Kimondták a kimondhatatlant II. – avagy: A király meztelen, illetve: Így múlik el a világ dicstelensége.

A „Kimondták a kimondhatatlant” című írás utózöngéje

Ha tollat használnék, élhetnék azzal a szokásos fordulattal, hogy még meg sem száradt a tinta a papíroson, amikor…, de mivel a kézírásról lassacskán magam is leszokom, a billentyűzetet püffölöm kitartóan, ezért nem használom. Mindazonáltal a tény attól még tény marad, itt az újabb világraszóló botrány a pucér király hiányos öltözékének közhírré tételéről szóló történetben.

Persze, próbálják menteni a menthetőt, mit ad isten, hipp-hopp itt terem a semmiből az éppen ügyeletes Nobel-díjas közgazdász aki jelen esetben nem más mint Robert Mundell Kanadából. Ő is megmondja nekünk a frankót: … Kimondták a kimondhatatlant II. – avagy: A király meztelen, illetve: Így múlik el a világ dicstelensége. Tovább olvasása

Kimondták a kimondhatatlant – avagy: Gilad Atzmonnak igaza van

Misi bácsi tud valamit. Nekem elhihetik. Csöröge, aki olykor Röcsöge, vagy ahogyan publikációs munkásságának nagyobb lélegzetű gyöngyszemei végén saját magát szokta volt aposztrofálni: „Alsó- és Felsőmucsai Mucsay (bunkó) Mihály, jelenleg vidéken élő nyugdíjas, akit ugyan a Rákosi és Kádár korszak a politikai kiskorúság állapotában tartott, és abból sajnálatosan sem a „demokratikus átalakulás”, sem a NATO és EU tagság nem tudta még kiemelni, és a választási plakátok üzenetét ezért változatlanul úgy értelmezi, hogy „Papa, ne sokat törje a fejét, mert maga úgy sem éri ezt fel ésszel, csak annyi a dolga, hogy az x-et húzza be a Népfront (vagy bármi más) alá, a többit bízza ide, mert mi tudjuk, merjük tesszük!”, ezért semmiről sem mer önálló véleményt alkotni, de mivel van ideje olvasni, gyakorta készít összefoglalókat és emlékeztetőket nemzetközi sajtótermékek olyan anyagaiból, amelyeket itthon nem nagyon idéznek, és azt tisztelettel ajánlja a politikai nagykorúságot már elért és önálló ítéletalkotásra is képes olvasók figyelmébe.

Szóval az egyszerűség kedvéért, ő Misi bácsi. És valóban. Tényleg tudhat valamit öreg barátom, mert ő ajánlotta figyelmembe először Gilad Atzmont, a nemzetközileg elismert dzsessz szaxofon művészt, akinek az Exile (Száműzetés) című  CD-jét a BBC 2003-ban az „Év Albumának” minősítette. Gilad Atzmon Izraelben született, szolgált az IDF-ben (Izraeli Véderő), most pedig önkéntes száműzetésben él Nagy-Britanniában. Tőle származik az elhíresült mondat, melyet már e helyütt is többször leírtam, ám az ismétlés a tudás atyja, s anyja mottó szellemében idézzük ismét emlékezetünkbe, később még jól jöhet:

„A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.”

Úgy tűnik tele lett a gatya. De az is előfordulhat, hogy betelt a pohár… Kimondták a kimondhatatlant – avagy: Gilad Atzmonnak igaza van Tovább olvasása