Dr. Bene Gábor S: A nyugati mintájú értékrend

Mottók: Tudással a gyűlölet ellen!

Tudással a polgári álságosság és a globalista bosevik-burzsoázia ellen!

Higgye el a kedves olvasó, hogy az egykori elvtársak 1998-ban hirtelen átalakultak. Este lefeküdtek mint veretes kommunisták, majd másnap liberálisként ébredtek! A napokban találkoztam ismét Szolzsenyicin örök érvényű gondolataival, amelyet nem lehet eléggé az agyunkba vésni ahhoz, hogy értsük a mai világ átalakulásának nagy trükkjét, s a kommunistákat olyan megvilágításban is tudjuk szemlélni, hogy ők valójában a vörös rongyokból szivárványszínűbe öltözött globalisták!

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin)

1989-ben sokan fellélegeztek, hogy megbukott a bolsevista rendszer, s meg fogunk szabadulni előbb-utóbb a rendszert működtető, s a valódi kommunista (közösségi?)elveket is hamisan hirdető párt minden szemetétől. A szovjet mintáról átalakított államkapitalista termelési mód akkor valóban megbukott, de a szocialista párt által átmentett „ál-szocialista-magánkapitalizmusban” azonban – a társadalom nagy többsége számára – csak lassan lepleződik le a bolsevik banda hataloméhsége és erkölcstelen, nemzetellenes gátlástalansága. Sőt még ennél is lassabban az a nyugati értékrend, amely nemcsak elfogadta tárgyaló partnerként a véreskezű gyilkosokat és elvtársait, hanem egyenesen hatalomban is tartja őket, hiszen nekik még annyi gátlásuk sincs a néppel szemben, mint az egykori népköztársaság középvezető rétegének, illetve az MSZMP egyszerű tagjainak. No persze nem szeretném őket sem felmenteni, de azt világosan kell látni, hogy őket éppen olyan erős agymosás alatt tartották, mint ma a társadalom nagy részét. (Jelen írásom mottója ezért még az is lehetne:

„ha a nyerészkedést megszünteti a világ, vele együtt megszűnik a zsidókérdés is”)

Vajon ledőltek-e már azok a tabuk, amelyek a nyugati értékrendet védik?

A nyugati világ „modern” liberalizmusának hatásait, csak egy évtizede kezdte érezni a hazai társadalom, s erre sokan úgy reagáltak, hogy visszakanyarodtak a bolsevik gondolkodás bugyraihoz, s a szélsőbaloldali eszmerendszert kezdték magasztalni. Az mindenképpen igaz, hogy soha nem térhetett volna vissza ismételten – egy ilyen hamis irány, ha nincs a politikai és gazdasági kapitalizmus ennyire mély erkölcsi válságban. A válság ugyanis valójában nem is „pénzügyi”, hanem az erkölcstelenség okozta manipulációs válság, amelynek a megjelenési formája kötődik a pénz másodlagos – ún. spekulatív szerepéhez. A nyugat értékrend ugyanis csak papíron létező fogalmak összességéből áll, amelyek a gyakorlati életben egyre szűkülően valósulnak meg, sőt egyre inkább az értékrendi elvek ellenkezőjét kezdik jelenteni a szavak.

A legjelentősebb társadalmi érték az alkotmányosan rögzített ún. „emberi” méltóság, amit a közszabadság hordozna. Ám a mai, egyre zavarosabbá váló értékrendben maga a kifejezés, tehát a közszabadság is önkényesített, az igazság fogalma viszont teljesen relativizálódott. A jog – Magyarországon az idegen jogrend – pedig egyenesen a pénzhatalom mozgatta pártérdekek hordozójaként jelenik meg. Ha alaposabban belegondolunk a hatalom gyakorlás lényegébe akkor rádöbbenhetünk, hogy a származékos képviselői hatalom valójában: pártfegyelemre épített diktatúra.

A szépen hangzó képviseleti demokrácia ugyanis nem egy értékrendet, hanem egy hatalmi centrumot jelent, ahol a kormányzás igazolhatósága, a kétes döntések felelősségének alapos szétterítése az igazi cél. Így valójában nincs is törvényileg rögzített – pontosabban a magyar hagyományoknak, lelkiségnek megfelelő – értékrend a magyar nép és a politika tudatában, de közbeszédben végképp nincs!

Ezen értékrend nélküli helyzet azonban, mégsem ennyire egyszerű!

1948-ban fogadta el az ENSZ, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Ennek 30 cikkelye határozza meg az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat, melyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Ennek a legfontosabb elemei a következők:

  • jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;
  • jog a művelődéshez;
  • jog a kulturális életben való részvételhez;
  • jog a magántulajdonhoz;
  • védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
  • a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;
  • a vélemény és kifejezése szabadsága.

Mindez sajátosan mutatja a nyugati világ álságosságát, hiszen ezek a jogoknak nincs igazán szankciójuk, s csak akkor szokták őket elővenni, ha valahol nem a nyugati „pénz- érdekeknek” megfelelően történnek a dolgok.(pl. Irán.) Viszont olyan szövetségesek esetén, akik bizony százszorosan megsértik, soha nem hivatkoznak rá. (pl.USA háborúi, vagy Szaud Arábia ahol megkövezik a házaságtörőt)

Ez a nyilatkozat alapját képezi két, kötelező erejű ENSZ-egyezménynek. Először aPolgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, másodszor a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, melyekre én is folyamatosan szoktam hivatkozni, hiszen ezeket állandóan figyelmen kívül hagyják akkor, ha nem a globális kapitalizmus érdekeit képviseli. Márpedig e két okmány minden hiányossága ellenére, alapvetően nem a globális pénz-kapitalista világ érdekeit képviseli! Ilyenkor felmerül a gondolkodó emberben a kérdés: kavics került a gépezetbe, vagy port hintenek a szemünkbe?

Az állítólag – pontosabban papíron – egyenrangú polgárok mellérendeltsége, éppen az ősi erkölcs liberális zuhanásának következtében a jogok-kötelezettségek összhangját bontotta meg. Pedig erre az erkölcsre épült magyar társadalom 1944-ig, s nagyon is jól működött! Írom ezt annak ellenére, hogy az a társadalom sem volt teljesen tökéletes, mint ahogy sehol a világon másutt, nem jött még létre tökéletes társadalom. Akkoriban azonban még nem volt akkora ereje a társadalmat megosztani szándékozó sajtónak, s nekünk azon a szellemiséghez kellene visszakanyarodnunk úgy, hogy az 1956 őszén felmutatott erkölcsi nemesedést kellene hozzáadnunk a történelmileg jól megalapozott jogrendünkhöz. A valóban bizalmi alapra épített választásokkal, a médiamanipulációtól mentes intézményi vezetés szerintem nagyon is jól tudná helyettesíteni a jelenlegi erkölcsi válság idején a mellérendelést, ha legalább megtörténhetne – a választott vezetők számonkérésének gyakorlata –, s szigorúan biztosítanák a közjóért történő tevékenység befolyásolhatatlanságát a kampányban elhangzó vállalások beváltásának kötelezettségét. A társadalomnak szüksége van ún. nemes értelmiségre, tudással rendelkező vezetőrétegre, de nincs szüksége despotákra és akarnokokra, de főleg nincs öntömjénező, nemzetüket eláruló pártpolitikusokra! A vezető legyen inkább elöljáró, s hassa át a tevékenységét a megválasztók érdekképviselete, az igazságos, szociális elosztásra irányuló törekvés, tehát a közjó szolgálata. A hagyományos magyar értékrendi sorrendet éppen a bolsevik és globalista liberalizmus miatt szükséges átértékelnünk, s olyan új technikát kellene bevezetnünk, amely kizárja „megosztásunkat” akár materialista-idealista, akár baloldali-jobboldali, akár vallási-faji különbségek mentén. Ezen hatalomszerzési technikák ugyanis az „Oszd meg és uralkodj” kiszolgálói. Ha minden megosztási kísérlet ellenére egységes nemzeti akaratot mutatunk fel a Szent Korona történeti alkotmányosság visszaszerzésének frontján, akkor – de csak akkor – fogjuk elérni a célunkat! Ám ha a különbözőségeink kerülnek előtérbe, s az „ősmagyarvallás” fog szembeszegülni a keresztény/keresztyén vallásokkal, vagy a baloldali gondolkodás fogja a jobboldalit tovább gyűlölni és fordítva, akkor ne számítsunk a magyar megmaradásra, mert akkor magunk is segítettünk a nemzet egységének szalámizásában. (Természetesen nem a felelősségrevonások elmaradására, s valamilyen hamis megbocsátásra gondolok, hiszen a bűnöket igazságos bírói ítéletekkel kell “honorálni” mindenképpen!) A véleménydiktatúra média hatalma által terjesztett álságos közgondolkodás a megosztás erősítését szolgálja mindig, hiszen minden civil erőt megpróbál rábeszélni a pártalakításra, ami kifejezetten a további megosztást erősíti. A másik közgondolkodást befolyásoló erő az a közoktatás, ahol még ma is hatalmas lehetősége van a polgárinak minősített pénzuralmi véleménydiktatúrának. S nemcsak az általános és középfokú iskolák szintjén jelentkezik ez a probléma. Az egyetemek, tanszékek élén visszamaradt bolsevik káderek közül sokan még ma is terjesztik azon marxista-neoliberális téveszme szellemiségét, amely a globalista pénzbirodalom hatására a kapitalista magántermelés oldalára állt, hiszen meg volt győződve arról, hogy ez a termelési mód szolgálja a liberális tévtant: a fenntartható fejlődést, valamint a marxista hatalmi célok „pénzeszközökkel történő” megvalósulását. (lásd: Kína!)

A keresztény erkölcsiséget elvető nyugati értékrendtől tehát abszolút nem idegen acinizmus, szemtelenség, hataloméhség, gátlástalanság, rombolási hajlam, kultúra- és szellemellenesség. Ezek mai megtestesítőitől, azaz a globalista bankárkaszttól és azok kiszolgálóitól nem várhatunk tehát többet mint a bolsevik gyilkosoktól. Az a gondolat, amely a privatizáció és az adósságcsapdába csalás eredőjét meghatározza, kétségkívül globális, de már több ezer év óta! Mivel egész életemben mély sajnálatot éreztem a zsidóság szegényebb rétege iránt, s számomra nem jelent problémát az igazság kimondása, így bátran idézem Aquinói Szent Tamás gondolatát, amelyet természetesen nem csak a zsidókra, hanem – származásától függetlenül – minden globalista bűnözőre kellene a mai államhatalmaknak érvényesíteni: “Nem lenne szabad megengedni, hogy a zsidók megtartsák, amit mások kiuzsorázásával szereztek. Legjobb lenne munkára kényszeríteni őket, hogy maguk keressék kenyerüket meg, ahelyett hogy semmit sem tesznek és kapzsi módon élnek.” „A zsidók uralma” c. művéből való idéztem okán, ne érjen olyan vád, hogy csak keresztény szerzőt szólaltatok meg, nézzünk egy rövid gondolatot a zsidó származású, – kereszténynek tehát semmiképpen nem nevezhető – Marx Károly 1843-as anyagából: “Ha a társadalomnak sikerült a zsidó sajátságos lényét, a nyerészkedést megszüntetni, akkor a zsidó megszűnt létezni” Egyszerűbben fogalmazva tehát: ha a nyerészkedést megszünteti a világ, vele együtt megszűnik a zsidókérdés is! S mivel nem tekintem a zsidóság egészét nyerészkedőnek, így nem kívánom a zsidóság egészét minősíteni sem kommunistának, sem globalistának, tehát jelen esetben csak arról a vékony, de gátlástalan rétegéről beszélek, akik Budapesten svájcisapkának mondták a Szent Koronánkat, vagy a keresztények legyilkolásának spontán vágyát érezve, ezt csak úgy benyögték a Tilos Rádió műsorába. Mindezt sajnálatos módon, a szabadságra oly kényes nyugati értékrend békésen eltűrte.

Ami persze a nyugati értékrend címkéje alatt megjelenik manapság a napilapokban, vagy a televíziók műsorában, az olyan hihetetlenül ártalmas évek óta, hogy szerintem éppen időszerű lenne a társadalom morális színvonalának megmentése. Sajnos, soha nem lehetett volna ezt megtenni nemzetünkkel, ha nem akadt volna mindig pár kollaboráns magyar, vagy magyarul beszélő befogadott, aki hajlandó volt baksisért elárulni a közjót! Az erkölcsi mélypont talán még nincs itt, de a szellemi és gazdasági válság valószínűleg rövidesen oda juttat bennünket. A 2006-os Erkölcsi Forradalom éppen erre a furcsa helyzetre kívánt választ adni, de a hamis közbeszéd olyan mélyen beépült a társadalomba, hogy bár sokan megértették a Kossuth tér üzenetét, de a többséghez vagy nem jutott el, vagy nem volt képes feldolgozni, megérteni! A kettősmérce, illetve a hazugságállam elleni harchoz nagyon nagy szükség lenne aszellemi forradalmunk – vagy ha úgy jobban tetszik – megújhodásunk lényegi összefoglalására, mert a harchoz szükséges szellemi muníció sajnos nem könnyen elérhető, s nem is könnyen érthető. Tűzzük ki célul azt, hogy a legegyszerűbb emberek is legyenek képesek a szavainkat helyesen értelmezni, tegyük végre egyértelművé, hogy a liberális közbeszéd milyen csúsztatásokat alkalmazott, s akkor minden épeszű magyar meg fogja érteni, hogy: 1956 példájaként csak alulról szerveződő mozgalom képes megmenteni az országot, csak alulról megbízott vezetők lesznek alkalmasak a közjó érdekében kiállni és az alkotmányosságunkért tenni is! A média által felépített „hősök” erre alkalmatlanok. A nyugati mintájú értékrend viszont minden pillanatban szedi az áldozatait, s gyermekek és felnőttek egyaránt áldozatul esnek a trendi marhaságoknak, televíziós agymosásnak. Ahogy csak lehet: Tegyünk ellene!

Mozdítsuk elő a nemzeti önszerveződést, amely együtt jár a szemfelnyitó tudás megszerzésével, s mindez megalapozza az alkotmányos jogtudatunk visszaszerzését!

Nemzeti InternetFigyelő

Egy gondolat a(z) “Dr. Bene Gábor S: A nyugati mintájú értékrend” című bejegyzésnél

Hozzászólások lezárva.