Dióhéjba tömörített történelmi dilemmáink – avagy: vény nélkül kapható gyógyszer ideológiai agybetegek számára

JAVALLAT: kezdeti vagy középsúlyos ideológiai agybetegek részére ajánlott, vény nélkül kapható szer.  Étkezés után, naponta maximum kétszer ajánlatos  (lassan)  elolvasni, de a hatékonyság fokozása érdekében célszerűbb felolvastatni. Két hét elteltével, célszerű egy hét szünetet beiktatni.  Más gyógyszerekkel nincsen kölcsönhatása. Gépjárművezetést nem befolyásolja.xxxxxxxxxxxxxxxxxx

Olvasás közben, enyhe hányinger keletkezhet, de hamar el is múlik. Száz beteg közül egynél előfordult kisebb agygörcs vagy  arcbőr elszíneződés,  de egy deci  hideg víz elfogyasztása után  megszűnt. Ezer beteg közül, egynél  okozott dührohamot, hallucinációt és víziót, mikor is látni vélte, hogy Fábri műsorában,- Kádár-Horn-Gyurcsány-Bajnai elvtársak, vörös színű, sarló-kalapácsos mintázatú jégeralsóban éneklik az Internacionálét, a háttérben pedig Lendvai- Vadai- Heller-Lamperth elvtársnők hajlongnak csíkos rabruhában, amelyet villámgyors mozdulattal akkor dobnak le magukról, amikor a kórus a “RABSÁGODNAK VÉGE MÁR” strófához érkezik.
Hasonló szimptómát észlelve, haladéktalanul forduljon gyógyszerészéhez
vagy pszichiáteréhez…

…………………………………………………………………………………………………………..

Legújabb kori történelmünk során, háromszor is érzékelhettük John Reed:
TÍZ NAP AMELY MEGRENGETTE A VILÁGOT c. könyvében leírt oroszországi események (hazánkat is megfertőző) kisugárzását, Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János proletárdiktatúra címkét viselő éráiban.

Elsőként, az első világháborút követően, a trianoni tragikus békediktátumot megelőző sorscsapásként érkezett hozzánk Kun Béla, majd a második világháború utáni felszabadításnak nevezett szovjet megszállással egy időben Rákosi Mátyás, 1956-ban pedig (Hruscsov ajándéka) Kádár János. Kádár halálát követő időszakban  sem szűkölködtünk az  elborult elméjű, marxista-leninista-sztalinista (vörös vírussal fertőzött) káderekből  (Grósz, Horn, Medgyessy, Gyurcsány,  Bajnai), akik kihasználva azt, hogy  sokan sokat és sokszor felejtenek, újra és újra megfizettették a “tanulópénzt” a hiszékeny polgárokkal, elhitetvén velük a kígyók  vedléséhez  hasonló pártjuk és programjuk  megújulásától   várható Kánaán eljövetelét. Érdemes felfigyelni arra is, hogy az egykori szocialista tábor polgárai is, minden esetben “bedőltek” pártvezéreik ígérgetéseinek.

Rendszerváltozásunkat követően, a talajt vesztett kommunisták – “haladó” hagyományuk szellemébe (és a tömegek megtévesztésére) –, átkeresztelték pártjuk nevét (az MSZMP-ből kicsípték a második “M” betűt, önmagukra pedig, a bőség zavarával küszködve, a reform-kommunista// szocialista// szociáldemokrata// demokrata jelzők egyikét aggatták. Mivel az ország tönkretétele miatti felelősségre vonásuk elmaradt, ezért vérszemet kaptak, felbátorodtak és arra készülnek, hogy a tanulópénzt a jövőben is megfizettessék velünk!  Abban bíznak, hogy a történelem megismétlődhet, mert a nosztalgia, a feledékenység, a naivitás, az elfogultság, az elégedetlenség és a tudatlanság őket segíti, annak ellenére, hogy mindenki megismerhette a Lenin/Sztalin-féle szocialistának nevezett rendszer nyújtotta különleges “csemegéit”: a kitelepítéseket, a kisajátításokat, a GULAG szigeteket, a tömeges kivégzéseket
(különös tekintettel az akasztásokra), a kivégzettek meggyalázását, a hátradrótozott kezű holttestek ismeretlen helyen történő „elkaparásának” újszerű temetkezési módszereit, az áldozatok hozzátartozóinak  meghurcolását, ingóságuk és ingatlanjaik eltulajdonítását, a KGB-t utánzó ÁVO/ÁVH szadista
verőlegényeinek orgiáit, az örömteli felvonulásokat, az érdekfeszítő (kötelező) röpgyűléseket és pártnapokat, a munkaversenyeket, a munkásőröket, a kulákveréseket és irtásukat, a csengőfrászt, a határok tüskés-dróthálóit, aknamezőit és a menekülőkre vadászó – éber – határőrök céllövészeteit, a nem létező útleveleket, az osztályharc élesedését, a nemzetközi helyzet „fokozódását”, az elvtársak egymás közti (életre-halálra menő) marakodását, a krónikus áruhiányt, a selejtes árúk tömegét, a bülbül-szavú (foxi-maxi gyorstalpalót végzett) párttitkárok nyüzsgését, a besúgók, a beszervezők és a  tartótisztek, valamint a felhasználó főguruk szüntelen szorgoskodását.

Egy rövid gondolat erejéig – az elégedetlenséggel kapcsolatban -, meg kell jegyezni, hogy ezt a jelenséget manapság azok szítják legjobban,   akik  a főfelelősei (!) a kialakulásának, amely nem más, mint a rendszerváltás előtti  45 év  bőséges termése, konzerválva vagy  kibővítve  a (12 évig regnáló) Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai féle kormányok  előző  pártjuktól örökölt  módszereivel. Belátható, hogy (45+12)  57 év elfuserált gazdaságpolitikáját képtelenség (4+3) 7 év alatt kiigazítani, még akkor sem, ha az  57 évből hármat leszámolunk a  háborús nyomok és az újjáépítés  időszakára (a várható hozzászólások  mennyiségi és/vagy  tartalmi csökkentése érdekében  ki kell hangsúlyozni, hogy ez az elemzés nem a FIDESZ kormány  mentegetésére
készült, hanem  – kizárólag – a rideg tények bemutatására).

Tényként kezelhető az is, hogy a kádári érában, népszavazás és parlamenti jóváhagyás  nélkül, tagja  lehettünk egy olyan társadalmi, politikai, gazdasági és katonai szervezetnek, amelyben a tagsági díjat „kemény” valutában, valamint hazai mezőgazdasági és ipari termékekkel fizettük! A valutát a  folyamatosan növekvő kamatokkal terhelt,  külföldről felvett  kölcsönök biztosították.   Egy kisebb részét pedig  a legvidámabb barakkban őrzött barakklakók közérzetének javítására fordították.  Ezzel  elérték,  hogy a meredeken  növekvő  kölcsönök és kamatjaik törlesztése,  minden egyes magyar állampolgár bugyellárisát még  évtizedekig fogja megcsapolni,  nagy gondot okozva a létminimum környékén élőknek, de részben a középosztálynak  is.  “Köszönet” a Kádár Baráti Társaság
(szerint) felhők felett lévő Kádár Jánosnak és a “megtollasodott” pénzügyi zsenijének,  Fekete  Jánosnak!

Alighanem kevesen   figyeltek fel arra,  hogy  mindennemű szimpátiát és jóindulatú hozzáállást feltételezve, eleve   kudarcra volt ítélve egy olyan  kormány tagjainak vagy  a  egypártrendszer  főelvtársainak  tevékenysége, amelyben  döntő többségük minimális szintű polgári (és szakmai) vagy  ideológiai (politikai, gyorstalpaló “foxi-maxi) képzettséggel rendelkezett.  Éppen ezért, minden tisztelt és elismerés a különféle szakmákkal és az abban
dolgozókkal szemben, mégis abnormálisnak tekinthető, hogy egy ország vezető
személyiségeinek zöme segédekből és inasokból álljon, miként az a következő  felsorolásból kitűnik: Kádár János műszerészsegéd, Marosán György péksegéd, Czinege Lajos kovácsinas,  Nezvál Ferenc cipészsegéd, Péter  Gábor (nadrág)szabósegéd,  Kiss Károly cipészsegéd,   Biszku Béla lakatosinas,  Dobi István kubikos, pályafenntartó napszámos, Ratkó Anna szövőnő, Apró Antal festő(mázoló)-segéd, Dögei Imre kubikos, stb., stb.

Mindezek ellenére, számos régi elvtárs könnyezve emlegeti, hogy a Kádár kormány mennyi  mindenben segítette a dolgozókat, (nagylelkűen)  azt is lehetővé tette, hogy  napi munkájuk befejeztével, ún. GMK-ban, tovább serénykedjenek,  és  képesek legyenek két-három évre előre “lepengetni” a vételár 50%-át egy TRABANT, DÁCIA, WARTBURG, SKODA  vagy LADA   gépkocsi-vásárlás előjegyzésére. A figyelmes MERKÚR pedig még a kocsi színének előzetes kiválasztását is lehetővé tette, bár az átvételkor az esetek többségében pont a választott színű kocsikból volt hiány, viszont az átadó kezéből vehették át a kurrens anyagnak számító (kincset érő) szelepsapkákat és szerszámkészlet…

Hajdanában,- tíz és százezrek örülhettek annak, hogy a vezetékes (iker) telefonvonal rendelésekor 20-25 ezer forint befizetésüket átvették, hogy egy bizonytalan (távoli jövőben) a vezetékes telefonhálózat oszlopos tagjaivá válhassanak. A kormány gondoskodása megkönnyeztette a kismamákat, mert soron kívül (!) vásárolhattak  (Hajdú típusú) mosógépet (ha érkezett az üzletekbe), a nagycsaládosoknak pedig  joguk volt   nagyobb  lakást  igényelni, sőt olyan  eset is előfordult, hogy meg is kapták a kiutalót, potom 8-10 évi türelmes várakozást követően.

Ne feledkezzünk el arról sem, hogy miközben a “pornép” életszínvonala a nyugati államok polgáraihoz viszonyítva döbbenetesen alacsony volt, addig a vezetők és holdudvaruk semmiben sem szenvedtek hiányt és a szó soros értelmében dúskáltak a földi javakban! Az “uborkafa” tetején ülők  különleges
ellátásban részesültek (útlevél, VIP-es utazás, nyugati áruk, ingyenes külföldi
nyaralások,   hazai és külföldi “szolgálati” utak  kiemelt napidíjakkal, lakás- és nyaraló építéseik állami támogatása, nyugati típusú gépjárművek beszerzése,  “speciális” vadásztársasági tagság, kitüntetések és a velük járó anyagi-erkölcsi vonzatok, stb., stb.), amelyekről  az uralkodó osztály tagjai  még csak nem is
álmodtak!

A sokak által szerénynek tartott, primitív, hazug, hazaáruló, véreskezű nagy kacsingatós Kádár, mintegy 15 helyen rendelkezett (állandóan fenntartott) lakosztállyal. Budapesten két (kertes) háza volt, Balatonfüreden pedig egy szőlőkertes házat birtokolt. Azt is
kevesen tudják, hogy a külföldről és itthonról kapott nagy értékű ajándékokat megtartotta, bár a KB által hozott intézkedés szerint, a nagyobb értékű ajándékokat be kellett (volna) adni a KB protokoll részlegébe. A jól működő konspiráció miatt lehetetlen pontosan megállapítani, hogy mi került leadásra, vagy mi nem, de az ismertté vált, hogy 1990-ben, az Iparművészeti Múzeumban rendezett árverésen, Kádár (speciális) aranyozott vadászpuskájáért egymillió forintot fizettek ki, ami abban az időben horribilis összegnek minősült!  Különleges sakk-készleteit még Biszku is megirigyelte.

De félretéve a kicsinyesnek tűnő – magántulajdonában való – turkálódást, a “szerény” vagyoni helyzetét mentegetésként felhasználóknak, fel kell tenni a kérdést: vajon mi hiányzott szeretett vezérüknek (?), hiszen minden kívánságát azonnal teljesítették! Kizárólag Mercédesz kocsival és külön vonaton utazgatott, krumplileves helyett újházi tyúklevest kanalazott a Párt Szálló éttermében, Telkiben, Gyulajon,  Valkóban, Gemencen, Hortobágyon, Szombathelyen, Debrecenben, Balatonaligán, Tihanyban, és számos más településen  “bérelt”  helyekkel rendelkezett,  még a Gyűjtőfogház  második emeleti  udvarra néző ablakánál  is “bérelt” helye volt,  onnan nézte végig  Rajk László elvtársa és barátja vergődését a bitófa  kötelén,  majd  – miután – az orvos konstatálta a halál  beálltát,  finomított kóser szilvapálinkával  töltött pohárkáját odakoccintotta  Károlyi Márton  áv. alezredes poharához,  megköszönve  az eredményes  munkáját, amelyhez  ő is  jelentős segítséget nyújtott Farkas Mihállyal  társulva, amikor verőlegényeikkel Rajkot félholtra verették, hogy   hamis  vallomást  csikarjanak ki  belőle, és minél hamarabb letehessék Rákosi asztalára.

Kádár nem csak elvtársait és barátait árulta el, hanem a hazáját(!!!) is, mivel a dicsőséges és világrengető (valós októberi) forradalmunk leverésére idegen állam  fegyveres  segítségét vette igénybe.  Az a   (Quislinget + Haynaut is “lepipáló”) Kádár vált történelmünk legnagyobb árulójává, aki ‘56 november 1-ig Nagy Imre  kormányában  volt, és aki később fűnek-fának  amnesztiát ígért,   külön rádiónyilatkozatban pedig (‘56. november 25-én és 26-án)  Nagy Imrének és társainak is! Kádár október 25-i beszédének tartalma  olyan kapitális  hazugságot  tartalmazott, hogy  ezzel világcsúcsot állított be hazugsági kategóriában, amelyet  még Gyurcsány sem volt képes felülmúlni!  Ne sajnáljuk az időt ennek a hazugság- nyilatkozatnak az elolvasására.  (“A kormány joggal feltételezte, hogy az országban rejtőzködő ellenforradalmi elemek provokációhoz folyamodnak, megölik Nagy Imrét vagy valamelyik munkatársát, hogy aztán a közvélemény előtt a magyar kormányt tegyék felelőssé ezért a gyilkosságért”.  Nagy Imrét és társait tehát védőőrizetbe vették, majd a gyilkosság helyett a kivégzést választották számukra!). Merthogy: egy dolog a gyilkosság, és teljesen más a kivégzés. Szolzsenyicin írta
valahol, hogy amikor egy falucska kolhozába kiérkezett KGB-sek  néhány kéve  széna eltulajdonítása miatt  három  kolhozparasztot golyó általi kivégzésre
ítéltek, és a hozzátartozók sírva könyörögtek az életükért, arra hivatkozva,
hogy  Lenin  eltöröltette  a halálos  ítéletet, akkor a fegyveresek röhögve  oktatták ki a protestálókat, hogy nem  halálos ítéletről van szó, hanem
agyonlövésről! Volt kitől tanulnia Kádárnak!

Kádár vérengző természete  igazolható az 1956 december tizedikei   MSZMP  PB ülésen elhangzott (jegyzőkönyvben rögzített) szavaival is, miszerint: “1956 novemberében még  1600 fasisztát  a másvilágra lehetett volna küldeni…”. Vagyis, kevesellte az addig kivégzett  és  agyonvert  áldozatok számát,  ezért Biszku lelkes közreműködésével és intézkedésére, a vérbíróságok fokozott intenzitással folytatták  a  halálos ítéletek kiszabását (Tutsek, Vida, Borbély, Gadó,  Jacsó,  stb., bírák,  és segítőik: Lehota, Gál, Mátsik, Torgyán, Czili, Fáber, stb., közreműködésével).

Ne menjen feledésbe, hogy a szovjet agresszió miatt eddigi kormányaink “elfelejtettek” jóvátételt kérni az agresszortól, illetve törvényes jogutódjától. A jogos kérelem nem a legerősebb oldalunk, hiszen a németek és a szovjetek által elrabolt (elhurcolt) vagyontárgyainkért sem kértünk kárpótlást, sőt még az amerikai katonaság kezébe került és szőrén-szálán eltűnt aranykészletünk holléte iránt sem érdeklődtünk. Ez a nagyvonalúságunk és szemérmes hallgatásunk már-már kimeríti az anyagi értelemben (is) meggyötört állampolgárokkal szembeni bűntett tényét (megvalósulását).

Justitia Bizottságunk  2006-ban  részletesen (tételesen) feldolgozta a szovjetek ‘56-os agressziója miatt bekövetkezett veszteségeinket (32 oldalon), és megküldtük  Sólyom László köztársasági elnökhöz, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz, a parlamenti pártok elnökeihez,  a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, a legfőbb  ügyészhez és a médiák főszerkesztőihez, de mintha összebeszéltek volna, hallgattak, mint döglött  hal a vízben! Pontosítva az állításunkat,- Sólyom László volt az egyedüli, aki nem hallgatott, visszaküldte az anyagot azzal a megjegyzéssel, hogy ez a témakör nem az ő asztala! Mivel nem jelölte meg, hogy kinek az asztala  (ez az országos ügy),  ezért azóta is
kutakodunk  a megfelelő asztallal rendelkező  illetékes személy után, eljutván a kereskedelmi eladókig,  a pingpongasztal készítőkig,  a sakkozókig,  az éttermi asztalokig, a háziasszonyok konyhaasztaláig, de mindenhol a fejüket rázták és a kezüket széttárva  a kutatás folytatását  javasolták. Csupán egy asztalos mester jegyezte meg, hogy – mivel – Jelcin elnök is elismerte az agresszió  tényét és megkövette a  magyar népet (a parlamentünkben),  célszerű lenne  a Kremlben folytatni a kutatást. Az sem kizárt, hogy Gyurcsány és Orbán is  azért utazott oda,  hátha  Putyin asztala lesz a megoldás, hiszen már ismerték az  említett, hiteles adatokat  tartalmazó dokumentumunkat, és azt sem tartjuk kizártnak hogy  kettejük közül  egyikük vagy mindketten  átadták Putyinnak,  csupán (talán) még nem volt elég idő  a lefordítására  vagy a   tanulmányozására…

Legújabb kori történelmünk folytatásaként, meg kell említeni a rendszerváltozást követő – szemünk előtt  végbement –,  csodálatos (egyéni, kis-és nagycsoportok, sőt  tömegek)  átalakulását társadalmunk  minden egyes rétegében!  Azt már természetesnek vettük, hogy a kommunisták pártja ismételten nevet változtatott, de az csupán a szovjet példa majmolása volt. A példátlan átalakulást azok a főelvtársak  produkálták, akik  1990-ig a legvadabb módon átkozták a  rothadó kapitalizmust és  a kapitalistákat, nyakát tekerve
azoknak, akiknek a véleménye  egy csipetnyit is eltért az övékétől.

A rendszerváltozás után, egyik pillanatról a másikra fő-kapitalistákká, milliárdosokká, bankárokká, földbirtokosokká,  vállalati  elnök- vezérigazgatókká, energia szektorok tulajdonosává váltak az  egykori  PB, KB tagok, párttitkárok,  foxi-maxi tanfolyamokat végzett (kiemelt) káderek,  vagy  a párt segítségével magas beosztásba került személyek. Olyan is volt, aki hamarabb vált földbirtokossá, mint az új kormány megalakulása 1990-ben.

Berecz János például  még a  választási  korteskedés előtt  felvásárolt vagy  120 hold termőföldet  Tiszavasvári és/vagy Ibrány környékén,  de ezzel annyira magára haragította  az ottani  lakosokat, hogy “labdába se rúgott”  a képviselő jelöltek választása során (ma már az elévülési időt figyelembe véve, nem árulok el titkot azzal, hogy  két ibrányi illetőségű  rokona,   a ”kopogtató céduláikat” az én nevem megjelölésével adták le). Bereczen még az sem segített,  hogy a könyvesboltban  ingyen  osztogatták az ELLENFORRADALOM  TOLLAL ÉS FEGYVERREL c.  “művét”.

A társadalmi rétegződés alsóbb régióiban elhelyezkedő naiv polgárokat (vagy bunkókat és birkatermészetűeket) is jellemezte az átalakulás csodálatos megnyilvánulása.  Nagyon sokan szinte szinkronban és szinfázisban követték
pártvezéreiket átváltozását!  Az egykori főelvtársakból lett  kapitalistákat pontosan ugyan  úgy imádták,  mint  azelőtt, amikor még   kalákában szidalmazták a nyugati világ  “népnyúzóit”!  Mintegy varázsütésre, megszerették az addig utált  nyugati  tőkéseket is!  Bámulatos  jelenségsorozat volt!  Még a “puritánságáért(?)”  Kádár-tisztelők  többsége is (sorrendben) Grószhoz, Hornhoz,  Medgyessyhez, Gyurcsányhoz, Bajnaihoz  majd Mesterházyhoz csatlakozott,  kivéve azokat  az  ortodox (Thürmer féle) egyedeket,  akik agysérülése súlyosabbnak  bizonyult,  az előző  (némileg enyhébb) kategóriában lévőkénél.

Megfigyelhető volt az is, hogy nagyon sokan csak annak a személynek hittek (vagy hisznek ma is), aki nagyobbat, merészebben és folyamatosabban tud hazudni társainál! A hazugság olyan megbízható (stabil) tőkévé vált, amellyel rengeteg pénzt, vagyont, hatalmat, elismerést(hírnevet), bizalmat és  tömegtámogatást lehetett (és lehet) szerezni,  de a megtartásukhoz  idejében meg kell szervezni  a diktatúrát biztosító erőszak-szervezeteket.

Gyurcsány például jelentős családi (anyagi) segítséggel és “épületes” hazugságaival is csak úgy maradhatott meg a  hatalom csúcsán,  hogy 2006-ban a szemkilövőkre, a  lovas rendőrökre, a könnygázgránátokra, a  vízágyúkra,   a brutális  verőlegényekké változott (kiképzett) rendőrökre és a  bomlott elméjű híveire támaszkodott.  Távozása azzal magyarázható, hogy nem bírt a nemzeti ellenzéki erőkkel és az elfuserált gazdasági csődhelyzettel.

“Eretnek” módon, még azt is megkockáztatom  kijelenteni, hogy  előre megfontolt szándékkal  hozták létre a csődhelyzetet,  kisöpörték az államkasszát, nagy összegű külföldi kölcsönöket vettek fel, a visszafizetés határidejét pedig a következő választási ciklus időtartamára rögzítették, hogy az új kormánynak minimális mozgástere se legyen. Ugyanezt a manővert  hajtotta végre  Demszky Gábor is, mintegy  hatvan milliárd forint hiányt eltitkolva  a naiv,  figyelmetlen és irgalmas szamaritánusként viselkedő Tarlós István elől.

  Gyurcsány “csendestársa”, a behízelgő modorú (alamuszinak tűnő)  Bajnai Gordon,  ügyesen  “falazott” vezérének ezekben a kérdésekben, de  Gyurcsánnyal ellentétben, csendben és óvatosan távozott a “porondról”,  mert megszimatolta, hogy ilyen  (megtévesztő) magatartással  több esélye van egy  visszatáncolásra, mint a primitív, harsány és botrányt botrányra halmozó Gyurcsánynak,  belekalkulálva azt is, hogy  az idő múlásával  sokan elfelejtik  a Gyurcsánnyal való meghitt kapcsolatát.

Néhány szóval még érdemes a hazugság “erejével” foglalkozni,  mivel  a közelmúlt “kitermelt” olyan személyeket Kádár, Grósz, Horn, Medgyessy,
Gyurcsány, Bajnai és Mesterházy mellett,  akik   ordenáré hazugságukkal képesek voltak  félrevezetni a fél világot és pénzhez,  hatalomhoz,  elismerések tömegéhez, hírnévhez  valamint  szimpatizánsok tömegéhez  jutottak.

Ezek a  szerencselovagok meg sem érdemelnék  nevük és hazugságaik megemlítését, ha nem torzították volna el ‘56  történelmét, nem  sajátították volna ki ‘56 hőseinek (mártírjainak) a  tetteit, ha   nem okoztak volna anyagi és/vagy erkölcsi károkat egyes személyeknek, illetve  szervezeteknek.

Etalon példaként meg kell említeni  a nemrégiben elhunyt Király Bélát, aki  hazugságaival,  kaméleon  természetével,  spicliskedéseivel,  jól megválasztott helyezkedésével és  gátlástalanságával,   példátlan karriert futott be!  “Startja”  azzal kezdődött, hogy Horthy helyett Szálasit választotta,  és  1944 őszén már nyilaskeresztes karszalaggal a karján parádézott Budapesten és Kőszegen. Szoros kapcsolatban volt   Beregfy Károly (nyilas)  honvédelmi  miniszterrel,  akit később  segített a bitóra  tuszkolni.

Király Béla,  mint vezérkari százados  önként  vállalkozott  1945 elején  Kőszeg  város védelmére, de  március 28-án tiszttársait és katonát cserben hagyva, harmadmagával dezertált szolgálati helyéről, és   a várost megközelítő szovjet alakulathoz kocsikázott át. Magával vitte bajtársa személygépkocsiját,  a várost védő katonaság  okmányait,   többek között  az aknamezők telepítési vázlatát. Hasonló példátlan árulás ismeretlen a Magyar Honvédség történelmében!  Tettét azzal  magyarázgatta, hogy a várost és  lakosságát mentette meg a
szovjetek pusztításától. Ezt a hazugságát   elhitték neki, bár dokumentumokkal
igazolható, hogy a város védelmében 173 honvéd halt hősi halált. A polgári lakosság veszteségéről  nincsenek adatok, bár  a bombázások és  a tüzérségi tüzek nem csak az épületeket pusztították, hanem az ott lakókat is.

1945 augusztusában Király  belépett a kommunista pártba,  az igazoló bizottság makulátlan előéletűként igazolta, ezért az új honvédség állományába  nyert felvételt, ahol   hazugságaival és simulékony magatartásával gyorsan haladt a ranglétrán, 1950-ben már ezredesi rangban volt! Tábornokká Farkas Mihály nevezte ki, mivel Sólyom László altábornagy, vezérkari főnök (egyben a Hadiakadémia  parancsnoka), nemet mondott(!) Farkas kérésére,  hogy a katonai díszszemle vezetőjeként,  a “parádé” kezdetekor,   ne csak neki adjon be  jelentést, hanem a szovjet katonai főtanácsadónak  is. Sólyom altábornagy megjegyezte, hogy a szovjet tábornok  a szemle vendége lehet, de szereplője nem! Farkas  ezért Király Bélát  bízta meg  díszszemle parancsnoki teendőjének
ellátásával,  azonnal előléptette ezredesi rendfokozatából vezérőrnaggyá, és Király fenntartás nélkül teljesítette Farkas kívánságát, megalázkodva  frissen
kapott (és szabott) tábornoki gúnyájában.

Nem sokkal később, Sólyom altábornagyot letartóztatták, és az ún. tábornoki perben (hét tábornokról volt szó)   hét halálos ítéletet hozott a bíróság,  és mind a hét személyt kivégezték. Király pedig, aki közvetett módon segédkezett a tábornokok bitóra juttatására, mert hamis  vádakat  szórt bajtársaira (ezt később  is elismerte, azzal védve magát, hogy Farkas  hívatta magához, mandulával kínálgatta és  kérte, hogy  a nyilvánosság előtt  bélyegezze meg a vádlottakat, ő pedig eleget tett  minisztere kérésének), jutalmul megkapta  a
kivégzett Sólyom altábornagy hadiakadémiai parancsnoki bársonyszékét, valamint a  szintén kivégzett   Beleznay István vezérőrnagyOrbánhegyi út 18. sz. alatt lévő lakását, “tokkal-vonóstól”, vagyis a benne lévő ingóságokkal együtt.

Hamarosan Királyt is elkapta a “gépszíj”, 1952-ben Rákosi börtönébe került, onnan 1956 szeptemberében szabadult és azonnal jelentkezett Bata István honvédelmi miniszternél a szocializmus építésének folytatására. 1956. október 28.-án pedig Nagy Imrénél “kopogtatott” a forradalom segítésére. Nagy Imre beleegyezett, hogy a Nemzetőrség tiszteletbeli elnöke legyen, majd november elsején kinevezte Budapest katonai parancsnokává. November 4-én reggel, a szovjetek második agressziójának kezdetén, miniszterelnökét és katonáit cserben hagyva dezertált Budapestről, 30-35 nemzetőrrel a Dunántúlra távozott, majd egy szovjet alakulat támadásakor, nemzetőreit is magukra hagyva dezertált Nagykovácsinál és Ausztriába menekült.

Király bármelyik dezertálásait,  a világ bármely hadseregének hadbírósága  főbelövéssel honorálta volna(!), de háryjánosunk épületes hazugságával dicsőséges tetté konvertálta azokat. Érdemei elismeréseként Horthytól, Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól, Farkastól, Mádlitól, Sólyomtól, Medgyessytől, Gyurcsánytól kapott kitüntetésekkel dekorálta a zubbonyát. További hazugságainak köszönheti, hogy Göncz Árpád előléptette vezérezredessé, országgyűlési képviselővé választották, a parlament SZDSZ-es frakcióvezetője lett. Az MTA akadémikusává (külső tagjává) is megválasztották, és lehetővé tették számára, hogy az MTA Mindentudás Egyetemén előadja ‘56-os képzelt hőstetteinek kiszidolozott változatait.

Külföldön  elhangzott  számtalan hazugságai gyöngyszemeként  említhető meg, az 1956. december 30-án  (New Yorkba  érkezésekor) adott interjúja, miszerint: 8 harckocsival és 300 emberével(Sic!) törte át a Budapest körüli szovjet  katonaság gyűrűjét,  és a Szabadság hegyen át Nagykovácsiba vonult  (ahol győzedelmeskedett egy szovjet alakulat felett), onnan pedig Ausztriába távozott.  Az USA-ban  “készpénznek” vették  Király meséjét, hat  állam díszpolgárává választották,   külföldi és belföldi “élménybeszámolós” útjait finanszírozták (japán,  vietnámi, indiai, kanadai,  indonéziai, stb., stb. kiruccanásait”) sőt egyetemeiken is előadást tarthatott a forradalmunk és szabadságharcunk történeteiről.

Szinte kínos leírni, hogy Királynak  Budapestről való dezertálásakor egyetlenegy harckocsija sem volt (!!!), három gépkocsi és max. 35 ember állt a rendelkezésére, a Nagykovácsiban lezajlott (nemzetőrök és szovjetek közötti) összetűzést pedig a helységen kívüli,  ún. Kopasz-hegyi kilátóból  nézegette, majd  gépkocsival Ausztriába robogott!

Király elhunytát követően,  Bajnai Gordon miniszterelnök méltatta tetteit a ravatalánál, a RUBIKON c. történelmi folyóiratban pedig Romsics Ignác történész akadémikus, az MTA tagja, jelentetett meg egy terjedelmes nekrológot, amely minden egyes mondata hazugságot, csúsztatást vagy téves  adatot tartalmazott. A hab akkor került Király tortájára, amikor a Nemzeti
Közszolgálati Egyetemen  (2012-ben), tudományos konferenciát tartottak Király “életművéről”, ahol Romsics Ignác és Horváth Miklós is szerepelt az előadók között. Horváth Miklósról azt kell tudni, hogy komisszárként szolgált a Néphadseregben, a rendszerváltozás után (Für Lajos hadügyér idejében) átejtőernyőztették a Hadtörténeti Intézet és Múzeum állományába (most üljenek le azok a Tisztelt Olvasók akik állva olvassák  ezeket a sorokat!), szóval a HIM új állománytáblájának ‘56-os történészi státuszába kapott beosztást! Finoman szólva,- vagy Für Lajos nézte hülyének az embereket, vagy a “személyügyisek” nézték Für Lajost …. annak, amit megérdemelt! Merthogy: az akkori napilapokban is megírtam ezt a történetet (NONSZENSZ cím alatt), tehát kizárt dolog, hogy ne került volna be a HM sajtófigyelő anyagába és nem lett volna letéve a miniszter asztalára.

Történelmünk hányingert keltő  eseményeként kell megemlíteni, hogy Királyon kívül két másik  tábornok  is ott toporgott a “hullarablók” csoportjában. Sólyom altábornagy lakását előbb Bata István, majd Janza Károly altábornagy vette birtokba, minden bennlévőséggel együtt, és amikor a kistarcsai fogházból kiszabadult Sólyomné elment egykori lakásába visszakövetelni azt és ingóságait Janzától, látta a bevetetlen ágyon, hogy férje monogramos ágyneműi vannak használatban.

Ezek ismeretében meg lehetett érteni (?!) Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter Sólyomnénak adott válaszát, amikor a jog és az igazság legfőbb őrének a válasza így hangzott: ///Tisztelt Olvasók,  most  vegyenek mély lélegzetet és igyekezzenek türtőztetni magukat a válasz tartalma miatt!/// -TEHÁT: “Kedves Elvtársnő! Azok az új tulajdonosok már megszokták a lakást és a benne lévő dolgokat! Méltánytalanság lenne elvenni tőlük”!

Ezt a történetet  elfelejtette  beletenni Schubert Katalin: SZEMBENÉZNI A TÖRTÉNELEMMEL c. könyvecskéjének dr. Janza Károly altábornagyról írt részébe,  nem kérdezte meg interjúalanyától, hogy milyen érzés volt Sólyom monogramos  evőeszközeivel  falatozni, vagy a   kivégzett tábornok  lakásában  lakni,   ingóságait használni, pedig aligha kerülte el a figyelmét Sólyom Ildikó
(a mártírhalált halt Sólyom altábornagy leánya) könyvében  leírt  tények, hiszen ennek a könyvnek a kéziratát  megszerezte  a Zrínyi Kiadótól és  szépen felhasználta a disszertációjában.   A plagizálás valószínűségét nem érdemes kutatni, de az határozottan  leszögezhető, hogy a Bíráló Bizottság  által, az értekezés új tudományos eredményeként elfogadott három tétel egyike sem
tartalmaz új tudományos értéket! Még csak nyomaiban sem!

Az előző  téma lezárására egy  kuriózumként is felfogható történet következik.
A  Sólyom Lászlótól  “elzabrált” lakásba Bata István költözött be néhány hétre (megtizedelve a bent lévő  ingóságokat), majd  Janza altábornaggyal (aki a a kivégzett Révay Kálmán vezérőrnagy,  Sólyom lakás  feletti  emeleten lévő lakásába telepedett be)  lakáscserét hajtottak végre,  “testvérileg osztozkodva”  az ölükbe hullt értékeken.  Janzáék  elköltözése után özv. Kun Bélánénak lett
kiutalva a lakás, majd elhalálozása  miatt  Sólyom altábornagy  névrokona, dr. Sólyom László az Alkotmánybíróság tagja lett az új tulajdonos. Ekkor már  az előzőleg Eszter utcát  a mártír  Sólyom László altábornagy nevére változtatták és egy emléktáblát is elhelyeztek a kettes számú ház kerítésére. Dr. Sólyom László odaköltözése után, az utca neve ismét  Eszter utcává változott! Dr. Sólyom László  alkotmánybíró nem kifogásolta  ezt a névtábla csereberét, bár sokak szerint ez az eljárás  durván  megsértette az ártatlanul kivégzett altábornagy iránti tiszteletet, valamint  hozzátartozóit,  baráti körét  és tisztelői táborát. Miután dr. Sólyom László még két lakásnak lehetett boldog tulajdonosa, az Eszter utcai lakást  a leánya  kapta meg.  Vagyis: az egykori Sólyom  tulajdonát képező lakást sokan birtokolták, csak a jogos tulajdonos hozzátartozói bizonyultak  persona non  grata-knak, sőt még az ingósságuk is
másoké lett.

Felbukkantak még Király Béla mellett  más  történelemhamisítók, hazugok  is (Bánkuty Géza, Szalay Róbert,  Ábrahám Dezső,  Czeglédi József),  de tevékenységük  könnyen fellelhető a GOOGLE-ban, ezért szükségtelenül bővítenék ezt az anyagot,  hazugságaikat valójában önmaguk leplezték le, mert egy-egy hőstetteiket  többféle változatban adták elő, és  bizonyítani semmit sem tudtak.

Összegezve: a felvázolt és elemzett kérdésekből kitűnik, hogy  történelmünket  egyes  hazugok,  paranoiás személyek, akarnokok, gátlástalanok, félműveltek  és   hatalomra éhesek torzították el vagy szennyezték be.  Az esetek többségében   a naiv (hiszékeny),  tájékozatlan, felületes, jellemgyenge, iskolázatlan vagy  agysérült embereket megtévesztve jutottak a hatalom holdudvarába vagy a csúcsára, ahol  csak  a terror eszközeivel és erőivel volt
képes rövidebb vagy  huzamosabb ideig   megmaradni. Uralkodásuk során    embertömegek  kivégzése, bebörtönzése, megkínzása, kisemmizése, megfélemlítése és/vagy megtévesztése  vált permanens tevékenységgé. Családokat tettek földönfutókká,  ezreket kényszerítettek a haza elhagyására, tíz és száz ezrektől vonták meg a szabad gondolkodás, alkotás, cselekvés, utazás
vagy tanulás jogát. Százezreket tartottak megfigyelés alatt,  besúgók hadát szabadították az emberekre.

Szélhámosok, hordószónokok, hazudozók és képmutató kaméleonok jutottak a hatalom holdudvarába (közelébe),  virágzott a korrupció, a közvagyon   lopása és újrafelosztása, valamint a magántulajdonok látványos elkobzása.  A megfélemlítés  egyik eszközeként széles körben alkalmazták a legfelsőbb pozícióban lévők félreállítását  vagy likvidálását.

A rendszerváltozást követő időszakban, a felelősségre vonás elmaradása  lehetőséget nyújtott a  bűnösök visszasompolygására. Ezzel egy időben megjelentek a hazugsággal és/vagy hangerővel hírnevet szerzett a Király féle hétpróbás szélhámosok, meghamisítván ‘56-os történelmünket, elbizonyítva és megosztva a tájékozatlan embereket.

Mindezek integrált   (a közvéleményre  gyakorolt) hatására,  egyes pártok népszerűsége  egyik napról a másikra “népgyűlöletté”  változott, mert  pénzzel és médiákkal – majhogynem – tetszés szerint  lehetett (és lehet) manipulálni a
közvéleményt.

A FIDESZ 2/3-os  választási győzelmét (eddig) alig volt képes kihasználni, defenzív pozíciót vett fel, és eleddig futni hagyta,  az előző éra  (dübörgő gazdaságot hazudó,  tönkrement gazdaságot produkáló és hatalmas külföldi kölcsönöket elherdáló) kapitális gazembereit (Medgyessyt, Gyurcsányt,
Kókát, Bajnait, és társaikat).

Történt mindez, annak ellenére, hogy az ellenzék taktikája átlátszóbb volt, mint az üveg nélküli ablak: a FIDESZ kormány a megalakulási pillanatától kezdve az ellenzék pergőtüzébe került, minden egyes cselekedetét  rossznak minősítették,  hazugságok özönét zúdították a kormányra, belföldön és külföldön terjesztették rossz hírét, és még akkor sem ütötték meg a bokájukat, amikor 100%-ig bizonyított volt a hazugságuk. A FIDESZ reflektálása gyengébb volt a reggeli harmatnál. A “rókalyukból” előmerészkedett  az a Bajnai is, akinek  oroszlánrésze volt  gazdaságunk és pénzügyi helyzetünk “padlófogásában”. A HÍR TV pedig úgy tesz, mintha  az ellenzéké  (annak oldalán) lenne.

A JOBBIK számos  jogos követelése  és igazságot képviselő álláspontja  ellenére, apolitikus módon, gyakran  (akarva-akaratlan)  a felbátorodott  (hazug) ellenzéknek “muzsikált”, szövetségeseket nem keresett  és számos kérdés felvetésében kiütközött a tapasztalatlanságuk,  ismerethiányuk, illetve a “csípőből való tüzelés” eredményességében bízó hitük. Talán ezt nevezhetnénk egy hálódiagramban  logikai  kapcsolatot jelentő,  érdemi hasznot nem hozó vagy azt nem tartalmazó “látszattevékenységnek”.

Talán ez a tanulmány  hasznosítható lesz  sokak számára,  főként azoknak, akik belátják, hogy  az igazságért, a haladásért, a jobblétért   és az emberi tisztesség  helyreállításáért tenni is kell valamit, főként azok ellen az ügyeskedők és  úton, útfélen hazudozok ellen, akik  közel hatvan évig  uralkodtak,  ígérgettek, terrorizáltak, hazudoztak,  és  most is arra várnak, hogy  szokásukhoz híven mindent újra kezdjenek. Ha engedjük őket, ha  nem tesszük meg  záros határidőn belül, amit meg kellett volna eddig tennünk törvényes keretek között,   akkor majd ők megteszik saját  törvényeik szellemében azt, amit Kun, Szamuely, Rákosi, Péter,  Kádár, Farkas, Apró,  Marosán, Biszku,  Gyurcsány, Gergényi  és bandájuk megtett!  Ne legyenek illúzióink és kétségeink a módszereik felől.

Lejegyezte:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

Nemzeti InternetFigyelő

8 című bejegyzés “Dióhéjba tömörített történelmi dilemmáink – avagy: vény nélkül kapható gyógyszer ideológiai agybetegek számára” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Azt tudja-e a Kedves Olvasó, ki volt a legnagyobb gazember a szocializmus alatt? Ráadásul még Bokor úr is szemérmesen kihagyta a cikkéből.

    Bizony nem más, mint a háttérből tevékenykedő ACZÉL GYÖRGY (Appel Henrik) kulturális miniszter. Ha jól meggondoljuk, a kártékonysága túltesz még Károlyi Mihályon is. Pedig őt sem lehet nagyon íbereni.
    Aczél “munkálkodásának” eredménye, hogy ma ez a félresikeredett értelmiségnek mondott elit uralkodik Magyarországon. T. István.

    Kedvelés

  2. Hirtelen kiegészítésül csak egy idézet:
    H.B.
    Emlékezzetek, hogy 1989/1990-ben mivel nyugtatták le a levitézlett és elfajzott országrontók az embereket:
    “A törvények meghozatala a fontos és a demokratikus intézményrendszer létrehozása.”

    ÉS MINDENHOL, DE MINDENHOL MEGMARADTAK A RÉGI, JÓL BEVÁLT KÁDEREK, PRIBÉKEK, FÜLBESÚGÓK, A LE-ÉS FELMENŐ VASTAGNYAKÚAK, AZ EGÉSZ SAKÁL-KOTORÉK. Ott vannak a munkahelyeken, a pártokban , a szakszervezetekben az egyházakban. Maradt a K-vonal, maradt a hálózat, szinte érintetlenül: és a tehetségtelen, de a gyalázatban annál inkább szorgalmas és szervilis aljanépet mesés vagyonokhoz juttatták (a mi véren és verítéken szerzett tulajdonunkat – gondoljatok a kisemmizett és végletekig megalázott parasztok milliós táborára, a gyárakban kussoló melósokra, akiknek tehetetlenül kellett végignézni, hogyan fosztják meg őket és családjukat a megélhetést biztosító munkától, hogyan értékelik le munkájukat, hogy mára életük munkájának szinte egyetlen eredményére, lakásaikra, vagyonunkra is rátegyék a mocskos mancsukat, ezzel véglegesítve a rabszolgaságot számunkra… ), hogy kellő időben és helyzetben majd ezek az újgazdagok és újundokok viszonozzák nekik a gazemberséget gazemberséggel.
    Ezért kell hát a fidesznek is mindenkit, lehetőleg mindenkit a helyén hagyni! A KEZÜKET FIGYELJÉTEK, NE A DUMÁT!!! Helyén hagynak mindenkit, néhány gyalogot beáldoznak. Itt maradnak nyakunkon a bürokratáik, a bankárjaik, ügyészeik, szakértőik. Ránk szabadították a rendőröket, bírókat, 56-os akasztókat és akasztatókat, pufajkásokat, D-209-eseket, libásokat, kacsásokat, tocsikokat, tribuszernékat, vörösiszaposokat, baumagosokat, globexeseket, westBalkánosokat, princzeket, kókányolt böszméket, draskovicsokat, felcsútiakat, alcsútiakat, simorokat, kálmánokat, kajmánokat, bolgárokat, a számlagyárosokat, a zabrálókat, a degeszbuksza hercegeket, az egész gyülevész bandát, akik naponta és elképesztően virulens módon szívják, szívják, habzsolják és zabálják életünket, dőzsölik vérünket, reményünket, múltunkat, jelenünket, jövőnket.
    Pöcegödörré, trágyává teszik történelmünket, nemzeti hőseinket, magyarságunkat. Bomlasztanak, rothasztanak, döglesztenek, gyűlölködnek, züllesztenek. Ha nem velünk történne mindez, tán még csettintenénk is, “micsoda rendezés! micsoda balfácánok ezek a magyarok!
    Ilyen balfaszokat nem hordott még a hátán a föld!”

    Kedvelés

  3. A fenti cikkhez egy kis adalék:



    Érdemes végignézni, nagyon sok olyan infót tartalmaz amit igencsak titkolnak előttünk a paraziták.
    fy
    UI:
    Isten, verd meg a hébert!
    Rossz kedvvel, ínséggel!
    Veszejtsd azt a törzset el, Ha küzd ellenséggel!
    Bal sors tépje gyorsan szét!
    Hozz rá szűk esztendőt!
    Bűnhődje meg az a nép a múltat,s jövendőt.
    Írmagja se maradjon!
    ÁMEN!

    Kedvelés

  4. Az idegen hatalom segítségével megint a buták, ostobák jutottak hatalomhoz. Ők lettek az új uralkodó osztály. A párthoz való hűség kellett a bármilyen vezetői poszt betöltéséhez is. Négy elemis megyei főispánokkal, akarták építeni az új mindennél fejlettebb társadalmat. Két év alatt lecserélték az egyetemi oktatói gárdát
    .Nagy Imre címszavakban.
    Mit érdemes kihagyni az 56-os megemlékezések beszédeiből: (!
    Tanulmányok: 4 elemi és 4 polgári osztály. 1912 géplakatos segéd, 1914 segédi oklevél.
    1948. szeptember 15-én Nagy Imrét kinevezték a Közgazdaság-tudományi Egyetem professzorává, az agrárpolitikai tanszék vezetőjévé. 1949 és 1950 között emellett az Agrártudományi Egyetemen tanít agrárpolitikát. 1953-ban agrártudományi tanulmányaiért a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.
    1949-ben a gödöllői agráregyetem rektora.

    Mivel a józan ész ritka kincs, ma a demokrácia nevében a (buta) többség uralkodik. Megint csak felejtették Széchenyit, aki szerint „az önkény rendszerint karöltve jár az ostobasággal”.
    Széchenyit megölték ezért, de az ő igazsága romba döntötte a Habsburg, a cári és a sztálini birodalmat. De sajnos ma is ezek a bölcsek neveltjei, akik a párt kegyelméből lettek valakik, rángatják dülöngélő szekerünket a végzete felé. „Mondd az ostobának, úr hogyan lehet/Meglásd ő hűségesen követ”. Írtam 1978-ban az ilyen emberekről.

    lényeglátó

    Kedvelés

    1. Talán egy gondolat még ide kívánkozik.

      A népet és a buta többséget ne keverjük azért össze. Miszerint a magyar államiságot évezredekig a “buta paraszt” tartotta meg, és mindíg az “okos nemesség” árulta el. De ma már okos parasztságunk sincs, miként semmink sem, a haza biztos megtartására.

      Ha még feltámasztható lenne az okos paraszti osztály, akkor bármelyik tíz parasztból kiválaszthatóan, egy az biztosan különbül vezetné el az ország ügyeit, mint a mai diplomások százezrei teszik. Különösen, ha a vezető diplomásaink ráadásul nem is a valódi magyar nemzet fiai.

      A lényeglátó hozzászólásából idézve: „az önkény rendszerint karöltve jár az ostobasággal” , ez a Széchenyinek tulajdonított mondat helyesebb lenne így: AZ ÖNKÉNY RENDSZERINT KARÖLTVE JÁR AZ OSTOBÁKKAL. Egyértelmű, mert az önkény a támagatóit az ostobák közül válogatja ki. Miként Appel Henrik is tette. T. István.

      Kedvelés

  5. Több alkalommal “lehidaltam” a cikk olvasása közben. Egyre erősödik (pedig eddig sem volt gyenge) bennem az érzés, hogy ahogy “fejlődik” a társadalmunk, úgy egyre nagyobb gazemberek kerülhetnek a társadalmi csúcspozíciókba.
    Köszet a szerzőnek. Annyit helyesbítenék azonban, hogy a cikk mégiscsak fidesz mosdatósra sikerült. Már az elején is a fidesz hatalmi idejét, mint a rendrakás időszakát említi Bokor úr, a későbbiekben pedig mint védekezésre kényszerülő csoportről szól. Már bocsánat, de 2/3-os fölénnyel senki felé nem kellene védekeznie, nyugodtan támadhatna. Ha akarna. De nem akar. Már csak azért sem, mert egy akarat, egy cél vezérli mindkét eddig hatalmat gyakorló, volt kommunista társaságot. Mivel azonban az ember járás közben hol a bal, hol a jobb lábával lép, hát így vezetik el a “nép”-et oda, ahová nem akart soha eljutni.
    eSzeL

    Kedvelés

  6. „ A törvényről

    A törvény olyan, mint a pókháló, amely megfogja a kisebb állatokat, a nagyobbak azonban átjutnak rajta. A dongó beléje jutva széttépi, s kirepül belőle, a kis légy azonban fennakad benne.”

    „hol a bűnözők a törvényhozásban ülnek, soha törvény elé nem kerülnek!” Bölcsességek könyve!

    Ha hitvány gazemberek kerülnek magas polcra, amennyivel méltatlanabbak erre, ugyanannyival gondatlanabbak és felelőtlenebbek lesznek, s eltelnek esztelen hetykeséggel és vakmerőséggel” (Demokritosz — 41/48,) Lásd Sztálin, Rákosi, Kádár, Caucescu, Zsitkov, Honecker, stb. elvtársak

    „ „Fejedelmeid megátalkodottak és lopóknak társai, mind szereti az ajándékot, és vesztegetést hajhász” (Ézsaiás próféta 23.

    „A modern állam politikai tehetetlenségének leplezésére magas fokú dezinformációs tevékenységet kénytelen folytatni. Minél rosszabb a kormányzat, annál több a hazugság. Hamvas Béla

    lényeglátó

    Kedvelés

  7. TISZTELT T. ISTVÁN és TISZTELT eSzel Úrnők/Urak! (?)
    A cikkem így is meglehetősen terjedelmes, Aczéllal és sok más gazemberrel nem tudtam foglalkozni, eddig is, és ezután is, várom az Önök és mások hasznos kiegészítését, mert egy cikkből sok minden kimarad, még egy lexikonból is, de szerintem sajnálatos, ha egyesek csupán ezt vették észre, csupán Aczél megemlitésének elmaradása váltotta ki kritikai érzékeik aktivizálását. De ha már meg lett említve, akkor konkrét bizonyítékokat is kellett volna mellékelni a tevékenységéről, mert így csak “sárdobálás”-nak tűnik az elmarasztalása, amellett nem is igaz a “minősítése”, mert alattomos, fondorlatos és mérhetetlen kártékony “múködése” ellenére sem volt egy súlycsoportban Kádárral, csupán a gatyája magasságig ért fel, bár az sem kifejezetten rossz teljesítmény tőle.
    A FIDESZ-t nem mentegettem (!), de az sem lehetett a célom (ebben a témakörben), hogy Gyurcyányék alá “lovat adjak”, mert ha sokan mást sem tesznek, mint a FIDESZ-re szórják az átkaikat, akkor hamarosan köpönyeget váltva Gyurcsány és sleppje ellen tehetnék ugyanezt, ha mernének! Én Kádár alatt sem féltem felemelni a szavamat a törvénytelenségek ellen, talán elhiszik nekem, hogy most se félnék Orbánéktól, de ez a cikk másról szól, bár a 2/3-os többség megemlítéséből érteni lehetett (és kellett volna), hogy nem a FIDESZ dícséretének szántam!
    Tisztelettel és üdvözlettel: Bokor Imre.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.