Szörnyű jövő: az idő urai – avagy Új szintre lépett a modernkori rabszolgatartás –

E rövid kis szösszenetet nem szeretném közhelyek pufogtatásával kezdeni, de kétségkívül van abban valami, hogy bizonyos életkor felett a paranoia nem kóros elmeállapotnak számít, hanem a túlélés, az életbenmaradás elengedhetetlen feltételévé válik.

Valami hasonló érzés fogott el, amikor az Index internetes oldalán „A Microsoft bemutatta az Office 15-öt” címmel a redmondi szoftveróriás legújabb termékének bemutatójáról olvastam. Két bekezdés különösen megragadta a figyelmemet és azonmód el is gondolkodtatott, mégpedig nagyon.

„Nagy újítás, hogy az új Office erősen támaszkodik a felhőszolgáltatásokra, például a dokumentumok mentését rögtön felajánlja a Microsoft online tárhelyére, a SkyDrive-ra. Komolyan támogatja a közös munkát is, hála a Microsoft által nemrég 1,2 milliárdért felvásárolt Yammer technológiájának. Az ígéretek szerint a szinkronizálás a különféle készülékek között azonnali, ahogy abbahagyjuk a munkát pécén, folytathatjuk tableten ugyanabból a pillanatnyi állapotból.

A közösségi munka és megosztás akár külső oldalakon át is működhet, egy gombnyomással tudjuk például egy Excel-táblázatunkat megosztani facebookos ismerőseinkkel, vagy egy Word dokumentumot a Linkedin-profilunkra menteni, esetleg egyből a Twitter-csatornánkra posztolni. Nagyot fejlődött az online tartalmak beágyazása is, lehet például YouTube-videókat tenni a Word-dokumentumokba, vagy a Flickr-albumunkból betenni képeket. A pletykák szerint a szintén milliárdokért felvásárolt Skype-ot is integrálni fogják valamilyen szinten a rendszerbe, a többszemélyes, közös dokumentumszerkesztés folyamatainak megkönnyítésére.”

Minden a mobillal kezdődött

Tudjuk fejből az ismerőseink telefonszámát? Többségünk valószínűleg „nem”-mel válaszolna erre a kérdésre, mióta létezik a mobiltelefon. Minek jegyezzem meg? Benne van a telefonomban, jön a könnyed, kényelmes, hogy ne mondjam, eltunyult válasz. Többségünk arra sem veszi a fáradságot, hogy lementse, vagy kiírja a listát, arra az esetre, ha a készülékkel történne valami. Ugyan mi történhetne? Mondjuk elveszik a készülék, vagy ne adj’ isten, ellopják.

Egyáltalán, miért is kell nekünk folyamatosan elérhetőnek lennünk? Elgondolkoztunk már ezen? Vajon, ki találta ki ezt a hülyesget? Vagy megint arról van szó, hogy fordítva ültettek bennünket a lóra? Nem az üzlet, a gazdaság, a soha senki által be nem azonosított piac van érettünk, a Jó Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberért, hanem fordítva, modernkori adósrabszolgaként egy életen át gürizhetünk mammonnak, anélkül, hogy ebből bármit is észre vennénk? Hát bizony nagyon úgy tűnik, hogy ez utóbbi, a „B” változat történik meg velünk nap mint nap.

A jelek szerint két olyan terület van az emberiség történetében, ahol kétségkívül töretlen a fejlődés. Az egyik ilyen, az egymás kiirtására szolgáló eszközök és azok hatékonyságának fejlesztése, a másik pedig a profitmaximalizálás érdekében elkövetett társadalmi rabszolgatartás módszertanának egyre kifinomultabb és körmönfontabb csiszolgatása.

Hova ez a nagy rohanás?

Ha jól emlékszem, az indiánoknak van valami történetük arra nézvést, hogy amikor összetalálkoztak a fehér emberrel és megkérdezték, mi végre ez a nagy rohanás, olyasféle választ kaptak, hogy így gyorsabban és könnyebben elvégezhető ugyanaz a munka mint régen, és így több idejük jut majd pihenésre, szórakozásra. Ebből persze semmi nem lett, azóta is még többet, még keményebben, és ahogyan azt újabban politikusainktól is hallhatjuk, még kevesebbért kell dolgoznunk. Pedig talán nem ártana néha odafigyelni azokra, akiknek még kéznél van a józan eszük:

„Sok őrültség van a fehér ember világában. Szerintünk a fehéreknek több időt kéne szentelniük arra, hogy bensőséges viszonyba kerüljenek a földdel, az erdőkkel és mindennel, ami növekszik, ahelyett, hogy összevissza száguldozzanak, mint egy megvadult bölénycsorda. Ha a fehér ember csak néhány tanácsunkat megfogadná, meglelné azt az elégedettséget, melyet most nem ismer, s a pénz és a szórakozás utáni görcsös hajszában hiába is keres. Mi indiánok még mindig meg tudnánk tanítani az embereket arra, hogy miként éljenek összhangban a természettel.

(Tatanga Mani, indián)”

Asszem ehhez nincs mit hozzáfűzni, pedig ezeket a szavakat nem tegnap vagy tegnap előtt mondta el Mani. Mondjuk a neve is beszédes, ha értik, mire gondolok.

Miért is vinném haza a munkám?

Miért is akarják, hogy hazavigyem a munkámat? Olvasom a Microsoft új irodai programcsomagjáról szóló hírt, melyben egyúttal arról is tájékoztatnak, hogy „Mivel az irodai program a Microsoft legnagyobb forgalmat lebonyolító terméke (2011-ben 22 milliárd dollár felett volt a különféle verziókból befolyt bevétel), létfontosságú a cég számára, hogy az idei változat olyan legyen, amire szívesen frissítenek a cégek és magánfelhasználók.”, és rá kell döbbenjek arra, mennyire nem mi irányítjuk az életünket, mennyire nem mi vagyunk saját magunk, de még csak az időnk urai sem!

Némely esetben már túl vagyunk az ún. beetetési korszakon, az eltunyult emberiség kapva kap az olyan lehetőségeken, ahol még jobban eltunyulhat. A közösségi oldalakon önként és dalolva osztjuk meg sokszor legféltettebb titkainkat is másokkal, sokszor olyanokkal, akikről azt sem tudjuk, kicsodák. Most, a legújabb csilli-villi, természetesen kizárólag a mi érdekeinket szolgáló szoftvermonstrum esetében pedig már meg is oszthatjuk Excel-ráblázatainkat ismerőseinkkel a különféle közösségi oldalakon.

És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor a józan paraszti ésszel megáldott (vagy megvert? – a mai korban, ki tudja?) ún. kisember, mint amilyen én is vagyok, felteszi azt a kérdést, amit rajta kívül amúgy a lőtéri kutya sem tesz fel: Ugyan, miért is tennénk ilyet?

Belegondoltunk már abba, vajon mennyire életszerű, hogy közösségi oldalakon megosztjuk ismerőseinkkel Excel-táblázatainkat? A kedves olvasó – amióta tagja valamelyik közösségi oldalnak – vissza tud emlékezni olyan esetre, amikor megosztotta ismerőseivel Excel-táblázatait? De buta vagyok! Hát persze, hogy nem, hiszen eddig nem is volt erre lehetősége! Sebaj, majd eztán!

Arról se feledkezzünk meg, hogy táblagépünkre is magunkkal vihetjük azt, amin éppen dolgozunk! Ha az történetesen a közösségi oldalon ismerősünk Gipsz Jakabtól származó Excel-táblázat, vagy a kimutatás, amin éppen a munkahelyünkön dolgozunk, hát akkor azt is! Micsoda remek dolog ez, nem igaz?

Nem igaz!

Gondolkodjunk már egy kicsit!

Miért is vinném haza a munkámat?

Miért is akarják, hogy hazavigyem a munkámat?

Miért is legyek mindenhol elérhető?

Miért is ne tudjak elvonulni a világ elől, akárcsak egy perc erejéig is?

Vegyük észre végre, hogy megszüntették a magánszféránkat, ellopták az időnket!

Az indokok persze nagyon tetszetősek! De érdekes módon itt is deja vu érzése támad az embernek. Valahogy az uniós csatlakozás kampánya ugrik be újfent, amikor a féloldalas érvelés ömlik ezerrel az összes kommunikációs csatornán. Az esetlegesen felmerülő hátrányokról egy árva szó nem sok, annyi sem esik.

A Microsoft új szoftvercsomagja – akárcsak az Adobe-é – azonnal felajánlja a felhőbe mentést is a felhasználó számára! Egyelőre mint választható opciót, de ki tudja, mit hoz a holnap? Még az sincs kizárva, hogy a kettővel, hárommal későbbi verzióban a program már nem engedi majd, hogy a saját gépünkre mentsük az adatainkat. Figyelünk, ugye? Már nem a saját gépeden tárolod az adataidat, már semmiféle ráhatásod nincs arra, hogy rajtad kívül még ki látja, ki láthatja az adataidat, amin éppen dolgozol!

Nem véletlenül sarkítom a dolgokat. Gondoljunk úgy erre az opcionális szemszögre, mint az egyoldalú tájékoztatás némi nemű egészséges kompenzációjára. Ez a hivatalos (tömeg)kommunikáció esetében az utóbbi időben rendre elmaradt. Akár az Európai Uniós csatlakozást vesszük górcső alá, akár a bőr alá beültethető RFID rádiós csipet, akár a felhőben való adattárolás esetét.

Jut eszembe! Mi történik akkor, ha egy fogyasztói társadalomban lekapcsolják az összes téged azonosító adatodat, pénzedet, egyáltalán mindenedet tartalmazó csipet? Mi van akkor, ha egy információra épülő társadalomban kikapcsolják nálad az áramot, vagy a hálózatot?

Megmondom: HALÁLRA ÍTÉLNEK!

Hoppá! Ugrottak a felhőben tárolt adataid!

De ami legalább ekkora gondot okoz, hogy…

Hova tűntetik el az időnket?

Vedd meg a legújabb szoftvert a legújabb kütyüvel, amivel szinkronizálni tudod a munkahelyed asztali gépéről a felhőben tárolt adataidat az otthoni táblagépedre, hogy a végén hasonlatossá válhass Bandihoz, Orwell Állatfarmjának igáslovához. Ő kizárólag két jelmondatot zsolozmázott mantraszerűen. Az egyik így hangzott: „Napólajos elvtársnak mindig igaza van”

A másik pedig: „Ezután még keményebben fogok dolgozni!”

Mi ez, ha nem modernkori rabszolgaság?

Egyébként, miért is kellene neked még ennél is többet dolgoznod ennél is kevesebb pénzért? Azért, hogy a sárgolyó túlfelén hesszelő ámerikai meg a jó ég tudja miféle nyugdíjalapokba becsődített ottani adőfizető barmoknak megképződjön a beígért profitjuk? Azért, hogy az emberi társadalmon rákos daganatként burjánzó és élősködő, kamatos kamaton alapuló működésével valóban a valódi rákos sejtet mímelő, s éppen a messzi Ámerikában újabb csaláson rajta kapott bankrendszer zavartalanul kapaszkodhasson tovább felfelé a világ kizsebelésének exponenciális lázgörbéjén?

Ahogy a régi reklámban Forgó Morgó kérdezné: „Kinek van erre energiája?”

A beetetés kora a végéhez ért, most a következmények kora következik! A következményekről pedig köztudott, hogy nem lehet megélni őket büntetlenül.

Jó Ha Figyelünk!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

3 című bejegyzés “Szörnyű jövő: az idő urai – avagy Új szintre lépett a modernkori rabszolgatartás –” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Már nagyon közeli a következmények eljövetelének kora.
    Idézzünk Arany János verséből: “Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.”

    Hát ez vár ránk, a természettől elrugaszkodott ember jövőjeként. De mivel úgysem érte belőle senki semmit, pusztítsuk hát tovább egyre szűkülő létfeltételeinket! T. István.

    Kedvelés

  2. Kell és jó abban hinni, hogy az ember probálkozik abban vagy arra, hogy Isten közeli képességei legyenek, szeretne a tömeg felett uralkodni, de egyet tudomásul kell venni, hiába teremtette az Isten az embert a maga képére, de nem a maga tudására!!
    És az ember gyarló, azt a szintet nem fogja soha elérni, hogy Isten főlé emelkedjen!!
    Ez viszi majd az olyan embereket a vesztükbe, lehet, hogy sokakat magukkal ragadnak akik ártatlanok, de Isten minden egyes hivőt megment. Hihetetlen, de így van.
    Ezt emberi értelemmel felfogni nem lehet, ezért tünik nevetségesnek mindig az ilyen jellegű kijelentés, mert ez, emberi megítélés.
    Egyesek szeretnék elérni az emberek által elképzelt és megépített szerkentyükkel a teljes kontrollt, az ún. rabszolgaságot megvalósítani, nemsejtett módszerekkel. De úgy, ez már rég létezik az Isten kezében, sokkal egyszerűbb és hatékonyabb módszerrel. Ezt megérteni és elképzelni csak úgy tudjuk, ha majd arra a rezgéshullámhosszra és az annak megfelelő gondolkodásmódra jutunk!!! Ez az alapja.
    Ez nem fantazmagora, ez egyszerű értelmezése a dolgoknak. De az emberiséget egy más fajta gondolkodásmód ural, vezet, amelyet egy szűk érdekcsoport ural és irányít rögeszmék szerint, fanatikusan. Ennek bizonyítására még a bibliát is meghamisították, nem riadnak vissza a nyílvános keresztny gyalázástól és megtagadástól sem!!
    Lásd az eddig bemutatott ún. fantasztikus filmek halmazát, garmadáját. Jelenkori események, megnyílvánulások sorát. Ezek mind magyarázatok a jelenségekre. Csak az összefüggéseket kell másként látni, nem úgy ahogy diktálják, vagy ahogy nekünk tetszik.
    De ez már kilóg a sorból, úgy mint az, aki igaz hívő!!
    Arany János is értette az idők szavát és hitt!! Ennyi! Csak figyelni kell!!

    johannesbmf1

    Kedvelés

  3. Kedves szomszédom amatőr filozófus (szavahihető, szerinte 18, szerintem 23 macskája van) és a követkzőt nyilatkozta: “Munkából csak amennyit a test megkíván!” Milyen vitathatatlanul igaza van 🙂 Különben, a technika visszafelé is elsül, mert megtanít pl. arra, hogyan írd át a registryt. Én XP-nél (átírt, ráncba szedett, SP2-nél leállított, ghostolt saját verzió) és az OpenOffice 3.0-nál fennebb elvből nem upgradelek. Netbookon Linux, minden adat külső winchesteren, amit csak offline gépre kapcsolok. És amikor haverokkal találkozok, lehívom őket a borpincébe. Ott nyugalom van, kifele nem kívánkoznak. Ott nincs térerő 🙂

    Dr. Czimbalmos-Kozma Ferenc

    Talán ezt nevezik paranoiának??? 🙂 🙂 😀 😛 (Híradmin)

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.