Gyöngyöspata történelmi szerepe

Gyöngyöspata most írta be nevét a magyar történelembe. Nem a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a Véderő, vagy a Betyársereg akciója nyomán, még csak nem is a magyarokat verő cigány garázdaságok miatt, hanem a kormány megmagyarázhatatlan politikai hibája következményeként.

Az érzelmek és az indulatok táplálta helyi összetűzésekből, melyet a hatalom képtelen volt megfelelően kezelni, a hibás megoldási akarat következtében megteremtődött a polgárháború igazi kiváltó oka. A gyengécske kis önvédelmi kísérletekre rendkívül durva választ fogalmazott meg a zavarodott államvezetés, mely kizárólag az önvédelem totális felszámolását célozta meg.

Addig nincs polgárháború, amíg a legkisebb esélye is megvan a problémák vérontás nélküli megoldásának. Senki nem akar feleslegesen ölni, gyújtogatni, megsebesülni (pár pszichopata kivételével). A legvégső pillanatig reménykednek az emberek abban, hogy a hatalom képes valahogy megoldani a veszélyes helyzeteket. Ezt a végső reményt zúzta szét a hatalom a szabálysértési, majd a Btk. módosítási műveleteivel. Gyöngyöspata történelmi szerepe Tovább olvasása

A kizárólagos igazság letéteményesei

The Sorcerer's Stone = A Bölcsek Köve

Aztat érezzük, hogy a konzultáció mán pedig szükséges!– avagy: A kizárólagos igazság letéteményesei a butapesti fotöjökből

Mostanság egyre gyakrabban támad olyan érzése az embernek, hogy nemcsak a politikum kiváltságos tagjai, akik rózsadombi elefántcsonttornyuk és az ország háza közötti távolságot a Gyalog-galopp lejtős ösvénye helyett inkább suhanó limuzinjaik segítségével hidalják át, tetszelegnek az önkéntes mérvadó megmondó-ember szerepkörében, de újabban a média csinálói, a zsurnaliszták is veszik maguknak a bátorságot, hogy efféle úri huncutságokra ragadtassák magukat. Főként jól szituált és még jobban öltözött fővárosi arany ifjakra jellemző az ebbéli tevékenység, kik szintúgy nem nagyon vehetik maguknak a fáradságot, de még inkább a bátorságot arra, hogy kimozduljanak az ország vízfejének határát jelölő Butapest táblán kívülre.

Bele-bele kóstolva a Hír TV „Lapzárta” című műsorának késő esti, felszínt kapargató ömlengéseibe, az igazán lényeges dolgokról nem esik szó, nem tudják, nem merik, vagy egész egyszerűen nem akarják elmondani az embereknek a valóságot, pedig a televíziónézők zöme, de legalábbis a vidékiek egészen biztosan, tökéletesen tisztában vannak a valódi világ valódi valóságaival és igazságával. Még akkor is, ha jól öltözött fővárosi „mesziről gyütt emberek” azt mondanak, amit akarnak.

Nem is tenném szóvá a dolgot, hiszen most még a csapból is Gyöngyöspata folyik, de újból előkerülnek azok a jelzésértékű momentumok, amik mellett ismételten nem mehetünk el szó nélkül, s amelyek egyértelműen közlik a hozzáértő szemlélővel, itten kérem, tisztelettel megint a bolondját járatják velünk… A kizárólagos igazság letéteményesei Tovább olvasása

Hogy is van ez? – gondolatok Gyöngyöspata kapcsán

Kedves Feleim!

Lehet, hogy ez után a művelet után megest lesznek, akik nem kedvelnek annyira.  Talán a rendőr elvtársak azért, mert ők is maszatolnak rendesen az általuk közzéadott videó kapcsán.

De talán a “mieink” (piha!  ezt kell mondanom) is zavarban lesznek, mert ugye nem mindegy, hogy valaki azért keveredik balhéba, mert leáll huggyozni a caggányok szemeláttára, vagy amint a fáma tartja: azért mert betyár vót vagy mi…  Erre ezidáig kiválóan alkalmas volt az a bizony eléggé vaksötét vidijó….  Persze a görényeket nem menti ez, mert nem szokás fehérebb bőrű embertársainkkal úgy gazdálkodni, mintha leltárt tartanánk egy raktárban, basszamega…..  Hogy is van ez? – gondolatok Gyöngyöspata kapcsán Tovább olvasása

II. János Pál fölmutatta az élő Istent

Ezt a tanulmányt 2005-ben, röviddel a Szentatya halála után fogalmaztam. Igyekeztem mindvégig tárgyilagos maradni, s a pápát erényeivel és hibáival együtt megragadni. Elsősorban persze az vezérelt, hogy az egyetemességen túl a magyar nemzet szempontjából közelítsem meg életútját. Napjaink egyházakról, kereszténységről, vallásokról fellángoló vitái helyénvalóvá tették, hogy ezekhez egyfajta adalékkal szolgáljak én is, már amennyire témám megengedte. Újraolvasva írásomat, úgy gondolom, hogy semmit sem veszített aktualitásából; sőt, a pár nap múlva esedékes (2011-05-01-én) boldoggá avatási szertartás különösen aláhúzza és időszerűvé teszi. A végén mégis megtoldottam egy fejezettel, melyben az általános egyházképen túl néhány mondattal a mostani pápa tevékenységét értékelem, összehasonlítva közvetlen elődje pályafutásával.

Mottó:

1. „Nem magunk mögött az Üdvözítő keresztjével, hanem az Üdvözítő mögött a saját keresztünkkel.” (Cyprian Norwid)

2. „A hit s a haza szeretetét kell fölébresztenünk, e kettőben kell a boldogulás reményét keresnünk.” (Prohászka Ottokár)

A régi latin közmondás eredetileg így szól: „Halottakról csak az igazat.”. Később ezt elferdítették a következőképpen: „Halottakról vagy jót, vagy semmit.”. Óriási a különbség! Utóbbit nyilván olyan esetekre találták ki, amikor az elhunyt(ak) élete nem volt makulátlan, s ezért nem kívánták holtában megszégyeníteni hibái és bűnei felhánytorgatásával. Azaz nem az igazságra, hanem csak a jóra és szépre akartak emlékezni. Számomra ez a megalkuvó szemlélet elfogadhatatlan, így az öröklétbe távozott pápáról írandó elemzésemben is megpróbálok a tényekhez ragaszkodni, még akkor is, ha ezzel esetleg ünneprontó leszek. Egyébként is úgy gondolom, hogy senki nem tökéletes, még a szentek sem… II. János Pál fölmutatta az élő Istent Tovább olvasása

“NEM BŰNÖS”!

A Hajdú-Bihar megyei Közgyűlés Jobbik frakciója jelképes, néma demonstrációval fejezte ki összetartozását a Hajdúhadházon jogellenesen letartóztatott Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjaival, egyben jelezte tiltakozását a diktatúrába hajló kétharmados hatalom túlkapásai ellen. A megyei közgyűlésben a magunk elé kihelyezett táblán soroltuk fel az ártatlanul meghurcolt bajtársak nevét, egyben idézve az első- és másodfokú bírósági döntést: “NEM BŰNÖS”!

A frakció tagjai azzal is kifejezték összetartozásukat, hogy fehér ingben, és fekete mellényben, vagyis “félelemkeltő” népviseletben vettek részt a Közgyűlés munkájában.

A látványos, ámde teljesen békés demonstráció az ülés végéig tartott. A többi résztvevő becsületére legyen mondva, hogy hivatalosan, megjegyzés nélkül vették tudomásul a közjátékot.

Az eset egyetlen érdekessége, hogy míg máskor egymásba botlanak a televíziók, fotósok, újságírók, addig most egyetlen médium sem tartotta fontosnak a megjelenést, így az előrelátóan magunkkal vitt fényképezőgép nélkül valószínűleg senki sem szerezne képes tudomást a bajtársaink, az általuk és általunk is közösen képviselt és óhajtott rend melletti töretlen elkötelezettségünkről és kiállásunkról… “NEM BŰNÖS”! Tovább olvasása

A Remény halála!

Azt szokták mondani, “a remény hal meg utoljára”! De egyszer az is bekövetkezik. Nálam ez most történt meg. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert úgy érzem, hogy már nincs semmi esélyünk arra, hogy kilábaljunk a bajból. Pesszimista – mondhatják rám egyesek. De legalább nem ér keserű csalódás – mondom én.

Miért vagyok ennyire elkenődve? Azért, mert olyan velejéig romlott a magyar társadalom, hogy innen csak isteni csoda segíthet. De erre nem sok esélyünk van, hiszen a lakosság mélyen át van itatva az ateizmussal. Még a magukat keresztyénnek vallók is. Csak áltatják magukat. Az, aki keresztyénnek mondja magát, és közben olyan kifejezéseket használ hétköznapi dolgokra, mint az “imádom …(ezt vagy azt)”, az csak vallásos, de nem hívő keresztyén, mert tudnia kellene, hogy imádni csak Istent szabad. Az, hogy hiszi Isten létezését, még semmi. Az ördögök is hiszik (“Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.” – Jak 2,19). Márpedig isteni csodák csak a hívők könyörgésére történnek. Tud-e az a kevés számú valóban hívő úgy könyörögni, hogy Isten meghallgassa? A kilábalás csak úgy következhetne be, ha egy mélyre ható erkölcsi, és érzelmi megújulás, egy megtérési hullám hatná át az országot. Gyökeres változásnak kellene bekövetkeznie, amire vajmi kevés esély van… A Remény halála! Tovább olvasása