Nem engedték be a város által fenntartott óvodába a Jobbik debreceni képviselőjét (videóval)

Ágoston Tibor, a Debreceni Közgyűlés Jobbik-frakciójának vezetője tavaly őszi megválasztása óta rendszeresen keres fel önkormányzati intézményeket, hogy helyben tájékozódhasson működésük körülményeiről. Munkája során többször megfordult a Sípos utcai óvoda tanintézményeként működő bánki óvodában, már csak azért is, mert több panaszos levelet kapott a szülőktől. Ezekből idézünk alább:

Miután ezt az óvodát választottuk, pár hónap múlva döbbentünk rá, hogy az óvoda nagy többsége (mind a pedagógusok, mind a gyermekek vonatkozásában) a Hit Gyülekezet tagja. Ezzel nem is lett volna probléma, ha nem befolyásolnák az óvoda működését, a pedagógiai életet valamint a gyerekek világnézetéről kialakult képet. A következő meglátások szubjektívek ugyan, de mindenképpen van alapjuk:

– Kaptunk egy óvó nénit, mindenki nagyon meg volt vele elégedve, mégis elküldték azzal az indokkal, hogy nincs státus. Helyette van most egy másik óvónő, aki állományban van. Az már biztos véletlen, hogy az első óvónő nem HGY-s, a második igen. Nem engedték be a város által fenntartott óvodába a Jobbik debreceni képviselőjét (videóval) Tovább olvasása

Mit tettél Fidesz?

Látszik, hogy jön a jobb idő, melegszik már napközben. A „fiatal” demokraták pedig öregszenek, nehezükre esik elviselni a meleget. Főleg, ha ez a pszichés állapot azzal jár együtt, hogy meg kell mutatkoznia a liberális gyökérnek.

Annak a kozmopolita eredettségnek, ami nem képes elviselni mások igazát, s minden körülmények között eurohízlalt gazdái érdekeit képviseli. Megmutatkozott ez egy mai szavazáskor.
Undor! Fertő!
Mondjátok, egykori ifjak, mi kell ahhoz, hogy magyarul gondolkodjatok? Mi kell ahhoz, hogy a szavazóitok érdekeit képviseljétek?
Megmondom! Némi vértöbblet egy intim testrészbe! Ahhoz azonban kevesek vagytok, mint a macisajtban a brummogás. Kevesek! Értitek?
Van fogalmatok arról, hogy ezzel elvesztettétek a szavazóitok jelentős részét?
Kit érdekel az EU? Kit érdekel, hogy ti mennyire akarjátok az EU ülepét nyelvelni? Szégyentelenek! Hazaárulók, utolsó gazember módjára cselekedtetek idegen érdekeknek engedve! Erre nincs mentség! Soha nem is lesz! Soha! Mit tettél Fidesz? Tovább olvasása

A büszke cigány… – képzelt levél

Most olvastam: Balog Zoltán képviselő megtárgyalta az egyházakkal a cigányság beilleszkedésének problémáit.

Itt az egyik hozzászólás, és sajnos mind igaz! Olvasd, csaje, more!

“Há dik mán..nincs munkaviszonyom és nem hordok 1,5 kilónál könnyebb aranyláncot, pedig segílyből élek immáron évtizedek óta.

Büszkén terrorizálom és rabolom ki a diáktársaimat és verem szét a tanáraimat, a négy általánost mégis csak 10-15 év alatt tudtam elvégezni.

Büszke vagyok arra is, hogy írni és olvasni ugyan nem tudok és a szókincsem is csak pár tucat keverék-szóból áll, mégis vállalkozói bizonyítványom van a hatóságoktól.

Büszke vagyok arra is, hogy bár a KRESZ-könyvet elolvasni sem tudom és autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre, mégis “szereztem” magamnak jogosítványt.

Kizárólag csak nagy Mercivel, meg nagy-BMW-vel járok a segílyért, mégis minden magyar, tőlem félti a szaros kis vagyonkáját… A büszke cigány… – képzelt levél Tovább olvasása

Ismét elment egy kiváló magyar! – Ambrus Pál halálhírére

Szomorú kötelességemnek kell megfelelnem, amikor egy közeli barátomat, közvetlen munka- és harcostársamat búcsúztatom.

Ambrus Pál (1952–2011) élete bizonyos értelemben tipikus magyar sors volt; szüntelen áldozatvállalás a magyar nemzetért, melyet ráadásul olyan szerényen és önzetlenül végzett, hogy a kívülállók alig-alig hallottak róla.

A magam részéről nagy szerencsének tartom, hogy személyesen is ismerhettem őt ebben az elfajult világban; s úgy gondolom, hogy elvi szilárdságából, rendíthetetlen kitartásából valamennyien példát és erőt meríthetünk mindennapos küzdelmeinkhez.

Jó két évtizedes nemzetvédő tevékenységének, valódi hivatásának úgy tett eleget, hogy közben kenyérkereső munkáját (több évtizedig a MÁV alkalmazásában állt, s innen ment korkedvezményes nyugdíjba) és családi feladatait is tisztességgel ellátta (két gyermeket nevelt fel, hűséges feleségével együtt); tehát nem vonult ki a társadalomból, nem zárkózott „elefántcsonttoronyba”, mint megannyi ütődött „fotelforradalmár”… Ismét elment egy kiváló magyar! – Ambrus Pál halálhírére Tovább olvasása