Az ún. politikailag korrekt beszéd foglyaiként tudathasadásos állapotban leledzenek a lassan, de kitartóan hitelüket, s talán ezzel együtt hitüket is vesztő hivatalos megmondóemberek. Egy teljes jogú európai uniós tagállamban, amely magáról fennen hirdeti, mi több, deklarálja, hogy jogállam, bizonyos témákról nem szabad, nem lehet beszélni. Minden, ami az éppen hatalmas kínok között világra vergődő leendő Birodalom érdekei ellen való, tabu témának számít.
Mindenki, tehát már a Nyugat, még viszonylag jó prosperitással bíró államaiban élő ún. átlagembere is szabadulna ettől az „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!” típusú förmedvénytől, csakhogy most mán aszongyák neki, hogy NEM LEHET!
Emlékeznek még a Ripacsok című film nadrágdalára? Abban volt egy olyan sor, mely Kern interpretálásában így hangzott: „összetart minket a szar”, amit Garas gyorsan korrigált, hogy „a szár”, mármint a nadrág tekintetében. Félő azonban, hogy az egykori Szovjetunióval teljes és egyben félelmetes analógiát mutató Európai Unió tekintetében inkább a Kern-féle változat a mérvadó. Mi a rossebet keresünk még itt? – avagy Mit mondhat 1 miniszterelnök, és mit nem? Tovább olvasása