A liberális hazugságkultúra (3.rész) A liberális korlátoltság

Azt akarják ezek a liberális korlátoltak, hogy jobban higgyek nekik, mint a saját szememnek? Az öreg cigány tudja, hogy van cigánybűnözés, a borsodi cigányvajda is tudja, a cigánybűnözők és szövetségeseik természetesen tagadják, a liberálisok kisagya pedig képtelen megérteni. Ezt utóbbit nevezte valaki találóan ideológiai alapú korlátoltságnak. Korlátoltak. A szó szoros értelmében. Valamennyien.

A rögeszméjük megakadályozza, hogy észleljék a valóságot. És nem is akarják megismerni a valóságot, mert félnek tőle. És még a valóságnál is jobban félnek a valóság kimondásától. E tekintetben a valódi, elvszerűen korlátoltak közös nevezőn vannak a haszonelvből szabadelvű műkorlátoltakkal. Lehet bírálni a Jobbik tevékenységét jobbról és balról egyaránt, jogosan és alaptalanul is, meg is teszik rendesen, de én élvezem őket és szurkolok nekik, mert egyedül ők merik az igazságot kimondani. Bátrak, rendíthetetlenek, tisztességesek és okosak. Képesek voltak arra is, hogy időben megszabaduljanak a beépített „tégláktól”. Biztosan akad még közöttük egy-kettő, de remélem, azok is horogra kerülnek előbb-utóbb. Ezért utálják őket és ezért félnek tőlük… A liberális hazugságkultúra (3.rész) A liberális korlátoltság Tovább olvasása

A liberális hazugságkultúra (2.rész): A liberális igazság

Itt abbahagyom az előzményekkel és  kísérő tünetekkel való foglalkozást. Térjünk a lényegre: az általam átolvasott megnyilatkozások közül egyetlen egy sem – értik (?) – egyetlen egy sem (!) tartotta fontosnak annak a kérdésnek a felvetését, hogy igaz-e, amit Jeszenszky állít. Miért? Mert ez nem számít a 21. században!

Kit érdekel az igazság a liberális globalizmus szürrealista világában, a globálszürreálban, azaz a lelkiismereti és szólásszabadságot deklaráltan a legnagyobb értéknek tartó, un. „képviseleti demokráciákban”? Csak egy a fontos: az, hogy a megnyilatkozások összhangban vannak-e a titkos véleményhatalom diktátumával. Mint a szociban, a szólásszabadság ma is azt jelenti, hogy „szabad országban, szabad ég alatt, szabadon szabad mondani, amit szabad”. Harminc-negyven évvel ezelőtt olvastam egy könyvet. A szerzőjét már régen elfeledtem, de a címe megmaradt az emlékezetemben, ezért az interneten meg tudtam keresni. David Riesmannak „A Magányos Tömeg” c. könyvéről van szó. A liberális hazugságkultúra (2.rész): A liberális igazság Tovább olvasása

A liberális hazugságkultúra (1.rész) – Egy liberális megbotlik és az önkéntes liberális KGB a tettek mezejére lép

Azt már megszoktam, hogy akik az USA-t vagy Izraelt bírálni merészelik, akik nem értenek egyet a cigánybűnözés padló alá söprésével, akik tiltakoznak a magyarsággal és a magyar emberekkel szemben alkalmazott kettős mérce ellen, azok rasszisták, fasiszták, antiszemiták.  De azt, hogy az ország egyik szuperliberálisából is az lehet, álmomban sem gondoltam.

Már biztosan kitalálták, hogy Jeszenszkyről beszélek. A pasi sosem volt a szívem csücske, mégpedig az elvtelen liberalizmusa miatt, ezért némi kárörömmel látom, hogy őt is, mint sok más, minden áron megfelelni akarót, utolérte a végzete: már ő is rasszistává, stb.-vé vált a liberális elvtársai szemében. A liberális hazugságkultúra (1.rész) – Egy liberális megbotlik és az önkéntes liberális KGB a tettek mezejére lép Tovább olvasása