A kizárólagos igazság letéteményesei

The Sorcerer's Stone = A Bölcsek Köve

Aztat érezzük, hogy a konzultáció mán pedig szükséges!– avagy: A kizárólagos igazság letéteményesei a butapesti fotöjökből

Mostanság egyre gyakrabban támad olyan érzése az embernek, hogy nemcsak a politikum kiváltságos tagjai, akik rózsadombi elefántcsonttornyuk és az ország háza közötti távolságot a Gyalog-galopp lejtős ösvénye helyett inkább suhanó limuzinjaik segítségével hidalják át, tetszelegnek az önkéntes mérvadó megmondó-ember szerepkörében, de újabban a média csinálói, a zsurnaliszták is veszik maguknak a bátorságot, hogy efféle úri huncutságokra ragadtassák magukat. Főként jól szituált és még jobban öltözött fővárosi arany ifjakra jellemző az ebbéli tevékenység, kik szintúgy nem nagyon vehetik maguknak a fáradságot, de még inkább a bátorságot arra, hogy kimozduljanak az ország vízfejének határát jelölő Butapest táblán kívülre.

Bele-bele kóstolva a Hír TV „Lapzárta” című műsorának késő esti, felszínt kapargató ömlengéseibe, az igazán lényeges dolgokról nem esik szó, nem tudják, nem merik, vagy egész egyszerűen nem akarják elmondani az embereknek a valóságot, pedig a televíziónézők zöme, de legalábbis a vidékiek egészen biztosan, tökéletesen tisztában vannak a valódi világ valódi valóságaival és igazságával. Még akkor is, ha jól öltözött fővárosi „mesziről gyütt emberek” azt mondanak, amit akarnak.

Nem is tenném szóvá a dolgot, hiszen most még a csapból is Gyöngyöspata folyik, de újból előkerülnek azok a jelzésértékű momentumok, amik mellett ismételten nem mehetünk el szó nélkül, s amelyek egyértelműen közlik a hozzáértő szemlélővel, itten kérem, tisztelettel megint a bolondját járatják velünk… Még jót nevetne is rajta az ember, ha nem éppen a kipusztításunkra bazírozva zajlana a szemünk előtt ez a kínos színjáték, de az is lehet, hogy korrektebb a bohózat szót használnunk.

Jó példája a pártrendszerbe kódolva beleivódott megosztás diadalának a gyöngyöspatai eset. Meg fogják látni, bizony így van ez, hiszen a Haza, a Nemzet érdekeinek képviselete helyett ismét csak a szűk pártérdek, a véd- és dacszövetség harcostársai számára történő gátlástalan (politikai) haszonszerzés az, ami mindent überel, ami mindenekfelett dominál. Kicsit olyan ez, mint amikor a Törvényhozás Házában egy-egy fontosabb jogszabály útba indításakor az éppen aznapra kijelölt vezérürü bekiabálja, hogy melyik gombot kell megnyomni.

A szépen kistafírungozott ölebmédiák pedig széles nyelvcsapásokkal, jól idomítottan teszik a dolgukat, azaz nyomják lefelé a torkunkon az éppen aktuális lenyomnivalót. Igaz, lakatot téve szájukra, ha éppen tabutémához érnek, vagy valamely okból kifolyólag az igazság kimondása kínos lenne, más felé terelik a szót.

Valamelyik reggeli műsorban beszél az egyik államromboló* kisebbségi fő hallja kend.

Itt mindjárt álljunk is meg egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim. Mielőtt bárki rasszizmussal vagy egyéb más ily dologgal megvádolna, közlöm, Dr. Bene Gábor szóhasználatát vettem kölcsön. Mindjárt világos és érthető lesz minden, ha felidézünk egy rövid részt „A cigányság, mint államalkotó nép” című írásából:

„A televíziós riportban szereplő (rendőrtiszt) azt mondta, hogy a cigányság államalkotó nép! Nos, erre a kijelentésre sokféleképpen lehet reagálni. Ha például ragaszkodva a realitásokhoz megkérdezném: mikor és hol alkottak a cigányok államot? Nos, akkor előbb-utóbb rám sütnék a rasszizmus bélyegét! Nem mintha félnék a liberális-globalisták megbélyegzésétől, de csupán annyit jegyzek meg, hogy ha egy munkaképes ember adózik, s így hozzájárul a közterhekhez, az bizony hasznos tagja, sőt alkotója egy államnak! Ám aki folyamatosan csak kivesz abból a közösből – az bármilyen etnikumú –, erkölcsileg nem lehet államalkotó, tehát sokkal inkább élősködő és ezzel: államromboló. Orbán Viktor szájából hallottam nem régiben az alábbi gondolatot: A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született. Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk.” Én magát az állítás igazságát nem tagadom, csakhogy a szerencsétlen, munkalehetőségtől megfosztott cigányságnak nem feleslegesen születnek gyermekeik, hiszen – amint már fentebb is említettem –, ezen gyermekek utáni családi pótlék „tartja el” az egész családot, s ezzel sajnálatosan újratermeli a társadalmat fejőstehénnek használókat! Aki nem hiszi ezen állításaimat, az járjon utána és cáfoljon meg konkrét számadatokkal!”

Tehát. Visszatérve az államromboló kisebbségi fő hallja kendhez, a reggeli tévéműsorban mindjárt meg is adta az alaphangulatot, aszongya, „itt holnap gyilkolászás lesz.” Tényleg? Honnan veszi? Tud valamit? Vagy netalán ön szervezi? Én legalábbis ezt kérdeztem volna. A kivezényelt önkormányzati főmufti meg csak hebegni-habogni tudott.

Aztán hogy-hogy nem, véletlenül vagy nem véletlenül, de felkerült egy videó a legnagyobb nemzetközi videó-megosztó oldalra, a Youtube-ra. Hiába, no, ezek a videók mán csak ilyenek, újabban ez a szokásuk, gyakorlatilag pillanatok alatt felkerülnek a legnagyobb nemzetközi videó-megosztó oldalra. Önmagáért beszél az anyag címe is: „Kifütyülték Farkas Flóriánt Gyöngyöspatán”. Tetszenek figyelni, ugye? Nem Kolompár Orbánról van szó, hanem a fideszes Farkas Flóriánról!

És akkor innentől szó szerint idézet fog következni:

„– Úgy gondolja, hogy ez a két hónap csak provokációról szólt?

– Az, az egész arról szólt.

– És azok a megfélemlítések, amiket igazából kaptunk, ellenünk mentek? Azok a több száz fenyegetések? És a mai napi?

– Azok is. Az a baj, hogy nem juttok el odáig, hogy megüssenek egy cigányt, vagy valamit csináljanak.”

Hagyok időt, hogy az input behatoljon a wincseszterkatedrálba.

Azon egy legyintéssel túltesszük magunkat, hogy a fideszes cigány politikus mit mondott. Sajnos, pedig ezen sem lenne szabad csak úgy, könnyed eleganciával tovasiklanunk, de hát ez már messze az ingerküszöb alatt marad. A dologban inkább az ad okot aggodalomra, hogy senki sem tiltakozott ez ellen!

Tudják, kicsit olyan ez, mint amikor Francisco őszödi megvilágosodásának alkalmával senki sem állt fel, és mondta azt, hogy na, ezt aztán már neked sem, tőled sem!

Az i-re a pontot végül a TV2 Mokka című műsora tette fel 2011. április 28-án reggel:

Riporter: „Itt vannak velünk, helyi lakosok, Farkas János, illetve a fia Farkas János, valamint Iványi Gábor, metodista lelkész, aki március óta segíti a romákat, amióta ez a feszült helyzet van itt Gyöngyöspatán. (…) Hogy történt ez az egész?

Farkas János: Hát kezít csókolom tessék elképzelni aztat, hogy ide lejön fél tíz és tíz óra között a mi utcánkba, kamera rögzíti…

R.: Bárki bejöhet egy utcába.

FJ.: Elismeri a tévén keresztül, hogy ő járőrözni jönne lefele, betámadja a cigány családjainkat, dobálják azt már a kamera rögzítette…

R.: De az biztos, hogy dobálta? A kamerán nem látszik.

FJ.: Biztos, hogy dobálta, ezáltal azokat a családokat agresszívvá teszi, leütnek egy 14 éves gyereket a saját portáján belül…

R.: Azt még mindig nem tudják, hogy ki ütötte le, mer’ ez itt ennél a háznál történt egyébként.

FJ.: Ennél a háznál történt, itt a házunk mögött történt. Ez egy szellemi fogyatékos gyerek. Nem tudjuk elképzelni aztat, itt mink ezeket soha nem provokáltuk. Hisz mink tartottuk magunkat emberi méltóságunkhoz és a mindenkori törvényeknek megfelelően jártunk el ezekkel a személyekkel szemben, hisz mink nem hagytuk magunkat provokálni.

Második hónapja folyik az eset. Két hónapon keresztül terrorban tartanak bennünket ezek a személyek. Ha ezek elmennének Gyöngyöspatáról, megszűnne itt a helyi konfliktusok a kisebbségi és többségi lakosok között, le tudnánk ülni velük konzultálni és úgy érzem, hogy közös nevezőre tudnánk jutni velük..”

Az első kérdés rögtön adódik: Mi a rossebet is keres ott Iványi Gábor metodista lelkész? Miért pont ő van ott megint? Hová is köthető az illető? SZDSZ? Jól emlékezem?

De hagyjuk is Iványi Gábort.

Van itt még egy érdekes momentum, amire nyomatékosan szeretném felívni mindenkinek a figyelmét!

Tegyék a szívükre a kezüket, tisztelt Olvasók! Nézzenek mán szét a környezetükben, és mutassanak nekem akár egy cigányt is, aki használ olyan szavakat, vagy szóösszetételeket, mint emberi méltóság, mindenkori törvények betartása, provokáció, mi több, konfliktus. A konzultáció meg aztán a dolog non plus ultrája!

Ugye valamennyien érezzük a dolog diszkrét báját? Hogyan gyün egymás mellé a konzultáció, meg az „aztat”. És még a cigányokra mondják, hogy buták, lusták, meg hogy nem akarnak se tanulni, se dolgozni. Dehogynem akarnak! Hiszen látható, hallható, ezeket az embereket kitanították, felkészítették, trenírozták, betanították. Arra, hogy mit kell mondani.

Azt, amit hallani akarnak! Csak túl jól sikerült a dolog! Nem áll jól a tehénen a gatya!

Mit gondolnak, vajon, ha megkérdeznénk Farkas János urat Gyöngyöspatán, mit jelentenek azok a szavak, amikkel megterhelte a levegő könnyű szekerét, hogy szállítná azokat a fővárosi konzum-idióta fülekbe, na, hogy azok a szavak valójában milyen jelentéstartalommal bírnak, vajon tudna-e nekünk válaszolni erre a kérdésre? Egyáltalán tudná például, hogy mit jelent a jelentéstartalom kifejezés? Én nem tudom, én csak kérdezem.

Tudják, kicsit olyan ez, mint a pártértekezleteken meg konferenciákon VOR (gyengébbek és fiatalabbak kedvéért: Vörös Október Ruhagyár) konfekcióiban feszítő suk-sükölő pártfunkci eftársak, akik papírból felolvasták, vagy felmondták a leckét, csak amikor útelágazódásokhoz értek, na, akkor gyütt el az igazi retorikai bukfenc.

Magam másfél esztendőn keresztül az akkor még Magyar Néphadsereg vendégszeretetét „élvezve” mindennapos viseletként glasszáltam uniformisban. Megmondom az őszintét, nekem egy életre elegem lett a dologból. De azt azért megtanultam, hogy az egyenruhával járó felelősség nem olyan dolog, amit alsógatya módjára csak úgy váltogatni lehetne. Ma úgy gondolom, hogy felveszem, peckesen lépdelek benne kettőt-hármat, ’osztán, ha elunom, sutba vágom.

A kéthetes ígéret láthatóan nem jött be. A cigány lakosság népszaporulata erőteljesen meghaladja a magyar lakosságét, ez pedig egyszerű ténykérdés. A franciáknál is kizárólag a muzulmán bevándorlók tartják szinten a lélekszámot. Azt is mindenki tudja, látja, érzi, hogy az állam erőszakszervezetén keresztül nem képes polgárainak biztonságát mindenütt, mindenkor és a kellő mértékben biztosítani. Az is látható, hogy bizonyos esetekben rossz vagy elégtelen, de még olyan is előfordulhat, hogy semmilyen választ nem ad az ilyen jellegű problémákra. A polgárok pedig úgy érzik jogos igényeik kielégítésére saját kezükbe veszik a dolgok megoldását. Ha van valami, aminek egészen biztosan rossz vége lesz, az ez.

Pedig ha más nem is, de a Naftalin Kraust atyai barátjának nevező Iványi Gábor jelenléte is egyértelművé teszi, megint megvezetnek (és úgy tűnik, elvezetnek) bennünket. A nevető harmadik játssza ki egymás ellen a cigányt és a magyart. Hogy az ellenérdekelt politikai erők anyagi, média és egyéb lehetőségeiket kihasználva manipulálnak? Belekötnek az élő fába is? Naná! Még szép! Majdnem azt írtam, hogy ez a dolguk, pedig nem így van ez. Normálisan működő országban nem ez lenne a dolguk, mert itt már olyan fokú ellentétszítással, mesterségesen előállított helyzettel állunk szemben, amely könnyen végzetessé válhat. Az amerikai pofa beavatkozásánál különösképpen látjuk a dolog megnyilvánulását a maga valójában, még egy nemzetközi szervezet, a Vöröskereszt lejáratása sem drága, szóval olyan fokú konfliktusgerjesztés zajlik, amely kísértetiesen emlékeztet az előző Orbán-kormány időszakára. Egy lépést sem tehettek anélkül, hogy valami hibát ne találtak volna regnálásukban, ugyanakkor annak többszörösét természetesen simán elnézték a posztkommunista kormányzatoknak.

Az is igaz, a korrektség kedvéért ezen a ponton muszáj elmondanunk ezt is, a fülkeforradalmivá avanzsált narancsos néppárt semmit sem tanult az előző négy éve hivatali idejéből, ugyanaz a pökhendi arrogancia köszön vissza, csak most már az úthenger effektust biztosító kétharmados parlamenti többséggel megspékelve. Csodálkozunk hát, ha elszabadulnak a lóerők? Ne csodálkozzunk. Míg Józsi – a kitűnő Szabó Gyula alakításában – rezedaszagú kis faluja felé vezette óránként két kilométeres sebességgel tötyögve a frissen útépítés céljából vásárolt úthengert, addig OV-ék beledöngölnek mindent és mindenkit a betonba, aki kicsit is más hangot üt meg a kívánatostól. Rend a lelke mindennek!

És valóban! Értjük mi, nagyon is, végleg ki kell füstölni a posztkommunistákat, semmiképpen se jöhessenek vissza, ahol fát vágnak, ott meg ugye a forgács is hullik!

Ugyanakkor a miniszterelnöknek abban kétségtelenül igaza van, hogy a pengeélen táncolás kényes egyensúlyára bizony nagyon oda kell figyelni, főleg az ő esetükben. Szintén a TV2 műsorából idézünk:

Orbán Viktor: Itt van ez a gyöngyöspatai eset is, ugye. Az teljesen nyilvánvaló, hogy mit kellett volna csinálni, már hetekkel ezelőtt is, de ugye a gyülekezési jog meg a gyülekezési szabdság mögé bújnak azok, akik valójában provokálják az ott élőket. És ha föllépsz, túl gyorsan, hirtelen lépsz föl, akkor az első reflex az az, hogy de hiszen megsérted a gyülekezési jogot, megsérted a gyülekezési szabadságot, megsérted olyan jogát ott néhány embernek, amit egyébként a magyar törvények és a jogrend garantál.

Tehát ezért jó néhány döntést sokkal lassabban kell meghozni, olyan mint a futball, tempírozva kell passzolni, tehát az ütemérzék a legfontosabb a magyar politikában. Akkor kell meghozni egy szigorú döntést, amikor már az egész ország úgy gondolja, hogy most már igazán meg kellene hozni azt a döntést. De ha egy ütemmel hamarab hozod meg a döntést, akkor az egész ország azt mondja, na de hát azért nem kéne beavatkozni. Tehát ezt a pillanatot kell…

Hajdú Péter: – Most hol tartunk?

OV.: – Ezt a pillanatot kell eltalálni, és ez teszi művészetté, ha úgy tetszik, a magyar politikai élet irányítását.

HP.: – Gyöngyöspatán most vészt jósló, vihar előtti a hangulat. Elérkezett már az idő, hogy a megfelelő lépéseket megtegyétek?

OV: – Tehát én azt látom, most vagyunk abban a helyzetben, hogy amikor tíz emberből kilenc azt gondolja, hogy ez így nincsen jól. Tehát itt most már nem arról van szó, hogy kinek va joga gyülekezni, meg magánterületen kiképzést tartani, meg a rendőrséggel való együttműködés nélkül polgárőrséget színlelni, vagy akár polgárőrként fellépni. Az egész ország azt látja, hogy ez az egész az erőszak felé megy. És az erőszakkal szemben meg kell védeni az embereket. Mindenfajta erőszakkal szemben. Ez az állam dolga és ez a miniszterelnök dolga is. Tegye meg a szükséges lépéseket, és véletlenül se fordulhasson elő erőszak. Szerintem most már mindenki a rend oldalán van ebben az ügyben.

Úgyhogy ma a kormány úgy döntött, hogy kezdeményezzük a parlamentnél – és gyorsan szeretnénk is ennek a végére járni – a bűntető törvénykönyv módosítását, és hogy ha valaki ilyen típusú cselekményeket követ el visszaesőként, akkor szabadságvesztéssel is legyen büntethető. Tehát eljött a pillanat, amikor most az erő nyelvén kell beszélni az államnak.”

Első látásra úgy tűnik újabb emblematikus ponthoz érkeztünk azon a lejtőn, melyen hazánk lefelé száguld a végromlás felé. Sokan végképp elcsüggedtek, s a remény haláláról vizionálnak. Nekik, és mindenki másnak csak annyit mondanék, ez a gyöngyöspatai eset egy égre meredő óriási felkiáltójelként magasodik elénk! Legyen tehetségünk hozzá, hogy meglássuk, s ha megláttuk, vegyük észre azt, amit észre kell vennünk belőle, s a végképp megbukott pc, azaz politikai korrektség mellőzésével igenis mondjunk ki végre dolgokat, mégpedig jó hangosan.

Igen! Bene Gábornak tökéletesen igaza van abban, hogy azon magyarul is beszélő honfitársunk, aki állandóan csak kivesz a közösből, de oda be nem tesz semmit, az bizony nem alkotja, inkább rombolja az államot, a közösséget.

Igen, mondjuk ki, külföldről azon munkálkodnak, hogy anyagi és más természetű befolyásolással veszélyeztessék a demokratikus választások eredményeként felállt kormány munkáját. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem arról van szó, ki szereti a Fidesz kormányt és ki nem! Itt arról van szó, mint Jörg Hajder esetében: nem teljesen a mi ízlésünk szerint alakultak a dolgok. Csak ezúttal kicsikét burkoltabb formában csinálják, hiszen a Fideszre nem nagyon lehet ráhúzni, hogy nácik lennének. Először még próbálkoztak vele, a választásokat követő első sajtóhírekben, miszerint a Fidesszel a szélsőségek jutottak hatalomra a Jobbik parlamentbe kerülésével, csak hát túl nyilvánvaló volt, hogy iszonyatosan kilóg a lóláb, iszonyatosan nagy a hazugság. Így most burkoltabb eszközökhöz folyamodnak.

Egy próbát talán megérne a nagyságos és fényességes Európai Portán, óhajtanak-e egyáltalán valamit tenni az USA immáron nemzetbiztonságot veszélyeztető, egyik uniós tagállam (ez volna Magyarország) demokratikus működésébe történő beavatkozása ellen? Hiszen többen már polgárháborús helyzet kialakulásának lehetőségét emlegetik a média nagy nyilvánossága előtt.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a magyarság létezésének, fennmaradásának, továbbélésének kérdése sohasem mennyiségi, mindig minőségi szempontok alapján dőlt el.

Azt mondta Dobó: „Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl!”

Álmos nagykirályunk üzenet egyetlen szóban: Lélekbátorság!

II. János Pál pedig arra kér bennünket: „Ne féljetek!”

Tudják, ami igazán értékes, az sohasem olcsó! Márpedig nekünk a hazánk mindennél értékesebb. Nem is fogjuk odaadni másnak! Bármennyire is szeretnék!

Úgy néz ki, föl kell kötnünk a magyar textilt!

Hát kössük föl!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

http://www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő