Never ending story – avagy a Vietnámi háború tanulsága –

Rabszolgalázadás ütötte fel a fejét a gyarmaton. Ez mielőbb intézkedést kíván! A népnek kezd elege lenni azokból, akik büntetlenül tapodnak a hátán a csúcsra vezető úton, s teszik mindezt hosszú évtizedek óta, következmények nélkül, büntetlenül. De kezd elege lenni az ivadékaikból is, akik a szülők cselekedeteiért ugyan nem felelnek, de azokból hasznot húztak, szintén hosszú évtizedekig, viszont korántsem következmények nélkül.

Valamilyen megmagyarázhatatlan, ám annál érdekesebb módon, rendszerektől gyakorlatilag függetlenül, mintegy hitbizományként hullott ölükbe a hatalom továbbvitelének lehetősége. A teljesség igénye nélkül említsük meg az 1956-os forradalmat gyalázó Havas Szófiát – Horn Gyula unokahúgát –, aki 2010-ben az Országgyűlésbe ugyan már nem került be, viszont a 2010 októberében megrendezett budapesti önkormányzati választásokon az MSZP-színeiben ismét bekerült a Fővárosi Közgyűlésbe. A hatalomban ácsingózott jó sokáig a parlamenti patkóban elücsörgő, a nép egyszerű gyermekeinek ajkán csak „körmös Bauer”-ként emlegetett rettegett ÁVH-s tiszt csemetéje Bauer Tamás is, kebelbarátjával és párttársával, azzal a Pető Ivánnal, kinek felmenőjéről szintén találunk fotográfiát a Terror Háza Múzeum falán. Never ending story – avagy a Vietnámi háború tanulsága – Tovább olvasása

A patkányok összetartanak

A minap újabb elképesztő, magyar-gyalázó  ítélet született hazánkban: ezúttal a Siófoki Városi Bíróság elnöke, dr. Kovacsics István bíró igazolta Hofi Géza örökzöld mondását: “A magyar nem érzi jól magát, ha nem szaros a nyelve.” (Amennyiben ezt a kritériumot elfogadjuk, mint a jó közérzet zálogát, abban az esetben egészen biztosak lehetünk benne, hogy dr. Kovacsics István bíró közérzete egészen kitűnő kell, hogy legyen. Talán csak azzal lehetne még fokozni, ha a jövőben saját választott hazájában: Izraelben kamatoztathatná nyelvbéli képességeit.)

Történt ugyanis, hogy ez a hazánkat lejárató, magyar-gyalázó rongy gazember (félreértés ne essék: ez a leghatározottabban politikai vélemény!) kijelentette: A Horthy-szobor vörös festékkel történő leöntése a közismert zsidó provokátor: dr. Dániel Péter részéről “a jog által is méltányolt, erkölcsileg pozitív tartalmú, és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt.”. (Az ítéletnek aligha nevezhető gyomorforgató seggnyalás  indoklásában felmerültek a zsidótörvények és a kormányzó történelmi felelőssége is.) A patkányok összetartanak Tovább olvasása

A Jobbik vezetőinek figyelmébe!

NYÍLT LEVÉL  A JOBBIK  VEZETŐSÉGÉHEZ

Mint a VOLT MAGYAR POLITIKAI FOGLYOK VILÁG-SZÖVETSÉGÉNEK  elnöke, megdöbbenéssel olvastam a Murányi Levente képviselő  Úr által meghirdetett Mansfeld Péter mártír hősünk sírjánál lévő megemlékezés meghívóján, a volt PUFAJKÁS Szalay Róbert nevét, aki most az Antibolsevista Szövetség elnökségi tagja.

Kikből állhat az az antibolsevista szervezet,  ahol egy volt pufajkás elnökségi tag lehet?  Ha Szalay és Bánkuty tényleg  bevették volna  a Kilián laktanyát, akkor mindkettőt kivégezték volna,  mint ahogy tették sok  forradalmárral. Nem ölthetett volna egyikőjük sem pufajkát, nem léptették volna a Szabadságharcunk leverése után Bánkutyt hadnaggyá, és  nem mehetett volna A Jobbik vezetőinek figyelmébe! Tovább olvasása

Nem elég jó! – avagy A barbárkapitalizmus halálos ölelésében –

Darab idővel ezelőtt a világ minden bizonnyal legnagyobb közösségi oldalának tőzsdei debütálása körül adódott problematikán morfondíroztam. A Facebook parkettra lépését látva, sem nagy tehetség, sem pediglen közgazdasági ismeretek nem szükségeltetnek ahhoz, amit a józan paraszti ésszel rendelkező egyszerű ember is azonnal észrevesz, tudniillik, hogy ez az egész egy hatalmas csalás.

A közösségi portál túl nagyra nőtt, megfelelő pozícióban és inkognitóban tartózkodó, magukat üzletembereknek nevező valakiknek felkeltette az érdeklődését profittermelő képessége, részt akartak a haszonból. Gondolom elbeszélgettek kicsikét ezzel a Zuckenberg gyerekkel, venné mán be őket is az üzletbe. Azt ugyan nem tudom, hogy a jedikre jellemző ún. agresszív véleménycserével folyt-e a megbeszélés, mindenesetre rendkívül meggyőzőek lehettek, mert a cég benevezett a tőzsdei versenyfutásra. Nem elég jó! – avagy A barbárkapitalizmus halálos ölelésében – Tovább olvasása

Bayer Zsolt “tisztessége”

Remek írással rukkolt elő Hetzmann Róbert, a Váralja Szövetség elnöke. Történt ugyanis, hogy a Magyar Hírlap csütörtöki vezércikkét jegyző Bayer Zsolt ismét nekiment Ángyán Józsefnek, a földügyek fáradhatatlan elemzőjének. Alig tíz nap leforgása alatt kétszer került Bayer célkeresztjébe a jeles professzor, s ez bizony jelez valamit. A hírlapos főmunkatárs vélhetően nem saját gondolatait tálalja fel az olvasóknak, hanem megbízást teljesít. Igen, megbízást. Ángyán József tevékenysége ugyanis egyre kellemetlenebb bizonyos köröknek, s nekem úgy tűnik föl, hogy ama bizonyos körök mozgatják a háttérből az ellentmondásosan gazdag pályafutással büszkélkedő Bayer Zsoltot.

Hetzmann Róbert azt írja dolgozata végén: „Bayer úr becstelenné vált.” A hír ugye szent, a vélemény szabad, fölösleges az idézett szavakat kommentálni. Engem inkább az izgat, miért is támadja olyan vehemensen Ángyán professzort a publicista Bayer Zsolt. Azt is fontos leszögeznünk: Ángyán József nem reagál az említett zsurnaliszta böködéseire, s ezt nagyon jól teszi. Ángyán professzor az agrárkérdések szakembere; érthető hát, ha egy amatőr vezércikkre annyit hederít, mint a legelésző szarvasmarha a pökhendin túlmozgásos legyekre… Bayer Zsolt “tisztessége” Tovább olvasása