Nem vitatható, hogy a Széchenyi-díjas esztéta, az MTA rendes tagja, a “minden filozófusok öreganyja”, hazugságban és tagadásban sem sokkal marad el Csurcsánytól és fogyatkozó csordájától.
Engem, mint a filozófiában járatlan laikust, érdekelne – a hordószónok Marosán péklegénnyel is (hajdanában) “értékes” filozófiai eszmecserét folytató –, Heller véleménye, hogy a tagadás tagadhatóságának tagadását miért kezelik a világ számos államában (illetve azok törvényeiben) differenciált módon? Vagyis: miért büntetik azokat, akik nem is éltek a holokauszt idejében vagy nem látták a nyomait, ezért bátorkodnak kétségbe vonni a történteket? Ugyanakkor miért nem csapnak a lepcses szájára annak, aki nemzetközi fórumon, “orcátlan” módon letagadja azt, amit a fél világ egyenes adásban láthatott, amikor Gergényi és Gyurcsány pribékjei begázosították a Kossuth Lajos utcát és a Rákóczi utat, lovas-rohammal kergették a polgárokat, összerugdosták a földre esett embereket, véresre verték az éttermekben lévő vendégeket (külföldieket is), gumilövedékkel és gránátvetőkkel lőtték a békésen felvonulókat, vízágyúval “locsolkodtak” és csizmával taposták nemzeti zászlóinkat?! Mivel magyarázza ezt, a százmilliókat bezsebelt filozófus, akinek mikroszkóppal sem lehet találni egyetlenegy értelmes (hasznos vagy hasznosítható) filozófiai tételét? A Magyar Justitia Bizottság az éppen aktuális témákról Tovább olvasása