Ami a történelemkönyvekből kimaradt – Döntés Amerikában, majd a Kremlben 1956-ban

1956_original

1956 szabadságharcának nemcsak eszmeisége, de emlékezete is tovatűnni látszik. A magukat „baloldalinak” nevező kormányok alatt, ezt a kormányzó párt hovatartozásából eredendően értelmezhettük. Az 50. évforduló megemlékezőinek brutális, véres szétverése, koncepciós perek futószalagon történő ítélethirdetése az igazságszolgáltatás meggyalázása, a felelősök büntetlenül hagyása mindannyiunk szégyene. De mi a magyarázata annak, hogy a magát nemzetinek tartó kormány alatt köztéri hiteles emlékőrző emlékművek eltűnnek, miközben méltatlan, szégyellni valóak fennmaradnak. Megvetendő pufajkásból kormány- majd helyesbítve miniszteri tanácsadó lehet, nem törődve a polgárok véleményével, erkölccsel, tisztességgel.

58 esztendő alatt a világ is nagyot változott, csak a nagyhatalmak érdekérvényesítése maradt változatlan. A kis országoké pedig szinte lehetetlen a függőség miatt. Hazánk, a magyar emberek sorsa nem számított 1956-ban, de napjainkban sem számít a nagyhatalmi játszmák árnyékában.

Irányított híradások, eltitkolt igazságok jellemzik ma is a tájékoztatást. Gondoljunk csak Amerika – Ukrajna, Amerika – EU-tagállamok, és Oroszország napjaink problémakörére, miközben mind e mögött Amerika érdekei állnak. A vesztesek pedig, mint mindig, ma is, mi vagyunk. Így volt ez az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésekor is.

1956. október 28-án Nagy Imre miniszterelnök elismerte a felkelés jogosságát, és pozitív változások kezdődtek. A szovjet csapatok kivonásáról is. Erről Moszkvában, a Pravdában jelent meg október 30-án a szovjet vezetők szándéknyilatkozata. Csak, hát a Sors vagy inkább Eisenhower, az amerikai elnök közbeszólt. November 4-én hajnalban egész Magyarországot és a fővárost körbe zárták a szovjet csapatok.

A szabadságharcunkat leverték. Nem árt tudni, mi segítette megfordítani ily hirtelen a történelmi szándékot, ami a magyarok számára további közel három és fél évtizedes megszállást, és kegyetlen megtorlást eredményezett. Ami a történelemkönyvekből kimaradt – Döntés Amerikában, majd a Kremlben 1956-ban Tovább olvasása

Találkoztam ilyen s olyan cigányokkal is – Élet a mátészalkai romatelepen

Morvai Krisztina011

Morvai Krisztina 2014 októberében a mátészalkai cigánysoron járt. Látogatásának s az arról készült filmnek fő tanulsága: az emberi méltóság szerves része, hogy vannak választási lehetőségeink a saját életünkkel s szeretteink életével kapcsolatban, s van erkölcsi, emberi felelősségünk is sorsunk alakításában.

A cigányság helyzetének megváltoztatásához szükséges lenne annak egyenes és világos kimondása, hogy mindez a roma emberekre is igaz, az ő sorsuk sem független saját döntéseiktől, saját felelősségvállalásuktól, ők sem teljességgel kiszolgáltatottak másoknak és a szerencsétlen körülményeknek. Az ezzel ellentétes üzenet nem “cigánybarát”, nem is “jogvédő”, hanem infantilizálja, illetve erkölcsileg másodosztályúnak tekinti a cigányokat, akik “alkalmatlanok arra, hogy saját életüket a kezükbe vegyék”. Vannak, akik Kelet-Magyarországon, a cigánysoron is képesek és hajlandóak – erőfeszítések árán – méltóságban élni, s vannak, akik nem. Fontos lenne, hogy a cigányság példaképei és vezetői az előbbiek közül kerüljenek ki, s ők hassanak oda, hogy az utóbbiak erkölcsi, testi és lelki nyomorúságban tartására se uzsorások, se politikusok, se mások ne építhessenek jól jövedelmező üzletágakat. Találkoztam ilyen s olyan cigányokkal is – Élet a mátészalkai romatelepen Tovább olvasása

Az orvosok megdöbbenésére: természetes orvosság van a rákra (recept)

“Nincs rá gyógymód!” Ez az a mondat, amit számos daganatos beteggel közöl az orvos. Volt egy férfi, aki nem hitt orvosának, szembeszállt a daganattal és meggyógyult.

Elmeséljük Ante Kreisch történetét, aki nem hitt az orvostudománynak és meggyógyította önmagát.

“Tüdőrákot diagnosztizáltak nálam, a horvát orvosok szerint nem volt sok földi napom hátra. Miután áprilisban elhagytam a kórházat, nyáron egy teljesen más ember lettem. Az orvosaim pedig értetlenül álltak a kezükben az eredményekkel, amelyek az egészségemet igazolták. Mivel akkor már csak kis mértékben volt jele a ráknak, az orvosom azt mondta, folytassam, amit elkezdtem, kíváncsi ugyanis az eredményre. Folytattam, ma pedig teljesen egészséges lettem. Az emberek a világkülönböző pontjairól jönnek hozzám tanácsért,  hiszen ők is remélik a gyógyulást. A remény, amit a szemükben látok pedig elég erőt ad ahhoz, hogy bátran megosszam gyógyulásom titkát a világgal. Örömömre a receptem képes volt már másokon is segíteni!” Az orvosok megdöbbenésére: természetes orvosság van a rákra (recept) Tovább olvasása

Éppen származásom okán kell megszólalnom! – Reiner Péter beszéde a Kormányzó mellszobra felavatásának évfordulóján

Fotó: Hering József (Kuruc.info)
Fotó: Hering József (Kuruc.info)

November másodikán emlékeztek Budapesten a Hazatérés Templomában Vitéz Nagybányai Horthy Mikós kormányzó úr mellszobrának felavatásáról. Egy esztendő telt el, mióta 2013. november 3-án, a magukra sárga csillagot tapasztott nagyhangú, szélsőségesen megnyilvánuló “ellenzéki” tüntetők, mintegy két- háromszáz főnyi rikácsoló csoportjának minősíthetetlen “tiltakozása” közepette avatták fel Domonkos Béla alkotását.

A vasárnapi megemlékezésen felkért hozzászóló volt Reiner Péter, aki soha nem titkolta zsidó származását és aki mindig kiállt a magyarság és saját magyarsága mellett, mely származástól független. Reiner Péter ismét a realitás talaján állva emlékezett meg a Kormányzóról, de ugyanúgy azon zsidó honfitársainkról is, akik a magyarság mellett kiállva áldozták életüket Hazánk függetlenségéért és a szabadságért.

 

Reiner Péter beszéde:

Éppen származásom okán kell megszólalnom! – Reiner Péter beszéde a Kormányzó mellszobra felavatásának évfordulóján Tovább olvasása