Lecsó és nagypolitika

Nem a társadalmi elvárásnak eleget téve, hanem saját érdekemben főzőcskézek a konyhában, fakanállal a kezemben. A serpenyőben piruló hagymát kevergetve a rádióban elhangzó hírekre is figyelek.

Immáron sokadszor állapítom meg, hogy a nagypolitikában viszont hatalmas üstökben kavarnak, a magukat kiváló szakácsoknak hívők, miközben – Gogol után szabadon – akkora öklöket mutogatnak egymásnak, amekkora embernek nem lehet.

Jó minőségű kolbász hiányában, a darabolt paradicsomot borítom a hagymára, rá a paprikát. Ekkor hallom, hogy a sokszor tévesen arabnak nevezett perzsáknak, akiknek ugyan nincs atombombájuk, mégis képviseltetik magukat minden konferencián, ahol eme fegyvernem korlátozásáról főznének ki valamit. A perzsákat folyamatosan fenyegető másik állam viszont titkon rendelkezik e fegyvernemmel, mégsem egyezkedik, a térség robbanás veszélyes helyzetére való hivatkozással.