A liberális hazugságkultúra (3.rész) A liberális korlátoltság

Azt akarják ezek a liberális korlátoltak, hogy jobban higgyek nekik, mint a saját szememnek? Az öreg cigány tudja, hogy van cigánybűnözés, a borsodi cigányvajda is tudja, a cigánybűnözők és szövetségeseik természetesen tagadják, a liberálisok kisagya pedig képtelen megérteni. Ezt utóbbit nevezte valaki találóan ideológiai alapú korlátoltságnak. Korlátoltak. A szó szoros értelmében. Valamennyien.

A rögeszméjük megakadályozza, hogy észleljék a valóságot. És nem is akarják megismerni a valóságot, mert félnek tőle. És még a valóságnál is jobban félnek a valóság kimondásától. E tekintetben a valódi, elvszerűen korlátoltak közös nevezőn vannak a haszonelvből szabadelvű műkorlátoltakkal. Lehet bírálni a Jobbik tevékenységét jobbról és balról egyaránt, jogosan és alaptalanul is, meg is teszik rendesen, de én élvezem őket és szurkolok nekik, mert egyedül ők merik az igazságot kimondani. Bátrak, rendíthetetlenek, tisztességesek és okosak. Képesek voltak arra is, hogy időben megszabaduljanak a beépített „tégláktól”. Biztosan akad még közöttük egy-kettő, de remélem, azok is horogra kerülnek előbb-utóbb. Ezért utálják őket és ezért félnek tőlük…

A hazugság világában az igazságot kereső és kimondani merő ember jelenti a legnagyobb veszélyt a társadalmi berendezkedésre, az örökös kiváltságokra. A mindennapi emberek is tudják ezt, és sokan éppen ezért nem szavaznának még rájuk, mert tapasztalatból azt is tudják, hogy az igazmondók, ha nem győznek, előbb-utóbb rossz végre jutnak. Ezért félnek az igazságnak még a meghallásától is. Tapasztalatból tudják, amit Fekete Gyula oly találóan fogalmazott meg, hogy a gonosz hatalmak a Krisztusokat mindig latrok között feszítik meg. Ezért van az antiszemitázás, rasszistázás, fasisztázás. Az emberek pedig félnek, hogy a tanítványok sorsára juthatnak, akiket egy kivétellel mind kivégeztek.

Az 1945-öt mindmáig követő rezsimek alatt megismerték, milyen az, amikor „a fortélyos félelem igazgat”, és védekezésül elsajátították a „nem látok, nem hallok, nem beszélek, nem gondolkodom” magatartást. A „létező szocializmusban” volt tréfás kérdés, hogy mi a szocializmus. A válasz: az eszme diadala a józan ész felett. A dicsőséges rendszerváltás a mindennapokban annyi újdonságot hozott, hogy a kérdést ma már a liberális globalizmusra vonatkozóan tehetjük fel. A válasz ugyanaz: az eszme diadala a józan ész felett. A vezénylő tábornok úrnak a KISZ-es pályafutás után még megmaradt józan esze felett tökéletes diadalt aratott az Oxfordban beletáplált liberális eszme. A Soros által ösztönzött oxfordi agymosás.

Nehogy valaki azt higgye, hogy én azért szóltam le a „Jeszenszky rasszizmusa” ellen tüntető bugyuta diákokat, mert Jeszenszkyt, a „tudóst”, fel akarom magasztalni. Ő egy saját vélemény nélküli, kívülről irányított, elvtelen karrierista. Jól bizonyítja ezt az a kijelentése, hogy „ma már másképp fogalmazná a kifogásolt mondatot”. Eszébe sem jutott azt mondani, hogy ha nem igaz az állítása, cáfolják meg. Mert ő tudja, hogy a liberális világban az igazság nem mentség a gondolatbűn alól. De az az ostoba cikke is az állításomat támasztja alá, amelyet az iraki háborúval kapcsolatban írt Szaddam Husszein szobrának az amerikaiak által történt ledöntése kapcsán. Egy volt magyar külügyér, egy volt washingtoni nagykövet, képes volt Irak amerikai megszállását a magyar 56-hoz hasonlítani! Ez legalább akkora politikai baromállatság volt, mint amikor szegény Orbán Hruscsovhoz hasonlította Putyint, amikor az kiverte Dél-Oszétiából a grúz betolakodókat. Egyetlen európai politikus sem mondott hasonlót, de Viktorunk nagyon be akart … hm … hízelegni az amerikai tartótisztjének. Rokonlelkek. Nem véletlenül tartotta meg nagykövetéül. Jeszenszky, amikor megírta „A győzelem napján” c. cikkét (http://kuruc.info/r/6/103605/ ), örök időkre kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt. Elhiggyem, hogy ő is, mint az amerikaiak elhülyített többsége, elhitte, hogy a háború „sétagalopp” lesz és az irakiak virágesővel fogják várni az amerikai „felszabadítókat”? Nem hiszem, hogy ennyire hülye volna. Ő csak igazodott. Tudta ő, hogy nem igaz, amit írt, de valószínűleg abban bízott, hogy az amerikaiaknak, mint már annyiszor, most is sikerülni fog a világ előtt eltitkolni a valóságot és mindenkivel elhitetni a hazugságaikat. Mint az első és a második világháború után. Szerencsére most már nem sikerült, őkelme meg „orcára esett”. Van ilyen. De emiatt ennek az embernek nem volna helye sem a magyar politikai életben, sem az egyetemi katedrán, mert a cikk amellett, hogy az elvtelenség, a történelemhamisítás és a szégyentelenül hízelgő hazudozás Csimborasszója, a nemzetközi jogot is leköpi. Az USA ui. az általa aláírt ENSZ alapokmány megszegésével támadta meg Irakot. A magyar diplomata pedig ünnepli az USA jogsértését és szerződésszegését. Egy jogállamban a jogsértést védelmezőknek börtönben volna a helyük. Grazsdanyin Jeszenszky ugyanakkor elképzelhetetlennek tartja, hogy Magyarország ne teljesítse nemzetközi kötelezettségvállalásait. Mert szerinte az amerikai jogsértés helyes dolog, de Magyarország más, egészen más.

Nálunk a legfőbb prioritás a nemzetközi kötelezettségeink túlteljesítése, kivéve, ha Amerika másként kívánja. Ezért küldtünk katonákat az ENSZ alapokmány felrúgásával és négypárti egyetértéssel Irakba. Jeszenszky elvtárs ezt ünnepelte. Bravó! Semmi más, csak az elvtelenség és hízelgési ösztön késztethette a cikk megírására. Nem ostobaságból írta, mert annyira hülye nem lehet, hogy elhitte volna Szaddamnak a tömegpusztító fegyvereiről terjesztett amerikai hazugságokat. Megfelelési kényszerből, magyarul stréberségből, seggnyalásból azt tettette, hogy mindezt elhiszi és még a magyar újságolvasókat is igyekezett ráhangolni egy becstelen nagyhatalom népirtó politikájának az elfogadására és hazugságai elhívésére. Igen, a szocialista szocializációja nyomán kialakult pavlovi feltételes seggnyalási reflex hatására ösztönösen, gondolkodás nélkül tette! Elnézést a közönséges szóhasználatárt, de nem tudom más szóval méltóképp kifejezni. Az egész ügynek a tragédiája és a komédiája, hogy ez az ember, akinek egyetlen mozgatója a megfelelni akarás, talán egyszer életében leír egy igaz mondatot, és az lesz a végzete. De megérdemli, mert a hivatkozott cikkében őt sem érdekelte egyáltalán, hogy mi az igazság. Ő is ugyanazzal a módszerrel élt, mint a most rátámadó hiénák.

Tanulság: a hiéna a hiénának a hiénája. Legalábbis a liberális hazugságkultúrában. Az eset minden hasonló embernek szóló üzenete: vigyázzatok, hogy mit mondotok, mert egy véletlen antipolkorrekt elszólás, akár igaz, akár nem, elegendő ahhoz, hogy semmivé tegyünk benneteket, bármily nagynak hiszitek is magatokat.

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Folytatjuk…

Kapcsolódó:

A liberális hazugságkultúra (1.rész) – Egy liberális megbotlik és az önkéntes liberális KGB a tettek mezejére lép

A liberális hazugságkultúra (2.rész): A liberális igazság