Öntsünk végre tiszta vizet Horthy pohárába!

Kulturális globalizáció vagy kettős mérce uralkodik a hazai tudatban és a médiában? Remélem egyik sem, s így könnyedén lesz olvasható jelen írásom kedvenc újságomban. Beleolvastam ugyanis a Délmagyarország c. lap olvasói leveleket közreadó sorozatába, s meglepve tapasztaltam, hogy milyen sokan vindikálják maguknak a jogot az ítélkezésre egy tervezett Horthy szobor elleni ügyben.

Sajnos még egy általam nagyra becsült személyiség is Horthy Miklós lejáratását kívánja fokozni, pedig néhány éve még reálisan ítélte meg a magyar helyzetet, például a haszidok hódmezővásárhelyi ügyében. A kérdés tehát nem szobor ügy, hanem sokkal inkább egyfajta „önkéntes kulturális” globalizáció, tehát a magyar múlt igaz tényeinek, valamint történelmi értékeink feladása.

Nézzük tehát, hogy miképpen kíván, „nem történelemtudományi”kérdésekkel foglalkozni az említett olvasói levél írója: „a kormányzó magyar állampolgárok jogfosztásához és fizikai megsemmisítéséhez nyújtott segítséget”. Az idézet tehát Erdélyi Miklóstól származik, aki a Pintér István történész által leírt állításokat, mint a Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség ügyvezető elnöke ítéli hamisnak. De saját álltásával ellentétben, kifejezetten egy történelemtudományi véleményt fogalmaz meg, egyébként tudománytalanul. Vajon miért van ilyen ellentmondás a gondolataiban? Talán nem veszi észre, hogy azt szajkózza, amit a bolsevik rendszer táplált a tudatába, s adott a szájába? A választ csak Ő tudhatja, de sajnos olyan állítást tesz, amely tudatlanságot áraszt, sőt ellenállást gerjeszt. A tények ugyanis: makacs dolgok. Mert a magyar állampolgárságú, valamint a külföldről – elsősorban Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, sőt még Romániából is – idemenekült zsidók, éppen Horthy Magyarországán voltak a legnagyobb biztonságban, egészen a német megszállás, azaz 1944. március 19.-ig. Horthy kormányzó – bár előre látta tettének veszélyes következményeket – mégis felhívta Koszorús ezredest, s 1944. augusztus 26-án az esztergomi páncélos hadosztályt felrendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a főváros zsidó lakosainak elhurcolásában! Ez egy példátlan eset volt, mert a megszállt országok vezetőinek egyike sem próbálkozott hasonló ellenállással. Horthy Miklós azonban nem egyszer tette ezt meg, hiszen nemet mondott Hitlernek akkor is, amikor Lengyelországot rohanta le a náci és szovjet hadigépezet. A menekültek – köztük jelentős mennyiségű lengyel zsidó – Európában egyedül hazánkban talált befogadásra és biztonságra, egészen a szuverenitásunknak elvesztéséig.

De vajon miért írja mégis Erdélyi Miklós a következőket? „Kinyilvánítjuk, hogy Horthy Miklós kormányzót, teljes felelősség terheli 437 ezer zsidó vallású magyar állampolgár fizikai megsemmisítésében való közreműködéséért.” S vajon kinek a kinyilvánítása ez? A Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség, vagy csak a szerző egyéni álláspontja? Bár minkét esetben szereptévesztés van, hiszen a Nürnbergi Bíróságot, illetve a Szövetséges Hatalmak vezetőinek véleményét akarják felülírni. Ráadásul nagyon sok zsidó személy és szervezet van azzal tisztában, hogy éppen Horthy személyének köszönhető az, hogy olyan sokáig volt a zsidóság biztonságban Magyarországon. Ezek közül néhányan támogatták is anyagilag a Horthy családot portugáliai száműzetésükben. Ugye nem valószínű, hogy olyan személyt támogattak volna, akit „teljes felelősség terheli 437 ezer zsidó vallású magyar állampolgár fizikai megsemmisítésében való közreműködéséért”?

Mi lehet az oka, ennek a nyilvánvaló ellentmondásnak?Talán éppen az a globalista kánon, amely szerint minden tilos: ami a nemzeti érzést vagy nemzeti büszkeséget emeli? S minél többször hangzik el egy nem teljesen megalapozott állítás, annál hihetőbbé válik? Ám nem szabadna közben felednünk, hogy Dél-Erdélyben Antonescu idejében nem kellett német megszállás a tömegterrorhoz, a kivégzésekhez, amelynek az áldozata lett a szinte teljes zsidó-magyar lakosság, de még ma is utcák vannak elnevezve a tábornokról. Vajon miért nem ez ügyben ír levelet szerzőnk a szegedi román konzulnak? Mert hogyan is állunk akkor a Horthy-fasizmussal? Szögezzük le: a fasizmus jobboldali, a nácizmus pedig baloldali mozgalom, s elemi tudatlanság összekeverni a kettőt.(elismerem, nehéz letenni a „szocialista” korszak alatt belénk ivódott tévtanokat, s az elmúlt húsz év sem segített eleget a tisztánlátásban!) Viszont a Horthy korszakban nálunk nem volt se fasizmus, se nemzeti szocializmus! A Horthy-éra az utolsó évszázadok legtisztább kezű és lelkű korszaka volt. Addig tartott, amíg a német (nemzeti)szocialisták ”harmadik birodalma” megszállta a szövetségesét, s el nem kezdték az itteni „szocialista” átalakítást, azon a március 19-ei vasárnap hajnalán. A numerus clausus, tehát a „zárt szám” témája is izgalmas lehet. Mert, az elsősorban zsidó értelmiségiek vezette terrorisztikus „tanácsköztársaság” után megszavazott 1920 évi XXV. Törvénycikk §-a így szól: „A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.” Itt tehát nincs semmi meglepő, hiszen minden nemzetállamnak elemi érdeke az értelmiség nemzethűsége és erkölcsi megbízhatósága. Sőt a létszámkorlátozás is teljesen érthető. Nézzük tovább a törvény szövegét:„Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” Van ebben a szövegben említés a zsidók, vagy más népfajok negatív megkülönböztetéséről? Hiszen éppen azt írja, hogy:” arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”! Ez bizony éppen a jogok biztosítását mutatja, s nagyon örülhetnénk, ha az utódállamok közül bármelyik ilyen törvénnyel biztosítaná a területén élő magyarok egyetemi felvételét. Hozzá kell tegyem, hogy még a német elvárásoknak való megfelelés sem tartatta be ezen „zárt számokat” az illető egyetemeken, s több zsidó fiatal nyert felvételt az arányszámnál. Az évtizedes félretájékoztatás ellenére tehát, egy haja szála sem görbült meg ettől a „zárt szám” törvénytől egyetlen zsidónak sem. (a nácik nehezteltek is érte Horthyra!) Ám a magyar ember nyíltsága itt is meglátszott, hiszen hazánkban minden átláthatóan történt, míg más államokban igazságtalan és rejtett megkülönböztetés létezett. Több amerikai orvosegyetem  így pl. a Cornell University School of Medicine hallgatóinak száma az 1918-1922-es 40%-ról az 19401941-es 3,57%-ra csökkent. Vagy aBoston University School of Medicine, ahol az 19291930-as 48,4%-ról az 19341935-ös 12,5%-ra zuhant. De példálódzhatnék Romániával, Lengyelországgal, Oroszországgal,Kanadával, stb.

Ki is akkor az antiszemita? Talán Horthy Miklós? Ugyan már!

1939 augusztusában még Sztálin elvtárs is szövetséget kötöttHitlerrel, sőt már szeptemberben majdnem egyszerre rohanták le, illetve osztoztak meg szegény Lengyelországon. A különböző színű „szocialisták” persze nem csak a lengyel állam felosztásában értettek egyet, s nem csak a világhatalom megszerzésének szándékában hasonlítottak egymásra, hanem a mesterséges gyűlölet kultusz és a kiválasztottság mítoszának a saját hasznukra történő lenyúlásában is. A nemzeti jelzővel illetett német szocialisták: árja felsőbbrendűségük hitét, a nemzetellenes jelzővel illethető vörös szocialisták pedig: a „különös anyagból gyúrt párttagok” osztály felsőbbrendűségét hirdette. Nem a baloldaliság, hanem ahozzá nem értés az, amely Magyarország geopolitikai, illetve stratégiai helyzetét félredobva azt állítja, hogy ki maradhattunk volna az európai két pogány közötti háborúból.

A fehérterror vádja is teljesen nevetséges, hiszen Sámuel(Szamuelly) Tibor által bevezetett vörösterror alkalmazta először a Dunába lövetést, mint később a nyilasok által is követhető módszert. Átlagban minden vörös hatalomban töltött napra minimum 4 gyilkosság esett. Híres április 20.-i győri beszédében így fogalmaz Szamuelly: ”A vértől nem kell félni. A vér–acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünhöz vezet. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!” Ezek a gyilkosok minden vizsgálat vagy bírósági ítélet nélkül likvidálták az embereket. Tehát Szamuelly-re igaz, hogy: magyar állampolgárok jogfosztásához és fizikai megsemmisítéséhez nyújtott segítséget”, de nem igaz Horthy Miklósra!

Sőt! Horthy Miklós hatalmának megszilárdulása utánfelszámolta a bolsevik terrorgyilkosságok miatt revánsot vevő tiszti különítményesek önbíráskodását, sőt világviszonylatban is példamutató közbiztonságot, rendet, erős gazdaságot, és a kor szintjén demokratikus választási rendszert hozott létre. Vezetésével, a magyar nemzet viszonylag rövid idő alatt megkezdte a visszazárkózást európai partnereink szintjéhez! 1926-ban értékálló, új pénzt vezetett be, amely Európa egyik legerősebb valutája lett, s csak a megszálló hadsereg „szovjet hadipengő” néven kiadott, mértéktelen és ellenőrizetlen nyomtatása tudta azt tönkretenni 45-ben. Trianon hosszantartó és szörnyű gazdasági következményei, az óriási jóvátétel fizetése és a gazdasági világválság ellenére hatalmas fejlődésnek indult akkor az ország. A magyar zsidóság kifejezetten támogatta a gazdasági fejlődést, s a magyar kreatív szellem, valamint a munkáskezek által is világhírűvé vált a Ganz, a Tungsram, a Weiss Manfréd, a Láng, a Hoffer, a Chinoin, a Richter. Húsz év alatt két millió magyarral növekedett az országunk lélekszáma, a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt. Nem tartotta rettegésben senki a lakosságot, sőt a harmóniát teremtő Szent Koronánknak ősi, alkotmányos értékrendjét, igencsak tisztelte a nép, s korszak minden politikusa.

400 politikai jellegű újság láthatott napvilágot, nem volt sem bolsi, sem náci, sem globalista cenzúra. Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, ám korrekt választások voltak, tükrözték a társadalmi akaratot, és mindenki dolgozhatott, aki csak akart. A korszak szintjén kétségkívül az 1938-as, magyar választójogi törvény igen modern, mert a szavazás szinte általános, titkos és kötelező. S ha nem volt felső iskolája, akkor is minden 26 éves férfi és 30 éves nő választhatott, ha írni-olvasni tudott, volt jövedelme és a választókerületének állandó lakója volt. Horthy Miklós alatt nem volt tervbe véve új alkotmány, mert tudták, hogy rendelkezünk a kontinentális Európa legrégibb alkotmányosságával, s csak azt kellett mindenkinek betartani. A német megszállás utáni időben pedig nem volt szuverén a magyar állam, így nem kérhető számon rajta az, ami abban a korszakban történt. Az akkori „szocialistákat” egyébként is felakasztatta a vörös „szocialista” Rákosi Mátyás.

Mindezek alapján Horthynak valóban járna egy szobor, s ehhez a zsidó honfitársainknak éppen úgy kellene adakozniuk, mint például nekem.

Én tehát felajánlok 10.000 forintot. Remélem, Erdélyi Miklós is megteszi!

Tisztelettel: Dr. Bene Gábor S.

Nemzeti InternetFigyelő

11 című bejegyzés “Öntsünk végre tiszta vizet Horthy pohárába!” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Doktor Úr!
    Jó hogy leírta ezt, amit leírt. Ám, csupán parttalan vita. Ön sem, én sem tudjuk meggyőzni a félretájékoztatott, hazug történelmet tanult embereket. Akiknek Teleki gróf a holocaust egyik előidézője, azoknak kár bármit is írni. Amit a sakter levág, azt nem lehet visszaragasztani, Kedves Doktor Úr! Náluk ez így működik, és nem engednek a saját igazukból. Számomra bizonyos emberek, például akik Horthyt nem azért szidják amiért lehetne, levegőnek számítanak. És sokan vannak… Harminc egynehány év, változó olvasói réteggel (ez utóbbi mára szövegértési problémákkal küzd), megtanultam hogy egyre kevesebbet írjak….

    Kedvelés

    1. Neked azért változó az olvasótáborod, mert te is változol (mint a kaméleon.)

      Kedvelés

  2. Hát Stoffán György, inkább lelkesíteni kellene Bene Gábor urat. Mert igenis írni kell annak aki tud. Ha csak 1 ember szeme nyílik ki az írásaitól, már megérte. Köszönjük Dr Bene Gábor!

    Kedvelés

  3. Én sem bántom, és örülök is ennek,csak egy dolgot szerettem volna a hozzászólásommal kifejezni: én -és ez nem önfényezés – 30 éve(!) írok Horthy Miklós kormányzóról, Teleki meggyilkolásáról, a Rongyos Gárdáról, Zadravecz püspökről és sorolhatnám. Sajnos semmi sem változik… Csak sajnálom Bene Gábort, hogy ő még hisz abban, miszerint lehet változtatni. Az én osztályrészem emiatt még ferences részről is csak a piszkálódás, a hazudozás rólam és munkáimról… Megszoktam, hiszen tizenegy-néhány könyvet írtam és adtam ki e témákat illetően… csak másokat szeretnék megkímélni a hasonló atrocitásoktól.

    Kedvelés

  4. Magyarország, akkor volt igazán Magyarok országa, amikor Horthy Miklós kormányzó urunk irányította.

    Igaz magyar ember tudja ezt, és becsüli is érte emlékét. Az összes többi, amit a zsidók, és a komcsik maszatolnak, rágalmaznak, acsarkodnak, csak a hígagyúaknak való szellemi táplálék.

    Orbánt, és bárki más hasonló kaliberű cionbérencet, elsősorban az minősíti, hogyan viszonyul hazánk ezen a korszakához.

    Kedvelés

  5. Csakhogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzósága alatt min. 450.000 zsidó honfitársunkat deportálták – az 1942-es újvidéki vérengzés alkalmával kb. 850 zsidót öltek meg, köztük nőket és gyermekeket, akik végképp’ nem lehettek partizánok. A leírtak tények és ha mindehhez hozzávesszük, hogy mint politikus is bizonytalan volt, akkor végképp érthetetlen, hogy egyesek – minden bizonnyal a törpe kisebbség – miért állítana neki szobrot?

    Kedvelés

    1. Hát igen, ez a szöveg ment a Rákosi időkben, Kádár János idején, és a “rendszerváltó”-s időkben. Meg is tanulták azok, akiknek más információ nem jutott.
      Állítottak is szobrokat rendesen, koszorúztak, ünnepeltek ilyen-olyan napokon a vörös csillaggal együtt. Nem számít ma sem nekik az igazság. Csak amit a kisz-nél, pártnál, munkásőrségnél tanultak, meg amit a rádióban, televizióban hazudtak nekik éjjel – nappal.
      Gondolkodni, milyen nehéz.

      Kedvelés

  6. Editor egy kicsit beteg, kicsit kommunista, kicsit ….. Horthy kormányzósága alatt egyetlen zsidót sem(!) deportáltak az ő tudtával és engedélyével. Az azonban történelmi tény, hogy erővel állíttatott le deportálásokat. Újvidéken pedig nem a zsidókra volt kihegyezve az úgynevezett vérengzés. Az a partizánok aljas támadásai miatt való megtorlás volt. Bár az ilyen szerencsétlen emberrel vitatkozni sem érdemes… Editor hogy juthatott géphez a mosolygóban?

    Kedvelés

    1. Tisztelt Stoffán Úr! – Írja nyugodtan, hogy beteg, kommunista, azt se bánom, ha hozzáteszi: cigány és zsidó vagyok – csak azért, mert nem vagyok azonos véleménnyel Önnel.
      Ha emlékezne: 1944. március 19 és július 1 között Horthy Miklós volt a kormányzó – és ebben az időszakban (bizonyíthatóan) százezreket deportáltak Auschwitzba. Ezekről nem tudott volna a kormányzó? Közel három és fél hónapig a Magyar Királyi Csendőrség, a Rendőrség és más erőszakszerveztek azt csináltak, amit akartak? – Jaross Andor belügyminiszter rendeleteiről sem tudott? –
      Újvidéken “nem a zsidókra volt kihegyezve az úgynevezett vérengzés” – mégis: a több mint 3800 áldozat között több mint 800 zsidó volt… – Az elkövetett bűncselekmények miatt több mint 200 esetben (nemzetközi nyomásra) katonai bírósági ítéletek születtek, 4 személy esetében halálos ítéletet mondtak ki a katonai bíróságok – akiket csak a német megszállás után rehabilitáltak, a főkolomposok 3 tábornoki és egy ezredesi rangot kaptak a Waffen-SS-ben.
      Ön erről nem hallott? Nem olvasott? Nem tanult?
      Ajánlom tanulmányozásra a dr. Halmai Gábor alkotmányjogász, Szemenyei-Kiss Tamás újságíró, Kenedi János történész és Gavriel Bar-Shaked történész KÉPÍRÓ-DOSSZIÉ című közös művét, amely 2. kiadásban február végén jelent meg. – De Cseres Tibor: Hideg napok című történelmi munkájából is sokat tanulhat.
      Bár Ön bizonyára olyan híres író, aki a mások által írott tanulmányokat, biográfiákat, történelmi munkákat nemigen olvassa – ezeket meghagyja nekünk, egyszerű embereknek a “mosolygóban”.

      Kedvelés

      1. Szemenyei-Kiss Tamás-ra (közönséges sikkasztó, csaló) és Kenedi Jánosra (az Index, Hvg, Népszabadság… kedveltje) hivatkozni nem éppen jó pont.

        Kedvelés

  7. Szeretettel ajánlanék egy könyvet – akár tananyagként is-, hogy tájékozódhassanak a Horthy családról:
    Gróf Edelsheim Gyulai Ilona Horthy István Kormányzóhelyettes Özvegye
    Becsület és kötelesség
    Hitet ad a hitét vesztettnek, gerincet épít a gerinctelennek, valamint életerőt a mindennapok elviseléséhez a jelen nehéz helyzetben.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.