„Oszd meg és uralkodj!” újfajta változatban

Ejtőernyősavagy Nem tudják megakadályozni – ugyan senki nem hívta őket, senki nem kérte őket –, de azért naná, hogy odaállnak az élére!

Miközben a lövészárok mindkét oldalán kétségbeesett igyekezettel próbálják kinevelni a zökkenőmentes hatalomgyakorlás utódait (lásd Szíjártó és Meseházy), aközben a parasztvakítás helyszínéül szolgáló politikai teátrum egy másik, kevésbé szem előtt lévő szegletében nemzeti pántlikával átkötött, magukat civilnek beállító szervezet jelent meg darab idővel ezelőtt, szinte a semmiből, s most fékevesztett lokomotívként tör előre, s egyúttal a széleskörű társadalmi elismerés képzeletbeli babérjaira is.

Míg a nagyközönség a két modernnek, karizmatikusnak feltűnni akaró, ám annál tehetségtelenebb, saját vezérét majmoló, gyakori hatásszüneteket tartó – próbáljunk meg úgy felolvasni papírból, mintha természetesek lennénk – című, jobb híján utódnak kiszemelt szerencsétlen figurájának szánalmas vergődését szemléli, aközben a Civil Összefogás Fórum, élén Csizmadia Lászlóval, igyekszik megkerülhetetlen tényezőkként a képbe kerülni. A nép legfőbb véleménytolmácsolójaként, de legalábbis, a polgárság hangjának szerepkörében tetszelegni!

Ez már önmagában óriási veszélyeket rejt, különösen akkor, amikor emlékezetünkbe idézzük, hogy a békemenetek szervezésének költségvonzatai iránt érdeklődő kérdésekre valahogy nem nagyon akaródzott válaszolni egyik prominensnek sem. De van ennél még veszélyesebb is! Természetesen! Sajnos.

Az ún. civil szervezetek működése is, mint oly sok más kis hazánkban, egészen sajátos képet mutat, nagy valószínűség szerint eltérően az összes többi, ahogy mondani szokták: szerencsésebb történelmi fejlődésű országétól.

A dolog általában úgy működik, hogy megalakul a civil szervezet, nagyon frankó célokkal, elképzelésekkel, ugyanolyan nagyon frankón általában pénz, paripa, fegyver nélkül. No, mármost, ha a civil szervezet olyan témát vet fel, vagy a felvetett témát úgy kezeli, hogy az a társadalom figyelmét a kellő mértéknél sokkal jobban felkelti, sokkal hatékonyabban működik, mint ahogyan az elvárható lenne, kisvártatva megjelennek az ún. ejtőernyős figurák. Ők a pártok, a politikai világból idepottyantott emberkék, akik kihasználva a jelenlegi „pályázat nélkül egy lépést sem tudsz tenni” című – totálisan eladósított országok számára kitalált és fenntartott – euro-konform társadalmi berendezkedést, miután betették a lábukat, kisvártatva elejtenek egy olyan megjegyzést, hogy hát ők tudnának pénzt szerezni.

Innentől kezdve aztán nincs megállás. Mivel a mammon világában működő civil szervezetek működéséhez elengedhetetlenül fontos kelléket, mármint a pénzt, ők tudják megszerezni, kisvártatva átveszik a civil szervezet vezetését, és innentől fogva már az van, amit ők akarnak. A pályázati létezés már önmagában is erőteljesen módosíthatja egy civil szervezet működését, életvitelét, céljai elérését, hiszen nem az valósul meg, amit célként kitűztek maguk elé a polgárok, hanem az, amire adott pályázati keretek között lehetőség nyílik, magyarán, amire a zsét adják. Így veszi át rövid úton a politikai a civilek felett a hatalmat.

A dolog itt azonban nem ér véget! Ezt a módszert vitte most tovább, fokozta, überelte a CÖF (Civil Összefogás Fórum) Csizmadia Lászlóval az élen.

A minap egy reggeli televíziós beszélgetés alkalmával a devizahitelesek megvédésének érdekében tett lépésekről beszélgettek a CÖF prominensével. Én meg ülök a tévé előtt és nem értem. Mi a rossebet keres ott Csizmaida László, meg a CÖF?

Nyilván minden devizahitelesnek megvan a maga kedvence, én magam – a teljesség igénye nélkül –három nevet szoktam figyelemmel kísérni. Ezek Dr. Léhmann György, Kásler Árpád és a Dabasi Tamás nevével fémjelzett Fehér Kéményseprők. Vannak még mások is rajtuk kívül, nyilván lehet vitatkozni azon, ki mennyire hatékonyan vagy jól-rosszul végzi a dolgát ez ügyben, de azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy például ők hárman már évek óta kitartóan foglalkoznak a témával, mégsem őket láthattam a reggeli televíziós beszélgetésben, hanem a témában hosszú ideig egyáltalán meg sem szólaló CÖF egyik fő hallja kendjét, Csizmadia Lászlót.

Persze egy olyan országban, ahol a kormányzat kétharmados többséggel bír a törvényhozás falain belül, értsd, alkotmányozhat, sarkalatos törvényeket módosíthat, értsd, egyáltalán nem szorul védelemre, hiszen ő van többségben, de mégis több alkalommal békemenetet szerveznek a védelmére, ez ám a parasztvakítás a javából, nos, egy ilyen országban ezen egyáltalán nem csodálkozik az ember.

Mondanám azt, hogy furcsa, de nem mondom. Rutinos tévénézőként inkább azt mondom, az embernek olyan érzése támad, hogy a Lehmann-, Kásler- vagy éppen Dabasi-féle radikális tisztánlátási és tisztázási szándék, s az ennek következtében előálló kártalanítás helyett, valamiféle civilnek látszó keret közötti, a „kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon” típusú maszatolás vette itt erőteljesen a kezdetét. Kormányzati, politikai körökben valahogy mindig csak ilyen, ún. „megoldások” tudnak születni, gondoljunk csak az eddigiekre, ahol azonnal alá kell írni, hogy elismerjük a bank által ránk kirótt összes adósságot, holott pont azért tört ki a ribillió, mert a dolog nagyon úgy áll, hogy nem ismerjük el, hiszen becsaptak bennünket!

Most értjük csak meg igazán, miért rágott be annyira immáron nem csak a szegfűmintás utódpárt, de a valamikori köreiből szalajtott komplett ellenzéki csapat is a nagyságos vezénylő tábornokra és csapatára annyira. Későn kapcsoltak, lehet ezt sokkal, de sokkal gátlástalanabbul és mohóbban is, mint ahogy ők csinálták! Úgy tűnik az egymást követő két kormányzati ciklus elkényelmesítette őket. Abba meg aztán bele se mernek gondolni, mi lesz, ha 2014-ben ismét narancsszínben pompázik majd az ország. A második négy év végére mindent lerabolnak. Persze az is benne van a pakliban, hogy éppen ez az előre megírt forgatókönyv, a kijelölt szereposztás, utána lehet megint hiteleket felvenni, már a kommunikációs sablon is megvan hozzá: a FIZESS lenyúlt mindent, elvitte az ország pénzét!

A föld mutyi kapcsán Ángyán proftól hallhattuk, hogyan fejlesztette tovább a FIZESS a törvényhozás befolyásolásának módszertanát. Már nem a képviselőket veszik meg, hogyan szavazzanak, hanem a törvény készítését adják ki gebinbe. Leírják mik az igények, leszólnak a külsős think-tankbe (szellemi műhely), oldjátok meg. És meg oldják. Mindig.

Ezen a nyomvonalon halad tovább Csizmadia László és csapata is. Továbbléptek. Ha tetszik, mertek nagyot álmodni. Mármint a FIZESS-ben. Rögtön alkottak is hozzá (vagy vettek?) egy végrehajtó csapatot is, ez lenne a CÖF. Benne a van a nevében az, hogy civil, meg hogy összefog, meg hogy fórum. Ez egész jól hangzik, nem igaz? Kell ennél több? Immáron nem a társadalmi szervezetbe ül be a felülről odatett ember, hanem amikor már kellően bejáratott és sokak figyelmét, szimpátiáját elnyerte a dolog – és a devizahitelesek problémája ilyen –, akkor az ügyre telepítenek rá felülről egy egész, civilnek mondott, vagy annak beállított, lehetőleg országos ismeretségű szervezetet.

De vajon tudjuk azt, hogy ez a – fő sodrású médiának köszönhetően – ma már országosan ismert „civil” szervezet mekkora ténylegesen? Kik állnak mögötte a maga valójában? Manapság, amikor a mérési hibahatár körül sertepertélő pártocskákból médiahátszéllel pillanatok alatt életképes, hogy ne mondjam, kormányváltó tényezőknek tűnő politikai csoportosulásokat lehet faragni a képernyőkön, azt hiszem teljesen jogos ennek a kérdésnek feltevése. Visszatérve még egy gondolat erejéig a CÖF-re, emlékeim szerint a Magyarok Szövetsége prominensei érdekes dolgokat tudnának mesélni CÖF nyilvános rendezvényeken a témában feltett, kínossá váló kérdésekről.

Totális kontroll, teljes uralom látszik megvalósulni demokratikusnak, jogállaminak látszó keretek között egy szintén parancsuralmi, a szuverenitást teljesen mellőző – lásd Lisszaboni Szerződés – föderatív államszövetségi berendezés búrája alatt. A jelenlegi hatalmi berendezkedés nem elégszik meg azzal, hogy hatást gyakorol a politikai szimpátiánkra, hovatartozásunkra, immáron mindenre rá akar tenyerelni, elveszi előlünk a levegőt, nem hagy menekülési útvonalat sem. Már a civil szférát is kézbe vette ily módon.

A már sokszor, jól bejáratottan és jól beváltan, de utóbb aztán mindig kiderült, hogy hazug módon eladott „egy vagyok közületek” tematika kicsikét átfazonírozott, modernizált köntösben való ósdi hazugságát akarják lenyomni a torkunkon ezúttal is, csak most polgári, nemzeti színű pántlikával átkötve. Mink is a civil társadalomból gyüttünk, mesterségünk címere, a társadalmi szervezeteket legnagyobb mértékben tömörítő társaság, csak a nyilvántartásunkban szereplő tagszervezetekhez ne menjetek ki, mert lehet, hogy kiderül, csak papíron léteznek, kizárólag pénzszerzés céljából alapítva. Nem tudjuk, hogy valóban így van-e, mindenesetre a bukott rendszerváltás bukott közéleti és politikai garnitúrájának eddigi, immáron több mint két évtizedes tevékenységéből, valamint bizonyos madárcsicsergésekből kiindulva, egyáltalán nem lepődnék meg, ha ez derülne ki. Akit a téma bővebben és részletesebben érdekel, forduljon a Magyarok Szövetsége első időben regnáló vezetőihez, érdekes dolgokról tudnak beszámolni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, a jelenség az, amire szeretném felhívni mindenki figyelmét! Kicsit olyan ez, mint a hazugság lélektana. Túllép a fokozatosság eddigi megszokott menetrendjén. Egyből ugrik egy nagyot, ha tetszik (hogy stílusosak legyünk, ugye) mer nagyot álmodni. A kis hazugságokon általában azonnal rajtakapják az embert, de van az a pont (ánglius szakkifejezéssel élve: „the point of no return”, azaz a pont, ahonnan már nincs visszatérés), amikor minden józan észbeli mértéket azonnal, fokozatmentesen meghaladunk, ezért hihetővé válik a hazugság, mert józan gondolkodású ember azt mondja magának, ekkorát nem lehet hazudni, akkor biztosan igaz.

No, hát így vagyok én is a devizahitelesek ügyében eddig gyakorlatilag kussoló, magát civilnek nevező, és a polgárok összefogását szorgalmazó szervezettel is. Valahogy hiányolom belőlük a hitelességet. Még az is lehet, hogy erről nem is ők tehetnek. Még a békemenetek kérdezz-felelek, pontosabban, kérdezz, amit akarsz, úgy sem felelek, meglehetősen érdekesre és kínosra sikerült pénztárca-kotorászására legyint egyet az ember, istenkém, nem ez az egyetlen, amit úgy néz ki, sosem fogunk megtudni, honnan is volt pénz, maradjunk annyiban, összedobták a civilek. Rendben van. Hiszi, aki hiszi. Én nem. De ez most technikai részletkérdés csupán. De az, hogy reggeli fő műsoridőben nem a témával immáron több éve kitartóan és elismerten foglalkozó embereket hívnak be, akiktől a (kormány)propaganda szövegen kívül talán érdemi információkat, ne adj’ Isten, még az igazságot is hallhatná az ember, na, ez mutatja a legjobban, hogyan tenyerel rá a hatalom immáron a civil szférára is. Ha tetszik, marketing-kommunikációs nyomás alá helyezetek bennünket!

Első és legfontosabb lépés, a témában járatos és az emberek számára hitelesnek elfogadott eddigi aktorok – például az általam említettek is (Dr. Lehmann, Kásler, Dabasi és a többiek) fel-, illetve leváltása a nagy és erős, a FIZESS-hez hasonlóan „mindenkit megvédő, senkit az út szélén nem hagyó” erős, ernyőszervezetre, a CÖF-re. Hiszen ez a szervezet nagy befolyással bír, országos ismeretségű, nagy erőket képes megmozgatni, lásd többszöri békemenet, higgyük el, innentől kezdve most már az ő kezükben lesz a legjobb helyen a devizahitelesek ügye. Ők tudnak a lehető legjobb eredménnyel tárgyalni majd az ügyben érintett többi szereplővel is. Így lehet ezt az ügyet a lehető leghatékonyabban, sokkal hatékonyabban, mint az eddigi egyéni kezdeményezésekkel képviselni. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik eddig áldozatos munkájukkal segítették a károsultak helyzetének javítását, de innen átvesszük. Vagy valami ilyesmi. Higgye el a kedves Olvasó, a sablonszöveget már megírták is.

A második, ezt követő lépés, hogy a civilek nevében, valamiféle olyan megoldással álljanak elő, ahol a bankrendszernek jóval kevesebb, jóval hosszabb ideig tartó, tehát sokkal kevésbé megterhelő megoldás szülessen. Olyan megoldás, ahol az elsődleges szempont a bankrendszer érdeke lesz, nem pedig az, hogy a rászedett adós a lehető legjobb és legigazságosabb kártalanítást kapja meg.

Mielőtt valaki még vészmadár módjára való huhogással vádolna meg, annak csak annyit, itt élek, ebben az országban már jó néhány évtizede, és az a tapasztalatom, hogy az emberek – ha tetszik, a civilek, a polgárok – érdeke eddig rendszerektől függetlenül, még egyetlen alkalommal sem kerül soha az első helyre, mindig valaki másé került oda.

A dologban érdekes momentum, hogy a napokban szintén egy televíziós beszélgetés alkalmával az egyre jobban teljesítő Magyarországról volt szó. Arról, milyen árat fizet a költségvetés ezért az egyre jobban teljesítő Magyarországért. Érdekes és sokszor mosolyra fakasztó az a kreativitás,ahogyan bűvészkednek a főkönyvi rubrikákba kerülő számok körül, ami viszont ennél sokkal fontosabb, valamennyi gazdasági elemző kiemelten kezelte a nagyszámú ún. devizahitelest. Egyszerűen olyan sokan vannak és olyan adósság leterheltséggel küzdenek, hogy egyszerűen nem képesek részt venni a fogyasztásban, és ez a hiányzó fogyasztás immáron komolyan mérhető is az egyre jobban teljesítő Magyarország GDP értékében. Tehát már csak emiatt is fontos lenne, hogy olyan megoldás szülessen, amely elsősorban a megkárosított adósok érdekeit tartja szem előtt.

A devizahitelesek témakörével kapcsolatban egykori ripacs miniszterelnökünk Francisco, azóta már a klasszikusok magasságaiba emelkedett iránymutatásait ajánlanám figyelmébe a FIZESS-nek, valamint polgári csatolt részének, a Csizmadia László által fémjelzett CÖF-nek.

„LÓSZART MAMA!”

Ha még nem vették volna észre, a nép azért annyi nem hülye! Igaz, a maga kárán, de az utóbbi két évtizedben azért tanult egyet, s mást a kívülről – ha tetszik, felülről – hatalomba segített politikai osztályról. Ez a tanulási folyamat az utóbbi években egyébként felgyorsulni látszik.

A történelmi létezés biztosításának alkotmányossági tekintetében Dr. Halász József dolgozott ki olyan teljes körű programtervezetet, melyhez képest a pártokéi fasorban sincsenek, s ennek megvalósítása érdekében választási párttá szerveződve készül a törvényhozás falain belülre, a devizahitelesek ügyét képviselve pedig ugyanerre készül Kásler Árpád is.

A mégsem közülünk való, ám regnáló politikai berendezkedés képviselői – oldaltól függetlenül – észlelték a veszélyt. Mindent el fognak követni, hogy a témákat, a tematizálást kivegyék az eddig azt képviselők, azzal szakszerűen és jól foglalkozók kezéből, másoknak adják azt, és másokat tüntessenek fel olyan színben, hogy az adott ügy vagy téma, innentől hozzájuk tartozik. Óriási veszélyeket hordoz magában ez a fajta totális hatalomgyakorlás, mivel kilépve a politika szűkebb mezsgyéjéről, immáron a mindennapi létezés civil szférájában is irányítani próbál, de ami még ennél is veszélyesebb, mindennél jobban konzerválja a bukott rendszerváltás rendszerét és annak fenntartóit, valamint az általuk betöltött status quo-t.

Óriási veszély ez, mert a bukott rendszerváltás bukott nemzedéke még feltenni sem engedi a ma kérdéseit, éppen ezért egyúttal a holnap kérdéseinek megválaszolására is képtelennek mutatkozik. Menni nem akar. De hát miért is akarnának, hiszen ki hagyná ott önként és dalolva a számára jót és megszokottat? Még akkor is, ha darab idővel ezelőtt még az Internacionálét fújták teli torokból!

Jó Ha Figyelünk!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

5 című bejegyzés “„Oszd meg és uralkodj!” újfajta változatban” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Sok helyen elmondtam már, hogy nem szeretném, ha Putyin venné át Magyarország felett az irányítást, de igenis, megfontolásra méltónak, sőt követendőnek tartom nézeteit, miszerint a külföldről szervezett, vagy finanszírozott civil szervezetek nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az országa számára.

    Érvényes ez az összes többi országra is!

    Dienes Erzsébet

    Kedvelés

  2. Gratulálok e tényfeltáró analízishez, tisztánlátás és felkészültség jellemzi ezt a munkát.
    Ezek szerint minden érintett keresse a választásokon a parlamentbe készülő Dr.Halász József és Kásler Árpád által életre hívott pártot és szavazataival támogassa Őket!
    Ne az MSZP-t és a Fideszt – ADÓSOK!!!
    Ezen közös, mondhatnám “új” Nemzeti tragédia mentén a születendő új párt és a Jobbik már megkerülhetetlen tényezővé válnak.
    Az összefogás szükségessége megkérdőjelezhetetlen!

    Rubó Laci

    Kedvelés

  3. Megdöbbentő hírt hallattam az egyik ismerősömtől tegnap este. Az FHB banknál van számlája.
    Most a hétvégén derült ki, hogy ismeretlenek feltörték a bankban több száz ügyfél számláját, és tisztességesen kitakarították ezeket a számlákat.
    Ez úgy derült ki, hogy észrevette az ismerősöm, hogy itt valami nem stimmel, és befáradt a bankba.
    Ott már sok kárvallott társa hasonló cipőben járva próbált információkhoz jutni. Pedig azt hiszem, hogy lehetett volna a bankban annyi tisztesség, hogy külön értesítse ügyfeleit arról, hogy mi történt.
    Annyit sikerült megtudni, hogy a pénzük egy részéhez csak három hónap múlva fognak hozzájutni. Pontosabban a pénzük 75 százalékához.
    Hogy miért csak a 75 százalékához, arról fogalmam sincs.
    Mert itt hibás lehet a bank, a rendőrség, a hackerek. De erről az ügyfelek igazán nem tehetnek.
    Ja, és hibás lehet az állam is. Hogy miért?
    Mert erről az egészről sehol sem lehet hallani se a hírekben, se a híradókban. Gondolom, azért, mert az állam védi a bankot, hogy nehogy megrohanják az ügyfelek, és kivegyék a pénzüket. Itt sem az állampolgárokat védik azzal, hogy tájékoztassák, és a segítségükre siessenek, hanem a bankot. Mint a Baumagnál.
    Pedig amelyik bank védelmi rendszere ilyen rossz, és ráadásul annyi tisztesség nincs benne, hogy az ügyfeleiknek előlegezzen pénzt, hogy a számláit ki tudja fizetni, és meg tudjon élni addig, amíg a pénzének egy részét meg nem kapja, az a bank nem érdemelné meg a védelmet.
    Meg mi az, hogy 75 százalék?
    Amikor a devizásoknak felment a kölcsön ára, azonnal tudtak a bankok költségeket emelni.
    De hát olyan a bank, amilyen az állam.
    És mi jut még az eszembe? Az, hogy így lehet a hajléktalanokat nagy számban előállítani. Hogy aztán megbotránkozva lehessen kerülgetni, és a szemükre vetni, hogy élnek még.
    A másik a tömegtájékoztatás. Unalomig lehet azt ismételgetni, hogy ebben az országban milyen jól megy minden, csak azt nem szabad közölni, ami éppen nem megy jól.
    Erre majd sokan rá fognak jönni. Emlegettem a Baumagot. Annak a szálai sincsenek elvarrva már több mint tíz éve.
    Meg is látszik, mert sok bűnöző ebben látja azt, hogy szabad a vásár!

    Baumag

    Kedvelés

  4. Ne haragudjunk már, de röhögnöm kell!

    Méghogy Halász József és Kásler Árpád lennének a megváltóink?

    Én inkább a MAGYAROK SZÖVETSÉGÉNEK tragikomikumát olvastam ki a cikkíró soraiból. T. István.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.