“Rohadjon ki a beled!” – avagy Vona, a Nyilas, az Alultáplált meg a Rák

Ha az egyszeri webszörfölő csak felületesen futja át eme írást, akár még úgy is tűnhet előtte, mintha a Szebb Jövő sosemvolt horoszkóp-rovatát böngészné. Lesz itt Rák, Vízöntő, de még Nyilas is. Ha kellő nyugalommal és rezignációval követi a sorokat a kedves olvasó, akár még szórakozhat is rajta, bár a téma önmagában ezt egyáltalán nem garantálja.

“A rák egye ki a beled, Vona” – Eme mérsékelten hatásvadász és kellően européer címmel jelent meg vezércikk a minap bizonyos Balavány György klaviatúrájából amindennapi.hu elnevezésű közéleti portálon. Aki még nem tudná, miféle internetes sajtótermék ez a nem mindennapi honlap, azt sietve tájékoztatom, hogy a mindennapi.hu “mögött” lelkészek (is) állnak, úgymint a fideszes Balog Zoltán református teológus, aztán egy evangélikus lelkész, egy baptista lelkipásztor, és Böjte Csabának is van blogja van az oldalon. Kétségtelen tehát, hogy a mindent átható szeretet és a joviális felebarátság honába érkezik az az olvasó, aki a szájbertér eme ragyogó csarnokába téved. “Rohadjon ki a beled!” – avagy Vona, a Nyilas, az Alultáplált meg a Rák Tovább olvasása

Jó, ha nem feledjük: A magyar-zsidó kiegyezés szőnyeg alá söpört kérdéseiről

Megszokhatták már Olvasóink, hogy itt a “Jó, ha nem feledjük” rovatunkban olyan írásokat, gondolatokat emelünk újra felszínre, melyekkel korábban oldalunkon már foglalkoztunk. Ez a lejjebb olvasható két anyag kivétel. Két ember gondolatváltása egy téma kapcsán, mely ma már több, mint aktuális, kézközeli, érezhető, életünket jelentősen befolyásoló jelenségek folyamatát mozgatja, sőt napjainkban bizony a magyarság létét is erősen veszélyezteti függetlenül attól, hogy az országos néphomályosító médiumok természetesen ennek a homlokegyenest ellenkezőjét vallják és égetik bele az elektronikus médiumaikon keresztül az egyszerű magyar polgár agyába.

Az itt olvasható anyagok 1990-es keletkezésűek, eddig nem szerepeltek oldalunkon, és bizonyos vagyok abban is, hogy nagyon sokan nem is tudnak létezésükről. Az első, Láng Éva 1990-ben, az akkori “Vasárnapi Hírek” című lapban megjelent nyílt leve, melyre rövid időn belül Péteri Attila Árpád tanár reflektált is, szintén egy nyílt levél formájában, melynek még abban az esztendőben kellett volna megjelennie. Ez azonban nem következhetett be, csak hét évvel később, 1997-ben. Íme, most itt a lehetőség, hogy megismerkedhessenek a témával, melyet ma már az elmúlt húsz esztendő távlatában többen bizony már nem látunk ennyire egyértelműnek. Sajnos nagyon is úgy érezzük, hogy a magyarság befogadókészségével és rendkívüli toleranciájával azok hangosabb és erőszakosabb része nem csupán élt, de ami a legrosszabb és leginkább visszataszító, hogy visszaélt. De ennek megítélése a két levél elolvasása után legyen az Olvasó dolga. (NIFAdmin) Jó, ha nem feledjük: A magyar-zsidó kiegyezés szőnyeg alá söpört kérdéseiről Tovább olvasása

Lipusz Zsolt: Az igazság szabaddá tesz – vagyonnyilatkozat ügyben is…

Ez év január 31-éig kellett leadniuk az országgyűlési képviselőknek vagyonnyilatkozataikat, amelyekből kiderül, hogy honatyáink az elmúlt esztendőben mekkora ingó, illetve ingatlan vagyonnal és egyéb jövedelemforrással rendelkeztek. Rossz nyelvek szerint a hivatalos bevallásban szereplő értéktárgyak a legtöbb képviselő esetében csupán a jéghegy csúcsát jelentik, de ezúttal tekintsünk el ettől a “rosszindulatú” feltételezéstől, s ragaszkodjunk a dokumentumokban szereplő egzakt adatokhoz és tényekhez.

Már-már közröhej tárgyát képezi Magyarországon, amit a rivális pártok prominensei egymás lejáratása céljából ekkortájt egymással művelnek. Volt itt már a kafkai abszurd eszköztárán is túlmenő képtelenség-sorozat: értékes vagyontárgyként biciklit feltüntető képviselő, 53 négyzetméteres panelban éldegélő honatya, közlekedési eszközként egyetlen utánfutóval rendelkező ex-pénzügyminiszter stb. Lipusz Zsolt: Az igazság szabaddá tesz – vagyonnyilatkozat ügyben is… Tovább olvasása