A Remény halála!

Azt szokták mondani, “a remény hal meg utoljára”! De egyszer az is bekövetkezik. Nálam ez most történt meg. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert úgy érzem, hogy már nincs semmi esélyünk arra, hogy kilábaljunk a bajból. Pesszimista – mondhatják rám egyesek. De legalább nem ér keserű csalódás – mondom én.

Miért vagyok ennyire elkenődve? Azért, mert olyan velejéig romlott a magyar társadalom, hogy innen csak isteni csoda segíthet. De erre nem sok esélyünk van, hiszen a lakosság mélyen át van itatva az ateizmussal. Még a magukat keresztyénnek vallók is. Csak áltatják magukat. Az, aki keresztyénnek mondja magát, és közben olyan kifejezéseket használ hétköznapi dolgokra, mint az “imádom …(ezt vagy azt)”, az csak vallásos, de nem hívő keresztyén, mert tudnia kellene, hogy imádni csak Istent szabad. Az, hogy hiszi Isten létezését, még semmi. Az ördögök is hiszik (“Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.” – Jak 2,19). Márpedig isteni csodák csak a hívők könyörgésére történnek. Tud-e az a kevés számú valóban hívő úgy könyörögni, hogy Isten meghallgassa? A kilábalás csak úgy következhetne be, ha egy mélyre ható erkölcsi, és érzelmi megújulás, egy megtérési hullám hatná át az országot. Gyökeres változásnak kellene bekövetkeznie, amire vajmi kevés esély van… A Remény halála! Tovább olvasása