Élet a sugárzás árnyékában

Tokió külvárosában néptelenek az utcák. Egy hete az úttesteken még egymást érték a járművek, ma pedig alig látni egy-egy autót mutatóban. A gyalogosok száma hasonlóan megcsappant. Néhány sietős járókelő szemmel láthatóan áru-vadászatot tart. Élelmiszert és gyógyszert keresve bekukkantanak a boltokba. A polcok majdnem üresek.

A síri csöndben időnként felhangzó fűrészgép és kopácsolás zaja egzotikus sikátorba csalogat. A kétemeletes japán faház vázán négy 30 év körüli munkaruhás férfi serénykedik.

– Most is dolgoznak?

– Hát, persze. El kell tartani a családjainkat.

– Nem félnek a sugárzástól?

– Ah – legyint egyikük – egyelőre még nem veszélyes mértékű. Majd a főnök szól, ha abba kell hagynunk a munkát.

– Hogyan készül egy hagyományos japán faház?

– Amint látja, az álló oszlopokat szintenként összekapcsoljuk vízszintes gerendákkal. Az oszlopokra erősítjük a falakat, a gerendák pedig a padlózatot tartják szintenként.

– Földrengéskor sok ilyen faház összedől.

– Mert azok a régi szabvány szerint készültek. Mi már több függőleges oszlopot állítanunk, és közéjük X-fomában rögzítőket erősítünk. Így az oszlopok nem tudnak az építményből kibukni.

– Az épület váza már elkészült. Mi a következő munkafázis?

– A függőleges gerendákra kívül burkolatlapokat, belül falapokat vagy furnér-gipsz paneleket erősítünk. A két fal közötti légrésben futnak a közmű vezetékek, a villany, gáz, víz és a telefon. A légrés egyben a helyiségek hőszigetelését is biztosítja. A bedeszkázott tetőre erősítjük a palákat vagy a színes porcelán cserepeket. Végül tapétázunk, parkettázunk, és felrakjuk a szerelvényeket. A következő három hétben el kell készülnünk.

– A japán épületek nagyon inognak földrengéskor. Nem tudnák stabilabbra ácsolni?

– Az épületek vázát szándékosan készítjük labilisra, hogy földrengéskor az illesztések és csapolások engedjék a mozgást. A fix kötések elpattannának vagy összeroppannának. Például az európai téglaházak darabokra hullanának az itteni földrengésben.

– Mekkora rengést bír ki egy ilyen hagyományos épület?

– Véleményem szerint az újabb szabvány szerint készültek, mint ez is, kibírnak egy 8-as méretűt.

– A japán és a nemzetközi meteorológiai intézetek a mai napra 7-8-as nagyságú földrengést jeleznek. Megeshet, hogy összedől, amit eddig építettek.

– Akkor újraépítjük. Ez a japán sors. – mosolyog keskeny bajusza alatt.

– Vannak hozzátartozói a földrengés központjában?

– Nekem nincsenek, de Takayoshinak – int kollégája felé – Natori városban gyerekestül odavesztek a testvérei.

Az utca végén is felfedezek egy beállványozott házat. A magasban két festő szorgoskodik nagy ecsetekkel.

– Jó napot. Most is dolgoznak?

– A földrengés napján kezdtük az állványozást. Majdnem le is pottyantunk a magasból, annyira rázkódott.

– A régi festés kifakult. Azért festik újra a falakat?

– A faházakat kívülről nagyméretű burkolólapokkal borítjuk. Ezek lehetnek fémből, műanyagból, vagy kerámiából. Ez például amint látja, téglamintás. Kívülről téglafalnak látszik, még fugái is vannak, de valójában csak 2 cm vastag préselt és festett lap. A burkolat néhány év alatt elveszíti a vízzáró képességét az anyagába beszivárog az esővíz, és repedezni kezd. Ennek megelőzésére 5-10 évenként újrafestjük a homlokzatokat.

– Meddig fognak dolgozni?

– Még két nap, és elkészülünk.

– A főnök kötelezi önöket, hogy sugárzáskor is dolgozzanak?

– Én vagyok a főnök. A tulaj megbízott bennünk, és nem szeretnénk elveszíteni a munkát. Festésből élünk.

– A tulaj tudja, hogy most is dolgoznak?

– Ő délre utazott a rokonaihoz. Ha lebontottuk az állványt, szépen feltakarítunk, küldjük neki a számlát és ő a bankba átutalja a munkadíjunkat.

– Előfordulhat, hogy nem fizet?

– Az kizárt dolog. Minden a kölcsönös bizalomra épül.

Hazafelé menet csöng a mobilom. Meglepetésemre a kredit kártya hivatala hív.

– Doma-Mikó szan, egy kis baj van.

– Tudom, – mondom bennfentesen – nem is kicsi.

– Most készítjük az új Visa-kártyáját. A probléma az, hogy az ön neve gondolatjellel és szóközzel 16 betű, a kártyánkra pedig maximum 15 betűt domboríthatunk. Mit tegyünk?

– A családi nevemet gondolatjel nélkül írják egybe – hozom meg a felelősségteljes döntést. – Ez legyen most a legnagyobb bajunk – ha megéljük.

Doma-Mikó István

Tokyo

Inter Japán Magazin – Nemzeti InternetFigyelő