Néhány nappal, vagy talán évvel ezelőtt, Berlin utcáin sétálva, egyszer csak szembe találtam magam Joseph Goebbels-el. Utoljára valamikor 1945 elején katonai egyenruhában láttam a film-híradóban, amint éppen Németország végső győzelméről szónokolt, de most elegáns Pierre Cardin öltöny volt rajta és barátságosan mosolygott. Látom megismert, de semmi baj. “Mi ma már mind Reform (Nemzeti) Szocialisták vagyunk, és nem foglalkozunk a múlttal. Hát nem volt valami szép, de felejtsük el! Spongyát rá!” – kezdte.
Egy sikeres üzletember magabiztosságával mesélte, hogy jól menő választási tanácsadó és reklámügynöksége van. Nincs oka panaszra. Régen is ilyesmivel foglalkozott, de persze ez most egy kicsit más. A mindenkori kormány dolgait, sikereit, kudarcait, persze a kudarcokat is sikerként tálalva, az ő cége közvetíti a nép felé, könnyen érthető, megnyerő stílusban.
Végül is, a néppel elhitetni bármit is csak szakmai tudás és pénz kérdése, és ezt nemcsak 39-ben és 40-ben a sikeres lengyel és francia hadjáratok idején tette, hanem még 1945 elején is – mondta szerényen. Csillogó szemekkel mesélte, hogy 1945 januárjában, amikor a szovjet ágyúkat már Berlinben is lehetett hallani a Németek végső győzelméről beszélt egy óriási tömeg előtt a Sport Palotában. „Én már régen nem hittem a végső győzelemben, de az emberekkel még akkor is el tudtam azt hitetni” – mondta elmerengve. “Rendszerváltás” után a III. Birodalomban – A megreformált (Nemzeti) Szocializmus sikertörténete, vagy egy neofita jogállam tipródásai → Tovább olvasása
Kérjük, ne csak lájkoljon (Like, Tetszik), ossza is meg a tartalmakat!
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...