A Jobbikon kívül minden párt megtagadta a történeti jogfolytonosság helyreállítását

Az Országgyűlés mai ülésén az alkotmány koncepcióról szóló határozati javaslathoz benyújtott módosító indítványokról döntött. A Jobbik frakciója kérte, hogy az alkotmányügyi bizottságban korábban leszavazott 48 módosító indítványból három kiemelt kérdésben, a többi már nem volt szavazásra kérhető. 41 jobbikos igen szavazat ellenében az összes többi párt, köztük a történeti alkotmányosságra olykor kenetteljes szavakban hivatkozó kormánypártok leszavazták Gaudi-Nagy Tamás módosító javaslatát, amely a történeti jogfolytonosság kimondását célozta és a jogfolytonosság helyreállítása érdekében hozandó sarkalatos törvény megalkotását kezdeményezte.

A leszavazott javaslat szerint a nemzet egységét, Magyarország szuverenitását, és a történetileg létezett alkotmányos rendszerekkel való jogfolytonosságát a Szent Korona fejezi ki . Ezzel végképp egyértelmű vált: a mostani “alkotmányozás” nem a történeti alkotmányosságunk talaján zajlik, az erőszakkal megszakított folytonosságot nem kívánják helyreállítani. A Jobbikon kívül minden párt megtagadta a történeti jogfolytonosság helyreállítását Tovább olvasása

A politika mint a hazugság és szélhámosság szinonimája

Amennyiben valaki – csak még oly felületesen is – hellyel-közzel nyomon követte azt a tragikomédiát, ami ebben az országban az elmúlt 21 évben zajlott, túlságosan kedvező véleménnyel aligha lehet a politikai pártokról és politikusokról, álljanak azok akár az ún. bal- vagy jobboldalon, édesmindegy. Magyarország totálcsődben van mind gazdaságilag, mind pénzügyileg, mind morálisan és szellemi értelemben egyaránt.

A provinciális lét minden lényegi kellékét magán hordozza. Ahogyan Fricz Tamás megfogalmazta lényegretörően, ez valóban egy következmények nélküli ország, életünk minden szegmensét és területét tekintve.

Ezen gondolat megfogalmazásának apropóját az szolgáltatta számunkra, hogy az elmúlt időszakban három politikus esetében is szóba került, hogy vajon miért nem adják vissza EP-s, illetve itthoni parlamenti mandátumaikat, ha jelölő pártjuk megvonta a bizalmát mindegyiküktől, s korábban írásbeli kötelezettséget vállaltak arra nézve, hogy amennyiben ez bekövetkezne, akkor bizony veszik kalapjukat, s otthagyják – a mellesleg csinos kis jövedelmet biztosító – parlamenti bársonyszékeiket. Erre mondhatjuk nemes egyszerűséggel, lakonikus tömörséggel fogalmazva: majd ha bolondok lennének. A politika mint a hazugság és szélhámosság szinonimája Tovább olvasása

MJB: Adalékok a HM korrupciógyanús ügyeihez

Az elmúlt évtizedekben már számtalan esetben foglalkoztunk a HM és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA), majd Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) gyanús ügyleteivel, de észrevételeinket agyonhallgatás vagy a „falra hányt borsó” közismert jelensége követte. A most kipattant botrányos korrupciós ügyek valójában egy hosszú folyamat vég(?)termékei, amelyeket az illetékesek kellő figyelemmel, ellenőrzéssel és intézkedéssel hozzáértéssel még csírájában megelőzhettek volna!

HM:  A KORRUPCIÓ ÉS PÉNZPAZARLÁS BŰNTANYÁJA

A HM „hadügyéreinek” többsége, valamint közvetlen és közvetett holdudvaraik, Czinegétől kezdve Szekeresig bezárólag, elnézték vagy részesei voltak a seregben folyó korrupciónak, pénzpazarlásnak és törvénysértéseknek.

Fejős tehénnek nézték a katonai költségvetést, állam voltak az államban, az „ablakon át” dobálták ki azt a pénzt, amit nem gyűrhettek a zsebeikbe.

MJB: Adalékok a HM korrupciógyanús ügyeihez Tovább olvasása

Kaslik Péter: Mikor lesz ismét Nemzeti a Színház?

Az „eredeti” Nemzeti Színházunk  épületét a Monarchia politikai függőségében lévő Magyarországon 1913-ban lebontották, 1965-ban pedig (az 1956-os forradom tizedik évfordulóját megelőző évben), a budapesti földalatti megépítésének követelményeire hivatkozva felrobbantották. (A hatalom kiadta a parancsot a sajtónak: Ne legyen gyász, sem érzelgősség. És nem volt sem gyász, sem érzelgősség.)

A fentiek következtében ma nincs egy tényleges hely, ahova el lehetne látogatni, és azt mondani: “Itt, ezen a helyen csapott át népünnepélybe 1848-ban a Bánk Bán előadása. Itt, ezen a helyen tűzte Laborfalvi Róza a kokárdát Jókai Mór mellére. Ami megmaradt, és ez nem kevés – a Nemzeti Színház eszménye. Nem az anyagban, és térben való épület, hanem az időben létező, országhatárokon átívelő eszménykép. Ehhez, azonban ragaszkodni kell. És most már talán tenni is lehet érte valamit – de most már sürgősen! Kaslik Péter: Mikor lesz ismét Nemzeti a Színház? Tovább olvasása