NO MONEY, NO PARTS, NO FROST – avagy Dögöljön be a szomszéd hűtője is! –

Hát itt vónék, instállom!

A kivétel, aki erősíti a szabályt.

Személyesen ugyan nem ösmerem Varga Miskát, de pörszonál kontaktba’ vagyok valakivel, aki viszont szakavatott tudója a miniszter úr dógainak, és a feje búbján hátul, középen enyhén kopaszodó pénzügyérnek bizony meglehetősen cifra a stafírungja.

No, mármost a helyzet az, ha könnyelműen, az objektivitásnak még a látszatát is kerülve aszondanám kendteknek, hogy Varga Miska én reám szabva dógozta ki ezt a tévé-hűtő kombó tematikát, akkor meglehetősen távolra kerülnénk az igazságtól. És ez még akkoris igaz, ha szinte a kényszerzubbony pontosságával illik rám az a szituáció, melynek megképződésére a miniszter úr oly nagyon ácsingózik.

Nemhogy két-három éve, de immáron évtizedre rúgó esztendők hosszú sora óta tervbe van véve mind a hűtőszekrényem, mind pedig a televíziókészülékem cseréje.

A gyengébbek és azok kedvéért, akik lemaradtak egy körrel:

Varga Miska a Duna TV Közbeszéd című műsorában azt találta mondani, a gazdaság felpörgése a belső fogyasztástól fog beindulni, amit pedig nem más generál, mint az a tömeges igény, mely számos honpolgár (értsd: fogyasztó) részéről a közeljövőben fog megjelenni, és abban nyilvánul majd meg, hogy lecserélik az öreg és agyonhasznált hűtőszekrényeiket, valamint tévéiket.

Ez a Miska gyerek arról is ejtett néhány keresetlen szót, hogy a fenti megállapításnak kétségkívül van realitása, és akkor innen szó szerint idézzük:

„előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előbb-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni (…) Attól, hogy valaki két évig nem vesz meg valamit, mégiscsak eljön az az idő, amikor lehet, hogy ezt meg kell tennie. Azt gondolom, hogy az emberek két évig a válság okozta sokk és bizonytalanság miatt kivártak, de 2013-ban ez már változhat.”

Történelmi pillanatnak lehettünk szem- és fültanúi, Istenben szeretett felebarátim! Elérkezett az idő, hogy a magyarokra rálőcsölt sablonos sztereotípiákat végképp átadjuk a múlt homályba vesző távlatainak, konkretizálva, a feledésnek. Innentől kezdve ugyanis a régi, jól ismert „dögöljön meg a szomszéd tehene is!” című mentalitás – apró változtatást eszközölve – 180 °-os fordulatot véve, a „dögöljön be a szomszéd hűtője is!” interpretációban immáron a lelkesítő dícséret kategóriájába fog tartozni, mintegy szemléltetve az optimizmusban rejlő határtalan lehetőségeket.

Úgy tűnik, előbb-utóbb, inkább utóbb, mint előbb, de az öntudatos pécsi polgár nyilvánosság előtti kesergéseinek is van némi halvány foganatja. Számtalanszor értekeztem már arról, hogy miért nem tud a magyar átlagember készpénzért megvásárolni valamilyen tartós fogyasztási cikket, miért kell állandóan hitelt igénybe venni hozzá.

Ahogyan azt már az elején említettem, én vónék a kivétel, aki erősíti a szabályt.

Nálam ugyanis teljes mértékig megképződött, amit Varga Miska vízionál, nevezetesen mind a hűtőszekrényem, mind a régi, hagyományos, katódsugárcsöves televízióm (súly: 64 kg) cserére szorul. Megmondom az őszintét, a frigónál elegem van a leengedéssel járó tortúrából, meg aztán kicsi a jégszekrény, a mélyhűtőről már nem is beszélve.

A televízió még érdekesebb! Nehogy azt gondolja bárki is, hogy az „élvezze kedvenc csatornáit HD-ben!” című kész átverés show színvonalú hirdetések késztetnek a készülék cseréjére. Nem! Munkám révén újabban nagyfelbontású videó anyagokkal is dolgozom, ám a kész „művet” tévékészüléken már nem tudom megnézni, mert a nagyfelbontású tartalmak megtekintéséhez szükséges ún. HDMI-bemenettel a régi készülék nem rendelkezik, és nem is tudja ezt az újfajta módit.

Mondhatnám tehát, hogy ideális alanya vagyok Varga Miska elképzeléseinek. De nem mondom. Mit gondolnak miért nem?

Hát csak azért, mert van valami, ami – több millió honfitársamhoz hasonlóan – megakadályoz abban, hogy hanyat-homlok rohanjak a legközelebbi áruházba, hogy (akár részletre is) birtokba vegyem a legújabb műszaki csodákat.

Ez pedig nem más, mint a menekülő-valutaként emlegetett, külföldi devizában történő elszámolgatás, mégpediglen havi rendszerességgel. Arról van szó, hogy a politikailag korrektnek tartott fősodratú média hivatalos kommunikációja szerint meggondolatlanul, hedonista módon arra a botor cselekedetre ragadtattam magam 2007-ben – 150 forintos svájci frank árfolyamnál(!) –, hogy (az összehasonlíthatatlanul kedvezőbb) külföldi deviza alapú hitelért autót lízingeltem.

Utóbb azt is megtudtam, hogy a hitelhez képest a lízing maga az istencsapás, de erre akkor elfelejtették felhívni a figyelmemet. Erről csak jóval később értesültem, amikor az ún. devizahitelesek sorsának sanyarúra fordulásával egyre gyakoribbá váltak a hitelesek érdekeiért kiálló szervezetek felvilágosító jellegű előadásai. Az ún. devizahitelesek számára számos lehetőség áll rendelkezésre a bankokkal, pénzintézetekkel szembeni eredményes küzdelemhez, ám abban a pillanatban, hogy elhangzott a „bűvös” lízing szó, mindenki tehetetlenül széttárta karjait, és csak annyit mondott: Ja kérem, a lízing az speciális bérleti jogviszony, semmit sem lehet tenni, nem az öné az autó, az ingatlan a nem tudom én micsoda!”

No, mármost, hogy miért nem leszek én mégsem a Varga Miska-féle csodavárás ideális alanya, azt az alábbiakban vázolnám.

A nyár folyamán sikeresen abszolváltam egy összecsapást a Kerékvas Bank lízing cégével. Vinni akarták a kisautót. Én viszont nem akartam, amit ők akartak. E tárgykörben aztán támadt némi kis nézeteltérés közöttünk. Átmeneti pénzzavarba kerülvén, öt évnyi pontos törlesztés után, nem tudtam időre befizetni a havi törlesztő részletet. Mindösszesen öt munkanap elteltével jött a banktól egy sms, hogy hívjak egy budapesti számot. Mint később megtudtam, csak a fővárosban van ügyintézés, vidéken megszüntették! Igen, jól tetszenek érteni, még ha kissé meredeken is hangzik, 2012-ben, egy teljes jogú európai uniós tagállam vidéki megyeszékhelyén nincs ügyintézés.

Nos, nem járunk messze az igazságtól, amikor kimondom, a pénzintézet televíziós reklámjaival ellentétben személyesen tapasztaltam meg, hogy ez a bank egyáltalán nem tartja sokra az ügyfeleit.

A dolognak természetesen itt még nincs vége! A minap felhívtak ugyanettől a banktól, de egy másik részlegtől, ahol gondosan megtervezett, személyre szabott és életre szóló megtakarítási lehetőséggel kecsegtető ajánlatot kínált számomra a kedves hangú ügyintéző hölgy. Rövidnek egyáltalán nem mondható betanult szövege után érdeklődött, mit szólok a dologhoz.

Miután az EON áram- és gázszolgáltatóval folytatott sajátos hangú és hangulatú eszmecserém folyamán volt alkalmam elsajátítani a „beszélgetés rögzítésre kerül” szóösszetétel valódi jelentéstartalmát, mely retorikai fordulat e telefonbeszélgetés elején is már-már a magától értetődőség természetességével hangzott el, így próbáltam a legkulturáltabb hangnemben válaszolni a pénzintézet megkeresésére.

Közöltem az ügyintéző hölggyel, hogy semmilyen megtakarítást nem tudok eszközölni, mivel az életben maradás (értsd: a közüzemi számlák sárga csekkjeinek) befizetése után gyakorlatilag az összes maradék bevétel hozzájuk kerül, és alig várom már a jövő szeptembert, mert akkor jár le az autó-törlesztés és végre megszabadulhatok tőlük. Kiegészítésképpen még megemlítettem az előzőekben tapasztalt rugalmatlanságot, valamint a vidéki ügyintézés teljes hiányát.

A vonal túlsó végén rövid ideig csend volt, majd a nagyon udvarias ügyintéző hölgy mindösszesen csak annyit tudott belerebegni a telefonba, hogy akkor ő most nem is zavarna tovább, bár a hangján érezhető volt némi elbizonytalanodás. Elköszönt és letette.

És, hogy mennyire nincsenek véletlenek! A rákövetkező nap olvasom a neten, hogy tetemes bírságot szabtak ki a Kerékvas Bankra, x összeget vissza kell fizetni az ügyfeleknek, mert csaltak az ingatlan alapú cuccoknál.

Ilyen van? Ilyen van!

És akkor még az olyan járulékos költségekről, mint a kötelező, ám ugyanakkor teljesen hasznavehetetlen CASCO, még egy árva szó nem sok, annyit sem beszéltünk. De ne is beszéljünk, mert csak felidegesíti magát az ember!

Szóval, ha a Varga Miska-féle gazdaságfelpörgető koncepció megalapozottságát tekintjük, bizonnyal jómagam vónék a kivétel, aki erősíti a szabályt. Valóban cserére szorul a frigó, meg a képláda, mégis nagyon úgy tűnik – ha rajtam múlik – mégsem lesz az egészből semmi. Legalábbis a belátható jövőben. Egyrészt azért nem, mert előbb meg kell szabadulnom a Kerékvas Banktól, másrészt, ha meg is szabadultam tőlük, többet hitelre, vagy lízingre még egy gombot se! Csakis a jó öreg készpénz! Ha nem fussa rá, akkó’ nem lesz!

Tudni kell NEM-et mondani! Aki még nem tud, az tanuljon meg!

Addig is, míg rendeződnek az erő- és pénz (v)iszonyok, vegyük magunknak a bátorságot, és saját magunk után – ha másért nem, hát kínunkban – végre röhögjünk egy jót tehetségtelen és buta politikusainkon is! Megérdemlik! Ennél már csak egy valamit érdemelnek meg jobban, hogy az őket megillető helyre, a történelem szemétdombjára kerüljenek.

Oda, ahova végül a bedöglött hűtőszekrények, meg az idejét múlt tévékészülékek.

El velük!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

5 című bejegyzés “NO MONEY, NO PARTS, NO FROST – avagy Dögöljön be a szomszéd hűtője is! –” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Kedves “öntudatos”!
    Megint-mint mindig!!-nagyon jó és IGAZ írás, GRATULÁLOK!
    Azért egyetlen picinyke hibája van, az pedig nem más, mint a “ki figyel oda” mondás, amit az általam egyáltalán nem tisztelt pártkatonák folyamatosan és visszaesőként alkalmaznak. Pedig állitólag a mi- azaz “azemberek” érdekében “tevékenykednek”, de valójában ellenünk, hosszú,hosszú évek, évtizedek óta.
    Az illető “Misi” biztosan nem ismeri azt a mondást : “szép tál, de üres”,vagy :”messziről jött ember azt mond amit akar”, hiszen nem tudja, hogy valójában hogyan és miként él az egyszerű “pógár”, neki nincsenek napi megélhetési gondjai – a többi “politikussal” együtt – köszönhető nekünk, akik beikszeltük őket a Magyarok Szent Házába, a Parlamentbe – és azzal a nappal azonnal!!!l megszünt a “kapcsolat” -, de van helyette “nemzeti konzultáció” és egyébb (mostmár milliárdokba kerülő) szómenés.

    Éva anyu

    Kedvelés

  2. Most is nagy élvezettel olvastam az öntudatos pécsi polgár szösszenetét, mint mindig. Kötelezővé tenném elolvasásra nagyon sok írását a politikusok részére, sokkal több haszna lenne, mint sok száz millió Ft közpénzt az adónkból elkölteni a Századvég és csatolt részei, vagy a TEK (!) médiafigyelésére, és a milliárdos költségű, immár rendszeressé vált kormányzati,teljesen abszurd levelezgetésre. Persze, csak akkor, ha a “Nemzeti Ügyek Kormányát” valóban érdekli az emberek véleménye a működésükről,nem pedig azért figyelik már árgus szemekkel a netes hozzászólásokat, hogy kiszűrjék, nyilvántartsák, esetleg büntessék azokat, akik nem tapsolnak elég hangosan az eszement dolgaikhoz.

    Egy volt Orbán-fan.

    István

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.