MJB: Adalékok a HM korrupciógyanús ügyeihez

Az elmúlt évtizedekben már számtalan esetben foglalkoztunk a HM és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA), majd Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) gyanús ügyleteivel, de észrevételeinket agyonhallgatás vagy a „falra hányt borsó” közismert jelensége követte. A most kipattant botrányos korrupciós ügyek valójában egy hosszú folyamat vég(?)termékei, amelyeket az illetékesek kellő figyelemmel, ellenőrzéssel és intézkedéssel hozzáértéssel még csírájában megelőzhettek volna!

HM:  A KORRUPCIÓ ÉS PÉNZPAZARLÁS BŰNTANYÁJA

A HM „hadügyéreinek” többsége, valamint közvetlen és közvetett holdudvaraik, Czinegétől kezdve Szekeresig bezárólag, elnézték vagy részesei voltak a seregben folyó korrupciónak, pénzpazarlásnak és törvénysértéseknek.

Fejős tehénnek nézték a katonai költségvetést, állam voltak az államban, az „ablakon át” dobálták ki azt a pénzt, amit nem gyűrhettek a zsebeikbe.

Czinege jól ismert  ügyleteinek napfényre kerülésekor elszörnyedtek az emberek, egyedül vitte el a „balhét” (talán még Pacsek József vezérezredes is kikortyolta a „keserű” itókát), de a bársonyszékben követőik alig tanultak valamit felsőfokú – öt elemit végzett-, elődjük sorsából.

A harácsolás, a pénzpazarlás, az utazgatási mánia, a túlzásba vitt reprezentálás, a rendfokozatok esztelen nagyságrendű adományozása, a szervezetlenség és az ad hoc intézkedések jellemezték a legfelsőbb katonai vezetést. Messze nem állt a hivatala magaslatán a Parlamenti Honvédelmi Bizottság,  a katonai ügyészség és bíróság, sőt Für Lajostól kezdve megszűntek az ún. becsületügyi bíróságok is(amelyek működtetése jelentősen növelte és védte a „mundér” becsületét vagy tekintélyét).

A korrupció és  a pazarlás  egyik  megnyilvánulási formája a miniszterek és a legfelsőbb katonai vezetés tagjainak  rendszeres utazgatása külföldi partnereikhez. Ezekben az esetekben a felemelt napidíjon kívül a világjáró főnökök szép számú és nagy értékű ajándékokat vittek magukkal vendéglátóiknak (természetesen a HM pénzéből), majd közel hasonló értékű ajándékokkal tértek vissza, amelyeket megtartottak maguknak.

FÜR LAJOS ÉS  TÁRSAI

A rendszerváltozást követően, a honvédelmi miniszterek kiválasztása vélhetően azon az alapon történt, hogy ki ért kevesebbet a katonai (hadügyi, honvédelmi) kérdésekhez, hátha ragad rá valami négy év leforgása alatt…  A kijelöltek – a várakozással ellentétben -,  talán még visszafejlődést is produkáltak, mert hadseregünk rohamosan fogyott (létszámban, technikában, objektumokban), miközben honvédelmi minisztereink (idestova 20 éve) a hadsereg reformjáról,  korszerűsítésről és fejlődésről  nyilatkoztak, ami annyit ért, mint Demszky permanens ígéretei  a 4-es  metró létrehozásáról.

Növekedés legfeljebb a tábornoki sarzsik osztogatásában mutatható ki, dandártábornokkal egy ütőképes alegységet lehetett volna kiállítani, a vezérezredesek száma pedig fordított arányban (gomba módon) szaporodott a haderő létszámának csökkenésével.

A haderő csökkentését Für Lajos indította be (helyesen), de elmulasztotta a „tisztogatását”,  sőt elnézte (vagy sugallta?), hogy  Raffay Ernő is hibernálja a  Hadtörténeti Intézetbe és Múzeumba átejtőernyőztetett politikai munkásokat vagy pártbizottsági tagokat.  800 (azaz nyolcszáz) millió dollárt (!) dobott ki a HM ablakán az ócskavassá vált  MiG-29-es  repülőgépekért. Ezzel együtt,  tágra nyitotta a kaput a korrupció előtt, hiszen a szovjet gépekhez az alkatrészeket csak megfelelő (pénzes) kapcsolatok révén lehetett beszerezni.

Für Lajos az ajándékozgatást a hazánkat megszálló csapatok vezetőjével, Silov tábornokkal kezdte, akit egy aranytőrrel „jutalmazott meg” a kivonulásuk alkalmával. Nem volt szűkmarkú ismerőseivel sem, Czinegét utánozva lakásokat ajándékozott olyanoknak, akiknek a fennálló törvények értelmében nem járt volna a sereg kontingenséből lakás.

Für felfedezettje volt a Zrínyi Akadémia Parancsnokává (majd rektorává) kinevezett Szabó Miklós egykori politikai tiszt, akit később szintén egy politikai munkás (Szabó János)  követett a ZMNE élén,  bár már  előzőleg beszennyezte a kezét korrupciógyanús ügyekkel.

A történet Lányi Zsolt és Wachsler Tamás ügyeskedéséig nyúlik vissza az 1996-os évekig, mikor is  a honvédelmi miniszteri székre pályázó Lányi tervezte (vagy terveztette)  egy katonai továbbképző tanfolyam  beindítását, hogy a kormányba jutását követően megfelelően képzett szakemberekkel rendelkezzen. Az ötlet nem volt elítélendő, a végrehajtás viszont igen, mert a „fantom” csoport ügyeit Wachsler intézte, aki kb. 5,5 millió forintos induló összeget állított ki egy „sajtpapíron” (jegyzetekre, utazásokra, szállodai költségekre, étkezésre, tanári tiszteletdíjakra, stb.) a ZMKA felé.  A pénzügyi tiszt konkrét számlák nélkül megtagadta a kifizetést, de Szabó János (akkor még rektor helyettes) utasította a megjelölt összeg átadására.

Mécs Imre a HB akkori elnöke és Für Lajos a HB tagja úgy tettek, mint akik semmit sem tudnak ezekről a dolgokról, holott újságokból és folyóiratból is tájékozódhattak a tanfolyam létrehozásáról, hiszen nem az FKGP finanszírozta a tanfolyam költségeit,  hanem a HM bugyellárisából markolták ki.

A Gogol  „Holt lelkek” –hez hasonló „fiktív” személyekből (papír-fecnin) összetákolt  tanfolyam  ordító szabálytalanság volt, még a szervezők célját sem érte el, mert a  hallgatók közül senki sem került a sereg állományába. A pénznek és a  „kiképzetteknek”  bottal üthették a nyomát.

Később Lányiék meghálálták Wachsler és Szabó szolgálatait, Wachsler a HM közigazgatási államtitkára lett (FKGP tagja sem volt, tehát kinevezése sértette Orbán Viktornak azt az elvárását, hogy „steril” minisztériumokat kíván létrehozni), Szabót pedig névrokona (Szabó János honvédelmi miniszter) kinevezte helyettes államtitkárrá. Vagyis: a hatalommal való visszaélés egy korrupcióval párosult láncolatának lehetünk tanúi, hiszen ajándék pénzekhez, beosztásokhoz és rendfokozatokhoz jutottak egyesek, mindennemű érdemi ellenszolgáltatás nélkül.

Ez időben folyt Keleti György T-72-es és BTR-85-ös  harcjárművek beszerzési akciója Minszkben, potom 450 millió dollárért,  majd   az egyik  pakkot (feljavítás után) odaajándékozták  Iraknak, a másik pedig a levegőben lévő oxigén segítségével a MiG-29-esek sorsára jutott, illetve elavult, bár már  megvételkor is annak számított. Az igazsághoz tartozik, hogy a  BTR-85-ös járművekből a határőrség is kapott néhány száz darabot, de ez csak addig volt „púp a hátukon”, amíg meg nem szüntették  a határőrséget.

Keleti nem annyira a korrupciójáról volt híres, mint a káderpolitikájáról, mert telítette a HM-et politikai munkásokkal, és olyanokat irányított külföldi beosztásokba vagy beiskolázásokba, akik csak a komisszári munkához értettek, mint  miniszterük is.

Keletit követő Szabó Jánost alig ismeri a közvélemény, Torgyán szerint mérhetetlenül lusta volt, valójában szinte semmilyen tevékenység nem fűződik a nevéhez. Az előléptetési mánia viszont őt sem kerülte el, Bánkuti Gézát  ezredessé, Szalay Róbertet alezredessé léptette elő, mert mindkettő azt állította, hogy ott volt a Sztalin szobor ledöntésénél.  Mivel azonban Für Lajos már korábban előléptette őket, így  a törvények értelmében nyugállományban lévőt  nem lehet kétszer előléptetni, tehát Szabó hadügyér  bokros teendői mellett  időt szakított törvénysértésre, sőt szerzett egy  lakást is a Gellért hegyen.

Szabó Jánost  Juhász Ferenc követte a HM legfelsőbb csúcsán, és  azonnal  kikövetelte, hogy   80 milliárd forint pluszpénzt pengessenek le a svédeknek, de a Gripen vadászgépek rendelkezzenek légi utántöltési  lehetőséggel. Az sem zavarta Juhászt, hogy tanker (üzemanyag töltő) gépünk sincsen, és  légi utántöltésre sem lesz soha  szüksége vagy  lehetősége a légierő gépeinek egy adott  konfliktus esetében. SOHA!

Juhász Ferenc is szert tett egy „takaros” lakásra fővárosunkban, bár állítása szerint a költségek oroszlán részét nyugdíjas édesapja állta és a ház értéke nem haladja meg a 100 milliót. Nem cáfolhatjuk meg szavait, mivel közismert, hogy hazánk nyugdíjasai meglehetősen jó anyagi helyzetben vannak!  Juhász ajándékozási kedve sem maradt el elődjeitől, „töredék áron” biztosított Fapál László közigazgatási államtitkárának egy fullextrás „házikót”.

A korrupciós összefonódás egyik gyöngyszeme, hogy Szekeres Imre (Juhász utódja)  havi 500 (azaz ötszáz) ezer forintért (+ ÁFA) alkalmazta  Fapál Lászlót tanácsadókét. Szekeres  járult  hozzá, hogy egy  fogászati cég is (!!!) segítse hasznos tanácsaival  a HM-et potom néhány millióért, hiszen „több szem többet lát, több tanácsadó több tanácsot ad”.

Ha jól belegondolunk, akkor ezek az összegek eltörpülnek ahhoz képest, amit Medgyessy Péter kapott hasznos szóbeli tanácsáért a Paksi Atomerőműtől.

Rossz nyelvek szerint Szekeres költött legtöbbet utazgatásokra, Vadaival együtt kb. 40 (azaz negyven) millió forintot, de a szeszesitalok beszerzésére sem sajnált 30 (azaz harminc) millió forintot elherdálni. Vadai Ágnesről sem lehet elmondani, hogy a „fogához verte a garast”,  röpke egy év leforgása alatt 5 milliót költött utazgatásokra, bár ezek hasznosak voltak, mert  felvette a kapcsolatot a kazah fegyveres erőkkel és néhány napot eltöltött a francia Riviérán is, igazolva a női egyenjogúság megvalósulásának szemléltető példáját kicsiny hazánk esetében.

EPILÓGUS

A honvédelmi miniszterek többségére jellemző volt a lakásszerzés vagy átépíttetés, a lakások, rendfokozatok és beosztások osztogatása, az ajándékozgatás, a pénzherdálás, a nagyzolás, a kiskirálykodás, a meggondolatlan intézkedés és a perspektívátlanság.

Környezetükre viszont jellemző volt a megalkuvás, a hajbókolás és a bólogatás, mivel ellent mond a formális logikának az a  tény, egy személy (segítők, cinkosok vagy  meghunyászkodók  nélkül) képes lenne  éveken át milliókat vagy milliárdokat  elherdálni,  törvényt szegni,  csalni,  lopni  hazudni vagy kiskirályoskodni.

Mindennemű sértő szándék nélkül felvetődik a kérdés, hogy hol voltak az ellenőrzésre, az észrevételek megtételére, a jogtalanságok szóvá tételére vagy megakadályozására jogosultak: a miniszterelnök, a Honvédelmi Bizottság, a szakszervezetek, a sajtó munkatársai vagy a parlamenti országgyűlési képviselők?

Milyen volt a HM sajtófigyelő szolgálata, a Katonai Biztonsági Hivatal munkája, a havi, negyedéves  vagy éves értékelések nyíltsága, a „Hazámat Szolgálom” szlogen  személyekre levetített értéke?  Hányan vették a kalapjukat, hogy távozásukkal demonstráljanak, ha már féltek megszólalni?

Tisztelt Olvasók!  Feltételezhető, hogy a HM-ben olyan légkör alakult ki, és olyan személyek szolgáltak, mint akik Gyurcsány körül voltak a kriminális „öszödi” beszéde során! Ott ugyanis, egyetlenegy ember sem akadt, aki eltávozott volna az ülésről, egyetlenegy ember sem csapott Gyurcsány szájára, mert  „leqrvázta” hazánkat, egyetlenegy ember sem akadt, aki visszaadta volna az  illetményét, bár   a félnótás „főnökük” világosan  megmondta, hogy semmit (de semmit) nem  tettek az elmúlt másfél – két  év során! Hol voltak akkor a jelenleg szájaikat tépők: Mesterházy, Lendvai, Iváncsik, Kovács, Lamperth, Göncz, Szili   és elvtársaik?  Hol volt Schiffer, Kuncze  és a többi szekértoló? Semmiről sem tudtak volna?

Tisztelt Olvasók! Egy tárca szűk keresztmetszetét vizsgáltuk, de talán ebből is kitűnik, hogy hová lett a pénzünk,  hogyan herdálták el tudatosan vagy  hozzá nem értésből a százmilliárdokat, miért kerültünk  olyan adósság csapdába, amelybe belerokkannak az emberek.  Azok viszont akik ezt „létrehozták”, ott üldögélnek a parlament padsorában és szinte  szünet nélkül vigyorognak.  Jól érzik magukat! Bízzunk abban, hogy nem sokáig!

Prof. Dr. Bokor Imre, a Magyar Justitia Bizottság elnöke

Nemzeti InternetFigyelő