Figyeljünk a SZOCI – ÁL-DEMOKRATÁK-ra!

Kenessey Csaba, A DIKTATÚRÁTÓL A DEMOKRATÚRÁIG című könyvéből (4. rész)

(megjelent Új Magyarországban ’94 június 23-án)

A koalíciós tárgyalások nagy gőzzel folynak. Az eddig fennálló ellentétek, szlogenek elcsitultak, úgy látszik, már nem hasznos egyik pártnak sem az acsarkodás. Az SZDSZ sem hangoztatja már Horn Gyulával szembeni eddigi merev  fenntartásait. Mit tesz az idő, meg a várható hatalom!

A magyar választópolgár feszült figyelemmel kíséri a tárgyalásokat, hogyan lesznek az eddigi politikai ellentétekből egymást megértő, jól együttműködő kormány? A politika mindenre képes még a fából vaskarikát is létre tudják néha hozni. Kérdés, mi lesz a következő négy év politikai alapja? Mi lesz a sokat hangoztatott megbékélésből? Az elv jól hangzik, de nagyon nehezen keresztülvihető.

Figyeljünk a SZOCI – ÁL-DEMOKRATÁK-ra! Tovább olvasása

Cigánykérdés okai és megoldása Magyarhonban és az Unióban I. rész

Lakatos Attila, B.- A.- Z. megyei cigányvajda

Divat, szükséges megbeszélnivaló, vagy politikai eszköz? Mindhárom igaz, ha a magyarországi cigányokról, a cigánybűnözésről vagy az ingyenélésről van szó. Illetve: mindhárom igaz lenne, ha nem felejtkezne el egy egész ország és a politika arról, hogy a cigányság helyzete egyenes arányban romlik a magyarokéval, hasonló vagy éppen ugyanazon okokra vezethető vissza.

Amikor a Parlamentben nagyhangon cigányozik Vona Gábor, a Jobbik elnöke, s a cigányság szaporulatát, mint az állatokét, határok közé akarja szorítani, akkor arra sem gondol, hogy nem a cigányokét kellene megállítani, hanem a magyarokét kell törvénnyel megsokszorozni… Törvénnyel és családtámogatással. Nem a gyermekek után járó szavazati joggal, mert az eget rengető botorság, főként, ha a szavazati jogot a kettős állampolgársággal együtt nem adják meg azoknak a határon túli magyaroknak, akiknek a sorsáról is döntenek a Magyar Parlamentben. Erről azonban már értekeztem. Tehát maradjunk a cigánykérdésnél. Cigánykérdés okai és megoldása Magyarhonban és az Unióban I. rész Tovább olvasása

Ráverik a farkukat Nagy-Magyarországra… – avagy: gondolatok a Nemzeti Színház “Magyar ünnep” című darabjáról

Múlt pénteken mutatták be a Nemzeti Színházban Alföldi Róbert legújabb rendezését, a Magyar ünnep című darabot. A Závada Pál által elkövetett színmű a második bécsi döntés, majd a revíziót követő évek magyar történelmét akarja feldolgozni, de talán mondanom sem kell, hogy a kétfelvonásos darab hangulatának és üzenetének, az ég egy adta világon semmi, de semmi köze nincs a magyar valósághoz.

A “mű”, ahogy az az utóbbi években már lenni szokott, ismét egy sajátos közel-keleti ízlésrendszer szerint akarja az eseményeket reprezentálni számunkra.

A történet az erdélyi bevonulás idején kezdődik, majd hét esztendőn keresztül követi nyomon három, egymással kusza kapcsolatban élő sváb, zsidó és félzsidó magyar család sorsát. Így aztán főkarakterként feltűnik egy félzsidó, modern fényképésznő, annak barátnője, a zsidó divatáruboltos Emma, annak kisfia, a kiskamasz Palcsi és férje, a munkaszolgálatos Dezső. De van még egy sváb származású, zavarodott katonatiszt és megjelenik a színpadon annak testvéri féltékenység miatt szélsőségekre hajló antiszemita öccse is. Ráverik a farkukat Nagy-Magyarországra… – avagy: gondolatok a Nemzeti Színház “Magyar ünnep” című darabjáról Tovább olvasása

Csath Magdolna: A Matolcsy-vita kapcsán: Paradigma-váltásra lenne szükség

Dr. Csath Magdolna

A „mainstream” közgazdászokkal az a baj, hogy nem látják, vagy nem akarják látni a fától az erdőt: a számoktól a mögöttük lévő embereket, társadalmi bajokat. Továbbá, hogy a napi adatok bűvöletében hajlamosak elfeledkezni arról, hogy ha csak ezek figyelembe vételével hozunk hosszabb távra ható döntéseket, akkor hatalmas károkat okozhatunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy képtelenek kilépni abból a saját maguk által kreált paradigmából, amely így hangzik: ha nő a költségvetési hiány, akkor megszorításokra van szükség. Mindegy, mi okozta a hiányt, és milyen helyzetben van éppen a gazdaság. Az sem mérlegelési szempont, hogy milyen károkat okoznak a megszorítások a társadalomnak, az embereknek, vagyis a humán tőke állapotának.

Kiváló példa volt erre a Bokros-csomag, amelyet a mainsteam csapat a mai napig csak dícsérni tud, miközben annak hatására megállt a gazdasági növekedés, megugrott a munkanélküliség, és 1996-ban a reálbér szintje az 1989. évinek a 75%-ára esett vissza, továbbá – a hazai kereslet zuhanása miatt – megnőtt a csődbe jutott hazai cégek száma. Bokrost nem érdekelte, hogy mi okozta a költségvetési hiány növekedését. Közömbös volt az elkövetett gazdaságpolitikai hibákkal, a pocsékolással szemben. Azt tartotta természetesnek, hogy a kialakult egyensúlytalanság korrigálásának valamennyi terhét a társadalomra kell hárítani, a nyugdíjasokkal, kismamákkal, pedagógusokkal, vagyis az átlagemberekkel kell megfizettetni. Mindez óriási társadalmi pusztítást idézett elő, amely megnyilvánult a felgyorsult lakosságfogyásban is.

Ugyanezt tették a Gyurcsány-Bajnai csomagok is. Csath Magdolna: A Matolcsy-vita kapcsán: Paradigma-váltásra lenne szükség Tovább olvasása