Lengyel Károly: Jöjjetek tisztelni Koronánkat!

Mi is az Alkotmány, Barátaim? Talán volna egy idegen szellem, mi rátelepszik nemzetünkre? Talán közülünk tenne bárki nemzete ellen?

Sok tudós ember mond okosat, beszédük bejárja az országot, s nem változik semmi. A karaván halad elvén mára a készülődés önjáróvá válni látszik és senkit nem érdekel, mi a magyarok valódi kívánsága.
Nagypéntekes nemzet vagyunk! S mégis… közülünk néhányan méltónak vélték magukat arra, hogy vállukra vegyék a terhét az új rend szavának. De milyen is ez az új rend? Tömören mondom, nem magyar érdek szerint való. Ez olyan bizonyos, minthogy forog a Föld. Az érdek indíttatását, célját, irányultságát, ereje forrásának tájékát tudni mindenkinek szabad gondolataira lehet bízni. Ma már erről senki nem beszél, mert mindenki tudja a válaszokat. Lengyel Károly: Jöjjetek tisztelni Koronánkat! Tovább olvasása

Egyenlőség, egyenjogúság és választójog – 2. rész

A múltkori ígéretemnek megfelelően megkíséreltem megszerezni Roger Garaudynak „Az Izraeli Politika és a Mögötte Álló Mítoszok” c. könyvét. Emlékeim nem csaltak, de a könyvnek csak egy angol változatát (http://radioislam.org/garaudy/english/index.htm)  sikerült fellelnem az interneten, tehát a saját fordításomban vagyok kénytelen idézni belőle. A következő idézetek valamennyien annak a kötetnek a II. részéből (The Myths of the 20th Century) valók.

A londoni „Daily Heraldban” írta egy C. W. Wipp nevű tiszteletes a háború alatt (erre emlékeztem): „Az alaphang a következő legyen: ‘elsöpörni őket’ és ennek érdekében a tudásunkat arra kell összpontosítanunk, hogy új és még elrettentőbb robbanóanyagokat fejlesszünk ki … Az Evangélium szolgájának talán nem volna szabad ilyen indulatokat elfogadni, de őszintén megmondom, én letörölném Németországot a térképről. (Vajon nem innen származik Izrael „térképről letörlésének” az Ahmadi Nedzsadnak tulajdonított ötlete? – a szerző) Ez egy sátáni faj, amely évszázadokon keresztül Európa átka volt.” – Hát igen! A derék tiszteletes szerint Beethoven és Bach, Kant és Leibnitz, Röntgen és Planck, Goethe és Schiller Európa átka volt. Nehogy azt higgyék, hogy azóta sokat változott a világ. Most Wagner, Händel és Shakespeare került sorra. Őket akarják „bizonyos körök” betiltatni, mivelhogy – kapaszkodjanak meg jó erősen – „antiszemiták”. Ha Shakespearet nem is teljesen, de a „Velencei Kalmárt” mindenképp ki akarják törölni az irodalom történetéből és az emberek tudatából. Mondják, polkorrekt volt a részéről, hogy a „negatív hős” zsidó legyen? Ugye nem? Tehát: abcug Shakespeare, le vele! Egyenlőség, egyenjogúság és választójog – 2. rész Tovább olvasása