politikusaink a nagyhatalmakhoz dörgölőznek, nem árt, hogyha visszagondolunk korábbi tetteikre.

    Ibolya

    Kedvelés

  3. Hagyjuk már ezt a baromságot, hogyaszondja “Amerika cserben hagyott minket”.

    A második világháború lezárásaként a győztesek felosztották a világot maguk között, és minket a szovjetek kaptak meg. Ki az a barom, aki azt képzeli, hogy az amerikaiak megkockáztattak volna egy harmadik világháborút – atomháborút – miattuk??? Ha így lett volna, Magyarország már rég nem létezne, mert itt csapott volna össze a két világbirodalom. Csak egy romhalmaz maradt volna belőlünk, meg évszázadokig sugárzó, lakhatatlan föld.
    Ez mennyire jó lett volna, ugyebár… A győzelemre csak egy esély volt, ha a Szovjetunió úgy látja, hogy nincs szüksége Magyarországra, és innen is kivonul, mint Ausztriából vagy Romániából. A forradalom után ez a lehetőség teljesen elveszett, mert a Szu. már csak presztízs okokból sem engedhette meg magának, hogy a gyarmaton hőbörgő bennszülöttek nyomására kivonuljon valahonnan. A pártház ostroma után pedig a megtorlás is törvényszerű volt.
    Kádár pedig a maximumot hozta ki az adott lehetőségekből a maga iskolázatlansága ellenére (vagy talán éppen azért). A többi szoc. országhoz képest egy élhető országot teremtett. Ennél többet nem tehetett. Kaphattunk volna egy orosz helytartót is a forradalom után, aki még magyarul sem tud, és aki egy az egyben a szovjet mintát követi, aki pedig megnyikkan, az megy marhavagonban Szibériába. Szerencsére nem így történt.
    Horthy elkúrta a világháborút, ezért a vesztes oldalra kerültünk. Innen már kényszerpályán mozogtunk. Az egyetlen személy, aki a lehetőségeihez képest túlteljesített, az a 20. században Kádár volt. Mondom ezt úgy, hogy a kommunizmust egy mérhetetlen kártékony találmánynak tartom.

    aranyapa

    Kedvelés

    1. Nagyon korlátolt vagy fogalmad sincs róla mi történt 56-ban! Már régen folyt a megtorlás a csermanek fattyú vezényletével amikor az amerika hangja és a szabad európa rádió még mindig uszította a Magyar népet a fegyveres ellenállásra holott tisztában voltak vele, hogy vérfürdőt fognak rendezni az elvtársak!
      A kiugrást meg nem horthy szúrta el hanem az angolok és az usa nem engedték mivel egész európából ide menekültek a zsidók és itt még biztonságban voltak!
      Ha valamiről halvány lila dunsztod sincs ne szólj hozzá!

      Kedvelés

  4. A “kutya itt volt elásva!”

    “Kádár, aki a kormánytagok között az egyetlen, aki a főváros megvédése ellen volt, Moszkvában a november 2-i ülésen részletesen beszámolt az itthoni helyzetről.”

    Ott állította azt, hogy a semlegesség helyett a nato-ba akarnánk csatlakozni. EZ váltotta ki végső soron a beavatkozást. A többi stimmel.

    Kedvelés

  5. Nehéz ehhez hozzászólni, hiszen mindenki tudja, hogy alapjaiban így történt. A nagyhatalmi játszmák hátterében mint mindíg és természetesen, kiváltképp természet ellenesen, ott állt, a Sátán förtelmes, hazug népe! Mely nem más, mint egy, Palesztina és az Arab Államok sérelmére és ellenében – akkoriban még angol-francia-amerikai – érdekek mentén, mesterségesen létrehozott zsidó terrorista állam-képződmény! Jól megélnek belőle, hisz a mocskos büdös kufárok számára csakis egy dolog a mérvadó, mennyit adtok ezért a miért? Bővennél is többet kaptak, kapnak, de az arany, a gazdagság, a kincsek utáni habzsoló éhségüket – mit immár a világ meghatározó országainak valamennyiében elértek, mindössze a 14 millióan -, csak hergelte, hergeli, ez a habzsoló, harácsvágy tény! Sok elemzést nem igényel! Tevékenységük 2014. november 4-én is csak egy dologra korlátozódik, akárcsak 1949 óta: a létrehozói által pénzzel és harci eszközökkel korlátlanul támogatott, a térségi status quo-kat felbolygató gyilkos, háborús erőszakra! /Hasonló szponzoráció figyelhető meg mostanság Szíria és Irak elfoglalt területeinek esetében az usa- izraeli támogatást élvező u.n. “Iszlám” Kalifátus mögött./…Fél évszázada,1956 okt.29-én, amikor a befolyási övezetét gyarapítani akaró – mint a bokrokba pisilő állatok – az Izráel-kutya, a félszemű ukrán zsidó, Mose Dajan lerohanta Egyiptomot. Angol-francia, Utólagos rábólintással! Amerikai beleegyező hallgatással! Nem számoltak azzal, hogy Nasszer elnök, nagy ívben leszarja az összes nagyképű, világhatalmukban hívő zsidót és hatalmas pofont tud adni, a gátat elfoglalni akaró kommandóknak csakúgy, mint az őt a Hivatalában megdönteni akaró terrorista, kvar-magás zsidóknak! Népirtás volt a javából, angolok-franciák,zsidó angolok, zsidó franciák, de többségében izraeli újzsidók, hullottak, mint a pelyva az egyiptomi pergőtűzben! A támadás első hulláma totális kudarccal végződött! Mint minden további műveletet elvesztett a “nyugat”! Később a tárgyalások során, ezt az ukrán-zsidót, ezt a gyilkológépet a bibsik szemében kiváló-fajta “hős”-t, a félszemű Dajant, alig tudták megfékezni a tárgyalások során! A nyájas vérfarkas Ben Gurion, akkori zsidó elnökkel egyetemben! Ez az állati ösztönökkel bíró hazátlan,csak ölni akart! Nem számoltak azzal sem, hogy Nasszer elnök nem fogja tovább tűrni országának a “nyugat” (értsd tudjátok kik) általi kifosztását, hanem Hruscsovhoz fordul! A támadás első hulláma totális kudarccal végződött! Mint minden további műveletet, elvesztett az u.n. “nyugat”!
    A Szovjetunió november 5-én (24 órával azután, hogy a szovjet hadsereg megkezdte a magyar forradalom leverését) jelent meg – Egyiptom védelmezőjeként – a nemzetközi porondon.
    Sepilov külügyminiszter levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez, Bulganyin miniszterelnök pedig táviratot küldött Edennek, Mollet-nek és Ben Gurionnak, (angol-francia-zsidó trió) melyekben rakéta fegyverek bevetésével fenyegette meg mindhárom országot! Továbbá kijelentette, hogy „Eltökélt
    szándékunk, hogy szétzúzzuk az agresszorokat és helyreállítsuk a békét a Közel-Keleten!….” Hogy miért fontosak ezek a távoli események? Bizonytandó, hogy a hruscsovi szovjet vezetés, félt a Magyar Néptől! Bizonytalan volt a tekintetben, hogy a bűzös sztálini-éra, a honpolgárok tízmillióinak életét követelő sztálin-berija-féle önkényuralomból épphogy fellélegzett orosz ember, nem áll-e ellent?! A már szabadabban lélegző,híreket olvasó orosz katona, nem kérdőjelezi-e meg, az újságokban testvérinek nevezett ország polgárainak legyilkolására felszólító parancsot!? S ha megismeri a célt? Nem áll-e át, a felkelők oldalára? Történelmi kutatások, visszaemlékezések tízezrei bizonyítják, hogy ennek a lehetőségnek kiküszöbölésre Magyarország megtámadására a szovjet kormány a Kaukázuson túlról, a Távol-Keletről, Szibériából és a Sark-kör vidékéről vont el s vetett be harci egységeket! Gyávaságukat erősítendő, még az eisenhoveri, a Megszállást Jóváhágyó távirat ellenére is! Hruscsov félelmében olyan katonákat küldött, kik százezres személyi állományának agyi kapacitása (100.000×0) addig terjedt, hogy azt hitték, a Nagykörúton, az Üllői úton, a Köröndön, a Corvin-közben, a budai hegyekben, Miskolcon, Debrecenben, Győrben, Szolnokon, Szegeden, Szombathelyen, Pécsett, Várpalotán, Körmenden és Fehérváron, épp a Szuezi-csatornánál harcolnak a zsidók,az angolok és a francia agresszorok ellen! / Kemény Jövő vár ránk!/

    Kedvelés

  6. És még valami nagyon lényeges kimaradt. Magam láttam a TV-ben, hogy – azt hiszem az MDF kormány idején – a Magyarországra látogató Alekszíj pátriárka 56-ért bocsánatot kért a magyar néptől az orosz nép nevében. A felvezetés szerint ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a nyilatkozatot a TV nyilvánossága előtt tegye meg. Dermedten hallgattam az egészet, el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen megtörténjen.

    Rendkívül csodálkozom rajta, hogy erről a tényről azóta sem hallottam senkit megemlékezlni, pedig egy történelmi nyilatkozat volt. Mintha elásták volna, mintha ki akarnák törölni az emlékezetből. Kéne, hogy legyen felvétel róla, jó volna megkeresni.

    Vessük össze: megtörténhet, hogy valamikor Simon Peresz bocsánatot kér azért, hogy elhangzott a “felvásároltuk Magyaroszágot” kijelentése? Vagy a zsidóság képviselői bocsánatot kérnek a magyar gyalázó publicisztikákért, kijelentésekért?

    Mára az orosz nép erkölcsileg előbbre tart, mint mi. Nekik nagyjából sikerült otthon úrrá lenni a globalista szennyen, mi fuldoklunk benne, bele is szavaztuk magunkat, hogy ott is maradjunk. Jó nekünk ez a pénzéhség-vezérelt, szegény-fosztogató, az adózást is megadóztató gonosz rendszer.

    Kedvelés

  7. Elolvastam a hozzászólásokat és levontam azt,hogy mi magyarok soha a büdös életben nem leszünk szabadok. Mindíg nagyhatalmi játszmák bábui leszünk, nem beszélve arról,hogy majd minden szomszédunk utál bennünket, mert bizony megérdemeljük.Békétlen,széthúzó nemzet vagyunk, ha hárman együtt vagyunk, akkor háromfelé húzunk.Az igazi hősök az 56-os harcoosok voltak, akik elküldenének minket a búsba,mert nem ilyen magyarországért,vezetőkért harcoltak,és haaltak

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.