Egy fasiszta, náci zsörtölődései és könyörgése!

Tisztelt ombudsman úr/hölgy! 

Ma megint nagyon kirekesztő, és felháborító, rasszista gondolataim támadtak. Úgy látszik, nem bírok azzal a fasiszta, náci véremmel, és ez engem nagyon mélyen elszomorít! Ezért is ragadtam tollat, hogy megírjam önnek az újabb esetet, és kérem, bánjanak velem a tettemhez méltóan szigorúan!

Szóval, ez úgy történt, hogy ma volt az iskolában a tankönyvosztás. Ez úgy néz ki, hogy van két ablak, az egyikre az van kiírva, hogy „Fizetős”, a másikra az, hogy „Ingyenes”. Természetesen én a fizetőshöz álltam be, mert annyira jól keresek, hogy néha hó végén még zsíros kenyérre is futja, persze, paradicsom, meg paprika nélkül, mert ugyebár nem dőzsölünk, kérem!… Egy fasiszta, náci zsörtölődései és könyörgése! Tovább olvasása

A politikai foglyok szabadon engedése kötelessége a jelen hatalomnak – Levél az USA-ból Budaházyért

Az alábbi levelet nemcsak a Legfőbb Ügyészség, hanem a politikai osztály tagjai is megkapták, mert egy alapvetően fontos jogi kérdést tisztáz!

Legfőbb Ügyészség

1055. Budapest, Markó u. 16. sz.

 

Tisztelt Legfőbb Ügyészség !

Negyvenhárom éve élek az Amerikai Egyesült Államokban. Amikor eljöttem a szülőhazámból, még dühöngött a bolsevik diktatúra és a “különös anyagból gyúrt ” elvtársak által irányított koncepciós perek áldozatai, vagy már a temetőben, vagy még börtönben voltak. Reméltem, hogy annak a korszaknak egyszer vége lesz!

A hazai fordulat ellentmondásossága ellenére többször terveztem már, hogy családommal haza költözünk. A legutóbbi megingásom éppen a Budaházy ellen folyó, s minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóan koncepciós eljárásnak a választásokon utáni – s a mai napig is tartó-, elhúzódása volt. A politikai foglyok szabadon engedése kötelessége a jelen hatalomnak – Levél az USA-ból Budaházyért Tovább olvasása

A magyar devizahitelesek miatt durvulhat a válság (Helyesbítéssel!)

Kedves Olvasóink! 

Helyesbítéssel kell élnünk, ugyanis az alábbi cikket nem Stoffán György írta. Sajnálatos tévedés történt. De a cikkben lévők ettől függetlenül igazak.

Minden érintettől elnézést kérünk! 

NIF szerkesztőség

Azért nem mondanám, hogy mindenért a devizahiteleseket kellene okolni! 

Kérdezem én Önöket, hogy annak idején a 150 körüli svájci franknál a forinthitel szinte elérhetetlen volt, a kamatai és a törlesztőrészlet miatt. Kádár, Grósz, Német, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai “Urak” megkérdezték-e Önöket – az ország népét, a szavazókat – “..: figyelj már te magyar lakos, uralmunk, egzisztenciánk, és persze a jövedelmünk biztosítása, és valamennyi összegecskét privatizáció céljából, hitelt akarunk felvenni, mit szólsz hozzá, hiszen ezt Neked, az ADÓFIZETŐNEK kell VISSZAFIZETNED, hozzájárulsz?” – na ugye!

Most Orbán “nagyot lépett”, költséget szorít! Hogyan?

A Mi f@rkunkal veri a csalánt, glaszékesztyűben! De ugyanakkor milliárdok ezreit dobálják ki az ablakon Szél Kálmán terv, stb.  Marhaság! A megszorításokat a szolgálati gépkocsik garmadának eladásával, a gépkocsik bérlésének megszüntetésével – mi az, hogy Lázár frakcióvezető urr, alias hódmezővásárhelyi polgármester havi gk. bérleti díja 600 ezres nagyságrendű(?), a polgármesteri fizetése, a képviselői honoráriumok nem elég arra, hogy saját kocsijával járjon? – a laptopok, i’Podok, mobiltelefonok és ezek ingyenes használata, az ingyenes tömegközlekedés és a képviselők fizetésének nagysága – szerintem a mindenkori minimálbér ötszöröse, és passz! – csökkentésével kellene kezdeni!… A magyar devizahitelesek miatt durvulhat a válság (Helyesbítéssel!) Tovább olvasása

Boldog békeidők – Avagy: Ilyen az, amikor visszasírjuk a MERKUR-t?

Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha visszasírom az államszocializmus kollektív össznépi sorszámbogarászó időszakát, dehát ahogyan a kapitalizmus rendszerébe belekódolt, immáron sokadik húzd meg, ereszd meg válságot nézem, bizony könnyen megképződhet még ez is.

Egyértelműen és immáron félreérthetetlenül közölték a magyarral, hogy adósrabszolgaságot szántak osztályrészéül. Méghozzá hetedíziglen! Ráadásul a vietnámi háború tematikájának megfelelően, vagyis, az adósságtörlesztésnek soha nem szabad véget érnie. Erre már utalásokat is hallottunk a Bankszövetség illetékeseinek részéről, nevezetesen, hogy az adósság örökölhető. Nem is kell messzire mennünk, hiszen Magyarország esetében is láthattuk, hogy az adósság, gyakorlatilag az egymást váltogató rendszerektől függetlenül, ha tetszik, azok felett is, itt marad velünk, itt marad nekünk. Mi pedig azt a bizonyos sokat emlegetett képzeletbeli katonatisztet is megszégyenítő, erőn felüli igyekezettel fizetünk, amíg csak bele nem döglünk. És – a jelek szerint – még azon túl is… Boldog békeidők – Avagy: Ilyen az, amikor visszasírjuk a MERKUR-t? Tovább olvasása