Néma kiáltás a magyar Nemzet tátongó sírja felett!

Május 31-én este vetítette az M1 Tv Koltay Gábor: Néma kiáltás című dokumentum-filmjét.

Aki teheti, nézze meg újra, ha megtalálható az archívumban. A filmben felszólaló mértékadó, tekintélyes emberek olyan fontos gondolatokat osztanak meg velünk, amit nagyon komolyan át kell gondolnia mindenkinek, és ennek megfelelően változtatnunk kell az értékekről, az életről, nemzetről, hazáról, Istenről, felelősségről alkotott nézeteinken, felfogásunkon! Mert ami az elmúlt évtizedekben Magyarországon, a közgondolkozásban dúlt, az a leghatalmasabb bűn, ami miatt méltán vontuk magunkra Isten haragját. Ezért nem nevezhetjük ma Magyarországot Mária országának, mert szinte egész társadalmunk megtagadta Isten rendjét azzal, hogy teret adott az ateizmusnak, a liberalizmusnak, a pénz imádatának, az aljasságnak!

Szívleljük meg mindazt, amit ebben a filmben hallhatunk a fent felvetett gondolatok kapcsán, mert végleg kirekesztjük magunkat az Isten kegyelméből, és ezzel halálra ítéljük magunkat, egész népünket!…

“A magyar népesség száma folyamatosan csökken, egyes becslések szerint évente 50 000 fővel. A folyamat megállítása nemzeti kérdés, róla gondolkodni, érte tenni kell. Koltay Gábor dokumentumfilmjében neves személyiségek mondják el véleményüket a számukra lehetséges megoldási módokról: az ember fogalmának definiálásától, az abortusz rettenetes következményein át a gyermekvállalás pozitív aspektusáig. Megszólalók: Barsi Balázs ferences atya, Dr. Bolberitz Pál teológus, Dr. Hegedűs Lóránt református püspök, Dr. Jobbágyi Gábor jogász, Dr. Kellermayer Miklós orvos, Dr. Paksy Mária pszichiáter és Dr. Téglásy Imre tanár.” (Port.hu)

Kiemelt figyelembe ajánlom még az Erdélyi Napló-ban olvasható alábbi írást is:

Néma kiáltás a sűrű csendben

      Koltay Gábor filmrendező neve mindenütt a világban, ahol magyarok élnek, ma már egyet jelent azoknak a kérdéseknek a bolygatásával, amelyeket nemzeti sorskérdéseknek szoktunk nevezni. A honfoglalás, az államalapítás s a – történelmi léptékkel mérve – közelmúlt nemzeti tragédiája, Trianon problematikájával foglalkozó filmek mind-mind ezt a sort gyarapították. Közös vonásuk ezeknek az, hogy az elmúlt évtizedekben lehazudott, meghamisított, elhallgatott magyar történelmet igyekeztek elfogadhatóbb, hitelesebb, vonzóbb megközelítésből a magyarság elé tárni, a Trianonnál pedig a fő törekvés az volt, hogy a nemzetet ért, eddig kibeszéletlen fájdalmak, sérelmek végre nyilvánosan is terítékre kerüljenek. Egy nemzetnek azonban nemcsak múltbeli sorskérdései vannak, hanem jelene, sőt jövője is tele van ilyenekkel. Az előbbiekből tanulságokat vonhat le a jövőre nézve, de ha nem figyel a jelen és a jövő készülődő, új kihívásaira, könnyen újabb tragédia származhat a végzetes hanyagságból.

      Koltay Gábor ezúttal a közelmúlt, a jelen és a jövő – meggyőződésem szerint minden eddiginél súlyosabb – nagy kérdésére irányította kameráit, a magyar népességfogyás – eddig soha nem belső tényezőkből származó – jelenségére. Fogyásunk okai között az egyik legsúlyosabb, hogy a megfogant életek közül, minden isteni parancsnak fittyet hányva, nagyon sokat nem engedtünk, nem engedünk világra jönni. A Néma kiáltás arra az irdatlan mennyiségű – mintegy hét milliónyi – magzatelhajtásra hívja fel a figyelmet, amely 1956 óta Magyarországon történt, s amelynek súlyos következményei részben már tapasztalhatók. A napjainkra előállt – a megelőző korokhoz képest jóval nagyobb arányú – meddőségnek, a gyermekáldás elmaradásának hátterében, bizony, nagyon sok esetben egy korábbi abortusz áll, amely alkalmatlanná tette arra a nőt, hogy gyermeknek életet adhasson.

      A filmben olyan kiváló gondolkodók szólalnak meg, mint Bolberitz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Barsi Balázs ferences atya, a református egyház részéről id. Hegedűs Lóránt, Téglási Imre, az Alfa Magzatvédő Szövetség elnöke, Kellermayer Miklós orvos, Jobbágyi Gábor jogász, a Pacem In Utero egyesület elnöke és Paksy Mária pszichológus. A beszélgetés – melyet a témához illő képek, bejátszások, zenék, versek tesznek még színvonalasabbá – természetesen igyekszik tágabb érvényű igazságokig elvezetni a nézőt, úgymint az élet tisztelete, felelősség a társadalommal, a jövővel szemben, az egoizmus elburjánzásának rendkívül káros volta és így tovább.

      Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy Koltay Gábor azzal, hogy az élet és a halál kérdését tette meg egy filmje alapjául, kihívta maga ellen azoknak az erőknek a haragját, amelyek évtizedek óta szívósan terelgetik a magyar és az európai népeket a megsemmisülés felé. Már ezt igazolja az a csend is, amely a filmet övezi. Mozik tudtommal nem tűzték műsorukra a filmet, róla cikk szinte nem látott napvilágot a magyarországi sajtóban. A pusztulás kétségtelen és vitathatatlan tényeit ugyanis nem lehet magyarázgatni. Tehát azok, akik ezt szolgálják, ilyen esetben mást nem tehetnek, mint hallgatnak. A film természetesen nem került kereskedelmi forgalomba se, aki meg akarja szerezni, annak a budapesti Korona Film Kft-t kell tárcsáznia.

      A legdöbbenetesebb azonban a filmet övező hallgatásban nem is az, hogy azok, akik a pusztulást előidézték, most hallgatnak és lapítanak, hanem az, hogy a magyar társadalom, politikai, érzelmi hangoltságtól függetlenül ugyanezt teszi. Ezen azt értem, hogy a filmet még az úgynevezett nemzeti érzületű emberek sem kívánják megnézni, akik pedig ott tolongtak Koltay Gábor nagy vihart kavart filmje, a Trianon vetítésén. Az érdektelenséget számomra meggyőzően bizonyítják azok a vetítések, amelyeket eddig szerveztem. Persze mondhatná valaki, hogy gyenge volt a szervezés, de meggyőződésem, hogy – az esetleges hiányosságok ellenére – nem erről van szó. Hanem sokkal inkább arról, hogy nemzetünk pusztulásának, a megsemmisülésünket hozó jövőnek a kérdése azokat sem érdekli, akiknek minden második szava – magyarság, Trianon (akár egy vesszen előtaggal), nemzet, haza stb. Könnyebb a lelkiismeretet elringató illúziókba, pótcselekvésekbe menekülni, a pusztulás tényeinek megpillantása esetén még vadabbul lengetni a nemzetiszínű zászlót, mint szembenézni egy olyan kihívással, amely személy szerint is, össztársadalmi szinten is sok áldozatot követelne tőlünk. Az őszinte önvizsgálat, a kialakult helyzetben a saját felelősségünk elismerése nélkül azonban ebből a halálos örvényből nincs menekvés. A Néma kiáltás olyan film, amely képes arra, hogy az embereket elgondolkodtassa: áldozat és felelősségvállalás nélkül nincs jövő, a tett vagy annak elmulasztása következményekkel jár, s az következik be, ami Franciaországban is. Legyen hát bátorságunk végre szembenézni egy olyan kérdéssel, amely most filmalkotás képében jön szembe velünk!

Majoros István (Erdélyi Napló, XV. évfolyam, 47. (738.) szám. 2005. november 22.)

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

Ha nem vállajuk fel ezt a hatalmas terhet, és a bűnbánatot, akkor személyesen is hatalmas bűnterhet veszünk magunkra, s ha nem merünk szembe nézni felelősségünkkel, akkor nem állhatunk meg Isten színe előtt.

Őszintén remélem, még nem késő komoly bűnbánatot, bűnvallást tartanunk, és könyörögni népünk megtéréséért, zokogva kérni Isten bocsánatát, kegyelmét!

Ámen!

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő

6 című bejegyzés “Néma kiáltás a magyar Nemzet tátongó sírja felett!” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Majd ha a gyerekeseket megbecsülik és nem teszik ki az utcára ha a munkahelyen nem rúgják ki a nőt mert terhes vagy gyerekes!! Ha nem rúgnak bele a rokkantakba a nyugdíjasba stb. Majd ha jogbiztonság lesz a létbizonytalanság helyett és nem éheznek és fáznak a családok és ha 47 eFt-ből meg lehet élni akkor lesz gyerek!

    Kedvelés

    1. Kedves Névtelen Hozzászóló!

      Önnek látszólag igaza van, de szemmel láthatóan fel sem fogta a film (és a hozzá fűzött gondolatok) tartalmát, lényegét – sajnos!

      Mit gondol Ön, kivel tol ki, ha így gondolkodik: “Majd, ha …”? Az biztos, hogy nem azokkal, akik ki akarnak pusztítani bennünket! Ráadásul, mit gondol, kik teszik azt a sok gonoszságot, amit Ön is (joggal) felsorolt? Megsúgom: ugyanazok, mint akik a megsemmisítésünket akarják (vagy azok az árulók, akik eladták lelküket, akiket emezek lefizettek, megvásároltak)! És mit gondol, kinek kell tennie azok ellen az aljasságok ellen, amiket Ön is említett? Hát elárulom, NEKÜNK!

      Kár, hogy nem értett meg semmit a filmből (ha látta egyáltalán), vagy azokból a gondolatokból, amiket a cikkben olvashatott (bár együtt a kettő ér igazán sokat abban, hogy mély önvizsgálatra, bűnbánatra indítson bennünket). Kár, hogy nem értette meg, népünk lelkét milliós nagyságrendű gyilkosságban való cinkos együttműködés bűncselekménye terheli! (Már csak emiatt sem lehet hazánk Mária országa!). Ön ezt el tudja hessenteni magától egy legyintéssel? Ön képes ezt felvállalni, beletörődni abba, hogy egy hangot sem ad ellenkezésének? Felvállalja, hogy sunyi hallgatással (“nem az én bajom/bűnön, semmi közöm hozzá,…, majd, ha …”) elhárítja magától a bűnrészesség vádját?! Márpedig hallgatásunkkal, közömbösségünkel mindannyian cinkosokká válunk, ahogy Babits is írta: “vétkesek közt cinkos, aki néma” (Jónás könyve című versében).

      Az én lelkemet rendkívüli módon terheli az, ha szót sem emelek ez ellen a rettenetes gyilkosságsorozat ellen! Éppen ezért próbálok társakat szerezni abban, hogy emeljük fel szavunkat az abortusz ellen (mint tette azt a néhai Fekete Gyula egész életében! – és sajnos, csak kevesen figyeltek rá).

      Tudom, hogy egy nagyon bonyolult problémáról van szó, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkoznunk, és nem kell követelni, hogy a kormány tegyen komoly lépéseket ennek megszüntetésére és megnyugtató megoldására. Mert csupán betiltani az abortuszt, nem lehet. Ennél sokkal többet kell tenni, de éppen ez a kormány egyik feladata!Azért tartjuk őket, hogy a közjó dolgaival törődjenek, s minden olyan tettük, ami nem ezt szolgálja, népellenes, és hazaárulásnak minősíthető! Ezt kellene már végre nagyon komolyan vennünk nekünk is, és érvényt szerezni ezeknek az elveknek! Ha kell, akkor tömeges tiltakozásokkal! Ehhez várok társakat, jogászokat, akik segítenek abban, hogy mikánt indíthatunk perek özönét a kormány ellen, s miként szerezhetünk érvényt akaratunknak. De ahhoz egységes, összetartó magatartásra lenne végre szükség, hogy mindannyian megértve, mi is az igazi gond, kiálljunk a helyes út mellett! Nem hagyva magunkat, hogy félre vezessenek, egymás ellen uszítsanak! Ezt a nemzeti egységet csak Isten segítségével érhetjük el. Minden más út hiú ábránd, önáltatás, hazugság, emberi erőlködés, ami soha nem teremt egységet!

      ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

      Czakó István

      Kedvelés

    2. Kedves előttem szóló! Az általad felsoroltakra csak akkor kerülhet sor,ha HAZÁNKBAN MAGYAR KORMÁNY ALAKUL.

      A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban.A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára! A magyarság és minden ember érdeke,hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk. Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik,mert működnek az egyetemes törvények.
      Wass Albert

      Kedvelés

  2. Fekete Gyula míg élt ,mint a nemzet lelkiismerete kongatta a vészharagot.Érdemes,ha van hol,visszanézni,kik gyalázták,mocskolták,gúnyolták ezért.Évszázadokon át fizikailag nem tudták a magyarságot megsemmísíteni. Pedig az összes szomszédunk mindíg rre törekedett. A mostani ellenségünk a lelket mérgezte meg.Évtizedes,hanem évszázados tervvel próbál megsemmísíteni.Persze úgy,hogy még csak megnevezni sem szabad .Mindíg is ellenség voltunk Európa népeinek.Barátunk szinte senki. Remélem,hogy Isten segítségével, a mostani,- legkönyörtelenebb ellenségünknek- is bekövetkezik a Sztálingrádja.
    -goj-

    Kedvelés

  3. Bks Gábor

    Emlék a hazáról

    Mint levágott lábára a sánta,
    Úgy emlékezem a hazára.
    (hiába nincs már az a része:
    Ráérez mindig a sebére)

    Él bennem is az, az ideg,
    Mely hiányát sejdíti meg,
    Lehetetlen vissza nem akarni,
    (annyira valós, meg tudná vakarni!)

    Ha hideg van, érzi: fázik,
    Az esőben tudja, hogy ázik,
    Bizsereg a naptól, ha süt,
    Elvesztése ma is szíven üt

    Kedvelés

  4. T. Caczkó István!

    Az ismeretlen hozzászóló Gazdag Mirjam és szeretem ismerem az írásait és egyetértek Önnel mert minden embernek joga van emberként élni! Az elmúlt években mindent megtett a kormányunk azért,hogy egyre kevesebb gyerek szülessen! A mi szüleink is nagycsaládban nőttek fel és ha belegondolok abba,hogy a fiamat már egyéves korában bölcsődébe kellett hordanom és együtt sírtunk minden reggel (nem azért mert luxus életet akartunk élni) Akkor tudomásul kell venni,hogy a társadalom számára sem fontos az,hogy több gyerek szülessen!! A nőktől elvették a lehetőséget,hogy a gyermek vállalást elismerjék a nyugdíjba és nem ismerik el azt sem,hogy nekünk van a munka mellett még egy műszak a család!! A FÉRFITÁRSADALOM mint a mai parlament akar dönteni arról,hogy a nők hogyan éljenek de elvárják,hogy 40 éves munkaviszonnyal lehet csak nekünk is nyugdíjba menni és megaláznak bennünket munkahelyen és egyetlen ANYA sem akar a nélkülözésre szülni gyereket!! Tudja a gyermek vállaláshoz egy nőnek és gyerekének szüksége van a biztonság érzetre is egy nem kívánt gyermek egész életében önbecsülésében megalázott ember lesz! Ezért van ennyi pszichésen beteg ember ma Magyarországon mert a bizonytalanságnál nincs rosszabb!! Tisztelettel: Gazdag Mirjam.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.