Petőfiért! – Kidőlt MTA-pillér a Petőfi-kutatásban

Megtartotta előadását a Magyarok Világszövetségének székházában A.V. Tyivanyenko, a Burjátország fővárosában, Ulan Ude-ban élő Petőfi-kutató, nyugalmazott egyetemi tanár, aki Fuksz Sándor meghívására érkezett Magyarországra. Ezt megelőzően fogadta őt Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke, akinek elmondta, hogy a Bajkálon túl élő burjátok magukat a hunok leszármazottainak vallják, és a magyarokat közeli rokonoknak tartják. Tegnapi előadásában A.V. Tyivanyenko végképp kidöntötte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Petőfi-kutatásának egyik pillérét: Dr. Kiss József az MTA BTK Irodalomtörténeti Intézetének legavatottabb Petőfi-kutatójának az MTA és a magyar állam által dogmaként kezelt nézeteit.

Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko elmondta, hogy Vaszilij Vasziljevics Pagirja társaságában 1987-ben már járt Budapesten, és megpróbált magyar társakat keresni a szibériai Petőfi-kutatáshoz. A Petőfi Irodalmi Múzeumban  az MTA legjelesebb Petőfi-kutatóival tárgyaltak, Dr. Kiss Józseffel és Fekete Sándorral, aki mellesleg az Új Tűkör főszerkesztője volt.

Amikor átadták a Petőfi Sándor szibériai életét bizonyító iratcsomagot, Dr. Kiss József azokat olvasatlanul félretolta, legendáknak nevezte és kijelentette, hogy nekik már vannak ilyen dokumentumaik. Ezek a dokumentumok nem bizonyítják, hogy Petőfi Sándor Szibériába került volna, ami különben is abszurd feltételezés.

Ezzel Dr. Kiss József és következésképp az MTA is, a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet.

Nem elég emlékezni – harcolni kell! – Morvai és Gaudi strasbourgi beszélgetése március idusán

Morvai Krisztina EP képviselő (www.morvaikrisztina.hu) és Gaudi-Nagy Tamás (www.gaudinagytamas.hu) országgyűlési képviselő beszélgetnek Strasbourgban 2014. március 13-án, az Európai Parlament 2009-2014-es ciklusának utolsó előtti ülése után az emberi jogok mai értelmezéséről, a márciusi 12. pontról, a szocialisták és a néppártiak cinkos együttműködéséről az EP-ben, a “Snowden-jelentés”-ről, Göncz Kinga újabb képtelen akciójáról, a krími helyzetről és közelgő EP választások esélyeiről.

NIF

Éljen március tizenöt?

Na, uccu, nosztalgiázzunk egy kicsit arról a pár hónap szabadságról,…

Mert, hogy ma nem vagyunk szabadok, az biztos! Annyira rabszolgák vagyunk, mint még soha,… A nyüves globalista maffiózók és pénzoligarchák teljes rabszolgái,… Kiszolgáltatottak, kifosztottak, megalázottak,…

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Magyarország ma meglátásom szerint történelmének legmélyebb pontján van,…. ráadásul szellemileg, erkölcsileg és öntudatában is megtiportan!

Amíg a magyar nép nem rendezi Istennel a kapcsolatát, és erkölcsileg, szellemileg és öntudatában nem áll helyre, NEM LESZ FELEMELKEDÉSE!…

1848. március 15. – emlékezés a hősökre

A nagy nap krónikája

Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat – mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet – bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.

Erről Petőfi így ír a naplójában: “Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.”