“STUDENT NIGHT PARTY” – SEMMELWEIS PUB…

“Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe.
A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat.
Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította,
és a galambárusoknak ezt mondta: “Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”
Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: “A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.”
(János Evangéliuma 2:13-17)

Hogy honnan ugrott be vagy miért ez az idézet? …

Nemrégiben ment el egy asszony: örökre. Egész életével, minden rezdülésével a MAGYAR szó legnemesebb értelmét tisztelte, szolgálta. Ebbe az épületbe, amiről majd most szót ejtek, mindig úgy lépett be, mint a templomba. A Nemzet Templomába…. Nem csak neki, nagyon sok más honfitársunknak is a magyar szellemiség, a magyarság jelképe volt ez a palota, amelynek legfőbb helyén, az impozáns, széles lépcső tetején őrködött ezek felett az egyik méltán legnagyobb magyar ember, Wass Albert szobra. Miért a múlt idő? Mert ma reggel talán majd megint visszakerül, de két napra, két éjszakára “elköltözött” onnan a Költő. Szent László királyunk szobrával, II. Rákóczi Ferenc arcképével egyetemben, sőt a betérőket fogadó Magyarok Világszövetsége-molinóval együtt. A Ház (jelképileg csak?) átmenetileg átalakult…. Tetszik vagy nem egyeseknek, de ténylegesen is ez a valóság. (2011. február 18., napifoto) “STUDENT NIGHT PARTY” – SEMMELWEIS PUB… Tovább olvasása

Folytonosság – avagy: A múltból itt maradt koloncemberek

Darab idővel ezelőtt azon keseregtem egy sort, vajon mi a rosseb oka van annak, valahányszor emblematikus momentumhoz érkezik kis hazánk, a polgári oldal televíziós csatornáin (Echo, illetve Hír TV) azonnal feltűnik a Munkáspárt első embere, Kádár egykori titkára Thürmer Gyula.

Mindezidáig értetlenül álltam ez előtt a jelenség előtt. Egész egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal, miért őrá osztották az önkéntes mérvadó szerepét, hiszen sem neki, sem pedig pártjának egyetlen országos erőfelmérőn nem sikerült egyetlen egyszer sem megütnie a minimumlimitet. De még csak alulról kaparásznia sem! Nem értettem. Egészen mostanáig! A rejtélyt Szili Katalin segített megfejteni.

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag általánosan bevett gyakorlattá vált kis hazánkban az elmúlt egy-két évtizedben, hogy magunkkal cipeljük az előző bukott rendszer prominenseit, holott épeszű paradigmaváltásokra általában az a jellemző specifikum, hogy az idő és a történelem által meghaladott előző garnitúra prominensei dicstelen véget érnek. Folytonosság – avagy: A múltból itt maradt koloncemberek Tovább olvasása

Vannak még hiányosságok! – Kasza László nyílt levele Orbán Viktorhoz

Kedves Viktor!

Bocsáss meg, hogy kihasználva „régi ismerős” minőségemet (az évek múltával az „öreg” találóbb jelző lehetne), személyes problémámmal fordulok hozzád. Nyílt levélben teszem ezt, mert a veled kapcsolatos problémám közügy is.

Remélem, nem tekinted tolakodásnak, hogy még mindig tegezlek, bár természetesen tudom, hogy társadalmunknak a demokratikus választásokon részt vevő polgárai kétharmados többséggel – kétszer egymás után – megválasztottak az ország első emberévé. Ehhez – ha megkésve is – gratulálok.

Ha jól emlékszem, Angliában találkoztunk először 1987-ben. Te Soros-ösztöndíjjal tanultál Oxfordban, én pedig a Szabad Európa Rádió – magyar ellenzéki csoportok működésével foglalkozó – munkatársa voltam. Krassó és az akkor éppen náluk lakó Hodosán Róza szervezték a találkozót. Krassónak nagyon jó véleménye volt rólad. Azt mondta, hogy te vagy a jövő magyar politikusi ígérete. (Ezt tudomásom szerint saját magán kívül senkiről sem terjesztette.) Vannak még hiányosságok! – Kasza László nyílt levele Orbán Viktorhoz Tovább olvasása