Tisztogatás? – Új fejezet a bűnözéssel való együttélés történetében

Új korszak küszöbére értünk! Létrejött hazánkban a tökéletes rendőrállam. Használhatnám a “totális” kifejezést is, de ez idegen szó és a tökéletesség magában foglalja a totalitást is. A szisztéma voltaképp egyszerü [a baloldali kép szemlélteti], ha a hierarchiát a gravitációs térben megfelelően helyezzük el, annak csúcsa, vagyis a damoklész kard hegye, nem szennyeződik, látszólag…

Huszonhárom év kellett hozzá, hogy idáig jussunk. Hogy történt? Mint kortárs tanú próbálok a kérdésre válaszolni.

Az “olajügyekről” sokat írdogáltam korábban. Azt hiszem, nem esem túlzásba, ha azt állítom, az olajbűnözés az állami bűnözés főpróbája volt és mint az ügyészség Don Quijote-ja valójában nem szélmalmokkal harcoltam.

De vegyük sorba a történteket.

Mára a napnál világosabb, mit jelentett a “Rendszerváltás”. A szocializmus idején kisajátított, ill. a robotos milliók által mintegy negyven és alatt felhalmozott állami és szövetkezeti vagyont, mint nemzeti (!) vagyont, “nemzetközi magánvagyonná” kellett tenni. Erre a mocskos feladatra a szocialista nómenklatúra volt egyedül alkalmas. Tagjai a kaméleont megszégyenítő gyorsasággal váltak demokratákká és tőkésekké. A tömegeket úgy kellett a létminimumot legalább biztosító “társadalmi tulajdonból” kiforgatni, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Sikerült!

Hogy zajlott az “ördögi hadjárat”? Hát’ csaknem úgy, ahogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben írva vagyon.

Ha a sorsrontó folyamatot egy szóval akarom jellemezni, a “leépítés” a legjellemzőbb kifejezés. Istenem, de sok mindent kellett leépíteni! Lássuk csak! Tisztogatás? – Új fejezet a bűnözéssel való együttélés történetében Tovább olvasása