Mit képviselt Nyírő az országgyűlésben? – Tények

Nyírő József erdélyi író, az Erdélyi Párt tagja – Bárdossy László miniszterelnök indítványára – hatodmagával kapott képviselői meghívást 1942 februárjában a magyar országgyűlésbe, hogy a visszacsatolt erdélyi országrész lakosságát képviseljék.*

Nyírő József 1942-43-ban két jelentős témában szólalt fel, és fejtette ki igen részletesen az álláspontját. 1942. november 20-án az 1943. évi költségvetés megtárgyalásakor a nemzetnevelés fontosságáról, és az 1944. évi honvédelmi költségvetés vitája alkalmából 1943. november 24-én Erdély vonatkozásában az egységes ország védelem fontosságáról.

Képviselőházi napló, 1942. november 20-án

FELSZÓLALÁSA, A NEMZET NEVELÉS FONTOSSÁGÁRÓL

A nemzet nevelésügyének kérdését Nyírő rendkívül és kiemelten fontosnak tartja, mert a nemzet történelmének jelen és jövőbeli tudatos irányítását látja benne, mely úgy az egyén, mint a közületek részéről pillanatról-pillanatra állásfoglalást kíván meg.

„…ezért meg kell teremtenie azokat a külső és belső feltételeket, amelyek nemcsak a nemzet jelen életét és boldogulási életlehetőségeit adják meg, hanem fennmaradásuk kiteljesülésének, jövendőjének alapjait is biztosítják,…”

„Jelen és jövőbeli biztonságunkat azonban csak a saját történelmi, múltján és a jogfolytonosságon álló, sem belső, sem külső ellenségtől meg nem rendíthető nemzetlélek szilárdsága, emelkedettsége, tisztasága és teljessége nyújthatja csak a nemzet számára.”

Történelmi példákra hivatkozva (Muhi-puszta, Mohács, Trianon) hívja fel a képviselők figyelmét, hogy „magunkra utalt nép vagyunk, biztonságunk és fennmaradásunk föltételeit önmagunkban kell keresnünk mindenekelőtt, mert csak így kerülhetjük el a veszedelmet…”

„A külső körülmények, a hatalmi tényezők azért lettek úrrá fölöttünk, mert megfeledkeztünk róla, hogy a nemzet élete nem szerencsejáték, nem valószínűségekre épített próbálkozások bizonytalansága. Nem is diplomáciai sikerek, vagy sikertelenségek eredője, a nemzetközi vonalvezetés szerencsés vagy kevésbé szerencsés, de mindig csak időre szóló helyzeti előnye és illeszkedés, hanem magának a nemzet valóságos erejének, önmagából adódó súlyának, tekintélyének, igazságának és jogainak, nemzeti lényegének természetes és szükségszerű érvényesülése befelé éppen úgy, mint nemzetközi téren.”

Nyírő ennek kapcsán kiemeli a „nemzetlélek” fogalmát.

Megfogalmazása szerint: „a nemzeti lélek valóságos lélek, mint az enyém a tied, a mindenkié» a nemzet életének igazi forrása és titka, munkájának eredménye pedig maga a magyar történelem. Lényegi feltétele az, hogy a mindenkire kiterjedő közösségi lélek, amely a mindenkire nézve legszentebb, legnagyobb és legdrágább közösség, a haza mindenekfölött való érdekeit és sorsát tartja szem előtt, azt munkálja, erejének, minden érzésének és öntudatának, — ha kell, az életet is odaadó maradéktalan teljességével és áldozatosságával.”

Véleménye és állásfoglalása szerint a nemzet belső értékességbe bele kell tartoznia minden magyarnak, akármilyen sorsra vagy posztra hivatott el. Ezen a téren azonnal el kell tűnnie minden válaszfalnak, úgy „társadalmi, vallási, vagy bármely különbség (tekintetében), ami magyart a magyartól elválaszthat.”

Ezt a Trianont követő 22 év erdélyi lélek erejével és tetteivel példázza.

A nemzetnevelés legfőbb feladatának és vezérlő gondolatának a nemzetlélek megteremtését, valamint azt tartja, hogy a magyar sorsközösségbe minden magyart a nemzeti közösségtudatnak mindenre kész áldozatosságának belső értékességével bekapcsoljanak.

A nemzetnevelés eredményes megvalósítása szerinte az élet összes körülményére kiterjedő rendszeres, alapos és tervszerű szervezési feladat is, melynek magyar alapokon kell nyugodnia. „Más népeknek hasonló rendszereit és módszereit nem vehetjük át, mert ezek lényünktől idegenek, egészen más nemzeti géniusz iránymutatásai szerint készültek és nálunk inkább ártanának, mint használnának.”

Vagyis a nemzetnevelés a születéstől késő öregkorig szinte minden területet felölel a jövő érdekében „a kifogástalan magyar öntudatosság és céltudatosság jegyében, amely minden esetben és minden körülmények közt a nemzeti szempontokat és érdekeket tartja szem előtt, azokat meg is valósítja a haza javára, a magyar közösség érdekében,…”

El kell hárítania az útból, a magyar lelket bomlasztókat, szellemünket fertőzőket, a magyar erőkifejtést akadályozókat. Elsősorban a magyar lelkiségtől és szellemiségtől idegenkedőkre gondol, legyenek azok emberek, eszmék vagy szellemi áramlatok, amelyek egyéni vagy nemzetközi célok szolgálatában állnak. Álarcban a lét és a szellem területén, olyan hosszú ideig büntetlenül pusztíthattak bennünket a saját házunkban és saját hazánkban. Szót emel a túlzott idegen-imádat ellen, de felemeli szavát az elzárkózás ellen is. A nemzet önbizalmát és hitét erősíteni és nem gyengíteni kell.

Amennyiben ez nem történik meg, „…mi pusztulunk el!”

Azt szeretné, hogy az elsők között legyünk a népek nagy versenyében minden téren. Hitvallása, hogy a magyar legfeljebb kevesebb, de nem kisebb és nem értéktelenebb semmivel más népeknél A történelem igazolja, hogy Nyugat csak hálával tartozik Magyarországnak. „Nincs szükségünk az olyan szellemiségre, amely ellenségünk céljait mozdítja elő.”

Képviselőházi napló 1943. november 24.

Felszólása az 1944. évi honvédelmi költségvetés alkalmából

„A világháború idején, a legsúlyosabb megpróbáltatások közt egyetlen és legfőbb biztosíték a nemzet számára a honvédség. …Mi, erdélyiek, huszonkét év alatt megtanultuk és tisztában vagyunk azzal, hogy egy nemzet ereje, egy nemzet minden jövője magában a nemzetben van.”- gondolat jegyében kezdte beszédét Nyírő.

Beszédében felvetette a belső életvonal gyengítésének problémáját, ami alatt nem a kívülről jövő ellenséges propagandahatásokra gondolt, hanem az erkölcsi magaslat és nemzeti öntudat hiányából eredő emberi gyengeségekre és gyarlóságokra, a belső magyar értékek csökkenésére, a Németh László-i „minőségi” magyarok hiányára.

„Olyan magyarokra, akik az életre-halálra elszántak, öntudatosságának tisztánlátásával, minden pillanatukkal, maradéktalan munkájukkal, utolsó csepp vérükig való kitartással tartoznak bele a magyar életbe.”

Erdély és a hazatért területek bekapcsolódása az ország életébe legközvetlenebbül a honvédség útján történik. Az egységes ország védelem biztonsága és hatékonysága tekintetében Erdély jelentősége alapvető fontosságú.

Ennek kapcsán három témában fejti ki álláspontját. Hangsúlyozza, az erdélyi átképzés fontosságát.

Elsőként a leventekiképzésről szól, és kifejti:

„A nemzet virága, a jövő nemzet előtt nem maradhatnak ismeretlenek a magyar feladatok.”

Káros és ártalmas az, az állapot, amikor a magyar ifjúság csak hallomásból, könyvekből, szerez olyan-amilyen ismeretet a hazájáról. Szükséges, hogy az erdélyi leventékkel megismertessék az Erdélyen túli Magyarországot is.

A leánylevente-mozgalom fontosságát a következőkkel indokolja:

„Szükségünk van az erős nemzeti érzésre, erkölcsi életük megszilárdítására, a családi gondolat és az anyaság hivatásának előtérbe állítására.”

A másik témakör a katonai kiképzés kérdése.

A katonai ismereteken túl kiemelt fontossággal kell kezelni a lövészeti kiképzést az akkori honvédelmi igényeknek megfelelő szinten. Ezért fontos lenne, hogy haditapasztalatokkal rendelkező válogatott tisztikart helyezzenek Erdélybe. Gyakorlatilag Erdély katonai lábra állítását sürgeti.

A honvédségi beruházások, a közlekedés területén

tekintettel kell lenni, hogy az elzártságot megszüntessék. Példaként Udvarhely vármegye helyzetét említi, mert itt, az ország legmagyarabb vármegyéjének majdnem tökéletes az elzártsága.

Rámutat a honvédség és a munkástömegek viszonyára is.

Felhívja a figyelmet, hogy a hazakerült munkásságot ugyanolyan szellemben kell megtartani, mint amilyen szellemet odakint kapott.

Végezetül arra kér mindenkit, hogy „tisztelet adassék hősi halottainknak.”

  • *(Képviselői irományok 1942.267.sz. A m. kir. miniszterelnök indítványa az 1940. évi XXVI, t.-c. 2. §-a alapján a visszacsatolt keleti és erdélyi országrész képviselői létszámának meghívás útján való további kiegészítése tárgyában.)

Nyírő József, Szálasi hatalomra kerülésekor, nem adta vissza a mandátumát, mint ahogy sokan, mások sem. Nem lett tagja a nyilas pártnak, de az országgyűlésben továbbra is képviselő maradt. Ebben a rövid, félévnyi időszakban négy parlamenti ülésen 5 megszólalása volt.

Az 1944. december 9-i ülésen a Könyvtári és Múzeumi Bizottság jelentését ismertette két részletben a múzeum és a könyvtár 1942.évi gyarapodásról:

A szellemi élet hazánk életében hatalmas jelentőségű. A háború okozta nehéz körülmények között a területen fennakadás nélkül folyt a munka, és örvendetes gyarapodásról is számot adhatnak.

Ajándék útján 58 tétellel, beszerzéssel 200 tétellel gyarapodott a (Nemzeti) Múzeum állománya. 1942 végére a múzeum állománya15.357 tétel.

1943. szeptember közepén a légi veszélyre való tekintettel a múzeum a látogatást beszüntette, és a tárgyakat megfelelő helyiségekben elraktározták. 188 nap alatt 3828 látogatójuk volt.

A múzeumi és könyvtári beszerzéseket a nemzeti szempont vezérelte. Hazánk könyvtermelése és kiadása a háborús években is előkelő helyet foglalt el a Közép-Európai országokkal szemben, és a kiadványok külső megjelenésükben is igényesek voltak.

Külföldi partnerektől 1942-ben csereviszony kapcsán az Országgyűlési könyvtárba 6 mű érkezett 42 kötetben.

Hivatalos megküldés és ajándékozás folytán 454 mű 622 kötetben, vétel útján1.583 mű 2.106 kötetben. 1942-ben a könyvtár 4.780 művel, 7.316 kötettel gyarapodott. Állomány: 92.232 mű 201.183 kötetben és 1 db. hanglemez album.

A köteles példányok kapcsán 1.375 nyomdát tartottak nyílván. 137 képviselő és 25 felsőházi tag látogatta. 28.839 pengő 51 fillért használtak fel.

1945. január 12-én a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének ülésén Nyírő a Sopronba menekítettek helyzete miatt szólalt fel.

A Sopronban tartózkodó, idetelepített törvényhozók és tisztviselők, valamint családtagjaik áldatlan helyzetéről, elhelyezéséről, a túlzsúfoltságról, a bombázás következtében tönkrement épületekről, tüzelő hiányról, élelmezési problémákról szólt. Olyan helyzetbe kerültek, mintha száműzetésben lennének. Problémáikról a hatóságok nem vesznek tudomást.

Vagy oldja meg az államvezetés a problémákat, vagy költöztessék el Sopronból a törvényhozást, de ez a helyzet tarthatatlan – fejtette ki.

1945.január.12-én az Eleven Újság előkészítő munkálatairól számolt be, mellyel megbízták.

A munkára önként jelentkeztek:Nagy Iván, Zerinváry, Hindler Fels, Maróthy, Váczy, Polonkay, Vámos, Rapcsányi és Hokky Károly képviselők. Már több megbeszélésük is volt. Helyük a Vármegyeháza 17-es szobája, a lap szórása a Széchenyi téren lesz pénteken és vasárnap 4 órától. Rádiókészüléket és írógépet kell szerezniük, amit Szász miniszter révén próbálnak megkapni. Jelezte, hogy Jaross elnökkel meglátogatták a propaganda rádió szerkesztőjét, aki segítőkész. A rendőrkapitányságon írásban bejelentették az akciót.

1945.január 16. Napirend előtti felszólalása a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének ülésén.

A háború borzalmait ecsetelte lírai, költői hangvétellel, Budapest, a „Duna Királynője” szenvedéséről és küzdelméről. Véleménye szerint Magyarország történelme legsúlyosabb harcát vívja. A lét és nemlét kérdése forog kockán. Ezt követően a főváros gazdasági és politikai fejlődéséről és jelentőségéről szólt.

Ha a főváros elesne, a parlament és kormány az alkotmányos feltételeinek és követelményeinek külön törvény alapján a Sopronban ülésező parlament a birtokosa, úgy a jogfolytonosságnak és legalitásnak. Ha a lakosságra kényszerített ellenséges hatalmi tényezőktől kényszerített politikai, világszemléleti alapon bevetett kormányzási rendszert képviselő csoport bitorolná ezeket a megszállás idején, arra alkotmányos joga nem volna.

Nyírő az okot az évszázadokon keresztül folyó végzetesen hibás politikában látja, mely a belső összeomláson dolgozott. Az esetleges győzelem azon múlik, hogyan tudjuk ellátni történelmi feladatunkat. Budapest elvesztése végzetes lehet az egész országra nézve, amit a szövetségesek előtt sem szabad titkolni.

Kéri, hívják fel a figyelmét a Nemzetvezető úrnak, a kormánynak és hadvezetőségnek a főváros fontosságára. A Német Birodalom vezetőjéhez és vezetőségéhez pedig juttassanak el Budapest fontosságáról és tragikus helyzetéről egy tájékoztatást.

Köszönetét fejezi ki a főváros lakosságának hősi eposzba illő magatartásáért.

Bizonyos abban, hogy mindez jóra fordulhat, és a romokon új és szép világ születik, ha elvonul a halál.

1945. január 19. Törvényhozók Nemzeti Szövetségének ülése.

Nyírő beszámol, az Eleven Újság megindulásáról. Közli, hogy a Nyilaskeresztes párt megelőzte az akciójukat, egy déli hangos újsággal, ami a hét 3 napján működik. Rádiót még nem kaptak, szükséges lenne, hogy a megszállott területekről a minisztériumokba befutó híreket számukra továbbítsák. Siemens készülékre is szükségük lenne. Kéri minél többen juttassanak híranyagot hozzájuk.

Ezt követően az országgyűlési jegyzőkönyvekben több Nyírő-felszólalás nem található.

Orbán Éva

Nemzeti InternetFigyelő

3 című bejegyzés “Mit képviselt Nyírő az országgyűlésben? – Tények” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Nyírő József bebizonyította, hogy nemcsak íróként, de országgyűlési képviselőként is példamutatóan kiváló magyar volt. Érthetetlen, hogy miért próbálják az emlékét bemocskolni a liberálisok. Vagy mégiscsak érthető?

    Lenhardt Ibolya

    Kedvelés

  2. Az Úz Bence, a Jézus faragó ember (Emberek a havason címmel csodálatos film készült belőle!), a Gyónom a Mindenható Istennek című novellája alapján megállapítható hűsége Istenhez, a szülőföldhöz (amelyen nem engedik a földjére szétszórni a hamvait!) és a magyarsághoz! Munkásságát – sokadmagammal együtt elmondhatjuk, hogy – nem ismertük eddig igazán! Wass Albert mellett a helye a magyar irodalomban, még akkor is, ha a minden hatalommal magukat felkenteknek ez nem is tetszik! Nekünk sem tetszik, ahogy beleszólnak a belügyeinkbe. És az sem, hogy nekünk kell őket is eltartani!!!

    Forgó Irén

    Kedvelés

  3. Egy tiszteletre méltó magyar ember megnyilvánulásai ! Igaz Őt nem is terjesztették Nobel Díjra, éppúgy,mint a többit ,csak tiszta hangú magyar íróinkat !

    Pataki István

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.