A doni áttörés áldozataira emlékezve…

2. magyar hadsereg a donnal

A 2. Magyar Hadsereg keleti frontra szállítása 1942. áprilisában vette kezdetét. A hadsereg vezetője vitéz Jány Gusztáv m. kir. titkos tanácsos vezérezredes volt és egysége három hadtestből állt. Elsőnek a III. hadtest alakulatait, április 12-én indították, súlyos harcokban július 10-én érkeztek meg a Don folyó közelébe, a IV. és VII. hadtesteket is fokozatosan irányították ki a harctérre. A hadsereg teljes kiszállítása 1942. július 27-én fejeződik be.

A magyar egységek megérkezésük után fokozatosan felváltották az addig harcoló német csapatokat. A Don keleti oldalára visszaszorított orosz csapatok ekkorra egy végleges védelmi vonalat építettek ki úgy, hogy az alkalmassá vált egy későbbi ellentámadásra. Három hídfőt is kialakítottak a front magyar védelmi szakaszán: Uriv, Korotoljak és Scsucsjénél. A hídfő felszámolására a magyar és a német egységek nagy erőfeszítéseket tettek. A felszámoló hadműveletek azonban csak kezdeti sikereket hoztak, mint később kiderült, kudarccal végződtek. A hídfőcsatákban résztvevő magyar alakulatok 30.000 főt vesztettek és súlyos anyagi károkat szenvedtek. A doni áttörés áldozataira emlékezve… Tovább olvasása

Don kanyar a lövészárokból nézve – Egy túlélő emlékei


A véletlen során találkoztam az életvidám és kiegyensúlyozott Simonics Feri bácsival 2005-ben, aki azon kevesek közé tartozott, akik hazajöttek a „pokolból”, a Don kanyarból.

don

A 2. Magyar Hadsereg kétszázezer magyar katonája közül nagyon kevesen térhettek haza, és közülük is alig élnek már, akik szemtanúi, megélői voltak a Don kanyari történelemnek. Ez a lövészárokból megélt háború, Feri bácsi visszaemlékezését hallgatva ember közelibb, mint a történelemkönyveké. Don kanyar a lövészárokból nézve – Egy túlélő emlékei Tovább olvasása

Szóvá kell tennünk: Törvénykezési ámokfutás

önsírásásNem kizárt, hogy a szokatlanul változékony időjárás is befolyásolta a parlamenti képviselőket, de más tényezők is közrejátszhattak abban, hogy „futószalagon” gyártották az újabbnál újabb törvényeket, gyötrődtek az özönével beérkező módosítások „megemésztésével”, majd a vajúdási aktus lezajlását jelentő sikeres szavazati arányban megszületett új „törvény-jövevény” csőstől kapta az ellenzék és a közvélemény kritikáját, de az is előfordult, hogy beinvitálták a mindentudó, döntéseiben megkérdőjelezhetetlen Alkotmánybíróság szőnyegének a szélére és annullálták a létrejöttét.

Hasonló tortúrák okai nagy valószínűséggel abban rejlettek, hogy egyes törvények előkészítése csapnivalóan rossz volt, mások pedig szükségtelenek, értelmezhetetlenek vagy alkalmazhatatlanok voltak és többségükre jellemző volt az érthetőséget megnehezítő – sőt egyenesen kizáró -, redundancia. Szóvá kell tennünk: Törvénykezési ámokfutás Tovább olvasása